Katelyn másnap kávé illatra ébredt. Nagyot nyújtózkodott az ágyban, majd a konyha felé vette az irányt. Az asztalon meg volt terítve, konkrétan egy 5 fogásos villás reggeli tárult a szemei elé. Elijah háttal állt neki és éppen egy narancsot facsart.
- Komolyan, van valami, amihez Te nem értesz? – kérdezte elképedve.
- Szép jó reggelt – fordult meg mosolyogva a férfi és az asztalra tette a narancslevet. Kihúzta az egyik széket, arra várva, hogy a lány leüljön, majd mikor ezt megette beigazította az asztalhoz és hajába puszilt. Leült mellé.
Katelyn azt sem tudta, mihez fogjon hozzá. Végül egyelőre töltött magának egy kevés kávét és felöntötte tejjel, majd rakott bele 4 db kockacukrot.
- Tényleg? Ilyen édesen iszod? – borzadt el a férfi.
- Édesen szeretem az életet. – kuncogta a bögrének majd beleivott.
- Terveztem mára magunknak egy kis programot. – szólt Elijah majd beleharapott egy vajas pirítósba.
- Igazából szerettem volna elmenni Maryhez, őt sem látogattam még meg mióta itt vagyok. – mondta a lány és szedett egy kevés rántottát a tányérjára.
Elijahnak megállt a falat a szájában, majd lassan tovább rágta az éltelt. Ez nem kerülte el a lány figyelmét sem.
- Mi az?
- Semmi, reggelizzünk.
De a lány nem hagyta annyiban.
- Mondd már, Elijah.
A férfi lenyelte a falatot, ami a szájában volt, majd megtörölte száját egy ruhazsebkendővel.
- Azt hittem, hogy már tudod...
- Mégis mit?
- Mary tavaly itt hagyott bennünket...
- Úgy érted, hogy...?
Elijah aprót bólintott. Katelyn szemébe könnyek szöktek. Elvesztette az utolsó embert is, aki a falkájához kötötte.
- Nagyon sajnálom. – simította meg a karját a férfi. – ha ez számít, képviseltelek a temetésén.
Katelyn ráemelte a tekintetét.
- Nagyon köszönöm, Elijah. Ez nagyon sokat jelent nekem. – apró csókot lehelt arcára.
- Ha gondolod, meglátogathatjuk Jacksont reggeli után.
Katelyn bólintott, majd lassan kortyolgatva megitta a kávéját. Próbált egy pár falatot lenyomni a torkán, hogy ne sértse meg a férfit, de nem tudott sokat enni.

Reggeli után Katelyn elment lezuhanyozni és átöltözni, közben a férfi is haza ment ugyanezért.
- Jó reggelt, fivérem! Milyen volt az estéd? – vigyorodott el Klaus, amikor meglátta besétálni a kapun a bátyját. A férfi nem vette fel a zakóját, lezseren a vállára dobva hozta egyik ujjával belekapaszkodva.
- Niklaus. Jó reggelt. – vigyorgott rá és ott hagyta a férfit. Nem kívánta megosztani testvéreivel az éjszaka történteket. Gyorsan lezuhanyozott és átöltözött. Nem öltönyben volt kivételesen. Egy farmernadrágot vett fel, fekete pólót és egy olajzöld dzsekit, meg egy napszemüveget is feltett. Cipője egy sima fekete elegánsabb sportcipő volt. Lement az autójához, de összetalálkozott Kollal, aki ugyancsak vigyorogva kérdezősködött az estéjéről, de neki sem mondott semmit.
- Merre mentek ma?
A férfi arca elkomorodott.
- Most tudta meg, hogy Mary elment... így majd meglátjuk. Elviszem Jacksonhoz, aztán majd attól függ, mihez lesz kedve. – mosolyra húzódott a szája.

Pár perc múlva már az autójának dőlve várta a lányt. Elállt a szava is mikor meglátta. Haja hullámokban kiengedve, egy spagetti pántos barna felső volt rajta és egy farmer nadrág egy egyszerű barna bokacsizmával.
- Káprázatosan nézel ki. – mondta mikor oda ért a lány és kezet csókolt neki. Katelynnek eszébe jutott erről a bál, amikor először csókolóztak és elpirult.
- Te is nagyon jól nézel ki. Szerintem még soha sem láttalak ilyen ruhában – nevetett a lány.
- Hát, nem lehetek mindig öltönyben – mosolyodott el a férfi. Beszálltak az autóba és elindultak.

Hamarosan átértek a hídon, Katelynnek görcsbe rándult a gyomra. Nem biztos, hogy készen áll erre, de éppen itt az ideje, hogy lerója tiszteletét.
- Szeretnéd, hogy veled menjek? – kérdezte a férfi miközben leállította a motort.
- Azt hiszem, ezt egyedül kell intéznem. – Elijah bólintott.
- Itt megvárlak.
A lány kiszállt az autóból, vett egy mély lélegzetet és bekopogott a kunyhóba. Pár pillanat múlva Jackson nyitott ajtót. Katelyn hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon.
- Jackson... Most tudtam meg... fogadd őszinte részvétemet. – nyögte ki könnyeivel küszködve.
A férfi magához ölelte a lányt.
- Tudtam, hogy egyszer felbukkansz – mosolygott rá. – Mary hagyott itt neked valamit, gyere be.
Katelyn bement és leült az asztalhoz. Jackson a kezébe adott egy cipős dobozt. – azt mondta, hogy már oda akarta neked adni, csak aztán volt ez a szirénes incidens és eltűntél. A lelkemre kötötte, hogyha vissza jössz, adjam át. Hitt benne, hogy nem örökre mentél el.
A lány végig simított a dobozon, majd felnyitotta a tetejét. Képeket talált benne a családjáról.
- Ezeket hol szerezte? – nézett fel a férfira. – ezek a mi házunkban voltak kirakva...
- Fogalmam sincs, hogy került hozzá.
Volt ott egy napló is, amit az apja vezetett, pár nyaklánc az édesanyjától és egy kép, amin ő és Mary szerepeltek még kisgyermekként.
- Köszönöm Jackson.
- Nincs mit. Elijah itt volt a temetésen.
- Tudom, mondta.
- Nagyon kedves gesztus volt részéről.
- Igen, az. – mosolyodott el.
- Van egy emlékhelyünk, ahova ki szoktunk járni, megemlékezni a halottjainkról, ha gondolod, oda kísérlek.
- Azt megköszönöm.

Kiléptek a házból és egy hatalmas fűzfához mentek, ami a tó mellett volt. Nevek voltak a fa törzsébe vésve. Megkereste Mary nevét és végig simított rajta.
- Soha sem feledlek, öreglány. – mosolyodott el és két ujjára puszit nyomott, majd a nevét megsimította vele.
- Gyere, amikor csak akarsz, szívesen látunk.
- Rendben. Köszönöm és vigyázz magadra! – ölelte meg a férfit, majd egy könnycseppet letörölve ment vissza Elijah autójához és szótlanul szállt be mellé. Bekapcsolta a biztonsági övét magán és az ölébe helyezte a dobozt. Szótlanul ült egy darabig és szabadjára engedte visszafojtott könnyeit. Elijah átnyújtott neki egy zsebkendőt.
- Köszönöm... - a lány letörölte a könnyeit és csak a dobozt tudta nézni. – ezt Mary gyűjtötte össze nekem. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de ezek mind a házunkban voltak. Képek, ékszerek, még apám naplója is itt van.
- Szeretnéd, hogy haza vigyelek és átnézhesd?
- Nem. – rázta meg a fejét és egy mosolyt erőltetett magára. – kíváncsian várom, mivel szeretnél meglepni, Elijah Mikaelson.
A férfi elmosolyodott és egy csókot nyomott a lány ajkaira, majd beindította a motort és elindultak.

Körülbelül fél órát utaztak és egy reptéren kötöttek ki. A lány kérdőn nézett a férfira, aki csak mosolygott.
- Hová megyünk?
- A hétvégét nem fogjuk itthon tölteni.
- Mi? De hát össze sem pakoltam semmit.
- Csak szállj ki.
Mind a ketten kiszálltak és a férfi egyenesen a csomagtartóhoz ment és kivett két bőröndöt.
- Az este összepakoltam neked. Ugye nem haragszol? – kérdezte bűnbánóan Elijah.
Katelyn egy kicsit meglepődött, de elmosolyodott.
- Dehogy haragszok. Csak had rakjam be valamelyik bőröndbe a dobozt.
Gyorsan elintézték, lezárták az autót, majd bementek és kikérték a jegyeket, amiket előzőleg a férfi már lefoglalt.
- Jó napot! Elijah Mikaelson névre volt foglalva két jegy.
- Jó napot! Máris nézem. – a nő kattintgatott a számítógépen párat, majd mosolyogva fordult vissza hozzá – Áh, igen már látom, a jegyek az első osztályra szólnak és... - mielőtt kimondhatta volna az úticélt Elijah megrázta a fejét, jelezvén, hogy ne mondja ki, amit a nő egyből megértett és visszafojtott egy mosolyt. – értettem, uram. – kinyomtatta a jegyeket és átadta, úgy, hogy Katelyn ne lássa az úticélt. Elindultak a termináljuk felé. Közben Elijah elvonta a figyelmét akármikor feltűnt egy kivetítő, ahol a járatok voltak felsorolva, hogy a lánynak még véletlenül se derüljön ki, hogy hova mennek.
- Most nagyon utállak ám, azt ugye tudod? – sandított a férfira, mikor már a repülőn ültek. A férfi felnevetett. Bekapcsolták az öveket, mert hamarosan indulnak.

Megjelent a stewardess és beszélni kezdett.
- Üdvözlöm Önöket a Delta Airlines 5637-es Rómába tartó járatán! Körülbelül 3 órát fogunk együtt utazni New Yorkig, ott lesz egy 2 órás átszállási idő és a 6648-as járaton fognak további 8 és fél órát utazni. Kellemes repülést kívánok Önöknek, ha bármi óhajuk sóhajuk van, csak nyomják meg a hívót! Aki eddig még nem tette, csatolja be az övét, mert 5 perc múlva indulunk! – a nő mosolyogva vissza lépett a személyzeti részre. Katelyn Elijah felé fordult, aki alig tudta visszafojtani a mosolygást.
- Róma?
- Róma. – fordult felé a férfi, neki döntve fejét az ülésnek.
- Ugye tudod, hogy még sohasem repültem és be vagyok tojva?
Elijah felnevetett.
- Nincs mitől félned, itt vagyok melletted. – fogta meg a lány kezét és ajkaihoz emelte, majd nyomott rá egy csókot.

Hamarosan a gép emelkedni kezdett, Katelynnek a torkában dobogott a szíve és Elijah kezét szorította. Szinte az egész emelkedés alatt visszafojtotta a levegővételét, majd mikor elérték a repülési magasságot kifújta a levegőt és elengedte a férfi kezét.
- Aú... - szólalt meg a férfi.
- Oh, bocsi – nevette el magát kínosan a lány. Félve nézett ki az ablakon, de lenyűgözte, amit látott, hirtelen minden félelme elmúlt, csak gyönyörködött a tájban. Elijah mosolyogva figyelte.

A hangosbemondóból újra megszólalt a stewardess hangja.
- Kedves utasaink! Elértük a repülési magasságot, kikapcsolhatják az öveiket és szabadon járhatnak a gépen.
Katelyn kikapcsolta az övet magán.
- Kérsz valamit? – fordult felé a férfi.
- Egyelőre nem, köszönöm.
- Hát akkor ezt elhamarkodottan döntöttem el. – mosolyodott el a férfi. A lány nem értette, aztán a stewardess jelent meg két pohár pezsgővel a kezében. Mind a kettőt átvette és az egyiket Katelyn felé nyújtotta. A lány elvette és koccintottak, majd mind a ketten belekortyoltak.

New Yorkig alig beszéltek, mert Katelynt teljesen elvarázsolta a táj, ami elé tárult. Ereszkedésnél viszont megint Elijahba kapaszkodott. A reptéren a várakozási idő alatt betértek egy étterembe ebédelni. A férfi megbűvölte az egyik pincért, hogy 2 elviteles poharat töltsön meg a vérével, így ebéd után azt elkortyolgatták indulásig. A várakozás alatt felhívta Klaust, hogy szóljon, hogy Keddig nem lesz elérhető, vagyis tényleg csak akkor hívják, ha fontos ügyről van szó. Katelyn annyit kivett a beszélgetésből, hogy Klaus nagyon jót szórakozott ezen az egész helyzeten.
Seggfej. – mosolyodott el gondolatára.

Kezdődhetett a 8 órás út Rómába. Katelyn nagyon izgatott volt, mert bár sok helyen volt már, azért ez mégis egy teljesen más kontinens.
- Látom, nagyon izgulsz. – hallotta meg egy idő után maga mellett a férfit.
- Persze, hogy izgulok – fordult felé csillogó szemekkel. – Nagyon köszönöm, Elijah – odahajolt hozzá és egy hosszú csókot nyomott az ajkaira.

A nap kezdett lemenni és az égen csodálatos színek jelentek meg. Katelynt teljesen elvarázsolta a látvány. A gép már ereszkedett, pontosan 19:39-kor érte el a repülő orra a földet. A stewardess elköszönt az utasoktól és elkezdték összeszedni a cuccaikat. Kilépve elköszöntek még egyszer és Katelyn megköszönte a stewardessek munkáját, amin a férfi elmosolyodott.
- Mi az? – kérdezte tőle a lány.
- Semmi, csak olyan aranyos vagy.
- Most miért?
- Hát csak úgy. – átkarolta derekát és halántékon puszilta.

A repülőtérről kilépve meglátták Róma utcáit, Katelynnek még a lélegzete is elállt. Bár a napnak már éppen csak pár sugara látszott, érdekes színeket festett a hatalmas ódon épületekre, amik elkápráztatták a lányt. Taxit fogtak és a férfi segített a sofőrnek berakni hátulra a csomagokat. Kinyitotta a Taxi ajtaját a lánynak és mikor beült be is csukta, majd a másik oldalra ment és ő is beszállt. Nem sokat utaztak mikor egy hatalmas Hotelhez érkeztek.

Kilépve a Taxiból máris ott volt egy alkalmazott, aki üdvözölte őket és egy bőröndszállító kocsira helyezte a csomagjaikat. A férfi bekísérte őket a recepcióhoz.
Elijah olaszul beszélt a recepcióssal, amit Katelyn nem értett, - bár borzasztó szexinek talált - de a pult mögött álló hölgy mosolyogva válaszolgatott mindenre, amit a férfi mondott neki. Megkapták a belépőkártyáikat és a lift felé vették az irányt a nővel együtt. Egészen a legtetejéig utaztak a hotelnek. A liftből kilépve egyenesen a Penthouse előterében találták magukat, a lakosztály hatalmas volt. A nappaliban az egyik fal egésze üvegből volt és ráláttak a Colosseumra. Elijah borravalót adott a nőnek, aki azonnal le is lépett.
Katelyn csak ámult és bámult. Elijah mögé állt és hasára csúsztatta mindkét kezét, állát a lány vállára helyezte.
- Tetszik? – kérdezte lágyan.
- Elijah ez gyönyörű! – szorította meg a férfi kezeit, aki elmosolyodott és a vállára lehelt egy csókot.
- Éhes vagy?
- Tudnék enni – vigyorodott hátra a lány.
- Nézz körül, addig intézek ennivalót. Itt ennél, vagy lemenjünk az étterembe?
- Nekem tökéletes itt – kiabált ki a hálószobából – Hatalmas ez az ágy!
A férfi újra elmosolyodott és tárcsázta a szobaszervízt.

Katelyn végig ment az egész lakosztályon, teljesen elámult az egésztől. A fürdőszobában volt egy hatalmas kád a helyiség közepén és az egyik fal itt is üveg volt teljesen, így kiláthattak fürdés közben a városra. Kinézett az ablakon, teljesen lenyűgözte, amit látott.

Hamarosan megérkezett a rendelt étel, így leültek enni. Minden nagyon finom volt.
- Sosem ettem még tengergyümölcseit.
- Ez most komoly?
- Igen. – szólalt meg félénken.
- Akkor mit ettél 100 évig?
- Vért. – nézett komolyan a férfira, majd elnevette magát mikor meglátta a döbbent arcát. – egyszerűen nem szeretek az étellel kísérletezni. – vonta meg a vállát. – kifizetek egy rakás pénzt valamiért, amit utána ott hagyok. Más meg éhezik. – hajtotta le a fejét és bekapott egy falatot a tányérjáról. Megérezte Elijah tekintetét magán. – mi az? – pillantott fel rá.
- Olyan tiszta a lelked. – szólalt meg lágyan.
A vacsorát végig beszélgették, nagyon jó hangulatban telt el. Amikor feljött az inas, Elijah megigézte és mindketten megfogták az egyik karját, ittak egy keveset belőle és a férfi megtakarította a fiatal fiú csuklóját és elfelejtette vele a történteket.

Elijah vetkőzni kezdett, ahogy a hálószobába lépett, elszeretett volna menni zuhanyozni. Katelyn megállt mögötte az ajtóban és az ajtófélfának dőlve nézte a férfit. Ahogy levette a pólóját elé tárult izmos háta és nem bírt magával. Háta mögé ment és két kezét a hasától kezdve felsimította mellkasára és csókot lehelt két lapockája közé, amitől Elijah jól esően felsóhajtott. Szembefordult vele és arcára simította két kezét, majd gyengéden megcsókolta. Katelyn 5 éve nem volt férfival Elijah miatt, ezért egészen nehezen bírta türtőztetni magát. Elijah ugyanezen ment keresztül, végül mind a ketten átengedték magukat az érzésnek, és cseppet sem finomkodtak egymással. Elijah a vámpír gyorsaságát kihasználva hirtelen a falnak nyomta a lányt, aki felnyögött és derekára kulcsolta lábait. Szenvedélyesen csókolták egymást. A férfi kezével körbejárta a lány testének minden részét, majd Katelyn is kihasználta a gyorsaságát és most ő szorította a férfit a szemközti falhoz. Végig csókolta felsőtestét, a férfi állánál fogva felhúzta magához és karjaiba fogva az ágyhoz ment vele. Testük teljesen egymásra hangolódott és egy forró éjszakát töltöttek el együtt.