Caroline karba font kezekkel állt előtte.
- Légy szíves mondd azt, hogy Elijah nem komolyan mondta, hogy ma este visszavisz New Orleansba.
- Caroline...
- Nem. Nem teheted ezt Stefannal és Damonnel.
- Tudom.
Súlyos csend nehezedett a szobára.
- Tartozol ezzel Stefannak. Elenáén sem voltál itt.
Katelyn lehajtotta a fejét, tudta, hogy igaza van a szőke vámpírnak. Caroline nagyot sóhajtott.
- Nézd, én tudom, hogy ez nehéz, oké? De vannak kötelességeink, neked is! Nem hibáztat téged senki, de tény, hogy Damon azért halt meg, mert téged akart védeni. Igenis tartozol ennyivel.
- Igazad van.
- Na, akkor embereld meg magad! Tudom, hogy szeretted őt, ne kelljen csalódnia.
Katelyn aprót bólintott, Caroline pedig odament hozzá és megölelte, majd együtt mentek le a társalgóba. A lány Elijahoz lépett.
- Maradok a temetésig. – szólt halkan.
A férfi szótlanul bólintott.

Mystic Fallsra leszállt az este, a nap csendesen telt el, mindenki nyalogatta a sebeit és próbálta feldolgozni az eseményeket. Élőholtként lézengtek a hatalmas házban. Freya és Bonnie álombűbájt szórtak a foglyaikra. Katelyn 5 óra körül elnézést kért mindenkitől és felment abba a vendégszobába ahol lefürdött és befeküdt az ágyba, nem tudott már fent lenni, borzasztóan ki volt merülve. Ahogy lefeküdt, szinte el is nyomta az álom.

Tompa fény szűrődött be a szobába az ablakon át, mikor felébredt. Egy darabig csak feküdt az ágyban, mígnem kinyílt a szoba ajtaja. Elijah lépett be és halkan az ágyhoz ment. Katelyn felé fordította fejét és lágyan elmosolyodott.
- Hát felébredtél. – mosolygott a férfi is.
- Te nem alszol?
- Aludtam már.
- Mennyi az idő?
- Délután három.
- Másnap? – kerekedett el a lány szeme.
- Igen.
- Te jó ég. – fújtatott bosszúsan. – miért nem ébresztettetek fel?
- Kijárt neked a pihenés. Egyébként is mindannyian kimerültek voltunk, Kolék és Freya is nem rég ébredtek.
- Értem.
Katelyn felült az ágyban és közelebb araszolt Elijahoz. A férfi elmosolyodott és arcára simította kezét mélyen a szemeibe nézve, hüvelykujját a lány ajkaira érintette és végig simított rajta, majd lágy csókot lehelt rájuk. Katelyn magába szívta a férfi illatát és mellkasára hajtotta fejét. Elijah a feje búbján pihentette állát.
- Este lesz Damon temetése. – szólalt meg halkan.
A lány gyomra görcsbe rándult és egy aprót bólintott.
- Nincs is semmi ruhám itt, amit felvehetnék. – sóhajtott.
- Caroline intézi. Lejössz?
- Le.
Kiszállt az ágyból és megigazította magán ruháját. Elijah összekulcsolta ujjaikat és elindultak lefelé. Elmentek Damon szobája előtt.
- Itt van még?
- Nincs.

Leérve a társalgóban mindenki néma csöndben ülve bourbont kortyolgatott. Elijah Katelynnek is odatartott egy poharat. A lány elvette és belekortyolt. Csend telepedett rájuk, csak a tűz ropogása hallatszott. Katelynnek eszébe jutott az első találkozása Damonnel. Elmosolyodott és kissé el is pirult az emlékre. Gondolatai végig kísérték az emlékeit kapcsolatukról. Nagyon szerette Damont a maga módján. Sandán pillantott az emberre maga mellett és rögtön szaporán vert a szívverése. Igen. Kétségtelenül mást érzett mind a két férfi iránt. Damon és közte csak pislákolt valami, ám Elijahval valósággal lángoltak. Pusztító tűzként látta magukat. Lassan Elijah keze után nyújt és összekulcsolta ujjaikat. A férfi rá emelte tekintetét és mélyen a szemeibe nézett. A lány elmerült a mélybarna szemekben, szinte azt érezte, hogy a lelkébe lát. Valójában így is volt. Szó szerint járt a férfi elméjében és tudott róla mindent. Elijah kíváncsian fürkészte a lányt, mire ő csak elmosolyodott és szótlanul vállának döntötte a fejét. Megérezte magán, hogy valaki őt nézi ezért végig pásztázta a jelenlévőket. Kol mosolygott rá, mikor megálltak szemei nála. Katelynnek akkor jutott eszébe, hogy neki meg sem köszönte ezt az egészet, sőt nem is beszélt vele azóta négyszemközt, de úgy döntött, hogy nem zavarja meg ezt a pillanatot, ez a nap most nem róla szólt, hanem Damonről.

Hamarosan Stefan is haza ért. Mindent előkészítettek Bonnieval a temetésre, ami 1 óra múlva kezdődik. A társaság szét széledt és mindenki átöltözött. Katelyn végig nézett magán és ruháján a tükrön keresztül. Caroline-nak nagyon jó ízlése volt a ruhák terén, tökéletesen passzolt rá és a stílusához is illet a ruha, amit hozott neki. Egy testre simuló térdig érő fekete ruha volt, derekáig csipkével díszített és egy szatén öv díszelgett még rajta. Elijah megállt mögötte és végig simított derekán. Ő a szokásos sötét szürke öltöny és fehér ing helyett talpig feketében volt.
- Kész vagy?
A lány bólintott.
- Mehetünk. – szólt és belekarolt a férfiba.

A temetésen Katelyn megállt leghátul, nem érezte úgy, hogy van joga elöl állni, mindezek után. Elijah támogatóan állt mellette. A szertartás után a koporsót Stefan, Tyler, Matt és Alaric vitték a Salvatore kriptába. Innen mindenki átment a Salvatore házba és a társalgóban telepedtek le. Tyler egyenesen Katelynhez ment.
- Nem is tudtam, hogy itt leszel. – szólt Katelyn.
- Hát igen, egy ideje vissza jöttem Mystic Fallsba.
- Magatokra hagylak. – mondta Elijah és halántékon puszilta Katelynt, majd ott hagyta őket.
- Hogy megy sorod? Hayley?
- Igazából itt van velem.
- Csak nem?
- Jaj nem, dehogy. – mosolyodott el. - Szóval végül visszamentél New Orleansba?
- Igen.
- Rendeződtek a dolgok?
- Igen. – mosolyodott el ő is. – csak azt sajnálom, hogy egy ilyen helyzetben találkozunk újra. – nézett végig szomorúan a társaságon. A kandalló előtt megpillantotta Hayleyt és Elijaht beszélgetni. Gondolta odamegy köszönni, de közben Stefan lépett előre.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. – szólalt meg. – Igazából nem tudom, hogy mit mondhatnék. – nézett végig a társaságon. – Damon sok borsot tört mindannyiunk orra alá, de végig nézve rajtatok, úgy gondolom, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy tudom, hogy nem volt rossz ember. A lelke biztos vagyok benne, hogy békére lel. Emlékezzünk meg róla pár mondatban. – gondolkozott el. – Kezdem. Damonnel a kapcsolatunk sosem volt felhőtlen. De tudtam, hogy mindig számíthatok rá. Mikor Elena meghalt, Damon napokig csak hallgatta, ahogy sírok. Nem szólt semmit, csak itt volt mellettem és nem hagyott magamra. Megtehette volna, de nem tette. Tudtam, hogy hiába a zord külső, Damon mindannyiunkkal törődött. Sok mindent mondhatnék róla, de azt hiszem, inkább átadom a szót.
Caroline lépett előre. Elmesélt egy aranyos történetet arról, hogy Damon mit mondott neki, mikor a lány vámpírrá változott és undorodott magától. Szépen lassan majdnem mindenki sorra került, még Elijah is szólt pár jó szót, de Katelyn inkább ki akart maradni ebből az egészből, szóval inkább észrevétlenül kiment a helyiségből és egyenesen a kriptába ment egy üveg bourbon társaságában. Leült az emlékmű elé és meghúzta az italt.

Egy darabig szótlanul ült, újra és újra elolvasta a szavakat a kripta elején.
Damon Salvatore. Szerető testvér és barát. Született 1839. Lelke örökké velünk lesz.
- Emlékszel, amikor először találkoztunk? Ki akartad szívni a vérem. – mosolyodott el. – Végül is az egész barátságunk alatt ezt tetted. Persze képletesen. Nagyon sokat jelentett a barátságod. – sóhajtott szomorúan. – Louise után te voltál sok év alatt az egyetlen ember, akiben megbíztam. Emlékszel, hogy a Miss Mystic előtt felkerestél és azt ecsetelted, hogy lecsapod Elenát Stefan kezeiről? – halkan felnevetett. – végül nem tetted. Mert jó ember voltál. Akármennyire is akartad elhitetni a világgal, hogy nem vagy az, Te jó ember voltál, Damon. Nem érdemelted meg azt a sok rosszat, amit az utolsó találkozásunkkor mondtam neked. Nem vagy önző. Talán az a része igaz volt, hogy egocentrikus vagy – mosolyodott el – de ez sem feltétlenül egy rossz tulajdonság, s bár sokszor ezzel kiidegeltél, mégis csodáltalak, hogy tudtad mit akarsz. – újra meghúzta az üveget. – egyébként haragszok rád, remélem azt tudod. Neked elsősorban Stefant kellett volna védened, nem engem. Annyival jobb életet érdemeltél volna, Damon. – legördült arcán egy könnycsepp. – sajnálom, hogy úgy váltunk el, ahogy. Sosem akartalak bántani, tudatosan nem, mégis mindig fájdalmat okoztam. A magam módján én nagyon Szerettelek és sosem fogom elfelejteni az együtt töltött éveket. – felemelte az üveget, biccentett vele. – egészségedre, drága barátom. – meghúzta az üveget.
- A megemlékezés nem itt van.
Megpördült a hangra. Stefan mosolygott rá a kripta ajtajában.
- Egyébként szép beszéd volt. – közelebb ment hozzá, majd leült mellé.
Katelyn felé tartotta az üveget, amit a férfi meg is húzott, majd lerakta közéjük.
- Elijah már keres.
- Nem sokára vissza megyek. Ne haragudj, de nem éreztem úgy, hogy ott fel tudnék szólalni.
- Én nem haragszok, az egészet nem is akartam, de igaza volt Carenek abban, hogy megérdemli a tisztességes búcsút.
Katelyn bólintott.
- Szerinted elégedett lenne?
Stefan felhorkantott és elmosolyodott.
- Az tetszene neki, hogy róla szól minden, de biztos nem akarná, hogy ilyen gyászos legyen a hangulat.
A lány is elmosolyodott.
- Való igaz. Mi lesz most veled? – kérdezte bátortalanul.
Stefan megvonta a vállát.
- Élem az életem tovább.
Néma csend telepedett rájuk.
- New Orleansban mindig lesz helyed, ha gondolod.
- Kedves tőled.
Jó darabig ültek még ott, néha-néha meghúzták az üveget, ami lassan ki is ürült.
- Vissza kellene mennünk. – sóhajtott a lány, erre Stefan is bólintott.
Katelyn egy kicsit botladozva ugyan, de felállt. Elgémberedett mindene, mivel majdnem 1 órát itt ült. Stefan is felállt. Katelyn az üres üveget az egyik váza helyére helyezte és végigsimított a férfi nevén. Elindultak kifelé, utoljára még visszanézett, majd nagyot sóhajtva vissza indultak a birtokra. Elijah a tornácon várta őket. Ahogy felértek, a férfihez bújt. Stefan bement a vendégekhez.
- Jól vagy? – kérdezte Elijah.
- Igen persze, elnézést, hogy nem szóltam, csak távol voltunk egymástól én pedig már nem bírtam tovább itt lenni. Igazából ez volt életem első temetése. Az élet eddig valahogy mindig úgy hozta, hogy nem vettem részt ilyesmin. Ez felkavaró. – sóhajtott újra.

A vendégsereg hamarosan szét széledt, a Salvatore házra pedig újra csend telepedett. Katelyn szeretett volna már haza menni, úgyhogy közösen úgy döntöttek az ősi családdal, hogy mindannyian vissza utaznak New Orleansba.
- Stefan szívesen látunk Karácsonykor nálunk. – szólt Freya a férfihez és adott az arcára egy puszit.
- Meggondolom. – mosolyodott el.
Elköszöntek és kocsiba ültek. Az úton felváltva vezettek, bár Elijah nem akarta engedni Katelynnek, a lány meggyőzte, hogy így legalább terelődnek a gondolatai.
Caroline is velük tartott, az ő kocsijában voltak Vincenték, Klaus is vele ment. Az út nagy részét csendben tették meg.
New Orleansba érve Katelynnek a szája is tátva maradt, az összes utca karácsonyi díszben pompázott, a zenészek már mind karácsonyi zenét játszodtak, békés, meghitt hangulatot árasztottak. Katelyn megbabonázva nézett ki az ablakon, életében nem látott még ilyen szépet. Meghallotta Elijah halk kuncogását.
- Mi az? – fordult felé mosolyogva.
- Semmi, csak aranyos vagy.
Katelyn vissza fordult és végig, amíg haza nem értek nézte az utcákat. Nem akart ma este egyedül lenni, így egyértelmű volt, hogy Elijahval tartott a Mikaelson házba. Belépve újra tátva maradt a szája. A belső udvar teljes karácsonyi pompában díszelgett.
- Gyere, ez tetszeni fog. – mondta Elijah és magával húzta a társalgóba.
A kandalló előtt egy hatalmas karácsonyfa állt, gyönyörű üveg díszekkel volt körbe rakva. Közelebb ment hozzá, látszott, hogy minden korszakból bele volt csempészve egy kicsi.
- Ezeket hosszú évek alatt gyűjtöttük össze.
- Elijah ez csodaszép. – ámuldozott.
A férfi homlokon puszilta. Katelyn alig akarta elhagyni a helyiséget, megmagyarázhatatlan béke telepedett rá.

Klausék külön-külön börtönszobába zárták a még mindig bűbáj alatt lévő foglyaikat. Egyelőre nem akartak velük foglalkozni. Együtt megvacsoráztak, majd mindenki ment a saját szobájába. Katelyn lezuhanyozott és befeküdt Elijah ágyába, amíg ő is fürdött. Végig nézett a szobán és elmosolyodott. Úgy érezte, hogy ez az a hely, amit teljesen az otthonának hívhat. Mindent bejárt Elijah illata, még a takarót is. A férfi is kijött a fürdőből és befeküdt az ágyba. Katelyn azonnal hozzá bújt és mellkasára hajtotta fejét.
- Annyira jó végre veled lenni. – mormogta mellkasának. – azt hittem, hogy sohasem láthatlak többé.
Elijah lágyan simogatta derekát és belepuszilt a lány hajába, akit hamarosan elnyomott az álom.

Másnap Katelynnek az volt az első, hogy felkereste Freyát és megkérte, hogy vegye le Jacksonról és Vincentről a bűbájt. Elijah még nem volt ébren, nem is akarta felébreszteni, mert egyedül akart beszélni a két férfival. Először Jacksonhoz ment be, aki már ébren volt, kikötözve ült egy széken.
- Katelyn. – kapta fel a fejét, mikor meglátta a lányt az ajtóban.
- Hogy tehetted?
- Nem volt más választásom.
- Mindig van más választás! – szólt rá ingerülten.
- Joseph felkeresett. Elmondta, hogy bosszút akar állni Klauson, de azt nem mondta, hogy te is veszélyben leszel, vagy akár Elijah, vagy bárki más.
- És te ezt elhitted?
- Mit tehettem volna? Nem ismertem Josephet.
- Mégis szó nélkül követted őt.
- Katelyn ez bonyolult.
- Nem az. Megértem, miért haragszotok rá, de Jackson az több évtizede volt. Ne feledd, hogy a szüleimet is ő ölette meg. Ha én meg tudtam bocsájtani, akkor te miért nem? Sőt, mondok jobbat. Aki konkrétan végzett a szüleimmel, most a legjobb barátom!
- Te megtudtad bocsátani, én nem. Soha nem is fogom.
- Rendben. Akkor viszont mondd el, hogy hol a gyógyír és másra bízom a feladatot.
- Hát az nem lesz ilyen egyszerű. Odaadtam Josephnek.
- Hogy mit tettél? – csattant fel haragosan.
- Klausnak akartuk beadni, ha a töltény mégsem válna be...
- Jackson én megbíztam benned...
- Tudom... - a férfi lehajtotta a fejét.
- Megérdemelnéd, hogy itt és most megöljelek. Egyedül Mary emléke miatt nem teszem meg.
Jackson felkapta a fejét.
- Akkor mit akarsz tenni?
- Elengedlek. Elhúzol innen amilyen messzire csak tudsz és ha meglátlak még egyszer New Orleansban, nem leszek ilyen kegyes hozzád. – intézte hozzá a szavakat egyre közelebb és közelebb érve hozzá, végig a szemeibe nézve. Leszedte róla a láncokat és félre állt az ajtóból. Jackson hitetlenkedve nézett rá, majd elfutott. Katelyn elindult Vincent felé.