A hó rendíthetetlenül esett, egyre vastagabb hótakarót vetve az erdőre. Klausék tétován álltak a farkasokkal szemben.
- Nos? Mi lesz? Senki sem siet a megmentésére? – kérdezte cinikusan Joseph, mire a farkas aki Katelynt szorította, egy kést döfött bordái közé. Katelyn felszisszent, tartani akarta magát, erősnek akart mutatkozni, hogy a Mikaelsonoknak még véletlenül se adjon okot a támadásra, ám hirtelen egy reccsenést hallott és a farkas holtan esett össze mögötte.
Meglátta Freyát, akinek egyik keze úgy állt, mint aki csettinteni akart. Akkor értette meg, hogy a nő valószínűleg varázslattal kitörte a farkas nyakát. Joseph hátrafordult, majd a boszorkányra emelte tekintetét.
- Hát ez igazán nem volt szép.
Katelyn a földre rogyott fájdalmában, de már meg is érzett egy újabb kezet magán, ahogy felrángatta a földről.
- Elég volt ebből. – Damon idegesen lépett ki Klaus árnyékából. – engedd el!
- Azt sem tudom, hogy te ki vagy. – Joseph hangja unott volt.
- Majd most megtudod! – üvöltötte Damon és egy mozdulattal a férfi előtt termett, ám mielőtt bármit is tehetett volna Joseph a mellkasába döfte a kezét és kitépte a férfi szívét.
- Ne! – kiáltott fel Katelyn és elindult feléjük, de a farkas mögötte visszarántotta. Ezek után elszabadult a pokol.

Freya és Davina együttesen próbálták varázslattal megzavarni a falkákat, de akkor Vincent közbe lépett és ellenvarázslatot alkalmazott.
- Sajnálom... - formázta hangtalanul ajkaival a fekete férfi a boszorkányok felé bűnbánóan.
Klaus, Kol és Elijah szét váltak és kívülről befelé kezdték a farkasokat megtizedelni. Esélyük sem volt ellenük. Joseph ravaszul vigyorogva figyelte őket. Előkapott egy fegyvert és feléjük lőtt. Klaus vállát találta el a lövés, aki lerogyott a hóba és remegni kezdett.
- Fáj már? – vigyorgott Joseph. – Azt tudtátok, hogy Mystic Fallsban volt egy régi híd, ami fehér tölgyből készült? – kérdezte csak úgy mellékesen. – csinos kis töltényeket készíttettem a maradványaiból. – vigyorodott el és Klausra nézett. – Na. Döntsétek el, kinek a szívét lyukasszam át vele először.
- Joseph, hagyd abba! – szólalt meg Katelyn összeszedve minden bátorságát.
- Különben?
- Nincs különben. Ezzel nem hozol vissza senkit.
- Klaus Mikaelson elvett tőlem mindent! – kiáltott keserű dühvel a férfi. – Ezért most elveszek tőle én is mindent, ami kedves neki! – azzal Elijahra szegezte a fegyvert. Katelyn minden erejét összeszedve kitépte magát a farkas szorításából és Elijah elé állt. A golyó a hasában állt meg. A lány a földre rogyott.
- Ne! – hallotta meg maga mögött Elijaht, aki azonnal letérdelt mellé és habozás nélkül benyúlt a golyóért a lány hasába. Óvatosan húzta ki belőle.
Kol kihasználva Joseph meglepettségét mögötte termett és megragadta nyakát teljes karjával, míg Rebekah kitépte a pisztolyt a kezéből. Klaus nagy nehezen kihalászta vállából a töltényt.
- Miért csináltad ezt, te őrült lány? – kérdezte szinte suttogva és könnyeivel küszködve Elijah Katelyntől és magához ölelte.
- Jó látni, hogy jól vagy. – mondta érdesen a lány.
- Eressz el! – üvöltötte Joseph.
- Ugyan, mit képzeltél? – tárta szét színpadiasan szabad kezét Kol. – 4 ősvámpír pár koszos korcs ellen. – sziszegte fülébe.
Pár farkas erre felmordult és elindultak felé, de Davina és Freya megállították őket.

Stefan óvatosan felnyalábolta Damon testét és szó nélkül elviharzott vele. Bonnie utána ment. A farkasok zúgolódni kezdtek és elindultak Klaus felé. Caroline a férfihez sietett és felsegítette a földről. Klausnak sárgán kezdtek izzani szemei és Caroline-al vállvetve tizedelték a farkasokat.
- Menj, megleszek. – súgta Elijahnak a szavakat Katelyn és felült.
A férfi homlokon csókolta a lányt, majd eltorzult az arca és fivére segítségére sietett. Hamarosan a havat belepte a farkasok vére. Addig nem nyugodtak, amíg az összes farkast meg nem ölték.
Klaus Jacksonhoz lépett, aki tétlenül nézte végig a mészárlást Vincenttel együtt. Megragadta Jackson nyakát.
- Csak egy okot mondj, hogy ne öljelek meg itt és most. – sziszegte a férfi arcába.
- Klaus hagyd őket. – szólt erőtlenül Katelyn utána. Verejték gyöngyözött a homlokán.
Klaus hitetlenkedve nézett hátra rá.
- Hiszen segítettek foglyul ejteni téged!
- Amiért meg is fogják kapni tőlem a magukét!
A férfi vissza nézett Jacksonra és elengedte, majd behúzott neki, aztán Vincentet is olyan erővel egy fának dobta, hogy a boszorkány elájult.
Joseph közben próbált szabadulni Kol szorítása alól, de időközben letérdeltették a hóban és farkasfüves kötéllel megkötözték.
Elijah letérdelt Katelynhez, megharapta saját alkarját és odatartotta a lánynak, aki vonakodva, de szájához emelte és inni kezdte a férfi vérét. Két kezével ajkaihoz szorította és egyre jobban szorította magához, mohón falta a férfi vérét, nem tudott leállni, hiszen annyi ideje éhezett már. Elijah a lány haját simogatta, aggódva figyelte őt és szótlanul tűrte, hogy szívja a vérét.
Katelynnek kigyulladt a fejében a vészvillogó és hirtelen hátra hőkölt a férfi karjától.
- B... Bocsánat. – nyögte ki, mire Elijah elmosolyodott és hüvelykujjával letörölte szája széléről a vért.
A lány máris jobban érezte magát és sebei is gyógyulni kezdtek. Ijedten nézett körbe.
- Hol van Damon?
Elijah szomorúan tekintett rá.
- Stefan elvitte.
Katelynbe kezdett visszaköltözni az erő és féktelen dühöt érzett magában. Joseph felé fordult. A farkas lehajtott fejjel térdelt Kol és Rebekah előtt. Katelynnek azonnal sárgává váltak szemei, amint meglátta őt. Felpattant a földről bár kicsit még kótyagos volt a feje, dühösen megindult a férfi felé. Amikor oda ért megragadta a nyakát és hátra feszítette, hogy szemeibe nézhessen. Joseph vigyorogva állta a tekintetét.
- Csak nyugodtan! Már úgysem maradt semmim. – szólt keserűen.
- Ó, nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen megúszod! – mélyesztette körmeit nyakába. – hogy is mondtad? Olyan könnyű lenne kitépni a torkodat a helyéről és végig nézni, ahogy a véredben fuldokolva halsz meg. De nem lesz ilyen könnyű dolgod. – Megragadta a férfi haját és térdével arcába ütött, amitől a férfi elájult.

Hamarosan visszaértek a Salvatore birtokra. Caroline és Klaus az erdőben maradtak összeszedni a hullákat és felgyújtották őket Davina segítségével.
- Nem bánod, ha megkeresem Stefant? – kérdezte félénken Elijaht Katelyn a tornácon állva.
A férfi nemlegesen megrázta a fejét és Kollal levitték a pincébe Josephet, Vincentet és Jacksont.
Bonnie a kandalló előtt állt és potyogtak a könnyei.
- Bonnie...
Az említett lány Katelynre emelte tekintetét és gyorsan letörölte könnyeit, majd mosolyogva megszólalt.
- Örülök, hogy jól vagy.
Katelyn tett egy tétova lépést felé.
- Én annyira sajnálom... - nézte a lányt bűnbánóan. Lelkiismeret furdalása volt, hogy megint miatta halt meg valaki, aki közel állt hozzájuk.
- Nem a te hibád.
- De igen. Stefan hol van?
- Damon szobájában. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, hogy megkeresd.
- Ennyivel tartozom. Sőt. Sokkal-sokkal többel. – azzal ott hagyta és elindult felfelé.

Ahogy egyre közelebb ért a szobához, úgy érezte meg egyre jobban lüktetni a szívét a torkában. Vizes ruhái még mindig hidegen tapadtak bőréhez, de most ez sem érdekelte. Megállt Damon ajtaja előtt, vett egy mély lélegzetet és bekopogott. Nem kapott választ.
- Stefan... Katelyn vagyok... - suttogta maga elé. Képtelen volt ennél hangosabban beszélni. – bemehetek?
Halkan hallott meg egy igen-re hasonlító mormogást az ajtó túloldaláról. Benyitott, de megállt az ajtóban. Aztán újra nagy levegőt vett, beljebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Minden erejét elvesztette, ahogy meglátta Damon élettelen testét az ágyán feküdni. Stefan ott térdelt előtte. Megemberelte magát és remegő lábakkal odament hozzá, majd erőtlenül lerogyott Stefan mellé. Óvatosan a férfi felé nyúlt, könnyek szöktek a szemébe.
- Stefan... Tudom, hogy én vagyok az utolsó, akit most látni akarsz, de... tudnod kell, hogy borzasztóan sajnálom. Én nem akartam... - csuklott el a hangja és lehajtotta a fejét, utat engedve könnyeinek. Kezét visszahúzta, aztán megérezte Stefan kezét a sajátján. Erre felkapta a fejét és mélyen Stefan szemébe nézett.
- Fontos voltál neki. Azért halt meg, mert téged védett.
A férfi hangja nem volt vádló, Katelynnek mégis olyan érzése támadt, mintha valaki ki akarná szakítani a szívét.
- Sa... Sajnálom... Ő is... miattam halt meg... - hüppögte.
Stefan megrázta a fejét.
- Nem így értettem. Egy jó ügyért halt meg. Nem az önzőség vezérelte.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- A lelke békére lel majd. – mondta a férfi lágyan.
- De Stefan...
Stefan újra megrázta a fejét.
- Nem kell semmit mondanod. Nem te tehetsz róla.
Katelynt meglepte Stefan őszintesége és az, hogy nem haragudott rá.
- Sz... Szabad? – kérdezte a lány és Damonre tekintett. Stefan bólintott és ott hagyta fivére testével.
Katelyn közelebb ment hozzá, feltápászkodott és az ágyra ült Damon mellé. Kisimított szeméből egy tincset.
- Miért tetted? – súgta a szobába. A csend, ami fogadta fojtogató volt. Utat engedett könnyeinek és percekig sírva nézte a férfit. Egész testében remegett.
Meleg érintést érzett vállain. Elijah terítette hátára a zakóját. Katelyn felkapta fejét rá és ha lehet még jobban sírni kezdett. Felállt és szorosan Elijah ölelésébe bújt, aki szótlanul ölelte magához szorosan, végül megszólalt.
- Annyira aggódtam. Sajnálom...
- Mit? – nézett fel rá értetlenül a lány.
- A Mikaelson örökség végül téged is utol ért. – mondta szomorúan.
- Ezt meg hogy érted? – ráncolta össze a szemöldökét.
- Nem történt volna ez, ha nem akartak volna bosszút állni rajtunk.
- Úgy érted, hogy Klauson.
- Ebben mind benne vagyunk. Mikaelsonok vagyunk. Tesszük, amit tennünk kell, a családért.
- És ezzel nincs is semmi baj.
- De azzal van, hogy már téged is bele kevertünk.
- Elijah... Nincsen semmi baj. Itt vagyok, nem lett bajom – szólt lágyan Katelyn és a férfi arcára simította kezeit, majd csókot lehelt a férfi ajkaira, aki erre megborzadt.
- Jéghideg vagy... Gyere. – óvatosan megfogta kezét és lekísérte a kandallóhoz. Caroline azonnal megjelent egy pléddel és ráterítette. Katelyn remegni kezdett, ahogy megérezte a tűzből áradó meleget. Lassan felengedtek átfagyott testrészei. Megbabonázva figyelte a lángok játékát a kandallóban. Észre sem vette, hogy az emberek kiszállingóztak és már csak ketten voltak a helyiségben.
- Tündérem... - hallotta meg Klaus lágy hangját maga mögött. Megrezzent a hangra és ráemelte tekintetét. Klaus leült mellé a kandalló elé, szótlanul ültek egymás mellett. A férfi nagyot sóhajtott és szólásra nyitotta száját.
- Klaus nem kell mondanod semmit. – kezdte Katelyn, mielőtt bármit is mondhatott volna.
- De igen, kell – emelte tekintetét a lányra. – én nem... nem gondoltam, hogy valaha ilyen fontos leszel a számomra. – a lány erre halványan elmosolyodott. – nem akartam, hogy bajod essen.
- Én sem gondoltam, hogy valaha családtagként tekintek majd Rád. – bökte meg vállával a férfiét. – nem a te hibád volt ez az egész.
- Lásd be, hogy sok közöm volt hozzá.
- Joseph meg fog fizetni mindenért. – ridegen tekintett a tűzbe.
- Katelyn... - érintette meg a lány vállát. – nem kell semmit tenned. Majd mi elintézzük. – Katelyn rákapta a tekintetét.
- Nem. Ezt én akarom intézni. – remegni kezdett. – Nem voltatok ott. – súgta elhalón.
Klaus lehajtotta a fejét.
- Le kéne zuhanyoznod. – szólalt meg végül halkan.
Katelyn bólintott egyet.
- Megkeresem Carolinet.

Miután megtalálta Carolinet, az egyik vendégszoba fürdőjébe ment. Levette vizes ruháit és egy kád meleg vizet engedett magának. Amint a teste megérezte a meleget, ezernyi tűszúrást érzett bőrén. Óvatosan ereszkedett a vízbe és elfeküdt a kádban, hogy egész testét átjárja a meleg. Jó ideje feküdt így, a gondolataiba merülve, mire kopogtatást hallott.
- Katelyn én vagyok az. – Elijah hangját hallotta kintről.
- Gyere be.
- Ezeket Caroline küldi. – mutatta a kezében lévő ruhadarabokat és letette a törölközőtartóra, majd odament hozzá és leguggolt a kád mellé. – Jól vagy?
Katelyn aprót bólintott.
- Csak átfagytam. De most már jó. – mosolygott a férfira. – mikor indulunk?
- Pár nap múlva.
A lány nagyot sóhajtott.
- Nem tudok itt maradni. – szólalt meg halkan.
- Menni szeretnél?
- Tudom, meg kellene várnom Damon temetését, de... - nagyot nyelt visszafojtva könnyeit. – nem bírnám ki.
- Katelyn...
- Tudom... Szívtelen vagyok.
- Nem ezt akartam mondani.
A lány ráemelte tekintetét.
- Hanem?
- Haza viszlek, amikor csak akarod.
- Akár már ma este is?
- Akár már ma este is. – bólintott.
Katelyn hálásan tekintett a férfire, aki egy csókot nyomott homlokára és kiment a fürdőből szólni a többieknek. A lány hamarosan kiszállt a kádból, megtörölközött és kiment a fürdőből. A szobában Carolinnal találta szembe magát.