Kol behúzott az ismeretlennek, a szája fel is csattant azonnal.
- Hol van? – kérdezte dühösen.
Az ismeretlen elmosolyodott.
- Addig nem fogjátok megtudni, amíg a főnök azt nem akarja.
A fiatalabbik Mikaelson ezúttal a férfi hasába öklelt, aki fájdalmában felnyögött.
- Játszhatunk így is. – szólt, majd egy újabb ütést mért a férfi gyomorszájába.
- Inkább leharapom a nyelvem, mintsem bármit is mondjak nektek. – zihálta és valóban így tett, vértócsával együtt köpte ki nyelve felét.
- Elég ebből. – mondta hűvösen Elijah és kitörte a farkas nyakát. – Úgysem lett volna hasznunkra.
A hullát ott hagyva mentek a társalgóba beszámolni a többieknek a történtekről.
- Nem kellett volna azért megölni!
- Elharapta a nyelvét, Niklaus! Semmi hasznunk nem származott belőle. Jacksont kellene keresnünk!
- Felszívódott. Marcel vámpírjai is őt keresik.
- Felesleges, itt vagyok!
- Jackson! – Elijah egy pillanat alatt előtte termett és megszorította a nyakát.
- Elijah. – nyögte. – a ti oldalatokon állok.
A férfi hirtelen elengedte. Jackson megdörzsölte a nyakát.
- Merre jártál?
- Próbáltam kideríteni, hova vitték Katelynt.
- Mondd, hogy sikerült. – Elijah szavai aggódalomtól csengtek.
Jackson megrázta a fejét.
- Egy darabig tudtam követni a nyomaikat. Annyi biztos, hogy nem New Orleansban vannak.

Napjainkban

Katelyn hasogató fejfájásra eszmélt. Az időérzéke teljesen megbolondult, de odakintről még szűrődött be fény, ezért úgy gondolta, hogy nem telhetett el olyan sok idő. Megropogtatta nyakát.
- Jól van, eleget agonizáltál! Ki kell jutnod innen, koncentrálj! – súgta magának. Sóhajtott egy nagyot és lehunyta a szemeit, már éppen kinyújtotta volna a kezét, mire meghallotta, hogy az ajtó megint kicsapódik.
- Mit akarsz megint?
- Megkínozni – vont vállat a férfi. – minél sebzettebb vagy, a Mikaelsonok annál jobban veszítik el az eszüket és könnyebb lesz legyőzni őket. – vigyorgott és előhúzott egy kést a háta mögül. Közel ment a lányhoz, aki amennyire csak tudott hátrált fejével. – Csak nem félsz?
Katelyn nem szólalt meg, a férfi pedig állcsúcsához érintette a pengét.
- Annyira könnyű lenne végig húzni a nyakadon és vége lenne mindennek. – suttogta a lány arcába. – de sajnos nem lesz ennyire könnyű dolgod. – mondta és combjába döfte a kést. Katelyn próbálta vissza fogni magát, így csak felszisszent és elkezdett remegni. Érezte, ahogy az adrenalin és a hideg levegő dolgozik a testében. A kés annyira hideg volt, mintha egy jégcsapot döftek volna belé, szinte érezte megfagyni körülötte a bőrét. A férfi megragadta a kés markolatát és megforgatta combjában. Erre már felnyögött a lány, mire a férfi elvigyorodott. – Na, megy ez jobban is – suttogta elhalón és egyre mélyebbre tolta a kést.

3 nappal ezelőtt

- Ferya, találtál már valamit?
- Nem, Elijah. – fújtatott a boszorkány idegesen. – Valami nagyon erős varázslattal vannak levédve, egyszerűen nem tudok a nyomukra bukkanni.
- Menj, pihenj le. Nem aludtál napok óta. – simította meg a karját az öccse.
Freya megdörzsölte a szemeit, majd bólintott és felment a szobájába. Elijah az asztalnak támaszkodott és idegesen nézett végig a térképen. Egyszer csak egy sercegő hangot hallott, majd meglátta, hogy egy körben kiégett a térkép.
- Mystic Falls... Niklaus! – kiáltott öccsének.
Hamarosan Klaus, Kol és Rebekah is lent voltak már.
- Magától kiégett...
- Azt akarják, hogy oda menjünk. – nézett Elijahra Kol.
- Miért pont Mystic Falls? – tűnődött el Rebekah.
- Tudják, hogy mindannyiunknak fontos az a hely. – szólt Elijah. – Niklaus értesítenéd Caroline-t az érkezésemről?
- Úgy érted az érkezésünkről?
- Nem jöhettek velem, Kol. Pihennetek kell.
- Felejtsd el, Elijah. Az örökkön-örökké erre is vonatkozik. Főleg, erre vonatkozik! – mondta Rebekah.
- Rám is számíthattok. – hallották meg Davina hangját maguk mögött.
- Hol van Freya?
- Felküldtem pihenni, Niklaus.
- Szólok neki. – azzal Rebekah felviharzott nővére szobájába.
- És mi a terv? – kérdezte Kol.
- Egyelőre odamegyünk. Többet nem tudunk, csak annyit, hogy Mystic Falls, a többit ott kitaláljuk. – Elijah a karjára fektette öltönyét a mondandója befejeztével.

Amint leért Freya is, elindultak két autóval. Klaus közben felhívta Caroline-t, aki azt mondta, hogy találkozzanak a Salvatore házban. Röpke 8 óra alatt értek a Salvatore birtokra, ott várta őket már mindenki. Bonnie beinvitált mindenkit. Caroline idegesen járkált a kandalló előtt.
- Ó, hát itt vagytok – kapta fel a fejét a szőke lány, és egyenesen Klaushoz ment és átölelte. – Bonnie már összekészült a helymeghatározó bűbájhoz.
Freya és Davina odamentek Bonniehoz.
Damon egy darabig a kandalló takarásában állt, majd előlépett.
- Mit jelent az, hogy a Te hibádból rabolták el őt? – szegezte a kérdést Klausnak.
- Parancsolsz?
A két férfi fürkészte egymás vonásait.
- Azt mondtad Caroline-nak, hogy miattad rabolták el.
- Így is van. – vallotta be őszintén a férfi. – a falkák, akiket lerohantam, összefogtak és Katelynt használják fel, hogy csapdába csaljanak.
Damon hirtelen Klaus előtt termett.
- Ha csak egy haja szála is meggörbül, újra és újra kitépem a szíved a helyéről.
- Fékezd a nyelved, Damon. – szólt hűvösen hozzá Elijah és a két fél közé helyezte egyik kezét.
- Különben mi lesz? Megtanítasz a jó modorra? – vetette oda cinikusan, mire Elijah megragadta a torkát a férfinak és neki repítette a szemközti falnak. Érzelem mentes arccal nézte őt, és zsebeibe mélyesztette kezeit.
- Nem akarok visszaélni a vendégszeretetekkel – nézett Stefanra – de megtennétek, hogy távol tartjátok tőlem, mielőtt még megölöm? – hangja nyugodt volt és kimért.
Caroline azonnal Damonhöz ment és kivezette a helyiségből.

- Eszednél vagy? – esett neki Caroline.
- Nem beszélhet így velem a saját házamban!
- Örülj neki, hogy nem tépte ki a torkod, azok után amit Katelynnel leműveltél. – szólt halkabban hozzá a szőke vámpír. – viselkedj, amíg itt vannak. – azzal visszament a többiekhez.

Napjainkban

A férfi teljesen belemélyesztette a kést Katelyn combjába, egészen a markolatig, majd lassan elkezdte húzni a lány térdéig. Katelyn nem tudta tovább tartani magát, üvöltött a fájdalomtól.
- Végre! Nem vagy te olyan szívós, mint ahogy mondják.
- Rohadj meg. – szűrte ki fogai közül Katelyn.
- Ó, nem drágám, azt te fogsz. – vigyorgott a lány arcába, majd erőteljesen pofon vágta és ott hagyta.
Katelyn remegett a fájdalomtól. Bal lábát meg sem bírta mozdítani, az arca meg szinte lángolt. Hátra csuklott feje a kimerültségtől és elsötétült újra előtte minden.
Annyit még hallott, hogy kattan a zár és egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Katelyn, Semmi baj, segítek. – suttogott egy öblös hang és a szájához emelt valamit. Egy fiolányi vért öntött a szájába. – Többet nem tehetek. – súgta még neki oda és ő is magára hagyta. Katelyn teste teljesen elernyedt és elveszítette az eszméletét.

Pár óra múlva kiabálásra ébredt.
- Nem ez volt megbeszélve!
- Nyugodtan elmehetsz, Vincent, már nincs szükségem a szolgálataidra!
Vincent?
- Fogd a másik new orleans-i barátodat és menjetek vissza ahonnan jöttetek! De ha bárkinek egy szót is szóltok, levadászlak titeket, hiába az egyezségünk. A vérért pedig még számolunk!
A vasajtó újra kivágódott.
- Örülök, hogy fent vagy, hamarosan vendégeink jönnek. – szólt a lányhoz csicsergő hangon, majd felrántotta a székről és elkezdte maga után húzni. Bár valamennyire begyógyult a sebe, még mindig nagyon vérzett és elég mély volt, alig bírt lábra állni, de próbálta követni a férfi lépéseit.
Most vette észre, hogy hol is voltak pontosan. Egy lépcsőn rángatta fel a férfi, csúszott és nyirkos volt. Be kellett csuknia a szemét, mert ahogy felértek, vakító fehérség fogadta, így csak botorkált a fogva tartója mögött, aki végül egy fának lökte, ő pedig lerogyott a hóba. Két ismeretlen ember a fához kötözte. A lábából szivárgó vér, vörösre festette a havat körülötte. Ha lehetett annál is jobban reszketett, mint oda lent. Lassan nyitogatta a szemét, hogy hozzá szokjon a fényességhez. Ahogy sejtette a Mystic Falls-i erdőben volt a Lockwood romoknál. Körbe nézett, rengeteg ismeretlen embert látott maga körül, de gondolta, hogy mindannyian farkasok lehetnek. Megállt tekintete két alakon. Annyira meglepődött, hogy szét nyíltak ajkai és könnyek szöktek a szemébe.
- Hogy tehettétek ezt? – súgta maga elé könnyekkel küszködve.

2 nappal ezelőtt

A Salvatore házban tapintani lehetett a feszültséget. Második napja volt itt az ősi család, de minél tovább maradnak, valószínű annál nagyobb lesz Damon és Elijah között a feszültség és félő, hogy esetleg egymásnak esnek.
- Damon, tartsd már a szádat! – csattant fel Stefan, miután félre hívta egy kínos helyzetből Elijahval.
- Ez a mi házunk, öcsi! Azt csinálok, vagy mondok, amit akarok!
- Szerinted jelen pillanatban erre szükség van? Erre pazarolod az energiádat, mikor bármelyik pillanatban indulnunk kell? Szerinted Katelyn ezt akarná?
- Kit érdekel, hogy mit akar Katelyn?
Stefan megforgatta a szemeit.
- Jah, pont úgy nézel ki, mint akit nem érdekel... - azzal ott hagyta a férfit és elnézést kért Elijahtól a nevében.

Hamarosan hangos csattanást hallottak a dohányzó asztal felöl. Egy emberként mentek oda. Egy faragott doboz volt az asztalon. Egymásra néztek a jelenlévők, végül Elijah felkapta a dobozt és kinyitotta, de majdnem el is dobta, amint meglátta mi van benne. A kés volt az, amivel Katelynt kínozták, eláztatva a lány vérével.
- Van itt egy levél is. – vette fel Caroline. Széthajtotta a lapot. – Ne aggódjatok, maradt azért még benne valamennyi. – olvasta fel elhalón. Addigra Elijah remegő kezekkel letette az asztalra a ládát, ekkor látták meg a többiek is, hogy mi van benne. Mindenkiben meghűlt a vér. Elijah könnyekkel küszködve hagyta ott őket és kiment a ház elé, lerogyott a hóba és szabaddá engedte könnyeit. Felüvöltött fájdalmában és tehetetlenségében.
- Fivérem... - érzett meg egy szorítást vállán.
- Niklaus... - emelte fel tekintetét öccsére. – meg kell találnunk.
- Azon vagyunk. – szólt hozzá lágyan. – gyere vissza, egyelőre nem tehetünk semmit.
Felsegítette bátyját és bementek a házba. Elijah méltóságteljes arcot próbált vágni, de senkit sem tudott becsapni, bár próbáltak úgy tenni, mintha nem sajnálnák borzasztóan a férfit. Tudták, hogy Elijah büszke ember és nem igazán engedi azt meg magának, hogy így lássák.

Újabb levél jelent meg az asztalon, ezúttal Kol ragadta meg dühösen.
- Holnap délben a Lockwood romoknál. Ne késsetek! – olvasta fel a levél tartalmát. – Ó, és ha rajtaütést terveztek, javaslom, vessétek el az ötletet, vagy Katelyn szívét találjátok legközelebb a dobozban. – idegesen túrt hajába. – az a tetves rohadék... - szűrte ki fogai között.

Napjainkban

Katelyn utat engedett könnyeinek, már nem akart erősnek mutatkozni, csak engedte, hogy forró könnyei égessék átfagyott arcát. Két olyan ember állt előtte, akiben feltétel nélkül megbízott, és ők elárulták. Szinte fizikailag fájt a szíve.
- Ó, mi történt? – gügyögött hozzá a fogva tartója. – megtört a jég?
Katelyn szóra sem méltatta, csak lehajtotta a fejét. Könny cseppjei tovább áztatták a már amúgy is elázott nadrágját.
A két férfi tanácstalanul nézett egymásra. Tudták, hogyha a lány megtudja, hogy itt vannak és segítettek őt elkapni, valószínűleg egy életre megutáltatják magukat vele, de nem volt más választásuk a Mikaelsonokkal szemben, akik annyi szomorúságot és veszteséget okoztak nekik az évek során. Az egyikőjük tett felé egy lépést, de a paktum vezetője rászólt
- Eszedbe ne jusson, Jackson! Még egy lépés és akár mellé is kötözhetlek!
Jackson megtorpant és bűnbánóan nézett Katelynre, aki még mindig nem nézett rájuk. Reszketett a hidegtől és a kimerültségtől.
- Áhh, végre megjelentek a megmentőid! – csicseregte a lány felé, aki felkapta a fejét és zokogni kezdett, amint meglátta Elijaht és a többieket. A férfin tömény aggodalmat látott, ahogy a szemeibe nézett és dühöt, amint a fogva tartójára nézett.
- Joseph... Ez lehetetlen... - hallotta Klaus hangját. – Louise azt mondta, hogy halott vagy.
- Valóban, ezt akartuk elhitetni veletek, de nem gondoltam, hogy ilyen könnyű lesz. – szólt cinikusan az említett férfi.
- Engedd el Katelynt! – szólt közbe Elijah.
- Sajnos nem tehetem. Ígéretet tettem neki. – ártatlan arccal nézett végig a jelenlévőkön. – Megígértem, hogy végig nézheti, ahogy megöllek benneteket. – vigyorodott el. – Ó, remélem megkaptátok az ajándékomat. – célzott a lány vérével áztatott késre.
- Meg is fogsz fizetni érte – szűrte ki fogai közül Elijah és már meg is jelentek szemei körül az erek, már éppen neki akart rontani Josephnek, mikor meghallotta Katelyn rekedtes hangját.
- Elijah, ne. Pont ezt akarja elérni.
Joseph elvigyorodott.
- Hallgass csak a barátnődre, tudja, mit beszél. – vigyorgott még mindig és intett egyet hátra, aminek következtében az egyik farkas megragadta a lány haját és annál fogva húzta fel állásba. Katelyn lábai remegtek, még mindig lassan gyógyultak a sebek rajta és folyt belőlük a vér. Elijah megremegett mérgében, ahogy meglátta a lányt.