** Erős 18+ tartalom **

Klaus megitatta vérével Damont. A férfi szinte azonnal meggyógyult, Katelynhez rohant.
- Mondd, hogy nem tetted meg.
A lány a férfi arcára simította a kezét, Damon belesimult az érintésbe. Katelyn egy hirtelen mozdulattal kitörte a nyakát, majd elvonult. Klaus büszkén nézett a lány után. Stefan rátámadt, de Klaus könnyedén kivédte a támadást.
- Jobb lesz, ha elhordjátok magatokat, amíg még engedem! – a férfi visszament a házba és ott hagyta a halottakat.
Stefan felnyalábolta Damont és Elenát és elindult velük haza. Damont a földre tette, míg Elenát a kanapéra fektette. Kisimított egy tincset az arcából és könnyezve csókot nyomott a homlokára. Leült a kanapé mellé a földre és a lány kezét fogta. Megkereste a mobilját és tárcsázott.
- Halló, Bonnie?
- Stefan mi a baj? – a férfi zokogásba kezdett.
- Elena...
- Indulok! – azzal Bonnie letette és tárcsázta Caroline-t. Elment érte és együtt siettek Stefanékhoz.
Damon egy hatalmas lélegzetvétellel ébredt fel. Rémülten nézett körbe, nem tudta, hogy került haza. Meglátta az öccsét Elenára borulva sírni.
- Stefan...
- Megölte őt...
- Nem direkt csinálta...
- Ne mentegesd már! – rontott rá a férfira. – Ez a Te hibád! Miért bíztál meg benne? El kellett volna üldöznünk innen! – Stefan folyamatosan ütötte Damont, ahol csak érte, Bonniék erre értek be. A fiatal boszorkány csettintett egyet, ami mindkét férfit kizökkentette, mert fájdalmat éreztek a fülükben, összegörnyedtek, akkor látták meg Bonniet.
- Hol van Elena?
- Bonnie... - Caroline meglátta a kanapén a lány testét.
- Ugye nem? Mondjátok, hogy nem! – Caroline ordított a fiúkkal.
Stefan újra sírni kezdett.
- Hogy történt? – rogyott le Bonnie a barátnője mellé.
- Klaus megbabonázta Katelynt...
- Katelyn tette ezt?
- Nem volt magánál!
- Damon! Hiszen kitörte a nyakad!
- Mert kényszerítették, hogy kikapcsolja az érzelmeit, Stefan! Engem akart védeni! Mert én nem voltam képes megvédeni őt! – immáron Damon is kiabált.
- Ezt nem úszhatja meg Klaus. – szólt hűvösen Bonnie.

- Katelyn, kedves, hajlandó lennél végre megállni? Beszélnem kell veled.
A lány megállt és hátrafordult, hogy szemben állhasson Klaussal.
- Nem is vagy kíváncsi az ajándékomra?
- Hallgatlak.
- Erre a gyűrűre már nem lesz többé szükséged. – Klaus levette a lány holdvilág gyűrűjét. - a bűbájnak köszönhetően már akkor változunk át, amikor csak akarunk.
- Wow, ennyi? Ezért kellett ez a nagy hajcihő?
- Ezért is! Ms. Gilbert vérével egy hadseregnyi hibridet tudunk teremteni. – a férfi megfogta Katelyn kezét és szemeibe nézett, a lány kivette a kezét Klaus kezei közül.
- Miből gondolod, hogy én akarok bármit is most tőled?
- Nem kell akarnod semmit, de gondolj bele, a lábunk előtt heverhetne az egész világ.
- És? Klaus, drágám. Semmit nem jelent ez az egész nekem, még most sem. – megpaskolta a döbbent férfi arcát, majd sarkon fordult. – Ó, és ha jót akarsz magadnak – a lány hirtelen a falhoz lökte a férfit. – Elijahból és Kolból kihúzod a tőrt! – Lökött még egyet a férfin, azzal felment a szobájába.
Klaus kiabálva ment utána:
- Nem beszélhetsz így velem továbbra se, Dumas! Még mindig megtudlak igézni, ne feledd!
- Klaus! Itt maradok, a szemed előtt, nem okozok gondot, nem elég neked ennyi?
- Elvárom a tiszteletet!
- Ahogyan én is!
A férfi megtorpant, valójában lenyűgözte a lány határozottsága.
- Utoljára Dumas megteszem, amit kértél, de nem végeztünk! – azzal sarkon fordult és visszament az udvarra. Kihúzta Kolból és Elijahból a tőrt, és mind a kettőjüknek odadobott egy-egy tasak vért.
- Klaus! Hogy képzelted ezt?
- Csöndet Elijah, egyedül azért nem tetettelek koporsóba, mert az az őrült tyúk nem hagyja!
- Kicsoda, Katelyn?
- Igen, ő! Kol, veled még számolunk! Ja és ne keresd a kis ékkövedet, megsemmisítettem. – Klaus ott hagyta őket.
A két férfi összenézett.
- Mi a fene történt?
Elindultak vissza a házba. Elijah úgy gondolta nézzenek fel Katelyn szobájába, talán még itt lehet. Ahogy a szobába léptek a lány akkor jött ki a fürdőből vizesen és anyaszült meztelenül. Elijah azonnal elfordult, azonban Kolnak annyira tetszett a látvány, hogy nem tudta levenni róla a szemét, Elijah fordította át.
- Ugyan már fiúk, nem láttatok még ilyet?
- Megtennéd, hogy felveszel valamit? Vagy visszajöhetünk később is.
- Semmi szükség rá Elijah. – a lány a szekrényéhez ment, ami a fiúk előtt volt, az összes fiókot kinyitotta a legfelsőtől a legalsóig, Kol vigyorogva figyelte, Elijah pedig próbált nem odanézni. Katelyn kacéran Kolra tekintve öltözött fel előttük.
- Nos, mi a probléma?
- Minden rendben veled? Mi történt? – tette fel a kérdést az idősebb fivér.
- Odáig megvan, hogy Klaus megharapott minket és megigézett, hogy végezzek a Salvatore fiúkkal, ugye? A drága jó Elena belement az alkuba, a fivéretek pedig rávett, hogy véreztessem ki, és ha az utolsó cseppek jönnek ki belőle, öljem meg. Ó és azt mondtam, hogy Stefan és Damon ezt végig nézte? Elég komikus volt. Ja és utána Klaus Damont nem akarta megitatni a vérével, csak abban az esetben, ha kikapcsolom az érzelmeimet – a lány kuncogott egyet.
- Mond, hogy nem tetted meg.
- Szerinted, Elijah? Szerinted megtettem? – a lány beszéd közben egyre közelebb ment a férfihez és szemébe nézve cirógatta annak karját.
A két férfi összenézett.
- Bocsáss meg. – Elijah kiviharzott a szobából, Katelyn közelebb húzta magához Kolt a pólójánál fogva. – Kol!! – Elijah mérgesen hívta magához.
- Sajnálom kedves, talán legközelebb – rá vigyorgott a lányra és a bátyja után ment.
- Niklaus! Mit műveltél?
- Áh, bátyám, most mire célzol?
- Katelyn mindent elmondott! Teljesen megbolondultál?
- Hiszen csak szórakoztam.
- Ezúttal talán túl messzire mentél. Megöleted Katelynnel Elenát?
- Ugyan Elijah... Örülj egyátalán, hogy nem zártalak koporsóba. Kol? Neked is van mondandód? – a fiú védelmezően felemelte két kezét. – Helyes. – Klaus sarkon fordult és ott hagyta őket.
- Hol van Rebekah? – nézett körbe Elijah.
Kol elindult megkeresni, hamarosan meg is találták a társalgóban.
- Rebekah, jól vagy?
- Semmi bajom, kicsit összekaptunk ezzel az idiótával, de megvagyok. Katelyn? Tényleg kikapcsolta?
- Ki.
- Nik ezúttal túl messzire ment.
- Egyetértünk.

Kis idő múlva Kol felment Katelynhez, ám a lány az ágyában feküdt, így a fiú kiment a szobából, Katelyn viszont nem aludt, követni kezdte. Egészen a szobájáig követte a fiút, megvárta még bemegy és hallgatózott. Ahogy meghallotta, hogy Kol neki állt zuhanyozni, egy cetlit hagyott az ágyán, majd visszament a szobájába. Kol hosszasan zuhanyozott, a fürdője szinte ugyanúgy nézett ki, ahogy a többi vendégszobáé, így Katelyné is, ám az övét fekete csempével burkolták, a szobája fala is feketére volt festve, minden kiegészítője arany volt. A zuhanyból kilépve máris a törölközőjéért nyúlt és derekára tekerve kiment felöltözni. Haját törölgette egy másik törölközővel mikor meglátta az üzenetet.
„Gyere vissza, van nálam valami, ami a tiéd – K."
Kol elmosolyodott, felkapott magára egy pólót és egy alsónadrágot és visszaindult Katelyn szobájába. Bekopogott, de meg sem várta, hogy a lány kiszóljon, bedugta a fejét.
- Bejöhetek?
- Hiszen azért hívtalak. – A lány nyakig be volt takarózva. Kol belépett a szobába és neki dőlt az ajtónak.
- Nos, mi van nálad, ami az enyém?
Katelyn lejjebb tolta magán a takarót, csupasz mellei között volt Kol drágaköve. A Mikaelson fiúnak vigyorra húzódott a szája.
- Azt hiszem, túl vagyok öltözve. – a fiú lassan közeledett a lányhoz és leült mellé az ágyra. Gyengéden megsimította ujjbegyeivel a lány melleit, majd odahajolt és szájával távolította el közülük a követ. Letette az éjjeli szekrényre, mire vissza fordult a lányhoz 2 cm választotta el dús ajkaitól, a fiú nem bírt magával és tarkóján a hajába túrva magához húzta és hevesen csókolta. Másik kezével derekánál markolta a lány testét. Katelyn levette róla a pólóját és magához húzta. Lefeküdve Kol fölé kerekedett, ágyékára ülve hajolt ajkaihoz, szenvedélyesen csókolta nyakát, Kol a fenekébe markolt és ott csókolta ahol érte. Hamarosan a fiú alsója is lekerült. Kol nem bírt betelni Katelyn testével, minden porcikáját csókokkal hintette, Katelyn kéjesen felnyögött, mikor végre magában érezte duzzadó férfiasságát. Egyikőjük sem finomkodott, ami a hangokat illette. Mindketten zihálva borultak az ágyba, ahogy végeztek.
- Ez... Fantasztikus volt... - szólalt meg levegő után kapkodva Kol.
Katelyn hirtelen felpattant és a férfi elé térdelt az ágyon.
- Tudod mi lenne még fantasztikus? Éhen haloook.
- Tudok hozni lent...
- Ki ne mond! Nem kell az a hülye tasakos vér! – vágott közbe – Meleg, lüktető vért akarok... - A lány könyörögve nézett a fiúra. – Kol lééégyszi, én nem tudom elhagyni a házat, de te igen...
A fiú megtörölte izzadt arcát a tenyerével.
- Adsz egy pár percet? Utána meglátom mit tehetek! – Katelyn elvigyorodott és gyors csókot lehelt a fiú ajkaira. Kipattant az ágyból és öltözni kezdett. Kol betemette az arcát egy párnával, még mindig bizsergett az egész teste. Lassan kikászálódott az ágyból, vissza vette pólóját és az alsóját.
- 10 perc és itt vagyok. – A fiú elsietett, felvett még egy nadrágot.
Katelyn addig lement a társalgóba, az egész ház szinte kihalt volt, nem csoda, hiszen hajnali hármat mutatott az óra. Kol hamarosan vissza tért egy fiatal jó képű fiúval és egy csinos szőke lánnyal.
- Nem tudtam mihez lenne kedved – szólt, mintha csak a sarki boltba ment volna le reggeliért.
A hibrid lány elvigyorodott és egyből rámart a fiú nyakára. Kol addig a szőkével leült a kanapéra és ő is elkezdte szívni a lány nyakából a vért. Idő közben Katelynék is a kanapén kötöttek ki. A lány arca már csupa vér volt. Hirtelen Kol ölébe ült szembe vele és úgy ahogy voltak mindketten vérrel áztatva, csókolózni kezdtek. A Mikaelson fiú teljesen beindult tőle.
- Ó fúj, nem tudnátok ezt máshol intézni?
- Ne már Beks, unatkozik! – szólt ki Katelyn mögül Kol a húgának.
- Nem arra értem, hanem arra amit most csináltok. És jó lenne, ha halkabban csinálnátok, mint az éjjel.
Katelyn és Kol egyszerre röhögtek fel.
- Gyere Rebekah, a vendégem vagy!
- Már reggeliztem Katelyn, kösz. Bár igen csinos ez a fiúcska. – Rebekah szeme körül megjelentek az erek és a fiúra rontott, Jól megcsapolta ő is.
- Takarítsatok fel, ha Nik ezt meglátja, tajtékozni fog a dühtől.
- Már elkéstek. Kol mi a fenét művelsz?
- Én kértem meg rá. – Katelyn megtörölte a száját és Klaus elé állt. – Nem kényszeríthetsz arra a gusztustalan tasakos vérre!
- Eszemben sincs, csinálj amit akarsz, csak óvatosan.
- Vagy különben? – a lány közelebb ment hozzá, de Klaus nem válaszolt és ott hagyta.
Kol mögé állt és nyakára suttogott.
- Hol tartottunk?
Katelyn elvigyorodott és felviharzottak a lány szobájába.
- Persze, majd én feltakarítok! – üvöltötte utánuk Rebekah. – ez hihetetlen...
- Itt meg mi történt?
- Kérdezd a gerlepárt, Elijah.
- Gerlepár?
- Ne mondd, hogy nem hallottad Kolt és Katelynt, az egész ház tőlük zengett.
- Kol és Katelyn? Nem hallottam, nem voltam itthon.
- Hol voltál?
- Idővel megtudod.

Katelyn Kol mellkasán feküdt, mind a ketten ziháltak, kissé kimerültek.
- Katelyn?
- Hmm?
A fiú féloldalasan felült és a lányra nézett.
- Hogy szerezted meg a követ? Klaus azt mondta elpusztította.
- El akarta. Oda adta annak a banyának, aki a bűbájt végezte, hogy pusztítsa el, de én alkuval megszereztem.
- Milyen alkuval?
- Az legyen az én titkom.
- De miért csináltad?
- Poénból. Alig várom, hogy Klaus megtudja.
- Nagyon tetszik ez a Katelyn. – a fiú a lány ajkába harapott.

A nap hátra levő részét henyéléssel töltötték, persze a követ gondosan elrejtették. Egyszer csak Klaus rontott be.
- Hol van?
- Kopogni luxus?
- Ne flegmázz nekem Dumas, ez az én házam-
- Szuper akkor tudod hol az ajtó.
- Ide figyelj, vagy megmondod hol van az ékkő, vagy egész életedben bánni fogod ha nem mondod meg!
- Hagyjál már Klaus, honnan veszed, hogy nálam van?
- Ki más venné el?
- Mit tudom én. Kimennél? – A lány ráült Kol ágyékára, aki hanyatt feküdt éppen. A takaró lecsúszott a hátáról csupaszon hagyva azt. Katelyn ügyet sem vetett arra, hogy ott van-e a férfi vagy sem. Klaus kimenve becsapta az ajtót.
- Tetszik, amit teremtettél, Niklaus?
- Semmi kedvem a hegyi beszédhez Elijah. – Elindult lefelé a lépcsőn, Elijah követte.
- Nekem sincs hozzá kedvem, de ezt helyre kell hoznod. Egy zabolátlan Hibrid is éppen elég, nem tudok kettőre figyelni.
- Hát nem is kell, úgysem tud innen kijutni.
- Valóban?
- Mit tudtál meg, Elijah?
- Mikor láttad utoljára a boszorkányod?
Klaus a báttyára tekintett.
- Katelyn alkut kötött vele. A banya átadta neki a drágakövet és levette a házról a bűbájt, cserébe Louise megszenteletlen testéért.
- Ravasz... Nagyon ravasz, még hasznunkra válhat.
- Ezt most nem mondod komolyan, Niklaus... Hozd helyre.

Amint észrevette, hogy a bűbáj hatástalan, Katelyn felkereste Kolt.
- Van kedved velem tartani egy küldetésre?
- Akármikor. Mit kell tennem?
A lány elmosolyodott.
- El kellene terelni Damon és Stefan figyelmét.
- Örömmel. – vigyorodott el a fiú.

Stefan nyitott ajtót, mikor kopogást hallott. Kol Mikaelson állt az ajtóban.
- Mit keresel itt?
A Mikaleson fiú kérdés nélkül bement a házba Stefan mellett.
- Szép ez a ház.
- Utoljára kérdezem, mit keresel itt?
- Üzenetet hoztam.
- Kitől?
- Ja, nem neked jött az üzenet, hanem a bátyádnak, itthon van?
- Itt áll mögötted.
Kol hátrafordult és meglátta Damont.
- Nagyszerű.
- Nos, ki üzent és mit?
- Katelyn kérte, hogy jöjjek és mondjam meg, hogy találkozni akar veled holnap alkonyatkor a Grillben.
- Mégis mit akar?
- Ó, hát azt nem kötötte az orromra. Én csak a postás fiú vagyok. – Kol az italos üvegekhez ment és töltött magának egy pohár Bourbont. – mm, mellesleg már értem mit ettél rajta, ez a nő... pfúúú – nevetett a fiú. – Eszméletlen.
Damon vonásai megfeszültek.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz.
- Jaj, ugyan már, Damon. Azt hiszed nem mesélte? Sajnálhatod, hogy nem volt meg többször.
Damon felkente a falra Kolt.
- Hozzá ne érj még egyszer, megértetted?
- De hiszen ő mászott rám.
Damon elengedte a fiút és megsemmisülten állt ott.
- Nos, jó volt csevegni, el ne felejtsd a holnapot Damon! – Kol vigyorogva ment ki és beült a kocsijába. Katelyn már várta. – na, megvan?
- Meg. – vigyorgott rá a lány. Kol beindította a motort és elindultak. Egy Emporia nevű kisvárosba utaztak Klaus boszorkányához.
Katelyn bekopogott a házba, aminek a címét megkapták. A banya nyitott ajtót.
- Elhoztátok?
- El. – mutatott Kolra, akinél egy bebugyolált valami volt.
A boszorka beengedte őket. Kol letette a kanapéra és levette róla a takarót. Louise teste volt az.
- Ennyi? Végeztünk?
- Végeztünk.
A boszorkány kiengedte őket, és amint kiléptek bezárta az ajtót. Vissza szálltak az autóba.
- Mihez lenne kedved Kat?
- Mondjuk ahhoz, hogy ne hívj így. – csattant fel a lány.
- Oké, oké, Jézusom... - beindította az autót, majd megérezte a lány kezét a combján. A fiú ránézett, Katelyn mosolygott rá.
- Szórakozzunk.
Kol elvigyorodott.
- Tudok egy jó helyet.
A fiú elvezetett egészen Virginia Beachig. Közben végig szólt a telefonja. Hol Klaus, hol Elijah hívta. Katelyn az összes hívást kinyomta.
- Ezért tutira kinyírnak minket.
- Kit érdekel a hülye bátyád?
Kerestek egy kocsmát kezdésnek, esteledni kezdett már. A bárban egyre többen lettek, megittak egy-egy italt és azon tanakodtak, hogy ki legyen az első áldozatuk. Egy barna hajú lányra esett a választásuk, Kol kicsalta a bár melletti kis utcába míg Katelyn a háta mögé ment és belemélyesztette fogát a lány nyakába, aki sikoltani akart, de Kol befogta a száját.
- Tsss. Semmi baj, hisz nem is érzel semmit. – igézte meg, majd a nyaka másik oldalába harapott, együtt szívták a lányt, már majdnem végeztek, mikor mindkettejüket lefogta valaki. A barna hajú lány elveszítette az eszméletét. Elijah jelent meg és megnézte a pulzusát.
- Gyenge, de él még.
- Mondjátok, ti meg vagytok húzatva? – Klaus lépett előre miután elengedte Kol-t
- Ugyan már Nik, hiszen csak szórakoztunk!
- Elegem van már a szórakozásaidból Kol.
- Történetesen ezt most én találtam ki.
- Annál inkább! Felelőtlen vagy Katelyn.
- Nem vagy az anyám Rebekah és eressz el.
- Boldogan, amint beszálltál az autóba.

Katelyn kelletlenül sétált Kol autója felé.
- Na azt már nem, velem jössz!
Rebekah megragadta a kezét és saját autójához vezette. Elijah is velük ment, Klaus pedig Kollal. Az úton Elijah és Rebekah felváltva próbáltak Katelyn lelkére hatni sikertelenül.
- Miért nem hiszitek el, hogy jó ez így nekem?
- Mert te nem ilyen vagy!
- Hiszen nem is ismersz, Elijah!
- Abból, ahogy ezelőtt viselkedtél, nem azt szűrtem le, hogy ez lenne az igazi természeted.
- Lehet, hogy nem is ismered ki olyan jól az embereket, mint ahogy te azt hiszed.
Katelyn az út további részén nem szándékozott megszólalni, csak bámult kifelé az ablakon.