- Nem kérdezek rá még egyszer. Hol van Katerina?
- Katerina? Megbocsáss, de hol vagyunk, Oroszországban? – Damon hozta a szokásos formáját.
- Nagyon vicces. Hol van?
- Ha Katherinere célzol, elkéstél. Épp a keresésére indultunk – hárított az indulatokon Stefan.
- Szép történet, de hallom a hangját odabentről. Nos. Behívtok, vagy szórakozunk még egy darabig a csillagok alatt?
Katelyn előre lépett.
- Nézd, Elijah igaz? – a férfi bólintott – A fiúk igazat mondtak. Katherine nincs itt, itt volt, de elmenekült. Ugyanannyira elakarjuk kapni, mint ti.
Elijah szólásra nyitotta száját, de a háta mögül egy mély hang szólalt meg, Katelynnek nagyon ismerős volt.
- Mégis mi dolgotok nektek Katerina Petrovával? Persze, sok borsot tört az évek során mindenki orra alá, de mi nagyobb dolgotok lehet vele, mint nekem? – a férfi kilépett az árnyékból, kajánul vigyorogva nézett rájuk. Klaus Mikaelson.
Katelynnek földbe gyökerezett a lába, ahogy meglátta. Klaus szája sarka megrebbent, mikor meglátta a lányt, majd széles mosollyal Stefan felé vette az irányt.
- Stefan! Drága barátom, de régen láttalak! Mikor is? 1920-ban? – lopva a lány felé pillantott. Katelyn tudta, hogy Klaus felismerte, hátrébb húzódott, dereka megérezte Damon lágy érintését, egy pillanatra megnyugodott, de aztán Klaus közeledett felé. - Helló, kedvesem. Kit tisztelhetünk benned? Olyan ismerős vagy, nem találkoztunk mi már valahol? – Katelyn megremegett.
- És te? Benned kit tisztelhetünk? – szólt utána Stefan.
- Ó, persze, el is felejtettem, nem emlékezhetsz rám. – Klaus Stefan felé fordult és szemébe nézve beszélt hozzá. – Emlékezz vissza 1920-ra mikor New Orleansban jártál.

Stefan fejébe özönlöttek vissza az emlékek. Emlékezett arra az estére, minden az eszébe jutott, a kiontott életek, a féktelen vérszívás, Rebekah és most már Katelynre is emlékezett. A lányra emelte a tekintetét.
- Tudom már ki vagy... De hogyan?
- Ó, ez engem is érdekel, hiszen ott hagytunk – Klaus vigyorogva nézte a lányt. Katelyn szemébe könnyek szöktek a félelemtől.
- Én... Stefan vére a szervezetemben volt, mikor meghaltam... - a lány lopva Stefan felé pillantott, akinek az arcán bűntudatot látott.
Klaus felé indult, de ő hátrálni kezdett.
- Ne félj kedvesem, én nem bántalak, aznap este sem én voltam a vadállat, igaz? – Katelyn egy pillanatig azt érezte, hogy Klaus tudja, hogy ő is hibrid, de aztán a férfi hirtelen Stefan felé fordult – Hiszen Stefan csapolt le Téged, újra és újra. – mondta miközben közeledett az említett férfihoz.
Damon megfogta Katelyn kezét és megszorította, erőt adva neki.
- Öcsém, eleget csevegtünk, térjünk a lényegre.
- Jajj, Elijah olyan ünneprontó vagy, hiszen régi barátokkal találkoztunk, nem igaz? – a férfi átkarolta Stefan nyakát, mintha tényleg barátok lettek volna, Stefan kényelmetlenül érezte magát.
Az ajtó hirtelen kinyílt és Elena jelent meg.
- Elena, ne! – Stefan aggódva pillantott a lány felé.
Klaus arca felragyogott.
- Elena? Hát te nem Katerina vagy?
Elena magabiztosan állt az ajtó mögött.
- Nem. Elena Gilbert vagyok.
Klaus és Elijah egyszerre siettek az ajtóhoz és minden további nélkül beléptek rajta.
- Hogyan...? – tette fel a kérdést Damon.
Elijah felnevetett.
- Ősvámpírok vagyunk. Vámpírtulajdonos házba úgy megyünk be, ahogy akarunk.
Katelyn értetlenkedve figyelte az eseményeket
- Ugyanarra gondolsz, amire én? – súgta Damon a fülébe.
A lány ráemelte a tekintetét – A bűbáj?
Ebben a pillanatban Elenát félre lökve kilépett az ajtón Louise és Klaus mellé állva nézett a lányra.
- Louise... - Katelyn hitetlenkedve nézett barátnőjére.
- Annyi éven keresztül menekültem veled, nem gondoltad, hogy esetleg elfáradtam? Soha nem érdekelt, hogy mi van velem, te csak menekültél, nem vetted észre, hogy az utóbbi pár évben annyira befordultam, hogy egyik házból se léptem ki soha?
- Louise én nem értem...
- Persze, hogy nem érted, sosem értetted. Pár éve Joseph meglátogatott mikor Evansville-ben laktunk. Azt mondta Klaus megtámadta a falkáját és elmondott mindent, amit tőlünk megtudott. Figyelmeztetni akart, hogy el fog jönni érted, én pedig kitörtem a nyakát. Megtaláltam a módját, hogy felvegyem Klaussal a kapcsolatot, szándékosan titkoltam el, hogy megtaláltam. Klaus azt ígérte, ha segítek neki, visszatérhetek Indianapolisba, a családomhoz. – a férfi felé fordult. Katelynnek nagyon fájtak Louise rideg szavai. – Nos, Klaus én teljesítettem az alkunk rám eső részét. Végeztünk? Mehetek?
- Ó igen, az alkunk. Valóban azt mondtam, hogy visszatérhetsz a családodhoz. Csak azt felejtettem el elmondani, hogy a családod halott. – a férfi végig vigyorogva beszélt – de ne aggódj, találkozhatsz így is velük. – azzal kitörte a lány nyakát.
- Ne!!! – Katelyn mindazok ellenére, amit Louise mondott neki dühös lett a férfi cselekedete miatt és rátámadt. Minden erejét és dühét támadásába fektette, de ő túl erősnek bizonyult és felülkerekedett rajta. Damon a segítségére sietett, de őt Elijah kiiktatta.
Klaus felnyalábolta Katelyn elernyedt testét és elviharzott vele.
- Uraim, úgy hiszem, még találkozunk. – Jelentőségteljesen nézett Elenára, majd ő is elment.

Stefan bevitte Damont a házba, a kanapéra fektette. A nappaliban meglátták, hogy Bonnie vérző fejjel fekszik a padlón.
- Uramisten, Bonnie! – Elena odarohant hozzá, Stefan is követte.
- Még van pulzusa.
- Biztos Louise leütötte, mikor rávett, hogy segítsek nektek.
Stefan megharapta kezét és megitatta vérével Bonniet, aki felébredt eszméletvesztéséből.
- Mi történt?
Elena sírva fakadt és a lány nyakába borult.
- Louise összejátszott Klausékkal és elvitték Katelynt.
- Katelynt? De miért, mire kell nekik pont Katelyn?
- Mert Kat hibrid – szólalt meg mögöttük az épp ébredező Damon.
- Hogy micsoda?
- Hibrid. Félig farkas, félig vámpír. Ahogyan Klaus.
- Ez hogy lehetséges? Várjunk, te ezt végig tudtad, Damon?
- Nem teljesen. Pár hónapja tudtam meg én is. 1920-ban mikor volt a kis incidensetek, Kat átváltozott vámpírrá, de nem volt tudatában annak, hogy vérfarkas, mert a szülei nem mondták el neki. Ahogy végzett az első áldozatával átváltozott. Azóta menekül, hogy Klaus ne tudja meg, hogy létezik. De Louisnak hála megtudta és azt is, hogy hol van.
- Louise hol van most?
- Klaus kitörte a nyakát.
Bonnie döbbenten hallgatta végig.
- Most mit csináljunk?
- Meg kell mentenünk Kat-et.
- Damon, ott van még a Katherine probléma is.
- Nem. Érdekel. Katherine, Stefan.
Damon fogta magát és elment. Stefan utána ment.
- Damon legyen már eszed. Nem ronthatunk oda csak úgy, azt sem tudjuk, hogy hol vannak, mi a terved?
- Nem tudom, de meg kell mentenünk.
- Stefan... - Elena erőtlen hangját hallották a hátuk mögött.
- Milyen cuki, Damon a hős, nos Salvatore fivérek, kit választotok? – Katherine vigyorgott rájuk miközben magához szorította Elenát, ahogy a fiúk elindultak felé, Katherine nevetve elviharzott a lánnyal.

- Niklaus! Mi a terved vele?
- Itt akarom tartani az idők végezetéig.
- És mégis mit nyersz vele?
- Mit NE nyernék vele? Gondolj bele Elijah, mi vagyunk a tökéletes páros, ha valóban igaz, amit Louise és Joseph mondott, hogy ő is hibrid, a lábunk előtt fog heverni a világ.
- Szerinted ez a lány úgy néz ki, hogy bármit is akarna tőled?
- Nem kell, hogy akarja, megbűvölöm és kész.
- Hű de nagyra vagy magaddal. – Katelyn erőtlenül szólt bele a beszélgetésbe. Meg akart mozdulni, de fájt minden porcikája.
- Áh, jó reggelt, kedves. – a lány homályosan látott, de azt még így is látta, hogy Klaus vigyorog és előtte guggolt.
Ahogy megmozdította a kezét csörömpölést hallott.
- Ne is nagyon próbálkozz, verbénával van bevonva a bilincsed.
- Te beteg vagy...
- Az lehet, te viszont nem mész innen sehova.
Katelyn egy szúrást érzett a vállánál, majd egész testében azt érezte, mintha belülről égne. Farkasfű... Elvesztette az eszméletét.

Elena arra ébredt, hogy egy vödör hideg vizet kapott a nyakába.
- Áh, ébren vagy? Szuper. Terveim vannak veled.
Elena levegő után kapkodva nézte a hasonmását.
- Mik a terveid velem?
- De kis kíváncsi vagy. Hamarosan megtudod.
- Hogy szöktél meg a Salvatore házból?
- Ó ugyan Elena, annyi év menekülés után szerinted nem teszek meg mindent azért, hogy túléljem? Évek óta verbénát iszok, hogy hozzászokjon a szervezetem és ne tudjanak legyengíteni vele.
- De... olyan gyengének tűntél.
- Színészetnek hívják drágám, adhatok pár leckét, mert ez a csinos pofika nem lesz elég ahhoz, hogy Klaus megváltoztassa a tervét.
- Klaus? Mit akarna velem?
- Azt, amit velem is akart. Fel foglak ajánlani neki, hogy engem békén hagyjon végre, de előtte játszunk egy kicsit.
- Te megőrültél...
- Ó, nem, drágám, nagyon is épelméjű vagyok.
- Mit akart veled tenni Klaus?
- Hát megölni, mi mást?
- És miért?
- Ahj Elena unom már ezt a beszélgetést, majd ő elmondja. – Katherine beragasztotta Elena száját. A lány akkor nézett körbe, meglepődve tudatosult benne, hogy a suli sportcsarnokában van.
Hallotta, ahogy valaki belöki az ajtót.
- Katherine, ereszd el! – Stefan hangját hallotta.
- És ha nem? – szólt vissza kuncogva. – Hol van a jó képű bátyád?
- A halálos ítéletedet fogalmazza éppen.
- Nagyon humoros vagy Stefan.
- Ereszd el Elenát.
- Ó ne már, Stefan nem mondhatod, hogy tényleg bejön a csaj, olyan unalmas! – Katherine közelebb ment Stefanhoz, és a mellkasára tette a kezét. – Hiszen olyan jól megvoltunk régen, annyi őrültséget csináltunk együtt! – kacéran mosolygott a férfire és simogatta mellkasát. Stefan megfogta a kezét és eltolta magától a lányt.
- Az már a múlté Katherine.
- Ó, valóban? Akkor kapj el, ha tudsz. – Katherine megragadta Elenát és menekülni kezdett vele. Az iskola ajtajában Már Damon várta
- Bú!
Katherine megtorpant, a másik irányba fordult volna, de ott meg Stefan állt. Balra volt egy folyosó, abba az irányba fordult el, de nem tudott a folyosóra belépni. Bonnie jelent meg egy ajtóból kilépve és varázsigét mormolgatott.
- Azt hiszitek ezzel vége? Ha engem el is üldöztök, Klaust nem tudjátok. Szerintetek annyiban hagyja? Kell neki Elena és meg is fogja szerezni.
Stefan észrevette, hogy Katherine retteg.
- Mire kell neki Elena?
Katherine tétovázott, majd beszélni kezdett.
- Kell neki a vére. Egy halandó hasonmás vére kell neki, én vámpír lettem, így velem már nem tudott mit kezdeni, azért menekülök előle, mert bosszút akar állni, amiért keresztül húztam a tervét.
- Hasonmás? Miről beszélsz?
- Nézz ránk, Stefan, ugyanolyanok vagyunk! De nem mi vagyunk az első ilyen hasonmás pár, bizonyos időközönkét a vérvonalunkból lesz egy lány, aki hasonmás lesz. Klaus meg akar törni egy átkot, amihez hasonmás vér is kell. Erre kellettem neki én, és most erre kell neki Elena.
Időközben Damon Katherine háta mögé settenkedett és kitörte a lány nyakát. Elena Stefanhoz rohant. A fiú letépte szájáról a ragasztót és eloldozta a kezét. Magához húzta a lányt.
- Stefan annyira féltem...
- Már itt vagyok, nem kell félned.
Damon Felszedte a fölről Kathrine-t és haza indultak.
- Katherine immunis a verbénára, elmondta a tornateremben.
- Immunis?
- Igen, azt mondta évek óta verbénát iszik, hogy ne hasson rá.
- Akkor mást kell kitalálnunk, hogy ne szökjön meg.
- Csinálhatok egy bűbájt, hogy ne tudjon kimenni az ajtón... – szólalt meg Bonnie mögöttük.
Miután Katherinet elintézték Damon elindult otthonról.
- Damon hová mész?
- Megyek és megkeresem Katelynt.
- És hol akarod elkezdeni? Nem hiszem, hogy Klaus morzsákat helyez el az úton, hogy megtaláljuk!
- Nem tudom Stefan, de nem hagyom, hogy bántsák Kat-et!
- Miért akarod ennyire megvédeni, hisz alig ismered!
- Stefan, te még ezek után sem bízol benne?
- Nem azt mondtam, de kell egy terv.
- Milyen terv Stefan? Ki tudja, mit tesz vele az az állat...

Katelyn ébredezni kezdett, szörnyen fájt neki minden mozdulat. Ahogy nyitogatta szemét, látott egy embert ülni maga mellett. Egy vértasakot nyújtott a lány felé. Ő ekkor realizálta, hogy mennyire éhes. Elvette a tasakot, és szinte húzóra kiitta az egészet. Amint végzett a látása azonnal kitisztult, Elijah-val találta szembe magát.
- Jól vagy? – kérdezte a lány.
- Hogy lennék már jól? Most mit játszunk, jó zsaru, rossz zsarut?
Elijah elmosolyodott.
- Nézd én nem értek egyet Klaus módszereivel...
- Akkor miért hagyod ezt?
- Nem hagyom...
A lány felemelte fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen.
- Kapsz egy szobát. Igaz bűbájjal lesz védve, hogy ne tudj kijönni, de legalább nem kapsz több verbénát és farkasfüvet.
Katelyn hosszasan fürkészte a férfi vonásait. Nem tudta mit gondoljon róla. Végül belement az ajánlatba, bár vonakodva fogadta el.
Elijah végig vezette a házon, ahol voltak, igazából gyönyörű volt az egész. A ház legvégében volt a szobája.
- Remélem, elnyeri a tetszésed. Nos, ha nincs kérdésed, távozom. Hamarosan hozok neked ruhákat, a szobához tartozik egy fürdő, ha gondolod, zuhanyozz le. – a férfi távozni készült.
- Elijah várj. Köszönöm.
A férfi mosolyogva bólintott és ott hagyta a lányt.
A szoba falai vörösre voltak festve, nem sok bútor volt benne, egy baldachinos franciaágy, fehér és vajszínű ágyneművel, egy fehér fiókos komód, fésülködő asztal. A szobából valóban nyílt egy fürdőszoba, sima egyszerű kis fürdő, hatalmas káddal, zuhanyzóval. Az egyik falon volt egy festmény, Katelyn megállt előtte. Egy lányt ábrázolt, barna haja volt, barna szemekkel, fején egy kitömött farkas, mintha sapka lenne. A lány szemei körül erek húzódtak.
- Tetszik? – megrezzent a hangra – Én festettem mikor tudomást szereztem rólad.
- És akkor most ájuljak el? – a lány hátra fordult, Klaussal találta szembe magát.
- Pimaszkodhatsz velem Dumas, de vagy megszoksz, vagy megszoksz, megszökni ugyanis nem tudsz.
A férfi egy pár ruhadarabot dobott az ágyra és egy törölközőt, majd sarkon fordult és kiment a szobából.
A kép valóban tetszett neki, de nincs az az Isten, amiért ezt bevallja Klausnak.

Damon idegesen járkált fel alá.
- Lenyugodnál egy kicsit?
- Nem, Stefan, nem nyugszok le, mert nem tudok lenyugodni.
- Nincs nyomunk, amin elindulhatnánk.
- Ott van Katherine. Azt mondta el akarta vinni Klausnak Elenát. Talán ő tudja hol van, csak meg kell várnunk amíg felébred.
- Szerinted Katherine ezek után elárulná? Ha mondana is valamit én nem tudnék benne megbízni.
- Használjatok fel engem. Ha Klaus engem akar, úgyis el jönne értem.
- Azt már nem, Elena, nem fogunk élő csalinak használni!
- Arra semmi szükség, kedves! – Elijah állt az ajtóban. Egy emberként fordult felé mindenki. Damon a falhoz szorította a férfit, aki egy legyintéssel arrébb repítette. – Uraim, erre semmi szükség. Segíteni jöttem.
- Segíteni? Hol van Kat? – Damon ismét meg akarta támadni, de Elijah könnyű szerrel kivédte.
- Biztonságban, egyelőre. Válthatnánk pár szót anélkül, hogy nekem támadna valamelyikőtök?
- Damon. Ülj le. – szólt Stefan. – Hallgatunk.
- Én sem értek egyet az öcsém dolgaival mostanában, szívesen visszahoznám a barátotokat.
- Ez mind szép és jó, de mi az alku ránk eső része?
- Mindössze egy tasaknyi vért szeretnék Elenától.
- Tessék?
- Nézzétek... Ha Klaus eljön Elenáért, már csak passzióból meg fogja ölni, én megígérem, hogy megbeszélem fivéremmel, hogy elég lesz csak egy tasak vér, és kiszöktetem Katelynt, amint lehetőségem adódik rá.
- És mi a jó neked ebben? – kérdezte Stefan.
- Nem szeretem, ha ártatlanok bűnhődnek a fivérem vehemenciája miatt.
- De ha Klaus észreveszi, hogy Kat eltűnt, újra a nyomában lesz, ne akarj minket hülyének nézni.
- Ezzel ne törődjetek, elintézem. Nos, áll az alku?
- Ezt még azért át kell beszélnünk... - szólt közbe Elena.
- Kaptok 24 órát. Holnap este ismét eljövök.

Katelyn hosszasan zuhanyozott, jól esett neki a meleg víz, ami szinte tűzforró volt. Zuhanyzás közben nem tudott másra gondolni csak Stefan arcára, amikor visszatértek az emlékei.
Klaus megbabonázta volta? De hogyan, hiszen vámpír... Így már érthető, hogy nem emlékezett rám. Vajon mi lehet velük? Remélem jól vannak.
A lánynak egyre csak Damon járt a fejében, azt képzelte, hogy egyszer csak beront és megmenti.
Mi ütött beléd Katelyn? Neki Elena kell, esély nincs arra, hogy eljön érted.
Elzárta a vizet és Kilépett a zuhany alól, magára tekerte a törölközőt ami jó puha volt és illatos. A tükör elé ment és végig nézett magán. Szemei beestek, szinte feketék voltak. Kimerült. Megakadt a szeme a nyakláncán.
Clarice nyaklánca... Vajon miért nem világított, mikor megjelentek a Mikaelsonok?
Kilépett a fürdőből, hogy felöltözzön, de az ágyán ült egy ismeretlen férfi. Rövid barna haja volt, szépen kidolgozott izmos teste a fekete pólója alatt átsejlett. A férfi háttal ült neki, így nem vette észre, hogy a lány őt nézi. Egy csillogó ékkövet dobálgatott a levegőbe.
- Öhm, helló?
A férfi felpattant az ágyról és szembefordult vele
- Oh, helló, csak jöttem megnézni ki az a lány, aki körül forognak fivérem gondolatai, Kol vagyok.
Kezet nyújtott a lány felé, ám ő ügyet sem vetett rá.
- Klaus csak ne gondolgasson rám, tőlem fel is fordulhat. – Katelyn a ruhákért nyúlt és bement a fürdőbe felöltözni. Egy egyszerű farmer nadrág és fehér póló, fehér színű fehérneművel volt a kezében.
- Én nem Klausról beszéltem. – szólt utána Kol.
Katelyn hirtelen megállt az öltözésben és kidugta fejét az ajtófélfa mögül.
- Hát kiről?
Kol válaszképp csak elvigyorodott és ott hagyta a lányt. Kösz a semmit.