Jó pár hét eltelt már mióta Katelyn elmondta Damonnek a történetét. Azóta nem igazán találkoztak, Katelynt lefoglalta a tanárkodás, szinte normálisnak volt mondható most az élete. Caroline-nal szinte már barátok lettek, de Stefan és Bonnie még mindig gyanakodtak rá, hogy „valami nincs rendben vele". Katelyn elkapott egy beszélgetést közöttük, amiből kiderült, hogy Elena tud a vámpírokról és Katherine-ről is.

Hamarosan itt az alapítók napja, az iskola vezetősége külön felhívta a figyelmet arra, hogy történelem órán az alapítókról legyen szó. Hétvégén lesz egy szépségverseny is. Katelynt felkérték, hogy legyen az egyik zsűri, de a lány elutasította a felkérést.
- Nagyon sajnálom, hogy nem leszel zsűritag. – hallott egy ismerős hangot a lány a háta mögül. Éppen a grillben ebédelt. Elizabeth Forbes ült le vele szembe, Caroline anyja és a város seriffje. – Pedig azt hittem elintézed, hogy Caroline nyerjen – nevetett.
Katelyn elmosolyodott.
- Kis hal vagyok én ahhoz, Liz.
- Azért eljössz?
- Természetesen. Caroline-nak már megígértem, hogy megcsinálom a haját. Tökéletesnek kell lennie. Legalábbis ezt várja el tőlem a lányod – nevetett fel.
- Akkor ott találkozunk.

Katelyn hazament előkészítette a ruháját a másnapi eseményre. Louise jelent meg az ajtóban.
- Tényleg elmész?
- Miért ne?
- A tűzzel játszol...
- Miért is?
- Minél jobban felhívod magadra a figyelmet, annál nagyobb esélye van Klausnak megtalálni minket.
- Ugyanmár, a létezésemről sem tud... Ráadásul Damon megtartja a titkunkat.
- Te tudod, de szerintem felelőtlen vagy. – azzal ott hagyta.
Katelyn elmerengett azon, amit barátnője mondott neki, a csengőt se hallotta. Arra eszmélt, hogy Damon hangját hallotta maga mellett.
- Csini. Ebben jössz holnap?
Katelyn megrezzent.
- Nálatok nem szokás csengetni?
- Csengettem. Amúgy meg a boszi barinőd beengedett.
- Mit keresel itt?
- Csak hallottam, hogy jössz holnap, gondoltam megnézem, mi van veled?
- Miért érdekel?
- Igazából tanácsot kérnék.
Katelyn a férfira emelte a tekintetét. Damon arckifejezése gondterhelt volt.
- Ez komolynak hangzik, ülj le.
A férfi leült az ágyra, és egy darabig csak a plafont fürkészte, majd megszólalt.
- Nem voltam teljesen őszinte Katherine-nel kapcsolatban. Nem csak arról van szó, hogy ő változtatott át minket, nagyon sokáig játszadozott velünk. Én szerelmes voltam belé, de úgy érzem ő csak Stefant szerette. Amikor először megláttam Elenát, csak azért akartam megismerni, mert azt hittem ő Katherine. Aztán kiderült, hogy a szöges ellentéte. Összejöttek Stefannal és én úgy érzem „ismét" elvesztettem.
Katelyn egy ideig hallgatott, nem tudta mit is mondhatna.
- Mit vársz tőlem?
- Jobban belegondolva semmit. Csak jól esett elmondani valakinek. Holnap találkozunk. – felpattant az ágyról, és indulni készült.
- Damon várj.
A férfi megállt az ajtóban.
- Kat mi tévő legyek?
A lány vissza húzta a szobába és becsukta az ajtót.
- Nem akarok önző lenni, nem akarom az öcsémet bántani, de olyan érzéseket érzek, amiket nem tudok megmagyarázni.
A férfi zaklatott lett, fel alá járkált a szobában.
- Damon nyugodj meg légy szíves.
- Nem tudok! – kiabált rá a lányra.
Katelyn megfogta a fiú karját.
- Nézz rám, nézz a szemembe! – két kezével orcáira simította kezeit és a férfi szemébe nézett. Homlokának döntötte homlokát.
- Kat ki akarom kapcsolni...
- Ne! Ha kikapcsolod, mit gondolsz, nem fogsz olyat tenni, amivel bánthatod őket?
A férfi nem szólt semmit, lehunyta szemeit és a lány vállára hajtotta a fejét.
- Azt hittem azt mondod majd, amit hallani akarok.
- Mit akartál hallani?
- Hogy szarjak arra ki mit gondol és csapjam le Stefan kezéről.
Katelyn felnevetett.
Damon magához húzta a lányt és szorosan megölelte. Katelyn szívverése felgyorsult. Bár nem érzett úgy a férfi iránt és azóta az alkalom óta nem történt semmi kettőjük közt, a kémia mégis dolgozott.
Damon érezte, ahogy a lány az ölelésébe simul és megérezte illatát, megmozdult benne valami, jó lett volna érezni a lány testét, mégis úgy érezte nem teheti ezt most meg.
- Köszönöm Kat, hogy meghallgattál. – a férfi elengedte és egy homlokpuszival búcsúzott.
Katelyn a nap hátralevő részében ki sem ment a szobájából, Caroline hívogatta, de nem volt kedve beszélni a lánnyal, mikor már ötödjére hívta, felvette a telefont.
- Na végre, már vagy négyszer hívtalak! Meg kell beszélnünk, hogy mikor jössz el holnap! én olyan 9-re gondoltam!
- Caroline a verseny csak 3-kor lesz.
- Tudom, de nem bízhatunk semmit a véletlenre, ezt a versenyt meg KELL nyernem. Nem nyerhet Elena. Oh bocsánat, ez bunkó volt.
- Jól van Caroline, ott leszek 9-re!
- Imádlak! – azzal kinyomta a telefont.

Damon haza érkezve nem találta otthon Stefant. Hamarosan kopogtak az ajtón, Elena állt az ajtó előtt. Beviharzott a házba.
- Stefan itthon van?
- Nincs.
- Damon, valami nincs rendben, nem érem el és egész nap olyan feszült volt. A suliból is lelépett.
Damon elgondolkozott.
- Várj egy percet.
Lement a pincében lévő hűtőládához, ahol a kórházi vért tartották. A vértasakok szanaszét hevertek, üres volt mind.
- Ó, ne...
- Damon, mi történt itt?
- Az öcsikém átszokott az embervérre.
- Az nem lehet, azt mondta, hogy nem azon él.
- Igazat mondott, de most úgy néz ki mégis rákapott, ami nagy baj...
- Miért?
- Mert amikor legutóbb ez volt, nem bírt leállni.
Elena összeráncolta a homlokát, kérdésre nyitotta volna a száját, de ajtócsukódást hallott. Stefan volt az. Elena és Damon felmentek.
- Elena, mit keresel itt?
- Téged kerestelek.
- Nos, itthon vagyok – mosolygott a lányra és elindult felé, hogy puszit adjon neki, Elena elhúzódott.
- Stefan láttam a tasakokat. Mi történt?
- Egy kicsit elragadtattam magam, épp kiszellőztettem a fejem, de már jól vagyok.
Damon aggódva figyelte öccsét, majd úgy döntött ott hagyja őket, hogy négyszemközt beszélhessenek.
- Stefan, ha nem érzed jól magad, nem kell eljönnöd holnap.
- Elena esküszöm, hogy minden rendben, nincs miért aggódnod.
A lány nem nyugodott meg teljesen, de bólintott, majd hazament előkészíteni a másnapi dolgait.

Másnap Caroline-nál már javában ment a készülődés, Katelyn már majdnem végzett a lány hajával, másfél órába telt, mert Caroline mindent megtervezett, minden egyes tincsnek úgy kellett állnia, ahogy azt megálmodta. Katelyn átöltözött és megcsinálta a haját és sminkjét. Eljött értük a kocsi és elindultak a verseny helyszínére, Caroline felment a versenyzők szobájába, hogy átöltözhessen, míg Katelyn elvett egy pohár pezsgőt és körbesétált, ismerős arcot keresni. A verseny alatt nem történt semmi, kivéve, hogy Stefan eltűnt és Damon vállalta át Elena partnerségét.
Pont ez hiányzott neki.
Katelyn elindult megkeresni Stefant, nem kellett sokáig mennie, a parkolóban meglátta egy szőke hajú lánnyal. Stefan a lány nyakát szívta. Katelyn odasietett.
- Stefan! Hagyd abba!
A fiú rémülten elhátrált.
- Én nem akartam...
A szőke összeesett, Katelyn nem érezte a pulzusát.
- Meghalt?
- Meg.
- Istenem... - Stefan idegesen fel alá járkált.
- Stefan...
- Ne szólj hozzám! Nem vagy te senki, senki nem kérte, hogy ide gyere! – a férfi elrohant Katelyn pedig ott maradt a halott lánnyal. Felhívta a seriffet, aki hamarosan odaért rendőrökkel kísérve.
- Nem láttál semmit?
- Nem, már itt feküdt, mire ide értem. Mi tehette ezt vele?
- Valószínűleg valamilyen állat. Köszönöm, hogy szóltál.
Katelyn bólintott, majd elindult megkeresni Damont. Éppen a tánc végénél járt az esemény, ahogy vége lett a versenyzők lementek a táncparkettről, Katelyn odament Elenáékhoz.
- Bocsi, hogy megzavarom az idillt, de van egy kis gondunk.
Egy félre eső zugba mentek, ahol nem hallhatta őket senki.
- Megtaláltam Stefant.
- Mi? És jól van? – aggódott Elena.
- Nem igazán. Az imént kiszívta az egyik versenyző összes vérét. Megpróbáltam megakadályozni, de már későn értem oda.
- Most hol van Stefan?
- Nem tudom, elrohant.
- Meg kell találnunk Damon! Köszönöm, hogy szóltál. – a lány megérintette Katelyn karját, majd elindult. Damon szótlanul követte. Katelyn nem tudta mi tévő legyen, végül követte őket.
- Mit akartok tenni?
- Megkeressük Stefant. – szólt Elena.

Már beesteledett, de még mindig nem találták sehol, Damonék háza felé vették az irányt. Belépve a kandalló előtt találták Stefant, csak nézett maga elé, mintha ott se lett volna fejben. Elena leült mellé és megsimította a vállát. Stefan felnézett és zokogásban tört ki. Elena ölelésébe borult. Stefan felnézve meglátta, hogy Katelyn is ott van.
- Ő mit keres itt?
- Katelyn szólt nekünk, mi történt. Egész délután téged kerestünk.
Katelyn lehajtotta fejét és elindult az ajtó felé. Damon utána ment.
- Hová mész?
- Megtettem, amit tudtam Damon, innentől a ti gondotok. – a lány kinyitotta az ajtót és kilépett rajta. Damon a keze után kapott és a lány szemébe nézett.
- Köszönöm. – Katelyn bólintott és otthagyta a fiút.

Másnap a telefonja csörgésére ébredt, Caroline volt az.
- Caroline 7 óra van, vasárnap. Te nem tudsz aludni?
- Ott hagytatok mindannyian a versenyen, hol voltaok? Mindegy, ne válaszolj, képzeld én lettem a nyertes! – sikítozott a lány.
- Gratulálok, így kellett ennek lennie!
- Köszönöm! Felhívom Elenát is, szia!
- Szia!

Katelyn kiment és főzött egy kávét magának. Kórházi tasakos vérből rakott hozzá egy keveset, így a reggeli is letudva egyszerre. Ma van az alapítók napi forgatag, semmi kedve nem volt elmenni rá, de megígérte, hogy ott lesz.
- Louise, te nem jössz? – költői kérdés volt, hiszen Louise soha nem ment sehova.
- Szerinted?
Katelyn kuncogott egyet, majd bement felöltözni és elindult a városba.
A forgatagban rengeteg ember volt, mióta itt lakik soha nem látta, hogy ennyien laknának a városban, később megtudta, hogy a környező városokból is sokan elszoktak jönni az ünnepségre.

Hamarosan megérkeztek a dobogós lányok a szépségversenyről, Elena is köztük volt, nem is tudta, hogy ő is a dobogósok között volt. Damont nem látta egész nap, Stefan viszont Elena mellett volt végig. Sötétedés után Katelyn megunta a vásárt, így elindult haza. Elenáék közelében járt már, mikor furcsa fényt látott a pólója alatt. Clarice nyakláncának ékköve ragyogni kezdett, a lány el is felejtkezett, hogy a boszorkány említette, hogy jelez, ha ellenség van a közelben. Körbe nézett, de senkit nem látott, így tovább ment. Elenáék ajtajában meglátta Damont a lánnyal beszélgetni, ahogy közeledett az ékkő egyre jobban világított, eltakarta kezével és Elena mögé állva lefogta a kezeit.
- Kat, mit művelsz?
- Ez itt nem Elena.
- Mi? Honnan veszed?
- Később elmagyarázom, csak bízz bennem.
„Elena" elnevette magát és Damon szemébe nézett.
- Helló, Damon. Jó újra látni.
- Katherine?
A lány ajkai félmosolyra húzódtak. Próbált Katelyn szorításából szabadulni, de Damon hirtelen mozdulattal kitörte a nyakát és elvitték a Salvatore házba. A pincébe lévő szobába vitték és verbénát injekcióztak a lány vállába, majd megbilincselték. Stefan és Elena hamarosan megérkeztek.
- Jöttünk, ahogy tudtunk, hol van?
- Megbilincseltük odalent.
- De honnan tudtátok, hogy ő nem Elena?
Katelyn hátrafordult és Damonre nézve alig láthatóan megrázta a fejét, jelezvén, hogy nem akart erről Stefanék előtt beszélni.
- Megérzés volt öcsém, nem úgy viselkedett, ahogy Elena.

Lementek mindannyian, Katherine már pont ébredezett.
- Ó, micsoda díszes társaság. – erőtlen kuncogás hagyta el Katherine száját.
- Te hogyhogy élsz? – szegezte neki a kérdést Stefan.
- Meglepetééés.
- Válaszolj, Katherine.
- Ugye nem gondoltátok, hogy Katherine Pierce egy templom alatt fog meghalni? Megvannak a magam kis titkai. Elena... tényleg döbbenetes a hasonlóság, csak nehogy bajod származzon belőle. – kajánul vigyorodott el a lányra.
- Ezt hogy érted?
Katherine megvonta a vállát.
Egy darabig még próbálták faggatni, de ő nem mondott semmit, így ott hagyták, rázárták az ajtót.

- Vajon hogy értette azt, hogy bajom származhat belőle, hogy rá hasonlítok?
- Fogalmam sincs. – válaszolt Stefan. – Katelyn, kösz a közbenjárást, de most akár mehetnél is. Katelyn megdöbbent Stefan közömbösségén, még Elena is furcsán nézett rá, de Katelynben több volt a büszkeség, minthogy mutassa sértődöttségét, így elköszönt és elment. Megállt az ajtó előtt és hallgatózott.
- Megőrültél, mire volt ez jó? – esett Damon az öccsének.
- Stefan ez tényleg elég bunkó dolog volt tőled.
- Ti nem találjátok furcsának, hogy tudta, hogy nem Elenaval lát? Honnan tudta? Nekem ez gyanús, az elejétől fogva mondtam, hogy valami nem stimmel ezzel a csajjal. Először megjelenik ő, majd megjelenik Katherine, nektek ez nem gyanús?
- Te paranoiás vagy, csak nem azt akarod mondani, hogy összejátszik Katherinnel? Miért szólt volna akkor?
- Nem tudom, talán a játékuk része, te is tudod milyen manipulatív Katherine!
- Te megőrültél!
- Te őrültél meg, hogy bízol benne!
- Hé, fiúk álljatok le! Igaza van Stefannak, ez tényleg gyanús, de talán van rá magyarázat! Miért nem beszélünk Katelynnel?
- Naná, hogy van rá magyarázat! – csattant fel Damon.
- Damon, te tudsz valamit. Ha tudsz, el kell mondanod!
Damon megállt hirtelen.
- Úgy értettem, hogy igaza van Elenának, jobb, ha beszélünk vele.
Katelyn eleget hallott, így haza sietett. Haza érve Louise-t a konyhapadlóján találta eszméletlenül, orrából vér szivárgott. Rémülten sietett oda hozzá, felnyalábolta és a kanapéra fektette, megsimította arcát.
- Louise! Louise ébredj!
A lány nyitogatni kezdte szemeit.
- Louise jól vagy, mi történt?
- Látomásom volt.
- Mit láttál?
- Klaus... ide tart. Zavaros volt az egész. Elenát láttam és még 3 lányt, akik ugyanúgy néztek ki, más-más korban, az egyikük Katherine.
- Katherine itt van... Eljátszotta Elenát, de ahogy a közelébe értem Clarice nyaklánca világítani kezdett, így ismertem fel. Damonék pincéjébe zártuk.
Louise a lányra emelte a tekintetét.
- Szólnunk kell nekik.
- De Louise... Nem tudhatják meg.
- Elena veszélyben lehet, Katelyn! Ez már nem csak rólad szól.
- Akkor gyere velem, tőled kell, hogy hallják.
A két lány elindult a Salvatore házba. Katelyn hallgatózott, Damonék még mindig veszekedtek, berontott a házba, nyomában Louiseal.
- Beszélnünk kell.
Mind a hárman egy emberként fordultak feléjük.
- Mit keresel megint itt, azt hittem világos voltam, hogy nem szívesen látunk itt – Stefan indulatosan szólt hozzá.
- Stefan! Nem kell bíznod bennem, de hallgass meg! Louisenak látomása volt.
- Ki az a Louise?
- Én vagyok. – Louise előlépett Katelyn takarásából. – Boszorkány vagyok és meg kell hallgatnotok minket.
- Klaus idetart. – Vette át Katelyn a szót, Damonnek címezve mondatát.
- Klaus? Ki az a Klaus? – szólt közbe Elena.
- Egy közös ismerősünk Stefannal. – mindenki Stefanra nézett, aki értetlenül nézte a lányt.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Fejezd ezt be. Mióta idejöttél célozgatsz arra, hogy ismerjük egymást, de ez nem igaz Katelyn, te nem vagy épelméjű!
- Nem tudom, hogy mi történt veled, miért nem emlékszel rám, de 1920-ban te változtattál át!
- Az lehetetlen! Én még sosem változtattam át senkit.
- Tagadhatod, de nekem örökre az emlékeimbe vésődött az az este. Ahogyan az is, hogy Klaus és Rebekah Mikaelsonnal mulatoztál New Orleansban aznap este!
- Sosem voltam New Orleansban.
Katelyn lemondóan sóhajtott.
- Lényegtelen ez az egész! Louise meséld el, mit láttál? – szólt közbe Damon.
- Zavaros, nem tudom mit jelenthet, de annyit láttam, hogy Klaus Mystic Fallsba tart, aztán Elenát láttam és 3 lányt akik Elenára hasonlítottak, mind más korban éltek. Az egyikük Katherine volt.
Damon és Stefan összenéztek.
- Ha Katherine benne van, jó nem sülhet ki belőle. – szegezte Katelyn Stefannak a mondatot.
A két fiú lement beszélni Katherinnel, ám a szoba ajtaja tárva nyitva volt és Katherinnek hűlt helyét találták csak.
- Van egy kis gond. Katherine eltűnt. – mondta Damon ahogy felértek a többiekhez.
- Meg kell találnunk!
- Azt már nem, Elena, jobb, ha itt maradsz, hagyd, hogy elintézzük.
- Kivételesen egyetértek Katelynnel, Elena nem kellene belekeveredned.
- Már nyakig benne vagyok, Stefan! Azzal kezdődött, hogy megszülettem és Katherine hasonmása lettem.
- Kérlek, bízd ránk a dolgot!
- Stefan szerintem neked is itt kellene maradnod, vigyázni rá. – Katelyn félszegen szólt a fiúhoz.
- Én itt maradok vele! – hallották Louise hangját a háttérből. – csinálok egy védőbűbájt a házra, így csak ti léphettek majd be.
Kopogást hallottak az ajtó mögül. Damon nyitott ajtót és Bonnie viharzott be rajta.
- Elena veszélyben van, látomásom... - megtorpant amikor Katelynéket meglátta a kandalló előtt – volt... Te mit keresel itt és ki ez a lány?
- Később mindent elmagyarázunk Bonnie de a lényeg, hogy Katelyn és Louise is azt mondták, hogy veszélyben vagyunk. Louise is boszorkány, látomása volt.
Katelyn arca hirtelen felragyogott!
- Tudtam, hogy ismerős a neved, Bonnie Bennett. Ismertem egy Bennett boszorkányt, de 20 éve nem hallottam felőle, talán ismered. Sheila volt a neve.
- Ő a nagymamám volt. – Bonnienak könny szökött a szemeibe – már nem él.
Katelyn nem is gondolkozva Bonniehoz rohant és megölelte.
- Nagyon sajnálom. A nagyanyád kivételes boszorkány volt.
Bonnie kiszabadította magát az öleléséből
- Alig lehetsz 20 éves, honnan ismered a nagyanyám?
- Bonnie, Katelyn vámpír. Én is nem rég tudtam meg. – szólt közbe Elena.
- Egyátalán nem unalmas ez a diskurzus, de mennünk kellene. – Damon szarkasztikus hangja zavarta meg a beszélgetést.
- Menjetek, Bonnieval felhúzzuk a védőfalat.

Stefan, Damon és Katelyn kiléptek az ajtón, ahol egy ember már várta őket.
- Szép estét kívánok! Elijah Mikaelson vagyok és egy barátomat keresem. Tudomásom szerint itt találom.
A férfi elegáns öltönyt viselt, karizmatikus és előkelő kisugárzása volt. Más körülmények között Katelynt lenyűgözte volna a férfi, de most inkább csak megrémült. Ha ő valóban Mikaelson, Klaus is a közelben lehet.