A következő interjú alany Skira2066 volt. Megtudhatjuk, hogy készül egy-egy könyve, és kitérünk a történetei borítóira is a következő beszélgetésben.
Ha tetszett mindenképp voteolj, és nézz fel Skira2066 oldalára! ❤️

Mindenek előtt megemlíteném, hogy igazán vonzó a profilod, már a könyveid borítói is nagyon hívogatóak. Erre még később vissza térek, de most mesélnél kicsit arról, hogy hogyan is találtál rá a Wattpadra?

Köszönöm szépen! Egy kicsit meg kell erőltetnem magam, hogy visszaemlékezzek, mert jó pár éve történt már, hogy rátaláltam erre a platformra. Azt hiszem, akkoriban csak olvasnivalót kerestem magamnak, és mivel érdekesnek tűnt az app, letöltöttem és körülnéztem. Aztán pár hét múlva le is töröltem. Kis idővel később tértem vissza újra, de ekkor már az volt a szándékom, hogy én is megpróbáljam megosztani itt egy irományomat. Persze, nem ment ez olyan egyszerűen, mint hittem, mert eleinte még egészen féltem attól, hogy publikáljak itt bármit is. Igen, ez most majdnem kétezer követővel kissé furcsán hangozhat tőlem, de anno tényleg így volt. Aztán amikor megláttam, hogy van egyetlen árva csillagocska az egyik történetem első fejezetén, olyan lelkes lettem, hogy teljesen megfeledkeztem arról, mitől is féltem egyáltalán.

Melyik volt ez a könyv, amit először publikáltál így?

Árnyjáték volt a címe, és ha jól emlékszem, még 2017 környékén lehetett vele találkozni a profilomon. Habár, őszintén szólva nem lett egy túlzottan felkapott írás. Ennek persze valószínűleg köze lehetett ahhoz, hogy ez a történet volt a legelső próbálkozásom, hogy regényt írjak, és hát... Látszott is rajta, na. Mindenesetre én akkor nagyon élveztem dolgozni rajta. Egyébként arról szólt, hogy egy ősi azték átok miatt elkezdenek maguktól járkálni az árnyékok. Aztán akadt még benne egy tökéletesen átlagosnak tűnő, ám elengedhetetlen elemként mégiscsak "kiválasztott" középiskolás lány, mint főszereplő, egy mexikói tanulmányi utazás, egy időutazó boszi, egy titkos londoni társaság, meg egy kék szemű srác, akinek dióhéjban ennyi is volt az összes tulajdonsága. Lelkes próbálkozásnak indult, de sajnos csak 21 fejezetig jutott el a sztori és sosem lett befejezve.

Sajnálom, hogy ma már nem látható az a történeted, pedig meghozta a kíváncsiságomat!
Ugyanakkor most is van kint ha jól tudom három könyved. Mesélnél kicsit róluk?

Ó, veszélyes kérdés. Biztos vagy benne? Erről kifejezetten sokat tudok beszélni... Na de a témára térve: igen, jelenleg három történet van kint az oldalamon, ezeket mostanra mind sikerült befejeznem, szóval teljes egészében olvashatóak. Mindhárom egy saját, kitalált világban játszódó fantasy sztori, de a Fehér, mint a vér és az Arctalanok összetartoznak. A Fehér, mint a vér főszereplője egy varázserővel furcsamód nem rendelkező vérmágus lány, aki az emberek közt nevelkedett, ironikusan pont egy olyan erődben, ami harcosokat képez ki az emberekkel egy ideje már háborúban álló vérmágusok ellen. A sztori úgy indul, hogy főszereplőnket egy olyan gyilkossággal vádolják meg, amit nem ő követett el, és az apja sincs már az erődben, hogy megvédje őt, ahogyan eddig. Ezt követően megtudja azt is, hogy az idézők fel akarják használni őt valamire egy prófécia miatt, így el kell menekülnie az otthonából és a teljesség kedvéért még az a rejtélyes gyilkos is a nyomába ered, akivel a sztori elején összekeverték. Viszont azt hiszem, többet már nem árulok el, mert a végén még elmesélem itt az egész történetet. Az Arctalanok ehhez a regényhez íródott, mint előzménytörténet, tehát a világ ugyanaz, de a sztori a múltban játszódik. Az egyik főszereplő a vérmágusokhoz, a másik pedig az emberek birodalmához tartozik, és mindketten valahogyan kötődnek az eredeti történet főszereplőihez. A harmadik regény, ami még olvasható nálam, már egy teljesen különálló sztori szlávos hangulattal, csonthölgynek nevezett boszorkány-féleségekkel, kóbor kísértetekkel és egy elátkozott tóval, aminek szokása időnként lelkeket enni és ezzel szép lassan kiirtani a főszereplőnk falucskáját. Pechére említett főszereplőnknek is köze van az átokhoz, még ha nem is igazán tudja, hogyan, ezért az ő dolga lesz kideríteni azt is, mi történik pontosan az eltűnt falusiakkal és hogyan tudná megmenteni az otthonát. Ezt a regényt egyébként nemrég fejeztem be, szóval ez eddig a legfrissebb történetem. 

Nagyon izgalmasnak ígérkeznek, már abból is, amiket így elmondtál róluk. Hogy történik nálad az írás folyamata? Miből merítessz ihletet, hogy állsz neki egy történetnek, illetve online vagy papíron írsz?

Ez most pont egy aktuális kérdés, mert éppen egy új történetet készülök összerakni. Először általában a karakterek vannak meg a fejemben, vagy a történet alapja (mondjuk van egy elátkozott tó, ami embereket öl, vagy például adott egy hercegnő, akit el fognak rabolni, ilyesmi). Ha megvan a sztori bázisa legalább úgy nagyjából, és a főszereplők is, jöhet a világ és az előzmények felépítgetése. Ezekből rakom össze aztán az első vázlataimat egy jegyzetfüzetben, aztán ha már picit részletesebben is megvan a sztori, megpróbálom valahogy részekre bontani a nagy egészet. Ahogy haladok az írással, ezt szedem szét még kisebb részekre, hogy tudjam, körülbelül mettől meddig tartanak majd a fejezeteim. Lényegében megpróbálok a teljes káoszból egy kicsit rendezettebb káoszt csinálni. Ahogy írom a sztorit, persze ezek a vázlatos dolgok még változnak, csak menetközben alakulnak ki a részletek. A kaotikus vázlataimat papírra írom, a szebben megfogalmazott szöveget már gépelem. Az ihletmerítés pedig eléggé változó... A Csontok a víz alatt történetét például egy erdélyi legenda ihlette, itt ezt konkrétan meg tudom mondani. Más történeteknél ez már nem ennyire egyértelmű. Egy benyomás, egy emlék, egy karakter vagy egy jelenet homályos képe a fejemben... Szép lassan áll össze az egész, kis ötlet-darabkákból, mint egy mozaik, ahol még nem látom előre, mi lesz a végeredmény. Sokszor zenéket is gyűjtök egyes sztorikhoz és karakterekhez, hogy megtaláljam a hozzájuk passzoló hangulatot, ezért van annyi különböző lejátszási listám. Szerencsére ez később az írásban is segít, főleg, ha esetleg egy hosszabb kihagyás után elakadok valahol.

Akkor nagyon alapos vagy. Ígértem, hogy vissza térek a könyveid borítóira, amik nekem személy szerint nagyon tetszenek! Te készíted őket?

Köszönöm, örülök, hogy tetszenek a borítóim! Igen, mindig én csinálom őket, ez az egyik kedvenc részem, amikor elkezdek egy új történetet.

Milyen alkalmazást használsz? Gondoltál már arra, hogy itt a Wattyn készíts másoknak rendelésre borítókat?

Nem csak egy alkalmazást használok, elég sokfélét próbáltam már az elmúlt években. Főleg a Photoshop és a Canva vált be nálam, azokat használtam a legtöbbet, valamint a saját illusztrációs Csontok a víz alatt borítónál Clip Studio Paintben rajzoltam meg a mintákat. De mivel éppen nemrég kezdtem el tervezőgrafikát tanulni, már ismerkedem az Adobe Illustratorral is... Végül is, minél több eszköz, annál jobb. Egyébként igen, pár éve még aktívan készítettem másoknak is borítókat, volt is egy ilyen borítós könyvem tele ezekkel, de azóta már sajnos nincs erre időm. Mindenesetre nagyon jó gyakorlás volt, főleg így, hogy egyetemen most még hasznát is veszem például a Photoshop tudásnak.

Nem is gondoltam volna, hogy saját illusztrációs a Csontok a víz alatt borítója. Nagyon ügyes vagy! Most pedig vissza az íráshoz. Ez csak egy hobbid, vagy később komolyabban is szeretnél foglalkozni ezzel?

Köszönöm szépen! Hm, attól függ, mit értünk az alatt, hogy komolyabban is foglalkozni ezzel... Hobbiként mindenképpen szeretném megtartani és ha időm engedi, történeteket kreálni, de természetesen annak is elképesztően örülnék, ha egyszer egy kiadó felkarolná egy regényem és teljesen amatőrből valahogy publikált íróvá válnék. A magánkiadás nem az én világom, ezért a célom inkább az, hogy elérjem azt a szintet, amire egy kiadó már azt mondaná, hogy "igen, van még mit dolgozni ezen, de alapanyagnak egész jó". Bevallom, kicsit elszomorít a hír, hogy az egyik, eddig számomra legtöbb motivációt nyújtó regényíró pályázatot egyelőre (ha jól tudom) eltörölték, főleg, hogy most lenne is hozzá egy többé-kevésbé befejezett írásom, amivel szívesen pályáztam volna. De azért bízom benne, hogy a jövőben még lesz lehetőségem ilyesmire és a sors talán a könyvkiadás felé sodor majd.

Oh sajnálom, hogy nem jött össze a pályázat. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik kiadó szívesen látná a könyveid! Mit jelent számodra a Wattpad? 

Hű, na ez most tipikusan egy olyan kérdés, amire nehéz egy átfogó, jól összeszedett választ adni! De azért megpróbálok megfogalmazni valami értelmes gondolatot. Azt hiszem, a Wattpad számomra egy olyan hely, ahol megoszthatom másokkal a fantáziám szüleményeit. Az lévő olvasóim egy olyan közösséget alkotnak, akik mindig támogatnak, és mindig itt vannak nekem, hiába hiszem azt néha egy-egy eltűnésem után, hogy most már aztán biztos senkit sem érdekel, miket hordok itt össze. A Wattpad egy olyan platform, ahol kiélhetem a kreativitásom, és ahol az elmúlt években megismerhettem más szuper írókat, valamint olyan folyton lelkes, motiváló és kíváncsi olvasókat, akik mostanra nagyon a szívemhez nőttek. Lehet, hogy ez most nagyon merész kijelentés lesz, de szerintem talán még azt is állíthatom, hogy ez az oldal segített megtalálni önmagam egy olyan részét, amit talán sosem fedeztem volna fel, ha nem kezdek el itt írni. És ezért nagyon hálás vagyok.

Nagyon szépen kifejtetted, azt hiszem a Wattpad csak nyert veled, tényleg nagyon tehetséges vagy! :) Sajnos elérkeztünk a végéhez. Mit üzennél így a végén az olvasóknak, írótársaidnak?

Köszönöm, nagyon kedves tőled, hogy így gondolod :) Azt hiszem, az előző válaszból már sok minden kiderült, de azért itt is köszönöm minden olvasómnak és írótársamnak az eddigi rengeteg segítséget és támogatást, még annak ellenére is, hogy mostanság sajnos nem vagyok annyira aktív, mint korábban voltam. Jó érzés, hogy van kikkel megosztani a történeteimet és a karaktereimet, és néha még mindig hihetetlen belegondolni, milyen sokan szeretik, amit itt alkotok/alkottam eddig. Most így visszatekintve érzem igazán, mennyire örülne most a tizenkét éves énem, ha látná, hová jutott ez a profil mostanra. Szóval tényleg köszönök mindent, azt pedig főleg, hogy lehetőségem volt részt venni ebben az interjúban. Utólag is bocsánat a kisregény hosszúságú válaszok miatt - eddig is tudtam, hogy íróként elég sokat tudok feleslegesen beszélni, de néha még magamat is meglepem azzal, mennyire nem az erősségem a rövid és tömör fogalmazás :D

Köszönöm az interjút! : )

Ne menjetek messzire, mert hamarosan érkezik az újabb érdekes beszélgetés!