A következő interjú RenataKorpas társaságában zajlik le! :)

○•○•○

1. Kedves RenataKorpas! Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünket! Először is mesélnél róla nekünk, hogy mióta írsz?

Sziasztok! Először is meg szeretném köszönni a lehetőséget és a felkérést. Baromi jól esik, hogy érdemesnek tartotok rá.

Az írás! Lényegében olyan érzés ez, mintha mindig is ott lett volna az életemben, akár a légzés. De valójában persze más a helyzet. Az első szárnypróbálgatásaim Általános suliban voltak. Akkoriban még volt suliújság, amiben mindenki szeretett volna részt venni. Sokunk álnéven.

Később ahogy kirepültünk, ilyenre nem volt lehetőségem, így maradtak a kis füzetecskéim, amikbe száz meg száz novella, vers íródott a borús napjaimon. Sokuk mai napig sincs befejezve. Szégyellem, de akkoriban nem az volt a lényege, hogy a végére érjek, hanem hogy elmenekítsen a valóságból egy jobb helyre.

Aztán jött egy nagyon hosszú, majd' tíz éves, kihagyás, végül egy műtét, ami visszatérített, így lassan hét éve újra alkotok, ami számomra rendkívül fontos, noha kevés az időm, és sok alkalommal hetekig nem sikerül tollat ragadnom. 

2. Miből merítesz inspirációt egy-egy történethez?

Pontosan nem tudnám megfogalmazni. Mondhatnám, hogy zenéből, de ez sem feltétlen igaz (pedig fontos része az is az életemnek).

Van például egy ifjúsági regényem, ami úgy pattant ki a fejemből, hogy a buszon megláttam egy fiút. Tipik sportos alkat, mélybarna szemek, sapi a szembe húzva, lezserség. És akkor beugrott egy Áron, a többi meg már magától folyt ki a tollamból.

Sokszor csak figyelem a környezetem, és rengetegszer ragadnak meg dolgok, élethelyzetek, elcsípett beszélgetések. Azt hiszem, elég csak nyitott szemmel járnom. De az is igaz, hogy rengeteget olvastam világ életemben. Szóval, van hova nyúlnom ezen a téren is. 

3. Van olyan zsáner, amit különösen a magadénak érzel?

Butaság volna azt rá vágnom, hogy a fantasy, pedig azt akartam. 😅 De nem lenne teljesen igaz. Sok zsánert megpróbáltam, és sokban imádtam alkotni. De ha nagyon ki kéne emelni, holtversenyben van a fantasy és a romantikus.

4. Mesélnél nekünk A Fenevadak és Vadászokról?

Hű! Hol is kezdjem...

Amikor megírtam az első fejezetet - ami akkor még egy elcsépelt vámpíros dolognak indult -, nagyon félve tettem fel. Aztán azzal a lendülettel le is szedtem a francba. Hagytam pihizni, kb. el is felejtettem, hogy ott van a telómon. Majd egyik nap eszembe jutott, hogy nekem van egy ilyenem is! Átolvastam és a fejemet fogtam, hogy mekkora vicc az egész. Így újrakezdtem.

Azt kell, hogy mondjam, csak zsigerből íródott... Beszippantott és csak írtam, írtam írtam. Szinte minden jött magától: a világ, a karakterek, a konfliktus, mintha ott rejtőzött volna a bőröm alatt, csak ki akart már szabadulni. Eddig csak kétszer fordult velem elő ilyen, és mindkét esetben büszke vagyok a történetre.

Na, és akkor megragadom a lehetőséget és mesélek arról, hogy miről is szól! :D

A történet Brooklynból indul, de át fog térni tündérhonba. Persze, már az első kötet átkacsingat, de a második ott is fog játszódni. A fő karakterem Kathy, egy vadász lány, akit a vámpírok nevelnek fel. Az édesanyja halott, az apja meg... Jobb volt még nem ismerte. Vérkötelékben áll a másik főkarakterrel; Charles-szal, aki a vámpírkirály gyermeke. Ő nem egy sima "megharaplak, belém zúgsz, de nem lehetünk együtt" vámpír. Ő egy nem mindennapi odaadó, érző, gondolkodó srác, aki bármit megtenne Kathyért. Hozzátenném, meg is tesz. És akkor ott van Tündérsrác! A harmadik fél. Egy igazi katona, Charles egykori bajtársa, a letaszított Tündérkirály fia. És hogy mi is hozza össze őket? A közeledő világvége elleni harc.

Victor a főgonosz, aki egy félelf, elfoglalja a tündérek királyságát, majd ugyanezt tenné a mi síkunkkal is. Rabszolgaságba taszítás, rombolás a nagy terve. Akkor Kathy anyja és az alvilágiak szövetsége bezárta a saját országába, ezzel pedig azokat a tündéreket is foglyul ejtették, akik nem tehettek semmiről. Tündérföld rothadásnak indult, Victor pedig újra támadásba lendül. Erős mágiával szövetségeseket talált magának, és eljön, hogy elpusztítson mindent, és hogy megtalálja féltündér lányát, aki a kulcs a kapukhoz, melyek a börtönét zárva tartják. MIvel erősebb, mint valaha és több adu is van a kezében, össze kell fognia mindenkinek. Rengeteg titok, intrika, megfejtésre váró talány, különleges démon akad benne. Szerintem izgi, de elfogult vagyok... Nagy szerelem ez a történet nekem. És lassan befejezett lesz az első kötet, ami fenn van wattpadon. 

5. Úgy láttuk, rajzolással és fotózással is foglalkozol. Ez lenne a hobbid az írás mellett?

Nos, igen. A másik nagy szerelmem a fotózás és a rajz. A fotózást alap szinten művelem, igazából csak próbálkozom vele. Ellenben a rajz egy kicsit több. Ugyan elhelyezkednem eddig nem sikerült benne - három gyerekkel nem könnyű, és ideálisabb állást találtam -, de grafikusként végeztem pár éve, amikor még itthon lehettem a kölyköcskéimmel. Igazából imádok alkotni, mindegy, hogy ez milyen formában történik.

6. Mikor kezdtél a Wattpadon publikálni? Mi vett rá erre? Hogy találtál az oldalra?

Kezdem azzal, hogy hogyan találtam rá. Van egy unokahúgom, aki hasonlóan hozzám rengeteget olvas. Ő akkor volt középsulis, én meg neki mertem először megmutatni, amiket írogattam. Ösztönzött, hogy ezt másnak is olvasnia kéne, azt mondogatta, hogy tutira tetszene az embereknek. Ő ajánlotta a wattit, mert látta már sok helyen. Külföldön sok író onnan került ki polcokra. Persze ez magyar viszonylatban nem ugyanaz. Utánaolvastam az oldalnak, végül egy "miért ne, legalább kapok véleményeket is" alapon regisztráltam. Ennek már vagy 4 éve, és egy percig sem bánom, mert sokat köszönhetek neki.

7. Olvasni is szoktál a platformon? Ha igen, van kedvenc történeted?

Bizony, bár mióta nyolc órában dolgozom a gyerekeim mellett, kevesebbet. Megszámolni nem tudom, hány tehetséges író van fenn. Csak sajnos senki sem veszi észre, milyen kincsek lapulnak meg. Sokszor csak azért, mert ennél tovább nem bátorkodnak.

A kedvencek :D Ohhó!

Mondjuk kapásból említeném NissaNorden Sólyomtollas veszedelem című regényének három kötetét. Nagy nyomot hagyott bennem, mert ez volt az első olyan sztori, amit ledaráltam, talán két-három nap alatt. Vagy ott van a másik szeretett fantasy íróm: SzaboHetty, akinek sok másik története is akad, de nekem Az Alakváltó és a Boszorkánymester a kedvencem.

De van romantikus is!

Ott van például HJGabriella Cseresznyés rágó és egyéb drogok című története. Zseniális!, Chrisstixx történetei. Mind mély és rettentő emberközeli. Imádom őket.

Nagy kedvenceim még Haru13_Ria és _bkn_ novellái.

De tudnék napestig sorolni neveket és címeket még...

8. Voltál már valaha írói válságban? Szerinted van belőle kiút?

Ez egy bonyolult, és baromi aktuális dolog. Vagyis már annyira nem is. Most csak az időhiány a probléma.

Nagyjából egy éve... Nem is, kicsit több, mint egy éve. Amikor a Nász Ajándékbát befejeztem, belefulladtam abba az érzésbe, hogy semmi értelme ennek az egésznek. Úgy éreztem, időt veszek el ezzel a családomtól, és igazából pocsék amiket csinálok. Olyan mélyre csúsztam, hogy utáltam magam amiatt, hogy szeretek írni. Utáltam azt, hogy publikálni kezdtem. Úgy éreztem, nem is jó, csak azért dicsérnek meg, mert... Nem is tudom megfogalmazni. Csak nagyon pocséknak ítéltem magam. Hónapokig nem ment írni, vagy csak nyögvenyelősen, mert nem leltem benne az örömöt a megnyugvást. Talán az segített, hogy szünetet hagytam és magamba fordultam. Akkoriban inkább arra koncentráltam, ami fontos volt: a gyerekek, a munka. Aztán egyik nap a lányom sulijában vendégül látták az egyik mesekönyv íróját, Bosnyák Viktóriát. És az én gyönyörű, imádnivaló lányzóm úgy jött haza, hogy ő bizony elmesélte az írónéninek, hogy az anyukája is ír történeteket. És mindezt annyira büszkén, olyan szeretettel, hogy teljesen felengedett bennem ez a göb. Szerintem meg kell ragadni valami pozitívat, és az sokat segíthet. Ma meg lenne ihlet, lenne kedv, csak rohanás az élet :/ Sajnos mire leülnék, nem fog az agyam. De néha-néha, hacsak egy egy bekezdést is, de leírok, mert sosem szeretnék felhagyni vele. Ez egy olyan barominagy vágyálom... hogy majd egyszer...talán...több is lehetne.

Még egyszer köszönjük neked! Mindenki más lessen be RenapaKorpashoz!