IwagakureEszter kérésére hoztam egy Itachi-s oneshots-t.

Csak egy küldetés...

A Hokage irodája előtt ülök a 7-es csapattal.Tűkön ülve várjuk az új küldetésünket.Naruto szokásához híven csacsog össze vissza.Hiába ment el edzeni Jiraya-samával,nem lett érettebb.Csak egy 16 éves gyerek.

Sai mosolyogva figyeli amint Sakura fejen vágja Narutot.
•Szóval így kell vigyáznunk a barátainkra.-Jegyzetelt magának a fekete hajú.Megcsóváltam a fejem.~Kénytelen leszek rendbe rakni a csapatot.~
•Sai,nem így kell barátodra vigyázni.Naruto viselkedj már egy kicsit.Sakura...te neveled csak őket.-A rózsaszín egy pacsit adott nekem.Gonoszan a fiúkra vigyorgott.Nem szenteltem több időt rájuk.A figyelmemet az ajtóra tereltem.Kíváncsi voltam,hogy milyen küldetést bíznak ránk.~Lehet Homokba kell mennünk,vagy az is lehet,hogy egy szököt ninját kell elkapnunk.Akár az Akatsuki után is küldhetnek!~A lábaimat lóbálva találgattam tovább.~Jaj...Siessetek már!Mosdóba sem merek elmenni,hátha akkor jöttök ki...~Naruto az ajtóhoz surrant és hallgatózni kezdett.Sakurára nézve látram ahogy a szőkeség kivégzését tervezte.Megmentettem az Uzumakit,mert odamentem mellé és én is hallagtózni kezdtem.

A végén az egész csapat az ajtónak simulva próbált értelmes mondatokat kivenni a beszélgetésből.
•Naruto vedd ki a könyököd a bordáim közül.
•De előtte Sai száljon le a combomról.
•Mi?-Kérdezte Sakura.Én sem értettem,hogy Sai lába,hogy kerülne Naruti combjára,de nem foglalkoztam vele.
•Utoljára szólok Naruto.-A hangom átment fenygetőbe.
•Jólvan,jólvan.

Az ajtó kinyílt és mi mind a földön végeztük.
•Khmm...-Hallotuk meg a sensei hangját.-Ti mit csináltok?
•Fekszünk.-Válaszoltam egyszerűen.
•Keljetek fel.Mennünk kell.-Próbáltunk eleget tenni a kérésének,de nem sikerült.
•Száljon már le rólam az aki rajtam fetreng!

Órák elteltével sikerült elkeverednünk a kapuig.Még mindig nem tudtuk meg a küldetésünket.Örök hála Tsunade-samának.Egy hétre elegendő dolhot pakoltam be a táskámba.
•Itt vagyok!-Mondtam hangosan a csapatnak.A csoda egyenlő azzal,hogy Kakashi sensei előbb itt volt mint én.
•Na végre!-Nyavajgot Naruto.
•Öhm...te felkészültél az apokalipszisre?-Kérdezte Sakura a hátitáskámra mutogatva.
•Lehetséges.-A maszkos férfi felé fordultam.-Sensei,mi lesz a küldetés?
•Felderítés.-Felelte helyette a Hokage.~KOMOLYAN?!EGY ILYEN EGYSZERŰ KÜLDETÉS?!~A táskámat a földre dobtam.
•Akkor ahoz elég az övtáskám.Estére úgy is itthon leszünk.-Keresztbe fontam a kezemet jelezve a nem tetszésemet.
•Sajnálom,de most csak ez volt.-Vigasztalónak szánta Tsunade-sama.~Ja,mert mindenki más jobbabt kapott.~
•Nem baj.Indulunk Sensei?-Elbúcsuztunk a Hokagétól és futva neki vágtunk a rövid útnak.

1 órája haladunk ágró ágra.Semmi érdekes nem keltette fel a figyelmünket.A Sensei megált a sor elején.
•Itt elválunk.-Bólintással jeleztük,hogy megértetük.-Induljatok!-Elrugaszkodtam a vastag ágról.A szél felreotette a hajamat,aztán elengedte.Csukott szemmel élveztem a szabadságot.A szél is boldogabbá akart tenni.A leveleket körülöttem táncoltatta.Királynőnek éreztem magam.Sajnos nem tartott sokáig a magasban való "repülésem". Gyorsan zuhani kezdtem a föld felé.~Ez fájni fog.~Gyerekes módon csapkodni kezdtem a kezeimmel.Pár méterre a talajtól feladtam.Becsuktam a szememet és össze szedtem a gondolataimat.

Mikor újra kinyitottam már határozottan néztem magam elé.Egy kunait vettem elő és beledobtam a fába.Többel is így tettem.Mindegyik végén volt egy kötél.Erősen fogtam őket és reménykedtem benne,hogy meg fog tartani.Erős lökés után lógtam a fák között.Ezer imát elmormoltam,hogy megtartott.Elengedve a kötelet a földre érkeztem.Körül nézve semmi érdekeset nem vettem észre.Lassú léptekkel elindultam.A madarak csiripelve száltak el a fejem felett.Néhány nyúlat is láttam.Ez a sok állat arra utalt,hogy nincsen veszély a környéken.Az erdő sajátos módján bezsgett az élet.Egy nagy tölgyfa alatt letelepedtem.
•Nem értem minek kellett ki jönnünk felderíteni.Nincs is itt semmi gond.-Kényelmesen elhelyezkedtem.Lehunytam a szememet és élveztem a csendet.~Nem akarok elaludni...~Hiába erőlködtem.Az álom magával ragadott.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor újra kinyitottam a szemeimet.Csak pár óra mert a nap nem tűnt el annyira.Fáradtan felnéztem a felhőkre.Békésen haladtak tovább a saját útjukon.Furcsának találtam,hogy a kismadarak helyett hollók repkedtek az égen.~A lényeg,hogy vannak még állatok elől...akkor nincsen veszély.~

Feláltam és nyújtózkodni kezdtem.
•Jól esett ez az alvás.Úgy is,mikor vissza érek vagy a korházban,vagy Tsunade-samának kell besegítenem.-Sóhajtva leengedtem a kezemet.Furcsa érzés kerített a hatalmába.~Valaki van itt rajtam kívűl!~Az idegen rendesen elrejtette a chakráját.Próbáltam normálisan viselkedni,hogy ne vegye észre,hogy "megtaláltam".~Igen!Egy pillanatra érzékeltem a chakráját.Nagyon ismerős valahonnan.~Kifújtam az eddig bentartott levegőt.~Sasuke!~

•Uchiha Sasuke.Tudom,hogy itt vagy.Gyere elő.-A hangom konolyan csengett a hátborzongató erdőbe.Az eddig gyönyörű kép,amit alkodtam az erdőről,most átment horrorba.~Miért nem lép elém?Talán nem Sasuke lenne az?~Tettem egy kört a tengelyem körül.-Akárki van itt,jöjjön elő!Ne akard,hogy én keresselek meg!-Próbáltam fenyegetően mondani.

A hollók egyenesen felém repültek.El ugrottam előlük.A vége az lett,hogy körbe vettek.~A madarak legyőztek.Ez a mély pontom.~Felkészülten vártam a támadást.A semmiből termett előttem egy sharinganos férfi.Az arcom a meglepetség apró szikráját sem mutatta.Rendületlenül néztem farkas szemet vele,ami hiba volt.Amikor eszembe jutott a sharingan híres genjutsuja,már késő volt.Elkapott.

•Tudtam,hogy te vagy az Sasuke!-Kiáltottam a vörös-fekete tájba.-Miért teszed ezt?-Jobban megnézve egy keresztre voltam feszítve.Az Uchiha elém ált és csak nézett rám.Én is végig mértem.Hosszú fekete haj,vörösen izzó szem,kifejezéstelen arc és Akatsukis köppeny.~Ez tuti nem Sasuke!Ez Uchiha Itachi!~A rettegés nem vette birtokba minden porcikám.Nem éreztem kéztetést arra,hogy féljek tőle.Be kellett vallanom magamnak,hogy nagyon helyes egy fickó.Egy katana jelent meg a kezében.Kérdőn figyeltem a mozdulatait.Hirtelen belém szúrta az éles fegyvert.Nem üvöltöttem az engem marcangoló fájdalomtól,azzal csak neki okoznék örömet.Inkább mosolyt erőltettem az arcomra és úgy néztem rá.

A számon lecsöppent a vér.
•Ehzn nhem ish fá..fájth.-Motyogtam vért köpve.Újabb katana lendült a kezében.Az arcomra fagyott mosollyal és csukott szememmel vártam a fájdalmat.2 perce várok.Ki pislantok a szemhéjam alól.Itachi csak néz engem.Lecsukta a szemét.A genjutsut ki iktatta.

Újra az erdőben voltunk.Gondolkodás nélkül elé ugrottam egy kunai-val a kezemben.Pár centire voltam Itachi nyakától,amikor kicsavarta a kezemet.Egy szempillantás alatt változott az állás.A hátam mögött ált egy kunait szorítva a nyakamhoz.Érdekes,hogy még véletlenül sem sértette meg a nyakam.
•Miért nem ölsz meg?-Suttogtam.-Az túl könnyű lenne?Gyengének hiszel?Küzdjünk meg!

Itachi elengedett.Messzebb ugrottam tőle.~Össze kell szednem magam!Nyernem kell!~Katanámat elő vettem.Felkészülve áltam elé.Nem vagyok olyan okos,mint Shikamaru,de mégis sikerült pár tervel elő rukkolnom.~A lényeg.NE.NÉZ.A.SZEMÉBE.~Magamban kántáltam a szöveget.

~Hajrá nekem!~Nem vártam arra,hogy ő támadjon.Neki indultam.Szünet nélkül támadtam.A sok ütéstől por keletkezett körölötünk.Ez nekem pont jól jött.Amikor nem vette észre létrehoztam egy klónt.Elbújtam az egyik fa mögött és néztem ahogy harcolnak.Narutotól eltanultam a ressengant,amit most be is vethetek.A klónom lefoglalta Itachit.Mögé lopóztam és lesben áltam.A legalkalmasabb pillanat most jött el.

A háta mögé ugrottam és lecsaptam rá.Sikeresen eltaláltam Itachi...klónját?~Holvan?~Megfordulva vele találtam szembe magam.
•Ügyes,de nem eléggé.Még nem is melegedtem be.-Nem is fogott fegyvert rám,de mégis sarokba voltam szorítva.~Nem is használt semilyen jutsut.Gyenge vagyok a fenébe is!~A klónom kunaik sokaságát dobta felé.Itachi kénytelen volt elugrani előlük.Hátra szaltóval kerültem ki őket.

•Szóval nem adod fel.
•Ahogy látod!-Mondtuk egyszerre a klónnal.Kézjeleket kezdtem formálni.Sajnos Itachi is követte a mozdulataimat.-Ahj..-Egyszerre fújtuk ki a tüzet.Nem volt időm elugrani a láng csóva elől,de nem is kellett,mert a klónom félre lökött.Egy pukkanással vált köddé.Újjabb klónt hoztam létre.Volt még egy hasonmásom,ami a bokrok között lapult.

Támadást követett a védekezés.Aztan újra támadás...Lihegve támaszkodtam a térdemre.A szemem Itachit vizslatta.Újra támadásba lendült.Nem kímélt engem.Mondjuk mit is vártam?Talán azt,hogy szerelmet vall nekem?Az utolsó csapásnál földre kerültem.Nem bírtam tovább.Csak feküdtem és beletörődtem a halálba.Az utolsó erővel a klónom rá ugrott Itachira.Kunait szorított a nyakához.A másik rassengannal a kezében várt.Össze szedtem magam és feláltam.Néztem a mozdulatlan Itachit.
•Nyertem..-Motyogtam hallkan.-NYERTEM!-Üvöltöttem el magam.

Egy rövid örömtánc után rá néztem a fekvő Uchihára.
•Vallasunk egy kicsit.-Közelebb mentem hozzá.-Miért vagy itt?
•Közöd?
•Van!Na mondjad!-Hangomat felemelve beszéltem hozzá.Nem ilyedt meg tőlem.
•Azért vagyok itt,mert akarok.
•Kösz az értelmes választ.-Lapos tekintettel illettem.~Az a baj,hogy nem tudom bevinni Konohába...de ide hívhatom Konohát!~A rassenganos klónomat vissza küldtem Konohába.Szól Tsunade-samának.

•Azt hiszed,hogy ilyen könnyen Konohában fogok jutni?
•Nem hiszem,hanem tudom!-Jelenteztem ki hatátozottan.Rettenetesen boldog voltam magamra.~Sikerült legyűrnöm Uchiha Itachit!~
•De magabiztos valaki.-Körbe körbe járkáltam.
•Őszintén.Miért vagy itt?
•Inkább ki miatt...
•Ki az a személy aki ide vonzott?-Nemtudom miért,de fáj arra gondolnom,hogy egy lány miatt jött ide.Ha én lennék az...az nem fájna.Csak tudnám miért érzem ezt.Nem is ismerjük egymást!

•Min töröd magad ennyire?-Kérdezte érdektelenül.~Most mondjam azt,hogy rajtad?~Képzeletben felpofoztam magam,mert a fantáziám beindult.
•Nem emlékszel rám?
•Öhm...kéne?-Oldalra döntöttem a fejem.Könnyed mozdulattal lelökte magáról a klónomat.Meglepetten áltam ott és néztem rá.
•Most vagy 18.Ugye?-Kérdezte miközben leporolta magát.A fejem önkénytelenül bólintott.-Gyászos,hogy nem emlékszel egy 2 évvel ezelőtti találkozásra..

Neki nyomott a legközelebbi fának.A hallottak alapján nem ilyenek képzeltem el Itachit.Olyan közvetlen velem.~Ez biztos,hogy ő?~Hallottuk a Konohai csapat lépteit.
•Várlak.-Egy apró csókot nyomott az ajkamra.-Az Akatsuki is.-A hollók sokasága ellepte,és el is tüntette.

Sokkos állapotomban lecsúsztam a földre.~Ez.Meg.Mi.Volt?~ANBU maszkosok mellett megjelent a csapatom is.Hallottam ahogy rólam beszélnek,de nem fogtam fel.~Én ismerem Itachit?És az Akatsukit?~Kakashi sensei megfogta a vállamat.Felnéztem rá.A tekintetem semmit sem tükrözött.
•Jól vagy?-Válasz nélkül hagytam.Vissza néztem a földre.

Már haza felé sétálunk.Az ANBU át kutatta a környéket,de nem találtak semmi nyomot.Már vagy x10 kérdeztek ki.
•Tényleg ott volt Uchiha Itachi?-Kérdezte mellém lépve a sensei.
•Igen.Láttam.
•Mi miért nem láttuk,ha elkaptad?
•Mert lelökött magáról és eltünt.
•Biztos?
•Igen!Jól láttam,hogy ott feküdt a földön miután legyőztem!-Kiáltottam el magam idegesen.-Békén lehet hagyni!-Éreztem,hogy a Konohaikon kívűl más is figyel,de nem foglalkoztam vele.

Egész úton azon kattyogott az agyam,higy honnan ismerem őket.A Konohoai kapu előtt megáltam.~Hat persze!~Megfordulva végig néztem az úton.

Izgatottan áltam Konoha kapuiban.~Egyedül megyek küldetésre~Hajtogattam a fejemben.Tsunade-sama bíztató tekintetével találtam szembe magam.Megfordultam és határozottan elindultam.

Egy idő után fárasztóvá vált a fákon való ugrálás.Megáltam pihenni.Pont roszkor,rossz helyen.Egy fa mögé bújtam és füleltem.Fekete köppeny,piros felhőkkel.~AKATSUKI!~Megfordulva próbaltam eltűnni a helyszínről.Sikertelen lett.Egy kedves faágra rá lépve megrecsent alattam.Nem érdekelt az,higy halk legyek.Futásnak eredtem.~Kami-sama,ha megmenekülök soha többet nem piszkálom Ino-t!Esküszöm!Sőt,legjobb barátok leszünk!Igérem!Kérlek,kérlek Kami-sama.~

Egy kék kéz megfogott futás közben.
•Mi a...??
•Szervusz tündérke.-Köszöntött egy cápa.-Mi járatban?-Egy komor srác is mellé ált.Fejben már a búcsú szövegemet alkottam.
•Tudod kedves cápali...csak sétalgattam.És ti?-A hangom néhol megremegett.A kék bőrű hangosan felnevetett.
•Bírom a csajt.
•Örülünk neki Kisame.-Válaszolta a fekete hajú,helyes srác.-Vigyük Pain-hez.

Itt kezdődött az,hogy az Akatsuki lett a családom,és Itachi az életem értelme.Akkor változtattam meg Itachit.
•Mindjárt indulok Ita.-Tátogtam,mert tudom,hogy látta.Felnézve a fa lombjára ott volt Ő.~Attól függ,hogy honnan nézzük a dolgot.Ha innen akkor gonosz leszek,ha onnan akkor hős!Konoha hiába otthonos,ha számamomra pár személy jelenti az otthont.Az Akatsukit sok mindennek lehet hívni.A legjobban rá illő szó a....család,összetartó...és még sorolhatnám.~

Remélem tetszett.😉😁

Mellette nyugodtan írjatok kérdéseket.
Oneshots kérések is jöhetnek.
💕
BY!