Tamati: Szia Loki ! kézfogás* Örülök, hogy rábólintottál erre a riportra.

Loki: Oké, de ne fecséreljük az időt ilyen formaságokra. Rangon alulinak tartom, hogy egy midgardival smúzoljak.

Tamati: Ashayam-tól úgy tudom, hogy nem veted meg a magam fajta midgardiakat. Pontosítok, csak egyet nem.

Loki: Ez hazugság.

Tamati: Igen? És az Allegria Stark név mond neked valamit?

A férfi tekintete hirtelen ellágyul. Fejét elfordítja, hogy a vele szemben ülő nő ne vegye észre kitörni készülő könnyeit. Igyekezete hiábavaló, lebukott.

Loki: Elnézésedet kérem, csak valami belement a szemembe. *szipogás*. Szóval Allegria.. Mit is mondhatnék róla ? Egy Stark ivadék.

Tamati: Úgy tudom ennél több a lány számodra. Nem tudtam nem észre venni, hogy teljesen megváltoztál az említésére.

Loki: Akkor nézesd meg a szemedet, rosszul láttál.

Tamati: Jól van, akkor én megyek is. Nem kötelezett senki rá, hogy elviseljem a modortalanságod.

A lány összeszedte azt a kevés csomagját amit magával hozott, felöltötte kabátját. A ruhadarabra nagy szükség volt, New York rideg épületei közt a hideg még elviselhetetlenebb volt mint hazájában.

Loki a távozó alak után úgy kapott mint fuldokló az utolsó korty levegő után.

Loki: Várj! Kérlek ülj vissza.

Tamati: Na ugye, hogy tudsz te rendes is lenni ?

Loki: Na azért ne ragadtasd el magad. Most az egyszer kivételt teszek. Kérdezz hát!

Tamati: Mit szóltál hozzá amikor rádöbbentél, hogy Allegria többet jelent a számodra? Többet mint egy egyszerű halandó.

Loki: Való igaz, Ria számomra több mint amit el tudok képzelni. Több, mint amit én kaphattam az élettől. Sosem voltam a szó szoros értelemben vett jó. Minden olyan hirtelen történt, hogy tulajdonképpen sodródtam az árral.

A férfi maga elé réved, arcán mosoly fut át. Csak fizikailag van jelen, lelke és szíve valahol máshol jár. Majd egy színpadias sóhaj kíséretében folytatja:

Új ez az érzés, még én sem tudom teljesen szavakba önteni.

Tamati: Nem is kell, mond úgy, ahogy jól esik.

Loki: Az egyetlen biztos pont az életemben a fogadott családom volt, a történtek ellenére is. Egészen Ria születéséig Frigga az édesanyám volt az egyetlen nő az életemben. Pici koromtól jobban óvott, féltett a saját életénél is. Ez persze egészen más mint szerelemmel szeretni de a lényeg ugyanaz. A Tesseract események után egész hosszú időre vissza kerültem Asgardba. Ott Odin és Thor is belátta, hogy megjavultam. Bizonyítékul csatlakoztam a Bosszúállók csapatához. Itt ismertem meg Ria szüleit.

Mondanom sem kell, hogy Anthony mindig is ellenszenves volt számomra. Most már belátom, hogy azért mert kicsit magamat is látom benne. Jessica, Ria édesanyja hamar terhes lett a kislánnyal. A magzattal már elég korán kommunikálni tudtam mentálisan, amiről nem szoltam senkinek. Ennél nagyobb bolondnak már úgysem nézhettek volna.

Kérlek ne nézz ilyen furcsán rám ! Ria nem közönséges midgardi, félig mutáns. Úgy látszik neki az elme lesz az erőssége. Mikor nem tudtam aludni éjszakákat beszélgettünk át ezen a furcsa kommunikációs csatornán. A fordulópont akkor jött el mikor a kislány megszületett.

Ott voltam mikor világra jött. Én legalább tettem is valamit érte, nem úgy mint az apjának nevezett féreg. Mikor a baba a szemembe nézett *könnycsepp* elvesztem.

Ezt a megingásomat Banner is észrevette. Megfenyegettem, hogy ha bárkinek is szól akkor megölöm. A titkok sem maradnak örökké titkok. Az enyém még aznap kiderült. Anthony részegen utánam jött amikor meghallotta a beszélgetésünket. Immáron ő volt nagyobb alku pozícióban. Finoman szólva választhattam, hogy milyen módon tűnjek el az életükből, elméletileg Ria érdekében.

Tamati: És aztán mi lett ?

Loki: Megvárnád amig befejezem? Szóval úgy gondoltam, hogy ha már eltűnök az életükből akkor legyen minél nagyobb felhajtással. Hátráltam addig amig a hátamhoz ért az ablak. A könyökömmel kitörtem és kiugrottam. A földet érésre már nem emléksze. Banner azt mondta, hogy jobb is. Azért fényképet mutatott. Sosem nyújtottam még annál rosszabb látványt.

Tamati: Pedig te még sosem voltál rossz látvány. De kérlek folytasd a sztorit, nem hiszem el, hogy csak ennyi volt.

Loki: Megközelítőleg három hónapot lehettem kómában. A kényszerpihenő alatt minden emlékemet újra éltem, a jókat és rosszakat is. Egy napon végre kitörtem ebből a börtönből, felébredtem. A felépülés nem kevésbé volt nehéz. A beszédet leszámítva mindent újra kellett tanulnom. Ebben nagy segítségre volt Ria, Jessy és még néhanapján Tony is.

Tamati épp kérdezni akart amikor a helységbe berontott egy gyönyörű fiatal lány. Loki ölébe ült, csókot lehelt a férfi ajkaira majd ránézett és kedvesen mosolygott. Mögötte egy sármosan ősz férfi igyekezett visszatartani az imént berobbant vadhajtást. Mikor már látta, hogy késő inkább helyet foglalt a fiatalok mellett.

A riporter szomorkásan mosolygott amikor tudatosult benne, hogy az az „öregúr" aki most besétált maga Anthony Edward Stark.

Tamati: Üdv a köreinkben Anthony! Ha már igy hozta a sors akkor hozzád is lenne pár kérdésem, persze csak ha megengeded.

Tony: Persze, csak nyugodtan, magának mindent.

Tamati: Mit érzett amikor Loki bekerült a csapatba ? Vagy éppen akkor amikor kiderült, hogy a lánya és Loki közt több lesz vagy van mint barátság.

Tony: Hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem nekik. Két külön világról van szó, de már nem bánom, hogy igy történt.

Én kicsit máshogy emlékszem Anthony. *morgott közbe Loki*

Tony kis néma szitkozódás után folytatta:

Kicsit szépítettem a dolgon. Olyan indulatok kerítettek hatalmukba, hogy ölni is képes lettem volna. Magam sem értettem, hogy pontosan mi az indok. A lányomról van szó, őérte bármit megtennék.

De most itt hagyom a társaságot, dolgom van.

Ria szomorúan nézett édesapja után. Bocsánat kérően nézett rá élete párjára. Összeérintették homlokukat utána a lány úgy tűnt el mint a kámfor.

Loki: Most van az évforduló, mennek a temetőbe. Kérlek térjünk vissza az interjúra.

Tamati: Milyen az apósodhoz való viszonyod ? Hogy jöttök ki Tonyval ?

Loki: Ez az elmúlt tíz évben nem változott. Ugyanolyan hűvös a viszonyunk, csak már senki nem akar senkit kilökni a Toronyból. Mind a kettőnknek nehéz volt elfogadni a helyzetet. Tonynak azt, hogy már én is a család része vagyok, nekem pedig azt, hogy a kedvesem Stark.

-Loki! *csattant fel Ria a másik szobából* Ki volt az aki Apa megölését tervezgeti mindig elalvás előtt ?

-Az drágám olyan formaság, tudod, hogy a szokások rabja vagyok. Különben is, nem kellene már indulnotok ?

Tamati: Loki, a családod mit szólt, hogy bekötötték a fejedet ? Ráadásul egy midgardi.

Loki: Édesanyámnak ez soha nem volt probléma, neki mindig is az volt a fontos, hogy a fiai boldogok legyenek. Épp ezért ő örült annak, hogy szerelmes lettem. Édesapánk Odin már más kérdés volt. Nagyon sokáig ellenségként kezeltük egymás. Ez a helyzet akkor változott meg amikor feleségül vettem Riát. Odin talán akkor enyhült meg irányomban.

Thor már más tészta volt. Örökre a kisöccse maradok, és ezt nem felejti el éreztetni is. Ő már megégette magát egy midgardi nővel. Riával is ellenséges volt az elején, de egy átverekedett éjszaka megértette vele, hogy nem minden nő egyforma.

Tamati: És vannak terveitek Riával a jövőre nézve?

Loki nem válaszolt azonnal. Helyette Tamati felé tárta a tenyereit és egy illúziót indított útnak. A jelenésnek nem volt konkrét formája, csak halvány rózsaszínes színe. Pár másodperc múlva alakot öltött, és egy kisbaba szundikált édesapja karjaiban. A kisleánynak piros szeme volt és jeges kék bőre.

Loki: Még Ria sem tudja, hogy a lányunk már kiválasztott minket. Már csak rajtunk múlik, hogy mikor érkezik meg hozzánk.

Tamati: Köszönöm szépen, hogy mindezt megosztottad velem. Most pedig búcsúzom, örülök, hogy találkoztunk.

A két fiatal felállt, Loki meghajolt utána kezet csókolt a bájos riporter hölgynek. A kézcsók után meglepetten nézett fel a lányra.

-Vigyázz rá, hamarosan megérkezik közétek. Nagyon szép élete lesz a szüleivel.

Szűk egy év múlva, egy könnyű szülés után Tamati karjaiban tarthatta azt az embert akire a legjobban várt.

Kisfiát puszilva Loki szavai csengtek a fülében.

-Igazad volt.