Taeyong, 11:54
Teen~ Hol vagy? Jae azt mondta velünk leszel ebédszünetbe de sehol se vagy ):

Ten, 11:55
Meggondoltam magam.. Nem lenne jó ötlet. Inkább itt maradok a terembe Doyounggal és a többiekkel.

Taeyong, 11:55
De Ten. Nem erről volt szó. Gyere már le. Nem lesz semmi baj

Ten, 11:55
Hiába is próbálkozol, akkor se veszel rá arra, hogy lemenjek! Jó itt nekem..

Taeyong, 11:56
Te tudod.. De ebből nem lesz így semmi, ugye tudod

Ten, 11:56
Tudom

Taeyong, 11:56
Akkor jó

Ten, 11:56

*látta*

Ten arcán egy szomorú mosoly terült el. Megfogadta magának, hogy lemegy, és megteszi az első lépést Johnnyval szembe, de elment a bátorsága. Reggel csak miatta hamarabb kelt fel, hogy a külseje tökéletes legyen ha Johnny előtt lesz, de rájött, hogy ez is hiába volt. Nagyot sóhajtott miközbe megrázta a fejét, hogy a rossz gondolatok elmenjenek onnan, majd kivette a táskájából a gondosan elcsomagolt ebédjét. Kibontotta a szalvétából a szendvicsét, majd ajkaihoz emelve harapott egyet abból, miközbe az osztálytársait nézte. Teljesen elmerült a gondolataiban. Johnnyra gondolt. Biztos jól el van a többiekkel. Irigyelte Taeyongot és Jaehyunt. Ők Johnny legjobb barátai voltak, közel álltak hozzá, míg ő beszélni is alig mert vele. Gondolataiból az előtte ülő Sicheng hangja hozta vissza.

-Ten, téged keresnek-bökött fejével az ajtó felé.
Ten értetlenül nézett rá, majd az ajtó felé pillantott. Nem volt ott senki, nem értette ki keresheti.
-A folyosón vár-válaszolt a fiú, a Ten fejébe megfogalmazott, de még ki nem mondott kérdésre. Egy hálás pillantás után elrakta a táskájába ebédjét, majd kicsit csalódottan indult ki a teremből. Volt egy tippje, hogy vajon ki keresheti, lelkiekben fel is készítette magát egy alapos fejmosásra, amit Jaehyuntól vagy Taeyongtól kapott volna, de mikor meglátta a fal mellett ácsorgó fiút elakadt a lélegzete.