Jimint és Hoseok-ot hátrahagyva megyek hátra az öltözök felé, ahova az örök simán átengednek. Bekopogok az ajtón és egy "szabad" után bemegyek. 

Az érkezésemre, Guk felpattan a helyéről és elém sietve megölel, de olyan lendülettel, hogy majdnem hátraesek. Tettére felnevetek és viszonozóm ölelését, jól belebújva karjaiba, amik már nagyon hiányoztak. 

-Sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett várnod rám. - Szomorú szemekkel néz az enyéimbe. Mosolyogva adok egy apró puszit pisze orrára. 

-Legközelebb ne várass meg ennyire. -  Mondatom után hevesen kezd el bólogatni, majd ugyan azzal a lelkesedéssel tapad az ajkaimra. 

Belemosolygok a csókba, de nincs sok időm vigyorogni, mert hatalmas szenvedéllyel dönt neki az ajtónak. Ajkait tökéletesen mozgassa, amit alig bírok követni. Velem ellentétben ő nagyon gyorsan tanul, mert én még mindig olyan bénának érzem magam. 

-Nagyon hiányoztál. - Suttogja ajkaimra, majd vissza is hajol és ott folytassa, ahol abbahagyta. 

Csókjaitól a szívem őrülten gyorsan kezd el verdesni helyén, míg a lábaim elgyengülnek és remegni kezdenek. Egy idő után megérzem, ahogyan nyelvévvel végigsimítja ajkaimat, ezért szétnyitom őket, Ő pedig azzal a lendülettel be is férkőzik az enyém mellé. 

Annyira újnak érzem a dolgot, hogy nem is tudok vele mit kezdeni, így hagyom magam sodródni az árral. Nagyon kellemes a csókja, ahogyan nyelvével masszírozza az enyémet, ezért megpróbálkozom leutánozni. 

-Hé! Menjetek szobára! - Yoongi hangját hallva kipattannak a szemeim és ellököm magamtól Guk-ot. Szegénykét olyan hirtelen éri a dolog, hogy majdnem elesik, de még időben elkapom a karját. - Örülök, hogy kibékültettek, de nem sokára jönni fognak az emberek. Nem lenne jó, ha meglátnának titeket. 

-Jobb, ha inkább most megyek. - Mutatok az ajtó felé, amire kapok egy szomorkás bólintást. - Majd találkozunk, Nyuszi. - Egy utolsó szájra puszi után, elhagyom a helyiséget és visszasietek a barátaimhoz. 

Minden a tervek szerint ment!