Idegesen ülünk Yoongival a kanapén, szúrós szemekkel méregetve egymást. Karjaimat mellkasom előtt összefonom, arcomat duzzogva felfújva elfordítom tőle a fejem. 

-Szóval kezdhetjük? -Kérdezi Namjoon komolyan, helyet foglalva előttünk lévő széken. Jin szintén ott ül mellette, szigort erőltetve arcára. -Yoongi nem akarsz nekünk mondani semmit sem? 

-Nem. - Rázza nemlegesen a fejét.

-Jungkook? - Néz most rám, amitől feszengve ujjaimat kezdem piszkálni. 

-Yoongival ellentétben én nem járok senkivel sem. - Motyogom félszemmel a mellettem ülőt figyelve, aki dühösen rám kapja a fejét. 

-Mióta jártok azzal a kölyökkel? - Kérdezi Namjoon, halántékát simogatva. 

-Majdnem két hete. 

Ahogyan ezt kimondja nemcsak ők, de még én is nagy szemekkel kezdem őt fixírozni. Egyszer se vettem észre, hogy ők ilyen komolyan összebarátkoztak volna. Nem mondott nekem semmit erről, bár talán egyszer-kétszer megjegyezte milyen jól is néz ki Jimin, de nem hittem volna, hogy össze is jön vele. 

-Lefeküdtetek már? - Kérdezek rá kapásból, amire válaszul kapok egy kaján vigyort, miközben szemöldökét húzogatja.  - Állat. - Mosolyodok el és összepacsizok vele. 

-Miért nem mondtad el ezt nekünk? - Szólal meg végre Jin is, kicsit talán szomorkásan. 

-Nem akartam, hogy eltiltsatok tőle...kedvelem őt hyung. 

-És ha rájön valamire? - Frusztráltan túr hajába Namjoon, majd megveszve az idegtől. 

-Már tud mindenről. - Suttogja félve. - Véletlenül elszóltam magam előtte...de ő nem olyan mint a többi ember! Nem fogja elmondani senkinek sem. 

-Honnan veszed ezt? - Áll fel a mérges hyung körbe-körbe sétálva a nappaliban. 

-Még a legjobb barátja se tud róla. 

-Ez igaz. - Helyeslően bólogatok, amire megnyugszik az idősebbik és ránk kapja szemeit. 

-Teljesen elment az eszetek? Nem bízhatok senkiben sem! Mi van, ha egyszer összevesztek, vagy mikor szétmentek? Nem biztonságos, sőt kockázatos és veszélyes. 

-Megbízható fiú, nem fogja elmondani senkinek sem, akkor se ha ne adja isten szakítunk. 

-Én pedig nem fogom elmondani Taenak az igazat, így ő sem tud köpni. - Ígérem meg, bár egyáltalán nem gondolom komolyan. Kedvelem őt, nem akarok egész életemben hazudni neki. Sokáig nem tudnám eltitkolni, hisz ha összeköltözünk és együtt neveljük a kölyköket, akkor biztosan rájönne mindenre. Huh...úgy érzem nem kéne ennyire előre tervezni. 

-Azt csináltok, amit akartok, de mikor minden barul sül el, ne gyertek segítséget kérni, mert nem fogok segíteni. Magatoknak ástátok meg a gödröt, így mászatok ki egyedül is belőle. 

Utoljára ránk mereszti mérges íriszeit, majd elhagyja nappalit, egyedül hagyva minket. Tudom, hogy hyung csak jót akar, de meg kell értenie minket is. Élni akarjuk a saját ki életünket, valakivel az oldalunkon. 

-Én csak annyit kérek legyetek nagyon óvatosak, ne csináljatok hülyeséget. - Jin lassan elindul konyha felé, de még utoljára ránk pillant. - És ne titkolózzatok előttünk, nagyon rosszul tud esni. - Ezzel be is megy a konyhába. 

Szomorkásan bámulok utána, hisz tudom milyen kis érzelgős is ő, rosszul viseli az ilyen dolgokat. Főz ránk, tanít, és gondoskodik rólunk, nála jobb ember nem létezik. 

-Mik a terveid Taeval? -Yoongi kizökkentve a gondolataimból méreget a szemeivel. -Összejöttök? 

-Nem tudom, szeretnék vele járni, csak..- Halkulok el, nem fejezve be a mondandómat. Vannak kételyeim és félek is ettől az egésztől. Nekem még soha nem volt párkapcsolatom, se egy éjszakás partnereim, mint Yoonginak. 

-Csak? 

-Nem tudom, hogy egyáltalán tetszek-e neki. - Lehajtva fejem sóhajtok egyet. - Egyáltalán szereti a fiúkat? Nemi-identitása elég zavarosnak tűnik számomra. Egyszer föltör velem, máskor pedig elutasít. 

-Mikor hármasban lógtunk, láttam ahogyan Tae nézegeti a lányokat. Sőt egyszer Jiminnek is oda szólt, hogy milyen szép az a lány. 

-Fasza. - Morgom csalódottan, mert ezek szerint nem túl sok esélyem van. 

-Lehet, hogy a lányokat szereti, de te is tetszel neki. Látom miket csinál, hogyan ér hozzád, sőt még a beszédje is tökre más, mikor veled van. Lehet ő sem tudja, de bejősz neki.

-Hogyan derítsem ezt ki? -Elgondolkodva hátra dőlök a kanapén, míg gondolkodva államat kezdem simogatni. 

-Véletlenül csókold meg. - Összeráncolom szemöldök, értetlenül bámulva izgatottá vált szemibe. 

-Véletlenül, hogyan smároljak le valakit? 

-Azt már nem tudom. - Vonja meg vállait, majd előveszi pittyegő telefonját. - Jiminnel megyek találkozni, majd még beszélünk. - Hatalmas lendülettel hagyja el a házat, egyedül hagyva a gondolataimmal. 

Szívesen váltanék vele pár csókot, ha tudnék normálisan csókolni...mert igen, elég tapasztalan vagyok. Mielőtt letámadnám, kérek pár tanácsot erről Yoongitól. Utána megpróbálkozok vele. 

Nem veszíthetek vele sokat, vagy összejön velem, vagy pofon vág. Valamelyik a kettő közül.