Jungkook szemszöge:

-Jimin, kérlek engedj be!-Kopogtam a bejárati ajtón.

-Nem!

-Miért nem? Jimin ne csináld ezt, kérlek! Beszélni szeretnék veled. Engedj be!

-Nem akarom, hogy így láss.

-Nem érdekel, hogy hogyan nézel ki. Csak engedj be kérlek.-Pár másodperccel később a kulcs fordulását hallottam meg, majd egy vörös szemű, kócos hajú, sápadt és karikás szemű Jimin nyitott ajtót. Amint meg látott a karjaimba borult és sírni kezdett. Sőt, inkább zokogott. Pillanatok alatt lett vizes a pólóm, de jelen esetben egyáltalán nem érdekelt. Be csuktam magam mögött az ajtót, majd tolni kezdtem Jimin-t, hiszen továbbra sem engedett el. Le ültünk a kanapéra és szorosan magamhoz öleltem Jimin-t, aki megállás nélkül zokogott. Kellet neki legalább fél óra, míg alább hagyott a sírása és már csak a szipogását lehetett hallani. Óvatosan el toltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Kezébe adtam pár zsepit, ő pedig már el is használta azokat.

-Mi a baj, Jimin? Egy hete nem válaszolsz semmilyen üzenetre. A lányokat is figyelmen kívül hagyod, Suga-t is és engem is. Valami rosszat tettünk?-Néztem rá. Próbáltam a szemében olvasni, de csak a szomorúságot és a teljes sötétséget tudtam ki venni.

-Nem veletek van a baj. Velem.

-Veled? Ezt hogy érted?-Néztem rá értetlenül. Elő vette a telefonját, majd az egy hetes képe alatti komment szekciót nyitotta meg. Oda adta a telefont, én pedig olvasni kezdtem. Bár ne tettem volna. Szörnyű volt olyan hozzászólásokat olvasni, hogy ő "Ki használja a követőit." vagy "Csak a pénz miatt dolgozik" és ehhez hasonló rossz indulatú megjegyzéseket nézni.-Jimin..-Néztem rá.

-Annyira szerettem volna meg felelni nekik. Szerettem volna mellettük lenni és meg tanítani nekik, hogy hogyan szeressék magukat. Igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani, de ezek szerint nem vagyok nekik elég és nem vagyok jó példa. Az jön le nekik, hogy én ki használom őket. Én nem akarom, hogy ezt higyjék. Nekem ők tényleg sokat jelentenek és szeretném ha ezt ők is észre vennék és tudnák. Nem tudom, hogy mégis hol rontottam ezt el. Mi a baj velem Jungkook? Mit kéne tennem, hogy el nyerjék a bizalmam és higyjenek nekem?-Esett teljesen kétségbe.

-Jimin, nem veled van a baj. Higyj nekem, jó? Negatív emberek mindig is voltak és lesznek, de meg kell tanulnod túl lépni rajtuk. Főleg most, hogy egyre ismertebb vagy. Nem a negatív emberekkel kell foglalkozni, hanem azokkal akik szeretnek téged. Abból viszont nagyon sok van. Hat millió követőd van és Jimin..Ez egyre csak nő. Láttad a sok pozitív kommentet? Tudod te, hogy mennyien írták, hogy hiányoztál nekik és örülnek, hogy újra itt vagy? Ne hagyd őket cserben! Most pedig gyere!-Tártam ki a karomat, Jimin pedig se szó se beszéd, már ölelt is. Be szippantottam a vaníliás illatát és ki élveztem az ölelése minden egyes pillanatát.

-Köszönöm.-Motyogta mellkasomba.

-Mit?

-Hogy itt vagy.-Szipogott. El mosolyodtam, majd egy apró puszit nyomtam a feje tetejére.