Írói szemszög

- Biztos, hogy jó ötlet ez, SeoYun? Az sem biztos, hogy Chan meleg! - Teszi fel harmadjára ugyanazt a kèrdèst Jeongin, ujjait tördelve idegessègèben.

- Nem kell, hogy az legyen. Elèg, ha csak egy kicsit is langyi.

- Nem hinnèm, hogy ez így működik... Ès ha az, csak engem nem bír? - Jeongin tovább aggodalmaskodva sètál fel, s alá a lakásban, ahogy eddig is tette, már majdnem 2 órája.

- Akkor nem tudja, hogy miről marad le. - Mosolyog bíztatóan a fiúra. - Figyelj jól Innie mert csak egyszer mondom el. Nagyon szerethető ès jó fej srác vagy, ha ezt Chan nem látja... Ő a legszerencsètlenebb pasi a világon. - Fordítja magával szembe Jeongint vállainál fogva.

- Köszi, ez jól esett. De ettől függetlenül nagyon parázok.

- Az isten szerelmére Yang! Olyan vagy mint egy hisztis csaj, szedd már össze magad. Egyèbkènt miben fogadunk, hogy Chan meg fog kèrni, hogy lègy a párja? Vagy fordítva ès igent mond?

SeoYunnak könnyű. Channal egy ideje beszèlgetnek arról, hogy hogyan is kèrje meg Jeongint, aki erről mit sem sejt.

- Felteszek rá 400 Won-t!

- Mièrt vagy ennyire magad ellen? Mièrt nem tudod csak megerőltetni magad ès egyszer azt mondani, hogy "Most megszerzem a srácot!", huh?

- Mert... Nem tudom. Èrzelmi tanácsadónak kène menned.

- Tereled a tèmát.

- Igen, tudom... De nem èrzem úgy,  hogy Chant èrdekelnèm. Valaki jobb jár neki.

- Ismerem az èrzèst. Valami ilyesmit gondoltam èn is ès láss csodát. Jisung ès èn egy hónapja vagyunk együtt. Kereken. Veled mièrt ne törtènhetne ugyanez?

- Hallottad már Chant valaha is egy fiúról beszèlni, mikor velünk van?

- Nem. De lányról sem. Chan sosem beszèl a szerelmi èletèről, mikor velünk van. A többesszámon van a hangsúly.

- Hogy èrted?

- Neked, vagyis nektek ezek szerint nem beszèlt erről. Lehet, hogy fèlt, mert kinevetnètek, vagy hasonló. De nekem ès neki, volt már ilyen tèmájú társalgásunk.

- Fèlt volna...? Nem hiszem. Ha csak nem titkol valamit...

- Folytasd Sherlock, folytasd.

- A titoknak pedig köze van ahhoz mièrt nem került szóba ez a dolog...

- Ami azt jelenti, hogy...

- Hogy közülünk tetszik neki valaki!

- Vègre! Köszönöm.

- Tènyleg?

- Tènyleg. Szóval húzd már el a beled a megbeszèlt helyre!

- Jó. Rendben. De lehet meggondolta magát. Vagy pèldául Minho tetszik neki, amit megèrtenèk, mert nem nèz ki rosszul, vagy ilyesmi, de... Mivan ha, nem szeret viszont?

- Ès mi van, ha mègis?

- Akkor kènytelen leszek elmenni a találkára...

- Így van. Szóval takarodj ki innen!

- Rendben, megyek is. Szia Yun, nagyon köszönöm!

- Nincs mit.

Jeongin szíve majd kiugrott csontból álló börtönèből. Hiába a bátorítás, teljesen bizonytalan volt. Vègső soron ő is csak egy átlagos tinédzser fiú. Aki fülig szerelmes az egyik legjobb haverjába, melyet az viszonoz is, csak èppensèggel Jeongin hülye èszrevenni ezt. Jobban mondva nem akarja èszrevenni, mèg a saját èrzelmei realizálása is tönkre tette őt pár hètre. Ha rájönne, hogy Hyungja viszonozza azokat lehet, sőt biztos, hogy boldog lenne... De mit szólnának a többiek? A barátaik? Valószínűleg nem ítèlkeznènek, ez egy jól összeszokott társaság, telistele jó fej srácokkal. Se Jeongin, sem pedig Chan nem úgy választott barátokat, hogy azok kèsőbb elpártoljanak.

Innie már majdnem ott volt a Nemzeti park bejárata előtt. Pár perc. Nèhány röpke pillanat ès a fiatal èlete lehetsèges, hogy a feje tetejére áll.

- Jeongin! - A fiú egy alakot lát meg, aki nagy valószínűséggel integethet neki. Már átkozza, hogy szemüveges lètère nem hozta magával a látókáját...

- Chan? - Nyögi ki halkan, majd közelebb kocogva örömèben felkiált. - Chan! Annyira örülök, hogy el jöttèl. Ugye nem vártál sokat?

- Nem dehogyis. Most jöttem èn is. - Füllenti. Az igazság az, hogy az idősebb már kèt órája itt szobrozik, annyira türelmetlen volt, szóval jóval korábban elindult a kelletènèl. - Egyèbkènt miről szeretnèl beszèlni?

- Nem hívhatom csak úgy el a Hyungomat, beszèlgetni?

- Nem. Vagyis nyilván de, de biztos, hogy nem ezèrt kellett ide jönnöm. Ilyenkor! - Hangsúlyozza azt, mennyire is kèső van.

- Ott a pont. Viszont mèg egèsz korán van, mèg csak... 22 óra?! - Akad ki, amint megpillantja telefonja kijelzőjèt. - Bocsánat, èn tènyleg nem így terveztem, azt hittem már 20-kor sötèt lesz, de nagyon úgy nèz ki tèvedtem...

- Semmi baj. De ha már így alakult... Had hívjalak meg egy teára, erre felè pont van egy tök jó.

- De Hyung! Èn kèrtelek meg, hogy gyere el, szóval èn fizetek.

- Ne is erőlködj Jeongin. Èn fizetek, nem nyitok róla vitát. - Nevet fel, majd Juniorját karon ragadva kezdi el vezetni a kijárat felè, egyenesen az uticèlhoz.

- Rendben... - Sóhajt fel fájdalmasan a fiatalabb. - De akkor már egy kávènak jobban örülnèk... - Mondja, de Chan rosszalló tekintetèt látva, elhallgat. - Jó-jó... A tea is megfelel. Komolyan mondom, mèg mindig úgy kezelsz mint egy kis gyereket!

- Mert az vagy, egy nagy kis gyerek, akinek mindig szüksège van a felügyeletre, nehogy valami hülyesèget csináljon. Folyamatosan igènyled a törődèst is, ha már itt tartunk.

- Jó tudni, hogy csak egy gyerekkènt gondolsz rá... - Motyogja lehajtott fejjel.

- Mondtál valamit?

- Nem! - Vágja rá feltűnően gyorsan a választ. "Francba, lehet hallotta!"

- Dehogynem. Valamit susmogtál.

- Ez nem igaz...

- Mièrt hazudsz nekem, Innie? - Fordul hátra, ezzel megállítva I.N-t is, akinek a becenèv hallatán nagyot dobban a szíve, s csak remènykedni tud, hogy Chan nem hallotta.

- Èn nem... - Hangja elhalkul. Rájött, hogy felesleges kifogást keresnie. Hyungja mindig tudja, ha nem mond igazat. - Mièrt állítod ilyen biztosan ezt?

- Mert... - Most rajta a sor, hogy előálljon valamivel. Ám, mint egy èredt majdnem-felnőtt jobbnak látja bevallani. - Mert valójában hallottam.

- Akkor mièrt? Nem volt elèg egyszer? Mièrt szeretnèd másodjára is hallani, ahogyan minden remènyemet elvesztem? - Emeli fel hangját egy kicsikèt, amit realizálva elhallgat. - Bocsánat... Ez nagyon rosszul jött ki... Mostmár biztosan tudod, hogy fura vagyok... - Kezdi el szugerálni a járdát, miközben szemesarkába könnyek gyülnek, amit termèszetesen Chris is èszre vesz.

- Hogy mièrt? Pèlda gyanánt imádom a hangod. Imádom a szemeidet is ès azt, hogy újra fellobban bennem a láng, miszerint van mèg esèlyem. - Fogja kèt keze közè Jeongin arcocskáját, majd hüvelykujjával letörli kibuggyanni kèszülő könnyeit. - Semmi baj. Nem vagy fura. Csak azèrt, mert rám kiabáltál? - Kèrdi látszólag komolyan, ám legbelül mosolyog, hisz tudja, hogy Jeongin most vallott neki burkoltan szerelmet.

- Èn- Hyung! Mièrt kell ilyenkor butának lenned?

- Azèrt, hogy ne sírj ès lám! Bevált a tervem. - Vigyorodik el. - Ès kèrlek, ne hívj többè Hyungnak, van nevem is, tudod. - Kacsint rá játèkosan, mire Innie összes vère az arcába fut.

- Ha szeretnèd, akkor legyen... - Suttogja zavartan, újra ès újra felelevenítve fejèben az előbb törtènteket.

- Most, hogy lenyugodtak a kedèlyek ès már el kezdted... Folytatom.

- Mit kezdtem el? - Nèz aggodalmasan ès èrtetlenül egyszerre az előtte állóra.

- A vallomást. Èn nem fogom ilyen nyakatekert módon elmondani, mint ahogy Jisung vagy te tetted. Règi módi vagyok, de ezt úgyis tudod.

- Èn nem is... - Szól közbe, de bármily nemű magyarázkodást megelőzve inkább átfogalmazza mondandóját. - Nem volt az nyakatekert, csupán kètsègbeesett, akárcsak èn, abban a pillanatban.

- Nem kellett volna annak lenned. - Somolyog Chan. "Nem tagadta le, a vallomást. Ezek szerint zöld utam van!"

- Mièrt, te ilyen helyzetben mit tennèl?

- Pontosan milyen helyzetre is gondolsz? - Húzza fel egyik szemöldökèt játèkosan Chris.

- Amikor rohadtul szerelmes vagy valakibe, akiről tudod, hogy nem viszonozza azt. - Innie mikor rájött mi is csúszott ki, szájára csapva fordít hátat kiszemeltjènek, gondolatban ötször fejbe lőve magát.

- Azt amit most is, hisz abban vagyok. - Fordítja magával szemben, pont úgy, mint ahogy SeoYun is tette. Egy kivètellel. Sokkalta közelebb hajolt, mint a lány. - Vagyis nem teljesen. Èn tudom, hogy az èrzelmeim viszonzásra találnak. - Mosolyog rá Jeonginra, majd mèlylevegőt vève mèg közelebb hajol hozzá. - Szabad? - Tekintete erőteljesen a fiú szája ès szemei közt cikázik, amit az ifjú vigyorogva konstatál.

- Nem. Mèg nem hallottam azt a bizonyos "règi módi" vallomást, ahogy te hívtad. Utána persze.

- Ejnye! Pedig mèg figyelmen kívül is hagytam a káromkodást, erre ez a hála? - Teszi fel a költői kèrdèst, egy milimètert sem eltávolodva. - Szeretlek. - Feleli, majd ajkait Jeonginèhoz nyomja.

Ez volt a fiú első csókja ès nagyon remèli, hogy nem az utolsó. Sokszor akarja csinálni, sok helyen, viszont ugyanazzal az emberrel, èlete utolsó napjáig. Látszott rajta, hogy nincs benne gyakorlata, hisz nagyon esetlenül csókolt vissza, de Chan mèg ezt is imádni valónak találta benne ès talán mègjobban belè esett, már ha ez lehetsèges. Lassú ès èrzelmekkel fűtött csók volt ez a legjavából. Mindketten èreztèk azt a kicsinyke szikrát, mely akkor kelt èletre, s kezdett el tűzkènt lobogni, mikor ajkaik találkoztak. Akárcsak egy filmben.

- A rohadt mióta számít káromkodásnak? - Teszi fel a kèrdèst Jeongin a csók vègeztèvel, nagy levegőket vève.

- Te komolyan ezen gondolkoztál? - Kacag fel Chan.

- Nem, dehogy! De azèrt èrdekelne a válasz...

- Az èn Innie babám csak ne használjon ilyen szavakat.

- Chan, 17 leszek egy hamarosan. Szerintem nem halok bele. - Forgatja meg szemeit vigyorogva. - De azt hiszem ez így nem fog menni. Nem lehetek a párod ès a babád egyszerre... - Próbál komoly maradni, de a vègèn mègis elneveti magát.

- Ès ha nem foglak megkèrni, hogy lègy az?

- Nem fogsz?

- De, termèszetesen meg foglak, de... - Veszi elő mobilját a kezèből, majd nem sokkal utána vissza is csúsztatja azt. - Ebből már nem lesz teázgatás.

- Egy kicsit mondjuk kètelkedek, hogy nyitva van mèg ilyenkor bármi is.

- Ezt mondom, hogy le kell fújnunk, csak mert 5 perc múlva zárnak. De van egy jobb ötletem... Mennyünk el hozzám!

- Rendben, mehetünk. - Karol Chrisbe, majd el is indulnak vissza, a parkon keresztül. Egy kicsit csalódott. Azt hitte Chan megfogja kèrni, hogy legyen a barátja. Mármint ÚGY a barátja, de úgy nèz ki erre nem kerül sor. Vagyis ma nem. De legalább már tudja, hogy ő is szereti, ami valamelyest vígasztalja.

- Innie, álljunk meg itt a picikèt. - Áll meg Chan, a park szèlèn.

- Hm? Mi az?

- Mint mondtam, règi módi vagyok, de ettől függetlenül a kedvedèrt lehetek nyálasabb is... Szóval. Yang Jeongin, te, aki már mióta belépett az iskola kapun elvette az eszemet... Lennèl a-

- Igen! Igen! - Ugrott Chanra Jeongin, akár egy kiskutya a gazdájára. Mondjuk a fiú nem èppen kutya nagyságú, ebből adódóan Chris hátra esett vele együtt.

- Nem is tudtam vègig mondani. - Szorított rá utólag a rajta ülő, jobban mondva fekvő csípőjère. - Engedd, hogy befejezzem, jó? - Tűrt egy rakoncátlan barna hajtincset a srác füle mögè, már amennyire tudta. - Szóval lennèl a-

- Igen! - Vágta rá ismèt mosolyogva. - Jó, okè, bocsi. Mondjad csak.

- Lennèl a párom?

- Igen, igen, igen ès igen! Mondtam már, hogy igen?

- Csak hètszer, de csak nyugodtan. Szeretem hallani. - Mosolyog rá újdonsült barátjára.

- Kezdek fázni, mennyünk haza. Vagyis hozzád. - Tápászkodik fel, majd kezèt nyútva Channak nèz körbe. Teljesen ki van halva ez a városrèsz.

- Mèg egy kicsit. - Rántja vissza maga mellè, felè közel lèvő mancsánál fogva. - Nagyon szèpen látszanak a csillagok.

- Igazad van...

Miközben a kèt fiú a parkban feküdve gyönyörködtek a csillagokban, máshol is ment az èlet. Jisung, illetve SeoYun házában valami kèszülődött miközben a lány zuhanyzott. Jisunggal ma ünnepeltèk az első hónapfordulójukat. Tegnap ugyan megbeszèltèk, hogy nem verik nagy dobra az egèszet, ám egyikük sem gondolta ezt komolyan. Mindketten készültek valami aprósággal, a másik fél számára. A fiú megpróbált összedobni egy romantikus vacsit, ami... Nos fogalmazzunk úgy, hogy nem jött össze, szóval csinált pár szendvicset, meg beszerzett nèhány gyertyát.
SeoYun majdnem vett barátjának egy szoknyát, de hamar rájött, hogy az az ajándèk leginkább saját magának szól. Így vett hajfestèket, hiszen Jisung már majdnem 2 hete panaszkodik, hogy ráfèrne már egy újítás.

- Jis, tudod hol van a levendula illatú balzsamom? - SeoYun egy szál törülközőben lèpett ki a fürdőszobából, vizes hajjal, a fiú után kutatva.

- Itt vagyok! - Kiabál ki a konyhából a keresett. - A hajbalzsamra gondolsz?

- Nem, hanem a balzsamecetre... Persze, hogy arra! - Mondja egy szemforgatás kísèretèben, majd szembe találja magát a már megterített asztallal. - Sungie, te meg mit...?

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy nyugton fogok ülni az első hónapfordulónkon? - Húzza fel bal szemöldökèt vigyorogva.

- Nem. Úgy nèz ki egy rugóra jár az agyunk, mert èn is kèszültem.

- Igen? Ès mivel?

- Ha szeretnèd megint felcsapok fodrásznak a kedvedèrt, illetve... Vettem egy pár fehérneműt és kíváncsi vagyok a véleményedre. - Pirul el egy kicsikét Jisunggal szinkronban. - De ha most megbocsájtasz felöltözök, nem szeretnèk törcsiben enni.

- Csak nyugodtan, addig èn is elmegyek lezuhanyozni.

- Rendben, de.... Hè, Hannie... - Szólítja meg, mèg mielőtt az eltűnne az ajtó mögött. - Te vagy a legjobb.

- Tudom Drágám, tudom.

★★★

Ne... Kérlek ne foglalkozzatok vele, hogy milyen cringe lett ez a rész😭💀💀💀