- Megnézed, hogy ki írt? - hallottam a fülhallgatón keresztül Liam hangját.

- Nincsen kezed vagy mi? - válaszolt rá egyből Kyle.

- Vezetek te seggarc.

- És? Máskor ez nem gátolt meg ebben - kötözködött vele Kyle. Már szerintem nagyon Liam idegeire mehetett és ért egy nyakas.

- Szeretnéd, hogy itt lehúzódjak és páros lábbal rúgjalak ki az útra? Mert nagyon szívesen megteszem - ajánlotta fel.

- Kedves vagy, de inkább kihagyom. Egyedül maradna veled Brinley, aztán ki tudja, hogy mik lennének itt - röhögte el magát Kyle, mire amilyen halkan csak tudtam vettem egy óriásian mély levegőt, hogy megnyugtassam magamat.

- Igen, arra várok már nagyon régóta, hogy elhúzz és rá tudjak mászni - felelte cinikusan. Lehet inkább gyalog kellett volna jönnöm.

- Kinézem belőled.

- Kyle, ide figyelj. Akkora mákod van, hogy nem vagyunk piros lámpánál, mert ezért tutira megnézted volna a műszerfalat közelebbről.

- A nagy Liam Ryder befenyít. Nem semmi - meredt maga elé Kyle.

- Játsszunk lefolyósat - váltott témát hirtelen Liam.

- Azt hogyan kell?

- Eldugulsz - vágta rá egyből, mire nem tudtam visszatartani a horkantást. Mázli, hogy kezemben volt a telefon és úgy tudtam csinálni, mintha beszélnék valakivel.

- Te - bökte meg Kyle a lábamat.

- Hm? - húztam ki a fülesemet.

- Minden oké? Olyat horkantottál az előbb, mint valami disznó.

- Persze, csak.....csak Scott hülyeséget írt - rögtönöztem.

- Neki nem suliban kellene lennie? - gondolkozott el Kyle.

- Ugye tudod, hogy ott most délután van?

- Öööö...nem. Nem tudom - rázta mega fejét.

- Hát azt észrevettem - dobtam bele a táskámba a fülesemet.

- Na ezt nézd meg - lökte meg a fél karjával Liam az öccsét, majd a képébe nyomta a telefonját. Ezek szerint mégis meg tudja nézni vezetés közben. Kész veszélyes az ember.

- Ezt hogyan? Azt hittem szóba se áll veled - kerekedett el Kyle szeme.

- Ki az? - dugtam előre a fejemet a két ülés között.

- Brinley, te ehhez túl kicsi vagy - okoskodott Liam.

- Olyan szemetek vagytok. Akkor beszéljetek erről, amikor nem vagyok itt, ha nem mondjátok el, hogy kiről van szó - fontam össze magam előtt a kezemet.

- Látod? Erről beszéltem. Annyira gyerekesen fogod fel a dolgokat - kötött belém egyből Liam.

- Akkor tegyél ki itt és majd gyerekesen besétálok - sértődtem meg.

- Nem fogok most megállni. Mindjárt ott vagyunk. Addig foglald le magadat valamivel - tanácsolta Liam.

- Kösz. Mégis mivel? Használt óvszereket keresgéljek? - csúszott ki a számon, amit meg is bántam egyből. Nem tudom, hogy néha mi üt belém, de mintha Scott szelleme megszállna és nagypofájúvá avanzsálok át. Mondjuk csak egy a vérünk, így nem csoda, hogy néha ugyanolyan a viselkedésünk.

- Ez kész - nevetgélt Kyle az anyósülésen.

- Erre nem számítottam tőled - biccentett elismerően Liam.

- Bocsi, csak kiszalad - szégyelltem el magamat.

- Ééééés most rontottad el az egészet - vigyorodott el Liam.

- Mi? Miért? Mit?

- Elérted, hogy ne tudjak mit reagálni, erre bocsánatot kérsz. Brinley egy dolgot tanulj meg. Az oltásokért ne kérj bocsánatot, mert felesleges és csak magadat járatod le - bölcselkedett.

- A nagy Liam szavai - motyogtam az orrom alatt és örömmel nyugtáztam, hogy megérkeztünk végre és nem kell többet beszélnem vele.

- Maddie? - jutott eszébe Kylenak, hogy valaki hiányzik.

- Elaludt - feleltem szerintem túlságosan is bőbeszédűen.

- Fogadni mernék rá, hogy éjjeli futásra ment - morogta, miközben egymás mellett lépdeltünk a parkolót és a téglaépületet összekötő járdán. Időközben Liam lemaradt és a haverjaihoz csapódott, aminek felettébb örültem, mert mindig be vagyok görcsölve, ha jelen van. Nem érzem magamat komfortosan.

- Nem hiszem.

- Szerintem meg de. Az, hogy ennyire be akar kerülni a csordába a betegesség kategóriáját súrolja - csóválta meg a fejét.

- Legalább van valami célja - vontam meg a vállamat.

- Brinley, ha már a célokról beszélünk. Ha Maddie bekerül, te mihez fogsz kezdeni? - váltott témát Kyle.

- Hogy érted hogy mihez kezdenék? - ráncoltam a szemöldökömet, mert nem volt világos, hogy ez a kérdés mégis mire irányul.

- Tudod. Akkor Mads a legtöbb szünetben a csorda tagjaival fog lógni, egy csomó edzésük van délután, ergo ejtve leszel - vetítette maga elé a jövőképet.

- Ugye tudod, hogy ez egy nagy baromság? Nem kötelező állandóan velük lógni? Meg mi az, hogy leszek? Te is ejtve leszel akkor - kerültem ki egy forgolódó újoncot. Szegényke, nem tudja, hogy mégis kire vállalkozott, amikor ide jelentkezett.

- Emlékszel még Pollyra mielőtt bekerült volna? Hasonló volt, mint Maddie, vagyis ugyanolyan elszánt. Aztán látod, hogy mi lett belőle. De remélem igazad lesz és Mads nem fog kicserélődni Jade újabb klónjává - nyitotta ki előttem az ajtót, hogy beengedjen.

- Köszi - mosolyodtam el. - Mióta lettél te ekkora egy "gentleman"?

- Hééé. Én mindig is az voltam.

- Igen? Tisztán rémlik egy hasonló helyzet, csak akkor a képembe vágtad az ajtót - emlékeztettem.

- Az akkori énem egy tapló volt - rendezte le ennyivel.

- Ez tavaly volt - vágtam rá kapásból.

- A nyár nem csak téged változtatott meg, hanem engem is.

- Mégis miben? - vontam fel kérdően a szemöldökömet.

- Megkomolyodtam - felelte némi hezitálás után.

- Az biztos. Erre utal Kiara melleiről való diszkurzus is - nevettem el magamat.

- Nem én hoztam fel, hanem Liam. Csak reagáltam - védekezett egyből.

- Aha, hogyne. Nagyon lelkesen reagáltál - loholtam utána a lépcsőn. Huuuu, de sok fok vezet fel a másodikra.

- Inkább ne beszélj, mert megfulladsz - várt be a fordulóban.

- Miért nem tesznek egy liftet ide? - támaszkodtam rá a térdemre, hogy levegőt kapjak.

- Minek?

- Hogy kapjak levegőt, még felérek - förmedtem rá, mire elnevette magát.

- Add a táskádat. Még a végén izomsorvadást is kapsz - húzta le a vállamról, mert persze, hogy a hátizsákot, én félvállon hordom. Miért ne?

- Nagyon vicces vagy - forgattam a szememet.

- Köszönöm a bókot. Az ott nem Maddie? - hunyorított előre.

- De - erősítettem meg az állítását, mert nem lehet félretéveszteni a szőke, frufrus fejet, ami a tömegen keresztül tört magának utat.

- Én akkor se tudom elképzelni a bátyámmal együtt őt - suttogta Kyle.

- Kuss. Ha egy szót is hallok erről, akkor megöllek - böktem meg a mellkasát. Egy dolog volt ezzel kapcsolatban meglepő. Mióta gyúr Kyle? Ahogy hozzáértem az ingen keresztül a bőréhez sehol nem volt a régebbi puhány test, hanem rendes izom volt a helyén. Mik nem történtek még nem voltam itthon... Az egyik betegesen vékony, a másik meg kipattintja magát. Na, de hogy minek? Én azt nem tudom.

- De gondolj már bele. Csoda, hogyha a hónaljáig érne - morogta, mire rácsaptam a karjára.

- Maradj már. Nem tehetek arról Maddie, hogy kicsike - sziszegtem, mert ideért az emlegetett.

- Vááááá. Idáig futottam, mert az orrom előtt ment el a busz. Nem hiszem el, hogy nem lehet valami pótjáratot indítani, hogy azok a szerencsétlenek, akik elalszanak, mint én, ne járjanak szarul. Uuuuu, baszki ennyi az idő? Rohanok, mert előrehozták a válogatót és nem kérhetem le. Drukkoljatok. Puszikaaa - pofozott meg kicsit két oldalról, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.

- Most komolyan megpofozott? Te is láttad? - pislogtam nagyokat.

- Mi baja van a ... a szőke utánfutódnak? - hallatszott Liam hangja a háttérben.

- Te mit csinálsz itt? - fordult meg Kyle lassan. - Követsz?

- Itt van a szekrényem - mutatott rá a fehérre meszelt ajtóra. - Szóval most ti vagytok az én utamban - tolt arrébb, hogy hozzáférjen.

- Inkább megyek órára - sóhajtottam.

- Oké. Milyen lesz? - érdeklődött Kyle.

- Kezdő spanyol - fintorogtam. Gyűlölöm a tárgyat, de rákényszerített Audrey, a nővérem, hogy azt vegyem fel és hagyjam abba a franciát. Mi volt az indoka? Mivel anya Spanyolországban lakik, több hasznát veszem, mint a franciának.

- Mr. Vebberrel? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Liam.

- Aha - nyeltem egyet. Nagyon rosszat éreztem.

- Akkor várj meg. Nekem is az van - csapta be a szekrényét, jelezve, hogy készen áll.

- Mióta tanulsz te spanyolt? - vonta fel Kyle a szemöldökét kérdőn.

- Amióta tavaly befejeztem a franciát - vonta meg a vállát. - Jól néz majd ki az egyetemhez, hogy több nyelven is tudok.

- Érdekes - tűnődött el Kyle.

- Akkor majd találkozunk az ebédlőben - intettem Kylenak és elindultam a terem felé nyomomban Liammel.

- Hát úgy látszik, hogy egy órára fogunk járni - törte meg a csendet Liam.

- Öröm és boldogság - forgattam a szememet.

- Sziaa, Liam - köszönt rá hirtelen Jade, miközben hátradobta a haját, mire a srác csak biccentett egyet.

- Figyelj csak. Ez ki volt? - hajolt le hozzám mert azért a 160 és a 190 cm között van különbség.

- A lány? - rökönyödtem meg. Olyan nincsen, hogy nem ismeri.

- Nem, a portásnő. Még jó, hogy a lány.

- Jade. Jade Wilson.

- Az nem az ugrálósok közé tartozik? - vakarta meg a tarkóját.

- Ugrálósok?

- Aha. Tudod, a pompomlányok.

- Jaaaa. Igen, az - értettem meg, hogy mire célzott.

- Liaaaaam. Itt van egy szabad hely - intett egy vörös hajú lány neki, ahogy beléptünk a terembe.

- Legyen csak - rándította meg a vállát és elindult a haverja, azt hiszem, hogy Brendon irányába. Ezzel egy időben, én az utolsó előtti padsor felé lépdeltem, hogy nyugodt körülmények között szenvedjem át az órát.

A füzetemet kipakolva, előszedtem a telefonomat, hogy a maradék időben telefonozzak még a tanár be nem ér. Ismét kaptam e-mailt a sulis oldaltól, ami miatt mosolyogva léptem be. Megvan ennek a varázsa, hogy nem tudod kivel is beszélgetsz valójában.

basketboy:

Jogos. Nehéz lesz a napod?

invisible_girl:

Csak a szokásos...pokol, kezdve egy jó kis spanyollal. Neked?

- Kivel beszélsz? - csapott rá az asztalra Liam hirtelen.

- Jézusom - ejtettem le a telefonomat. Ahogy azonban lehajoltam, hogy felvegyem, rám szólt valaki.

- Hagyd - guggolt le a mély hang, amitől kirázott a hideg. Még nem láttam a srácot, biztos új gyerek. Fekete haja rövidre volt nyírva, csokibarna szeme pedig minden szívet meg tudott olvasztani. Köztük az enyémet is.

- Köszönöm - vettem erőt magamon, majd kikaptam a felém nyújtott telefont.

- Igazán nincs mit. Graham vagyok - nyújtotta ki a kezét, amit megráztam. Amikor a bőrünk összért pedig valami életre kelt bennem. Valami, amit eddig még nem tapasztaltam.

- Brinley - mosolyogtam rá.

- Igen, tudom - bólintott egyet, nekem azonban összefutott a szemöldököm. Hogyan lehet az, hogyha még sose láttam, nem is ismertem, akkor ő ismer engem? Csak nem ő a srác, akivel beszélek??