- Nekem csak egy kérdésem van. Mit keres itt Ryder? - fordult hátra a székében a nővérem és nem is rajtam akadt meg a tekintete, hanem a mögöttem álló Liamen.

- Szia Audrey - erőltettem magamra egy vigyort. Valamiért az ő jelenléte miatt mindig parázok és ez most sem volt másképp.

- Nekem már nem is köszönsz? - "háborodott" fel Scott.

- Azt ki kell érdemelni - nevettem fel.

- Gyere csak ide, te törpe - ölelt meg Scott. - Minden egyes alkalomkor, amikor találkozunk te egyre kisebb vagy.

- Nem is - néztem rá vigyorogva.

- Liam - fogott vele Scott kezet.

- Régen találkoztunk - rázta meg.

- Hogy ment a meccs? - érdeklődött apa tőle, Audrey pedig gyanúsan méregetett engem.

- Nyertünk - mondta büszkén.

- Akkor lehozom a spanyolfüzetemet - jelentettem ki, mert a nővérem pillantásaitól frászt kaptam.

- Milyen spa... - ráncolta a szemöldökét Liam, mire ránéztem és leesett neki. - Oké. Az jól jönne.

- Együtt jártok spanyolra? - furcsállotta Audrey.

- Aha - vontam meg a vállamat. - Mindjárt jövök - indultam meg a lépcső irányába.

- Csak nem visszabuktál Ryder? - vigyorodott el gonoszan Audrey.

- Nem tudnál csendben maradni? - morogta Scott, én meg inkább felsiettem, hogy a kitörő háborút elkerüljem.

- Miért vannak itthon? - kérdezte hirtelen Liam miközben valami üres füzet után kutakodtam, amivel tudom igazolni a kamusztorit.

- Miért hozod rám mindig a frászt? - néztem fel az ágyam mögül, hiszen az ágy alól szedtem ki a füzeteket, amit még nyáron oda bedobáltam. Tárolás szempontjából az a tökéletes hely.

- Mert rád lehet. Amilyen szemét vagyok, én meg ki is használom - vonta meg a vállát vigyorogva.

- Nem tűnt fel nekik, hogy feljöttél? - túrtam bele a hajamba. Nem éppen most lenne a legjobb alkalom közölni, hogy Liam nem csak Kyle bátyja. Megmondjam egyáltalán most? Mi lesz, hogyha szétmegyünk 1 hét múlva? Nem kellene várnom?

- Nem hiszem. Audrey éppen ordított Scottal, hogy ne okoskodjon neki, mert mindig is ő lesz az idősebb, Rob pedig sikertelenül próbál rendet tenni. Szerintem, hogyha most Ariana Grandét kezdenék obégatni, az se tűnne fel nekik - magyarázta.

- Ariana Grande? - vontam fel a szemöldökömet.

- Ez csak egy példa volt - legyintett egyet.

- Csak nem Ariana Grandét hallgatsz Liam? - csillant fel a szemem attól, hogy végre találtam rajta valamit, amit mondogathatok.

- Nem. Ott van a parfümje - biccentett a polcom felé, aminek a dobozán tényleg az ő neve volt.

- Francba - biggyesztettem le a számat.

- Most mi lelt téged?

- Azt hittem, hogy végre én is valamivel csesztethetlek - vallottam be.

- Héééé. Én szoktalak?

- IGEN - vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Mivel? - tűnődött el.

- Most soroljam fel? A rózsaszín bolyhos zoknim, Pindúr Pandúros póló... - kezdtem bele a felsorolásba, mire ő felröhögött. - Ezen mi olyan vicces?

- Az, hogy azt hiszed, hogy én sértően mondom.

- Mert úgy mondod - kaptam fel egy hajgumit a komódról, hogy összekössem a hajamat.

- Brin, a rózsaszín zoknidat egyesen imádom. Ezek a holmik tesznek téged aranyossá, amit bírok. Ezt nem sértőn mondom - mosolygott nyugtatóan. Már nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit, amikor jött ez üzenet.

Scott:

Audrey felfelé tart. Találj ki valamit, hogyha nem akarod, hogy megtudja, hogy Liam a palid.

- Mi a szar? - pislogtam nagyokat.

- Mi az? - állt felém Liam, hiszen tökéletesen látott a fejemtől, mivel csak a válláig érek fel. - Honnan tudja?

- Én nem tudom, deeeee...csinálj úgy, mintha fotóznád ezt - nyitottam ki random egy oldalon a füzetemet, ami tényleg a spanyol volt.

- Kicsit se átlátszó - morogta.

- Ha nem tudsz jobbat, akkor... Mit akarsz Audrey? - fordultam a kicsapódó ajtóm felé.

- Mit csináltok? - csörtetett be a szobámba és azt nézte, ahogyan Liam fotózza a spanyolt.

- Szerinted? - meredt rám egy pillanatra Liam.

- Hmmm - méregetett gyanúsan. - Nem úgy volt, hogy odaadod a füzetedet?

- Igen, csak...csak...izé - akadtam meg.

- Kell neki is, én meg nem akarom, hogy leromoljon az átlaga. Hétfőn úgyis szódogát fogunk írni, szüksége van Brinleynek is rá - folytatta a kamuzást Liam.

- Téged mióta érdekel más dolga Ryder? - húzta össze résnyire a szemét.

- Engem aztán semennyire. Tudod milyen fárasztó lenne visszahozni a füzetet? - mondta egyből.

- Ahha. Veled még beszédem van - mutatott rám.

- Milyen jó - sápadtam el, majd szerintem azután se jött vissza a szín az arcomba, miután kiment a szobából.

- Nem bírom Audreyt. Már bocs - forgatta a szemét Liam.

- Nem baj - vontam meg a vállamat. - Nem mehetek el hozzátok, hogy megússzam a beszélgetést?

- Én szívesen látlak - vigyorodott el sunyin.

- Azt egyből gondoltam - csóváltam meg a fejemet. Van ami változik, mint például az időjárás és van ami nem, mint ahogy Liam Ryder a szokásos beszólásait hozza. De nem baj, ezzel együtt kell őt szeretni.

- Szerinted hogyan közöljem apámmal? - sóhajtottam egyet.

- Micsodát?

- Vajon mit? Hogy már nincsen Szovjetunió - forgattam a szememet.

- Szovjetunió? - röhögött fel.

- Aha. De most komolyan. Hogyan?

- Ezt figyeld - kapta elő a telefonját, amin nyomogatott párat, végül a füléhez emelte.

- Mit csinálsz?

- Sssshhh. Nem látod, hogy beszélek?

- Nem igazán.

- Szia anya - hagyta figyelmen kívül a megszólalásomat. Figyeld csak. Brinley a barátnőm. Oké, jó. Majd otthon - nyomta ki.

- Te nem vagy normális - nevettem fel.

- Kérdezted, hogyan mondd el, én meg megmutattam - vonta meg a vállát.

- De csak ennyivel elrendezted? - lepődtem meg. Nem lehet, hogy ilyen egyszerű a dolog.

- Persze. Nem kell túlgondolni. Igazából szerintem nem esett le neki, de nem baj - vallotta be Liam.

- De ha nem fogsz apa örülni? Vagy Audrey? Mi van, hogyha mondjuk ... egy hét múlva már nem lesz semmise? Vagy, ha... - kezdtem bepánikolni, mire Liam felröhögött.

- Apád ismer engem. Szerintem jobban félne attól, hogy olyan taggal vagy együtt, akit nem ismer, mint attól, hogy velem. Audrey véleménye engem nem izgat, téged se kellene. A másik meg, mi az, hogy egy hét? Ennyit adsz? - vonta fel a fél szemöldökét.

- Nem, dehogy - vágtam rá egyből, mielőtt ezt célzásnak venné.

- Na azért.

- Csak gondoltam, hogy ez is bekövetkezhet - vakartam meg a fejemet.

- Ha rajtam múlik akkor nem fog - jelentette ki. - Brin, ne agyalj ennyit ezen, oké? Csak bízz bennem. Tudom, hogy mit csinálok és miért.

- Oké - bólintottam egyet valamennyivel nyugodtabban.

- Elhiszem, hogy ez az egész új neked, de ne kételkedj, mert az megöl engem teljesen - magyarázta.

- Megpróbálom - ígértem meg neki. - Akkor hogy is mondjam el neki? - kanyarodtam vissza a problémámra.

- Hát ezt nem hiszem el - túrt bele két kézzel a hajába, ami miatt felcsúszott a pólója, így láthattam egy csíkot a bőréből.
Mintha nem láttam volna már ezerszer egy szál törülközővel a derekán mászkálni, mikor Kylenál voltam. Akkor nem igazán hozott lázba, de most már igen. Húha.

- Khm - köszörültem meg a torkomat és egy pillanat alatt elkapott a vörösödés.

- Mi van Brin? - mért végig aggódó tekintettel Liam.

- Semmi, semmi - legyintettem egyet. - Nem kellene menned?

- Most komolyan kirúgsz? - nevetett fel.

- Aha. Ennyi ideig még én se fotóznék egy spanyolvázlatot - mondtam neki, miközben az ajtó irányába toltam.

- De én szeretek alapos és precíz munkát végezni.

- Én meg szeretek nem kellemetlen pillanatokba kerülni, de mostanság csak abban vagyok - dünnyögtem.

- Igen? Hozzáírjak a listához még egyet? - csillant fel a szeme, arra az alkalomra, hogy csesztessen. Még, hogy nem szokott. Chh...

- Felejtsd is el - fontam össze magam előtt a karjaimat.

- Már késő - vigyorodott el, majd a reakciómat meg se várva magához rántott.

- Utállak Ryder - motyogtam, miközben centik választottak el egymástól minket.

- Olyat ne mondj, amit nem veszel komolyan, mert a végén megsértődöm - mondta mély hangon, amitől csoda, hogy a kislábujjamról nem esett le a köröm.

- Lehet az jobb is lenne - néztem bele a szemébe. Hát kár volt. Értem már, hogy a lányok miért vannak oda annyira érte. Rabul ejti a pillantásodat.

- Srácok elhiszem, hogy nem akarjátok, hogy megtudják a lentiek még a dolgokat, de komolyan, itt a folyosón? - hallottam meg Scott hangját, mire elkerekedett a szemem.

- Elragadott a hév, de ezt befejezném, ha nem gond - pillantott félre Liam, mire én elmotyogtam egy "úristent".

- Mázli, hogy jó kedvemben vagyok. Addig őrködök - adta meg magát Scott. Abban a pillanatban imádtam az öcsémet.

- Máris bírom - röhögött fel Liam, majd megcsókolt. - Ezt csakis azért kaptad, mert kidobtál.

- Ez hülye indok. Mi lett volna, ha nem doblak ki? - haraptam be a számat.

- Nincsen semmilyen "ha". Ezt megbeszéltük - kacsintott rám. - Holnap ebédkor.

- Ne már, hogy ti is jöttök - hunytam le a szememet. Apa miért szereti meghívni Ryderéket körülbelül mindenhová?

- Majd meglátod. Jó éjt - nézett rám még egyszer.

- Kikísérlek - mondta hirtelen Scott, aki tényleg ott őrködött.

- Úristen - eszméltem fel. Itthon van Audrey és Scott, miközben Liammel járok. Jézusom. JÉZUSOM. Én Liammel járok.
Lassan fel kellene dolgoznom, de nem megy. A tudat csak úgy letaglóz. Persze, jó értelemben.

Jade:

Kiakadt Maddie.

Brinley:

Miért?

Jade:

Vajon miért? Az egész suli arról beszél, hogy te meg Ryder.

Brinley:

MICSODAA?

Jade:

Készülj fel a hétfőre.

Brinley:

De honnan tudják?

Jade:

Nem fogod elhinni.

Brinley:

Felhívhatlak?

Jade:

Ez mégis milyen kérdés?

Jade Wilson FaceTime hívást indított.

- Jaj, milyen kis vörös valakinek a feje. Szoliban voltál? - nevetett fel, amint betöltött a kép.

- Haha. Szokj hozzá, mostanság ilyen az arcszínem - csóváltam meg a fejemet.

- Azt elhiszem, hogy Liam ilyen reakciót vált ki belőled - nézett rám sunyi, cinkos mosollyal.

- Hanyagoljuk ezt a témát, oké? - kértem. - Honnan, meg egyáltalán kitől tudják?

- Graham - vonta meg a vállát.

- Miiiiii? Az nem lehet. Ott se volt a meccsen - ráztam meg a fejemet.

- Az igaz, de látott téged meg Liamet, miután én bementem. Technikai gondok voltak, vagy tudom is én, ezért bejött segíteni, aztán mikor kiment BUMM - csapott egyet az asztalára.

- Akkor ezért mondta ő le a randit. Nem akarta, hogy én tegyem meg - értelmeztem a helyzetet.

- Ezt ugye tudod, hogy nem miattad tette? Hanem az önbecsülése miatt? - kérdezte Jade.

- Mi?

- Sérti egy srác egóját az, hogyha egy lány utasítja el, nem pedig fordítva - magyarázta.

- Ahha. Értem, azt hiszem - dolgoztam fel az információt.

- Maddie meg először nem akarta elhinni ezt az egészet, aztán dühöngött. De érted Alex a barátja, de még mindig Liamre fáj a foga - hadarta Jade.

- Én erre nem is gondoltam - kerekedett el a szemem.

- Mire?

- Hogy Maddienek tetszik Liam. Basszus Jade, miért nem jutott ez hamarabb az eszembe??

- NEM - üvöltött rám.

- Mi? - lepett meg, mert a hangerő alapján még a szomszéduk is hallotta ezt.

- Nem fogod Liamnek beadni azt, hogy inkább hagyjátok ezt az egészet Maddie miatt. Ő egy dög, oké? Ott volt, amikor szükséged volt rá? Nem. Fordított esetben meg egyből ugrottál. Szarj a fejére. Értve vagyok? - parancsolta.

- De attól ő sokkal hamarabb volt ott nekem, mint Liam.

- És? Liam ott van neked most és többet jelentesz neki, mint Kylenak és Maddienek együttesen.

- Kyle - fagytam le a név hallatára. - Meg fog engem ölni.

- Dehogy fog - legyintett egyet Jade.

- De igen. Elvégre a bátyjával járok és...és - cikáztak a gondolataim.

- Brinley, ne legyél hülye. Kyle örülni fog neked, mert egy jó barát akkor is örül a te boldogságodnak, hogyha nem éppen ért vele egyet, de a te nézeteidet tartja szem előtt. Ha nem, akkor meg menjen vissza az anyjába - kiabált.

- Minden oké? Kissé ingerült vagy.

- Csak ez a Jessica idegesített fel. Már megint - fújtatott.

- Mit csinált?

- Óóóó, hát ő a világ közepe és kitalálta, hogy hétfőn nem jó neki a próba, mert meg a műkörmöshöz. Mindjárt szedek egy harapófogót és egyesével tépem le a körmeit - meredt bele a kamerába.

- Kivel beszélsz? - nyitott be Audrey.

- Jadeel - intettem neki a telefonba, hogy maradjon csendben.

- Ki az a Jade?

- Öööö...Jade Wilson - mondtam neki a teljes nevét.

- Csáá, Audrey. Mizu? Régen láttalak - szólt neki Jade, majd halkan hozzátette. - És pedig jól is volt így.

- Jaa, hogy ez a Jade - esett le neki, amint meglátta a képét.

- Én is szeretlek - intett egyet vigyorogva.

- Beszélünk kell, amint ezt abbahagytad - közölte ellentmondást nem tűrően.

- Csak tessék. Puszika - dobott nekem egy "puszit" majd megszakította a vonalat Jade. Kénytelen leszek neki megmondani, hogy a legközelebbi ilyen alkalomkor ne tűnjön el, mert nem akarok a nővéremmel kettesben beszélgetni, ugyanis kiráz tőle a hideg.

- Nem ismerek rád Brinley. Elmegyek egyetemre, te meg teljesen kifordulsz magadból - csapott bele a dolgok közepébe.

- Micsoda?

- Mióta barátkozol te ilyen Wilson meg Ryder - félékkel?

- Kyle is Ryder - vontam fel a fél szemöldökömet.

- Azt se szeretem. Te nem vagy ilyen. Nem szereted a nagyszájú, beképzelt kosarasokat, akik teljesen az ujjaik köré csavarnak, aztán ha megvan, amit szeretnének, csak eldobnak, mint egy használt fogpiszkálót. Wilson meg nem egy súlycsoport veled. Mi lett Maddievel? Ő az egyetlen normális barátod. Miért barátkozol te Liammel meg Jadeel helyette? - esett nekem egyből.

- Honnan tudod, hogy ilyenek Audery? Ha? Most ne gyere nekem azzal, hogy én vagyok az idősebb ergo több a tapasztalatom, meg mindent jobban tudok tőled, miközben marhára nem tudsz semmit se a helyzetről meg rólam se. Amióta elmentél az egyetemre, nem érdekel semmi se arról, hogyan vagyok, élek-e még, de kockáztatni merem, hogy ez Scottra is igaz. Ha itthon vagy, meg voltál a gimiben, akkor meg mindig az érvényesült, amit te akartál. Szóval most az egyszer ne alkoss úgy véleményt, hogy nem is tudod milyenek valójában, mert te mindent jobban tudsz mindenkinél - hadartam.

- Neked tényleg elvették az eszedet. Nézz már magadra Brinley. Te sose voltál ilyen, mint most. Tuti erről Liam tehet - nézett szúrós szemmel rám.

- Miért kell neked minden alkalomkor szétcseszni mindent? - jelent meg Scott is.

- Tessék? - szaladt fel a szemöldöke Audreynak.

- Jól hallottad. Kissé elegünk van abból és most Bri nevében is beszélek, hogy azt hiszed a te másolataid vagyunk és mindenben úgy kell tennünk, ahogy te tennéd. Semmi közöd nincsen ahhoz, hogy Brinley kikkel barátkozik, nem mondhatod meg, hogy tegye vagy ne, mert ismétlem nem a te dolgod. Szóval ideje lenne észhez térned Audrey, mert marhára nem vagyok hajlandó eltűrni a pofázásodat - állt az én oldalamra Scott. Bár tudnám, hogy mióta van két oldal.

- Akkor játszunk így. Bocs, hogy csak jót akarok nektek, de leszarom mostantól - nevetett fel hamisan, majd itt hagyott minket, becsapva maga mögött az ajtót, ami egy erős visszhangot hagyott maga után.

- Most ez mi volt? - kérdeztem Scottot.

- Ideje volt ezzel szembesíteni - vágta le magát a fotelbe.

- Egyébként ti miért is vagytok itthon? Már nem azért, mintha nem örülnék - tettem hozza gyorsan.

- Passzolom. Apa egyszercsak megjelent egy elráncigált - vonta meg a vállát. - Na, de mi van Liammel meg veled?

- Te is kezded? - dőltem hátra az ágyamon gondterhelten.

-  Érdekel, hogy feleslegesen mondtam el neki a magamét, vagy nem. Ennyi az egész - tette fel a kezét.

- Mit mondtál neki? - kaptam fel a fejemet.

-  Csak a szokásos dumát - legyinetett, én meg furcsán néztem rá. - Most mi van? Ez apa dolga lenne, de ha az ember ránéz hamarabb röhög, mint megijed.

- Istenem.

- BRINLEEEY. AJTÓÓÓÓ - üvöltötte apa lentről, ugyanis csengettek.

- Fogadjunk, hogy a TV-t nézi, csak lusta kimenni - forgattam a szememet.

- Az meglehet - nevetett fel, mire lemásztam az ágyról és a mamuszomban lebaktattam. Hát tévedtem. Apa nem TV-t nézett, hanem szörffelszereléseket nézegetett a konyhaasztalnál ülve.

- Igen? - tártam ki az ajtót szélesre, majd csodálom, hogy nem estem össze a látványtól. Hát mindenre számítottam csak rá nem. Basszus.