- Mit fogsz csinálni? - érdeklődött Jade, miközben az ágyán feküdtem és bámultam a plafont, ő pedig készült a meccsre.

- Őszintén? Fogalmam sincs - motyogtam magam elé. - Semmi tipped nincsen?

- Nem dönthetek helyetted ebben a témában.

- Kár. Pedig jó lenne - ültem fel hirtelen. - Szerinted miért mondta Liam, hogy ne menjek el Grahammel ma este?

- Őszintén nem tudom.

- De ez így annyira szar - szenvedtem.

- Annyira azért nem. A kérdés csak az, hogy te el akarsz-e menni Grahammel - vonta meg a vállát.

- Még szép. Szerinted miért mondtam igent?

- Viszont ha annyira tetszene Graham, akkor nem kavart volna fel Liam teljesen - kötött belém egyből.

- Ajjj, épp ez az. Nem tudom, hogy mit csináljak. Ha most hallgatom Liamre és lemondom Grahamet, akkor azt érzem, hogy nem lesz több esélyem nála. Viszont ott van még Ryder is és ááááááááá - túrtam bele a hajamba gondterhelten.

- Nem lennék a helyedben most - ismerte be Jade, míg besütötte a haját, hogy laza hullámokban omoljon a vállára.

- Kösz - morogtam.

- De ha azt nézzük akkor Liam aranyosabb, mint Graham.

- Nem is - vágtam rá egyből.

- Dehogynem. Anyudat nem próbáltad felhívni? - kérdezte hirtelen.

- Nem. Miért kellett volna?

- Amikor először volt szerelmes nem mellesleg Asher Blackbe, aki Audrey évfolyamtársa volt, akkor totál káosz volt a fejemben. Sarah meg Polly akkor is valahol ittak, vagy nem tudom, de teljesen egyedül voltam és gyötrődtem, hogy mi van velem. Ekkor jött anyám a képbe és segített - mesélte.

- Szóval akkor jöttél rá, hogy beleestél Asherbe?

- Nem. A beszélgetés után jöttem rá, hogy én nem Ashert szerettem meg, hanem a róla kitalált fantáziámat. Na, de az most más kérdés. Figyelj Bri, én bírlak, de ebben nem tudok helyetted gondolkodni. Ha engem kérdezel, akkor Liam jobban kedvel, mint egy barátot és ez fordítva is igaz - mosolyodott el bátorítóan.

- Nem tudom. Kedvelem Liamet, de, hogy ez szerelem lenne-e azt nem tudom - húztam magamra a takarót, nem foglalkozva azzal, hogy kint nagyban sütött a nap.

- Várjál. Olvastam valahol egy tesztet - csillant fel Jade szeme.

- Ugye nem a Rorschach-teszt? - ijedtem meg.

- NEEEEM - röhögött fel. - Csak válaszolgass a kérdéseimre, vagy valami ilyesmi és kiderítem, hogy mit érzel Liam iránt meg Graham iránt.

- Dr. Jade Wilson rendel - jegyeztem meg.

- Basszus, ez mi jól hangzik. Doktor... - meredt maga elé.

- A teszt - jutattam eszébe, mert kezdett elkalandozni.

- Ha meghallod Graham nevét, mit csinálsz?

- Öööö...nem is tudom. Zavarba jövök általában és elvörösödöm - tűnődtem el.

- És ha Liamét?

- Szerintem elvigyorodom és forgatom a szememet...

- Kifaggattad már Grahamat arról, ami téged érdekel róla, vagy valamelyik ismerősét? - tette fel Jade a következő kérdést.

- Ez eléggé hülye egy teszt, de nem igazán - gondoltam bele, hogy igazából a vezetéknevén kívül semmit se tudok róla.

- Liammel mi a helyzet?

- Hát ha valami érdekel, akkor addig mondogatom neki, még el nem mondja. Báááár legtöbbször valamit ígérnem kell neki cserébe - nevettem el magamat, mert eszembe jutott a kételkedő tekintete.

- Folytassam még? Mert szerintem most döntődött el a helyzet - harapta be a száját.

- Lemaradtam valamiről? - kapcsoltam.

- Nem. Elárultad magadat. Ennyi az egész - vonta meg a vállát.

- Mégis mivel?

- Grahamnél végig közömbös voltál, de ahogy Liamről beszéltem mosolyogtál - magyarázta.

- Nem lehet, hogy azért, mert emlékek kötnek hozzá?

- Brinley, most komolyan magadat győzködöd az ellenkezőjéről rajtam keresztül? - vonta fel a fél szemöldökét.

- Neeem - kerekedett el a szemem. - Vagy igen?

- Itt a probléma, hogy már te is megkérdőjelezed magadat. Miért olyan nehéz elfogadni a tényeket?

- Mert én ezt nem akarom. Ott van Graham, aki édes, kedves és..és aranyos, de... - akadtam meg.

- De nem Liam - egészítette ki a gondolataimat Jade.

- Pontosan - sóhajtottam fel gondterhelten, míg a kezem között a 16-os mezt forgattam.

- Azzal mit fogsz csinálni? - biccentett a ruhadarabra.

- Most nem tudok foglalkozni vele. Majd visszaadom - legyintettem.

- Miért hív engem Rob? - meredt rá hirtelen Jade a telefonjára.

- Mármint az apám Rob?

- Aha. Szia Rob - fogadta a hívást Jade. - Igen. Itt van. Jó, oké. Adom - nyújtotta felém a telefont.

- Apa? - kérdeztem furcsán, mivel nem értettem, hogyha velem akar beszélni, akkor miért Jadet hívta.

- Beszéltem Liammel - vágott bele a közepébe.

- Mi van? Miért hívtad fel? - futott ki a vér az arcomból.

- Ő hívott engem, mert nem tud elérni téged - magyarázta. - De ez most nem lényeges.

- Akkor mi a lényeges? - sóhajtottam. - Csak nem a reptéri kávés képed?

- Láttad te is? Ugye, milyen jó filtert tettem rá?

- Nagyon - forgattam a szememet unottan, Jade pedig a röhögését tartotta vissza.

- Szóval helyzet van. Annyira tudtam, hogy amint kiteszem a lábamat, probléma lesz. Így nyertem volna tavaly a horgászversenyen - morgott apa folyamatosan.

- Nincsen semmilyen helyzet se. Miért hívott téged Liam? - dobtam Jade felé egy papucsot, mert hatalmas betűkkel felírta egy lapra hogy L+B, eköré pedig egy szív.

- Hogy szóljak neked hogy hívd vissza, mert fontos - mondta. - Csak nem végre összejöttetek?

- Mi az, hogy végre??? APAAA - kerekedett el a szemem. A legtöbb szülő, nem örül ha van a lányuknak valakije. De neeeem, az enyém egyenesen be van zsongva.

- Adlak Rob - üvöltötte bele a telefonba Jade. - Ezt mondom én is.

- Kinek ad el Jade? - hallottam apám összezavarodott hangját.

- Majd a piacon egy kiló kukoricáért - röhögött fel, aki természetesen a fejét a kezemmel nyomta neki, hogy hallja.

- Na joo. Álljatok le mindketten - álltam fel az ágyról és inkább kisétáltam a nappaliba, mielőtt kirobban a harc a két egyed között.

- Akkor ennyiért hívott? Mást nem mondott? - tértem vissza az eredeti témára.

- Nem. Valami olyasmiről magyarázott, hogy nem engedi, hogy hülyeséget csinálj. Akkor nincsen semmilyen Liam a cimborám szituáció?

- Mi? Dehogy van. Csak nem örültél volna neki? - fújtattam.

- Őt elfogadtam volna melletted. Egyrészt követ Instán, másrészt hiába van szemüvegem, attól még látom, hogy mennyire jól el vagytok egymással - mondta apa.

- És? Kylelal is jól elvagyok.

- Brinley, én rád bízom. De neki örülnék ennyit mondtam - védekezett egyből. - Ráadásul szerintem tetszel neki, de én nem szóltam el magamat.

- Dehogy tetszem - tagadtam egyből.

- Hogyne, persze. Azért volt a kódneved Bailee, akárhányszor csak szóba jöttél...

- Apaaa. Ugye nem törted fel a telefonját? - hunytam le a szememet.

- Igazából Kyle nézte meg a kérésemre. Screenshotom is van róla. Szeretnéd látni? - ajánlotta fel.

- De ez magánbeszélgetés.

- Amiben a lányom is benne van. Én meg az apja vagyok. Jogom van tudni mindenről, ami kapcsolódik hozzád - váltott át szülőbe.

- Ajjjjjj. Várunk csak egy kicsit. KYLE???? - esett le, hogy kit is mondott.

- Igen. Kyle. Tudod, hogy ki az nem?

- Jaj, de nagyok vicces vagy. Még szép, hogy tudom.

- Akkor jó. Hívd vissza Liamet, nekem most dolgom van. Jaj, estére hazaérek, szóval nem kell Chloénál aludnod - hadarta apa.

- Oké. Vigyázz magadra - köszöntem el tőle, mire egyszerűen kinyomott.

- Hol a telefonom? - túrtam át a táskámat, ahogy visszamentem Jadehez.

- Az asztalon. Mi lett ennyire sürgős? - húzogatta le a szoknyájának az alját.

- Semmi csak ... kell - sóhajtottam. - Ez az - doboltam a lábammal, ahogyan betöltött a megszokott alma jel.

Ha Liam még apámat is felhívta ezért, akkor kénytelen leszek meghallgatni. Ahogy bepötyögtem a PIN kódomat és bejött az egész kezdőlap, felugrott apa Messenger ablaka.

Rob Whitters 5 képet küldött Önnek

A szememet összeráncolva, dobogó szívvel nyitottam meg a képeket, ami Liam és Brendon üzenetváltásai voltak. Hiába mondtam apának, hogy ne küldj el, meg ez nem szép dolog, mégis érdekel, ha már itt volt előttem.

Brendon:

Te akkor hülye vagy, hogy még a világ nem látott ilyet.

Liam:

Most miért? Kész kreatív voltam.

Brendon:

Komolyan? Bailee? Igazad van kicsit se hasonlít a Brinleyre...

Liam:

Épp ezért mondtam azt, hogy hasonlítson. Habár őt úgyse érdekli, hogy éppen kivel kavarok.

Brendon:

Még akkor se, hogy semmilyen Baileevel nem kavarsz, nem is ismersz ilyen nevű lányt.

Liam:

De azt Brin nem tudja és nem is kell tudni.

Brendon:

Gáz vagy.

Liam:

Héééé. Miről beszélsz te?

Brendon:

Hát Ryder most csalódtam benned. Nem mered leszólítani.

Liam:

Rohadj meg.

Brendon:

Igazam van. Mitől félsz? Ez csak Brinley. Ismered már mióta...

Liam:

Épp ez az. Eddig is ismertem és csak most kezdett érdekelni. Nem tudom mi van velem ember.

Brendon:

Mondjuk...tetszik neked? De ez csak egy tipp.

Liam:

Nem tudom, oké? Fontos lett így hirtelen, meg amikor láttam őt sírni, baszki, meg tudtam volna ölni valakit.

Brendon:

Érdekes.

Liam:

Ne is mondd. Mindegy neki ott van Davidson. Halott az ügy alapból.

Brendon:

Ugye tudod, hogy lehet nem kellene ennyiben hagynod, ha már fontos lett neked a kicsi Whitters?

Liam:

Mit tudsz?

Brendon:

Ne felejtsd el, hogy mi volt még Audrey ide járt.

Liam:

Igen, tudom. Kézben tartom a dolgokat.

- Na látod, én megmondtam. Liam bír téged - szorongatta meg a vállamat Jade, ahogy az utolsó képet is elolvastam.

- Te mióta ülsz felettem és nézed, hogy mit nézek?

- Amióta vörös a fejed és vigyorgsz - legyintett. - Szard le Graham fejét, de jó ívesen. Ott van Liam.

- Aha - forgattam a telefonomat.

- Hééé most mi lelt?

- Azt hiszem, most tudatosult csak.

- Micsoda? Hogy szar lett a hajam? Mert azt tudom - motyogta.

- Nem. Hanem az, hogy azt hiszem beleszerettem Liambe - mondtam ki hangosan, ami még ijesztőbb volt, mint a fejemben.

- Na végre. Ezt mondom neked több órán át és úgy látszik, hogy feleslegesen jártattam a számat. De ennek amúgy nem örülni kellene? Ennek a szoknyának meg nem kellene hosszabbnak lennie? - méregette magát a tükörből. - Hát ki van a fél seggem belőle.

- Félek - vallottam be.

- Mitől? Liamtől vagy attól, hogy a perverz földrajztanár stírölni fogja a hátsómat? Mert az utolsótól én is tartok - vakarta meg a nyakát.

- Ettől az egész helyzettől. Megrémít.

- Mégis miért? Mert teljesen ismeretlen a terep? - utalt arra, hogy nekem ez az egész új.

- Igen - bólintottam egyet.

- Ne legyél hülye. Liamről beszélünk. Amióta mi ketten jóban vagyunk és amennyit én láttam, sose beszélt veled lekezelően, nem nevetett ki, ha kérdeztél tőle valamit, mindig türelmesen végighallgatott, egy csomó dologtól megvédett, próbált állandóan felvidítani és a legfontosabb, hogy állandóan figyelt rád. Nem kell ettől félned, mert ha össze is jösztök és ő lesz az első barátod, szerintem tökéletesen fog abban a szerepben alakítani - ajándékozott meg Jade egy bátorító vigyorral.

- Igazad van - nyugodtam meg, mert előttem voltak, azok, amiket Jade mesélt. - Köszönöm.

- A majdnem nővérednek ez a kötelessége - nevetett fel. - Akkor jössz a meccsre?

- Hát nagyon úgy néz ki - pillantottam rá a mellettem heverő mezre.

I know that I can't take no more

It ain't no lieI wanna see you out that doorBaby, bye, bye, bye...

- Bocsi - húzta be a nyakát Jade, amikor megcsörrent a telefonja. - Szia, Polly. Hogyhogy hol vagyok? Hát itthon. Mi???? Én erről nem kaptam semmit se. Megtépem. Érted? Meg fogom tépni Jessicát. Sietek - csapta le dühösen a készüléket az asztalra és azon csodálkoztam, hogy a képernyője nem tört be.

- Megtépem Jessicát? - meredtem rá.

- Meg bizony. Addig nem nyugszom, amíg a kezeim között nem tartom a póthaját. Még nem szól nekem, hogy azt üzeni Lackwood, hogy 7-re menjünk be. Chhh...

- De már elmúlt 7 - néztem meg az időt.

- Hát ez az. Mázli, hogy imád engem Lackwood - húzta győztes vigyorra a száját Jade.

- Akkor nem kellene sietned?

- Nem - vonta meg a vállát. - Ha már elkéstem, akkor nem mindegy mennyit kések. Amúgy is egy "milédi" sose késik.

- Ezt nem Lackwood szokta mondani? - jutottak eszembe a tesitanár szavai.

- De. Imádja, hogyha őt idézi az ember, én meg kihasználom az alkalmat - magyarázta.

- Mindent értek - nevettem fel. - N Sync? - jutott eszembe a másik dolog, amin megakadtam.

- A legjobb.

- Én Backsteet Boysos voltam - vallottam be.

- Nahááát. Nem is ismerlek - "sértődött be".

- Én se téged. Egy N Synces - fintorogtam.

- Szerintem most menj el és a szemem elé ne kerülj.

- Hah. Tudod , mit? BACKSTREET BACK ALRIGHT - üvöltöttem.

- Neeeeeee - röhögte el magát. - BYE, BYE, BYE - integetett.

- Sírok - törölgettem a szememet.

❌❌❌

- Hajrá - kacsintott rám Jade, ahogyan a tornaterem előtt álltunk, majd elsietett a hátsó ajtó felé.

- Brinley. Hát te? - vett észre Brendon, aki sporttáskával tartott szintén a hátsó ajtó felé.

- Jöttem - vontam meg a vállamat.

- Várj, csak itt - futott be az épületbe, majd pillanatokkal később kivágódott az ajtó és megjelent egy fekete-fehér melegítőbe öltözött tag.

- Mit csinálsz itt? - dugta zsebre Liam a kezét. A fekete felsőjének az ujján végigfutott 5 fehér csík, valamint a mellrészén a suli lógója. Pontosan tudtam, hogy a hátán egy bazinagy 16 -os szám és a RYDER felirat állt, mivel a mezének a párja a kezemben volt.

- Miért kérdezi ezt mindenki? Nem jöhetek csak úgy el egy kosármeccsre? - hadartam zavartan, mert most furcsán éreztem magamat a jelenlététől.

- Hogyne, persze. Sose voltál még, pont most kezdenéd el, amikor Grahammel van randid - morogta.

- A mim van Grahammel? - vontam fel a fél szemöldökömet, ezzel utalva, hogy lemaradt a dolgokról. Még szólnom kellene amúgy neki is, hogy sztornó minden.

- Csak nem hallgattál rám? - jelent meg egy halvány mosoly az arcán.

- Nem tudom a pontos okát, de úgy látszik, hogy igen. Főleg ezek után - lebegtettem meg előtte a mezét.

- Khm - köszörülte meg a torkát. - Ez most jót vagy rosszat jelent?

- Szerinted hogyha rosszat jelentene itt lennék? - adtam neki választ egyszerűen.

- Figyelj Brinley. Nem tudom neked megígérni, hogy olyan leszek, mint egy álombarát... - kezdett bele, mire félbeszakítottam.

- Nekem nem kell álombarát. Nekem az kell, hogy valaki felforgassa az unalmas életemet és úgy látszik, hogy te vagy ez a valaki - bámultam a földet folyamatosan.

- Szóval azt szeretnéd, hogy forgassam fel az életedet? - emelte fel a fejemet.

- Szerintem ezt már eddig is megtetted - nyeltem egyet, ahogyan belenéztem a szemeibe.

- Akkor kvittek vagyunk - nevetett fel, majd felém hajolt és megcsókolt. Ebben most semmi "segítség" indok nem volt, én pedig boldognak éreztem magamat. A keze levándorolt idő közben a derekamra, amivel magához szorított. Éreztem a szívverését, ami olyan gyors volt, mint az enyém. Az illatát, ami teljesen eloszlatta a félelmeimet és megnyugodtam.

- RYDER. Pályára, majd később csajozol - szakított félbe a jelenetet az edzőjük hangja.

- Egy perc - nézett vissza rá Liam.

- Számolom - kopogatta meg a csuklóját.

- Várj meg a meccs után, oké? Sietek - túrt egy hajtincset Liam a fülem mögé.

- Oké - bólintottam vigyorogva. - Jaj, tessék - nyújtottam felé a mezt, amit még a szekrényembe tett "basketboy".

- Maradjon nálad. Szerencsét hoz - kacsintott rám.

- Csak ügyesen - szóltam utána.

- Én mindig az vagyok - felelte, majd eltűnt a tornateremben.

❌❌❌

- Látnod kellett volna azt a fancsali képét, amikor lecseszte Lackwood - vihogott Jade, miközben a Chloé kocsija előtt álltunk és vártuk, hogy Liam kijöjjön az öltözőből.

- Neeee - nevettem fel, mert utánozta az arcát.

- Graham mit mondott a telefonba? - csillant fel a szeme.

- Semmit, mert ő mondta le - vontam meg a vállamat. - Megint.

- Lehet megérezte, hogy visszavonulót kell fújnia.

- Csakis ez lehetett, vagy valami dolga volt - forgattam a szememet.

- Liam mennyire volt aranyos egy 10-es skálán? - húzogatta fel a szemöldökét.

- Az nem mérhető érték - válaszolt helyettem Liam, mire Jade csak unott arccal meredt rá.

- Ki gondolta volna, hogy megjelensz? - dünnyögte. - De én hagylak is titeket. Akkor holnap ebédnél.

- Az tuti - vigyorodtam el, mire ő vetett rám egy sokatmondó pillantást.

- Ez most olyan lányos szembeszéd volt, amit csak ti értetek?

- Valami olyasmi - követtem őt, mert elindult a kocsihoz időközben.

- Biztos azt tárgyaltátok meg, hogy mennyire jól néztem ki, amikor bedobtak a labdát csont nélkül - fényezte magát, mert az a dobás adta meg a sulink győzelmét.

- Kylet nem várod meg? - jutott eszembe az öccse, mikor már kikanyarodott a parkolóból.

- Nem. Ellihez ment át - magyarázta.

- Tényleg. Hogyan kellene megmondani neki ezt? - mutogattam rá és rám.

- Mit? Hogy a barátnőm vagy? - kérdezte halálnyugodtan. Ezek szerint a barátnője vagyok. ÚRISTEN. Nekem csak most esett le. Liam Ryder a barátom.

- Aha. Azt - haraptam be a számat.

- Nem igazán lepődne meg szerintem - vonta meg a vállát.

- Miért is nem?

- Megkérdezte ma tőlem, hogy mikor megyünk el valahova négyesben. Mármint ő és Ellie meg te és én. Burkolt célzás - nevetett fel.

- Akkora egy sunyi Kyle - pislogtam nagyokat.

- Családi vonás - legyintett egyet.

- Haza?

- Igen - bólintottam egyet, majd indexelt Liam és perceken belül leparkolt a házunk előtt. Mázli, hogy nem lakok annyira messze a sulitól.

- Te is bejössz? - lepődtem meg, ahogyan kiszállt velem együtt.

- Persze. Szerinted miért nem mentem a többiekkel? - nyitotta ki előttem a kapunkat.

- Én azt nem tudhatom.

- Apád itthon van máris? - kérdezte, mivel égett a nappaliban a lámpa.

- Látod - dobtam be a sporttáskámat a fotelba.

- Brinley te vagy az? - ordított ki apa a konyhából.

- Nem - forgattam a szememet. Ki más lehetne, ha nem én?

- Gyere csak ide. Van egy kis meglepetésem.

- Félek - motyogtam Liamnek.

- Lehet leégett - suttogta a fülembe.

- Ne már - horkantottam fel, majd ahogy a konyhába értem lefagytam.

- Scott? Audrey? Ti mit csináltok itt? - meredtem magam elé totálisan lefagyva. Erre csak az a ráadás, hogy Liam meg ott állt mögöttem.