- Ez valami nagyon szar film volt - fintorgott Liam, amikor 2 óra múlva kijöttünk a moziból.

- Nem is volt rossz - vontam meg a vállamat.

- Dehogynem. Bealudtál rajta - nevette el magát Liam.

- Mi??? Nem is. Csak sűrűn pislogtam - kértem ki magamnak.

- Aha, nekem megy azért van egy konkrét Csendes - óceán a pólómon - nyitotta ki előttem Liam a mozi ajtaját.

- Mondd, hogy nem folyt a nyálam - vettem egy mély levegőt. Milyen gáz ez már.

- Nyugii, nem. Csak szívattalak - dugta zsebre a kezét, ami a film előtt még az enyémet szorította meg egy pillanatra. Végül is elérte a hatását, hiszen megnyugodtam valamilyen szinten. Maddie pedig tudom, hogy látott, úgy tett mintha nem is ismerne. Ha így akar játszani, akkor én benne vagyok. Tekintsük azt az elmúlt 3 évet semmisnek, csakis azért mert valami srác megbolondította.

- Soha többet nem nézek meg életrajzi filmet. Borzalmas volt - mondta tovább Liam a magáét a filmről, ami egyébként a Holdra szállásról szólt, mivel már csak ide volt hely. - Brin, ennyire kiakasztott téged Maddie látványa?

- Nem, csak... - akadtam meg, de nem tudtam befejezni. Nem tudom felfogni azt, hogyan tud valaki napok leforgása alatt megváltozni és kifordulni teljesen önmagából.

- Tudom mi kell neked - csillant fel a szeme.

- Alvás? - tippeltem

- Majdnem - kanyarodott be hirtelen az egyik utcára.

- Nem akarok több meglepetést. Elég volt ez az egy, sőőt sok is - lépkedtem nagyokat, mert hirtelen gyorsabban kezdett el menni.

- Ez nem lesz meglepetés - vonta meg a vállát.

- Akkor mégis micsoda?

- Legyen meglepi - kacsintott egyet rám.

- Most mondtad, hogy nem lesz meglepi - vágtam rá azonnal.

- Brin, néha belefér pár kegyes hazugság a cél érdekében - mondta, mire én csak forgattam a szememet. Kezd elegem lenni ezekből a "kegyes hazugságokból". Egyre több jutott ki nekem belőlük az elmúlt időben.

- Azért valljuk be, hogy ez jobb, mint a mozi - vigyorgott Liam a gyér közvilágítás fényében a játszótéren a hintába. Ez volt az ő nagy meglepetése. Sőt még idefele fánkot is vett, természetesen nekem rózsaszín mázosat, magának meg szerintem csokisat, így teljes volt az összkép.

- Hát igen - ismertem el.

- Jobb kedved lett, ugye?

- Igen - bólintott egy aprót. - Csak annyira furcsa.

- Micsoda? A fánk?

- Dehogy. Ez az egész - mutattam körbe.

- Mi lenne abban fura, hogy egy játszótéren ülünk? - kérdezte Liam.

- Az, hogy én ezt nem így terveztem - sóhajtottam.

- Brin, beszélj érthetőbben, mert gőzöm sincs, hogy mégis mire gondolsz vagy célzol.

- Amikor nyáron visszajöttem egyetlen dolgot akartam csak. A barátaimmal kihúzni ezt a maradék 2 évet, miközben minden a rendes kerékvágásban megy, mint régen. Erre mit kaptam a nyakamba? Kyle eltitkolta, hogy van egy barátnője, ugyanúgy mint apám. Ráadásul még a neten is égeti magát, nekem meg sül a pofámról néha a bőr miatta. Anyámmal az ötévesek szintjére mentek le, egyszerűen képtelenek emberek módjára kommunikálni. Audrey ugyanúgy irányítani próbál, mint amikor itthon volt, Scott pedig totálisan egyedül van Spanyolországban. Itt van még ez a sulis weboldal is, ahol ott a basketboy srác és egyszerűen megőrjít, hogy mégis ki az. Ehhez hozzájön, hogy Maddievel a kommunikációm a nullásra csökkent le, mert ő tökéletesen elvan Alexxel meg a szurokólányokkal, mintha mindig is hozzájuk tartozott volna. Kyle meg én pedig teljesen halottak lettünk a számára, ami fáj még mindig. Lehet neki könnyen ment az, hogy az elmúlt 3 évet a kukába dobja, de nekem nem. A legjobb barátnőm volt. Esküszöm, hogy a legjobb dolog az volt, hogy megismertem Jadet, pedig azt hittem, hogy ezt sose fogom kimondani hangosan - hadartam.

- Meg Grahamet - tette hozzá Liam.

- Mi van vele?

- Semmi, semmi. És velem mi van? A csalódások listáját erősítem vagy a pozitív oldalon vagyok? - érdeklődött.

- Te olyan semleges vagy - vallottam be.

- Semleges? - röhögött ki. - Az mégis milyen?

- Nem tudom. Nem csalódtam benned eddig, azonban sokszor megleptél. Nem hittem volna rólad se, hogy nem vagy mindig bunkó.

- Néha ki kell törni a megszokott dolgokból, hogy új dolgokat is tapasztalj - vonta meg a vállát.

- De ha én nem akarok?

- Lehet, hogy a változások nem mindig kellemesek, de hozzá tartozik ez is. Kockáztass egy kicsit Brinley. Ha engem kérdezel én örülök neki, hogy idén máshogy alakultak a dolgok - mondta őszintén Liam.

- Mármint?

- Lehet fájni fog, de nem fogok neked hazudni - figyelmeztetett előre.

- Kibírom. Halljam.

- Nekem mindig is egy bezárkózott, stérberke lánynak tűntél, akihez ha valaki hozzászól elfut ijedtében. Sokszor viccelődtünk ezzel a többiekkel, amiért bocsánatot kérek most. Nem kellett volna, mert ahogy egyre többet beszéltem veled, rájöttem, hogy totálisan más vagy, mint amilyennek elképzeltelek - magyarázta Liam.

- Akkor mégis milyen vagyok? Mert ha engem kérdezel, akkor az első leírás is illik rám - tördeltem a kezemet.

- Egy marha okos lány, aki tény és való, hogy kicsit naiv, de akkora szíve van, amit ritkán lát az ember. Zárkózott pedig nem azért vagy, mert félsz mindentől, hanem mert nem akarsz csalódni az emberekben - fejezte be. - Én örülök annak, hogy jóban lettünk.

- Én is - mosolyodtam el. - Izgulsz a holnap miatt?

- Mi lesz holnap?

- Péntek. Az első kosármeccs idén.

- Jaaa, hogy amiatt. Nem igazán - vonta meg a vállát.

- Hogyhogy? Nem ezen fog múlni, hogy újra csak te leszel a csapatkapitány és ennek az egész társas valaminek vége?

- De ezen.

- Akkor meg? Én szétparáznám magamat - vallottam be.

- Előrébb mennék, hogyha rágörcsölnék a dolgokra? Nem, sőt lehet, hogy rosszabb is lenne - magyarázta.

- Lehet. Kiből mit hoz ki a stresszhelyzet - vontam meg a vállamat.

- Belőlem semmit se igazából, mert nem szoktam. Inkább elengedem a dolgokat, minthogy idegroncs legyek miatta.

- A naaagy Liam Ryder szavai. Fel fogom írni a többi közé - jegyeztem meg.

- Azt nagyon jól teszed. Egyszer majd hogyha Los Angeles Lakersben fogok játszani, majd eladhatod jó pénzért.

- Az a terved? Oda akarsz kerülni? - vetettem át a lábamat a hinta másik oldalára és a hátamat a láncnak döntöttem, hogy így szembe tudjak vele nézni anélkül, hogy kitekerednék.

- Nem lenne rossz - ismerte be.

- Tényleg. Milyen egyetemre akarsz menni? - jutott eszembe, hogy ő most végzős, ergo jövőre már nem lesz itt.

- Most komolyan az én jövőmről beszélünk?

- Igen.

- De miért?

- Mert érdekel. Naaa - néztem rá nagy szemekkel.

- Engem is sok minden érdekel, mégse kapok választ - morogta Liam.

- Elmondok valamit, hogy elmondod merre mész tovább - ajánlottam fel alkut neki. Van egy olyan sejtésem, hogy erre kapni fog.

- Tovább ne add senkinek se, mert még nem mondtam anyáéknak - mondta halkan.

- Lakat a számon - biztosítottam.

- Nagyon azt tervezem, hogy az UCLÁra adom be a jelentkezést - vallotta be.

- Úristen, az marha jó. De ez miért lenne titok?

- Anyáék beleéltél magukat, hogy ide fogok járni Oaklandbe - magyarázta.

- Az UCLA meg Los Angelesben van - értettem meg.

- Hát igen - vakarta meg a tarkóját.

- Azért annyira nincsen az messze. Csaaak... 5 és fel óra körülbelül - számolgattam fejben.

- Mondd, hogy nem tudod Oakland és Los Angeles távolságát fejből. Az creepy lenne nagyon is - kerekedett el Liam szeme.

- Dehogy. Csak ott laknak apa tesójáék és annyi idő alatt érünk oda, amikor megyünk - nyugtattam meg.

- Ahha.

- Miért nem akarod elmondani Mariéknek? Nem olyannak tűnnek, mint akik leordítanák a fejedet.

- Nem tudom. Annyira beleélték magukat, hogy itt leszek egy köpésre, hogy nem akarok csalódást okozni. Pláne nem úgy, hogy ők nem gondolják komolyan a kosaras jövőt, én meg igen - sóhajtott fel.

- Én nem tudom, hogyan játszol, de a hallottak alapján jó vagy - tettem fel a kezemet védekezően.

- Nem láttál még?

- Nem - ráztam meg a fejemet.

- Akkor itt az idő - nevette el magát.

- El is felejtheted, hogy én elmegyek egy kosármeccsre.

- Majd meglátjuk - lökte el magát a hintából.

- Liam, te sunnyogsz valamiben - szóltam utána.

- Én? Dehogyis. Egyébként rezeg a telefonod - mondta, mire a zsebemhez kaptam.

- Igen? - szóltam bele, mivel ismeretlen számot mutatott.

- Brinley, szia. Graham vagyok - válaszolta az illető a vonal másik végéről. - Jade adta meg a számodat remélem, hogy nem baj.

- Dehogyis. Mizu? - próbáltam laza maradni, miközben teljesen szétestem.

- Figyelj csak. Tudom, hogy mindig én csesztem el az időpontokat és már nagyon pofám nincsen újat kérni, de még egyszer megpróbálom. Holnap suli után mész a kosármeccsre? - vágott bele a közepébe Graham a dolgoknak.

- Öööö...izééé...nem - hebegtem össze - vissza.

- Nincsen kedved eljönni velem valahová? Persze teljesen megértem, hogyha nincsen...

- NEM. Mármint igenis van - szakítottam félbe.

- Csúcs. 8-ra elmegyek érted, rendben? - tervezgetett egyből.

- Tökéletes, de ha most nem haragszol mennem kell - vettem észre Liam fürkésző pillantásait.

- Oké. Jó éjt Brinley - búcsúzott el Graham.

- Neked is - szakítottam meg a vonalat. - Úristen - motyogtam magam elé bámulva.

- Mi az? Csak nem apád volt az, hogy leégett? - tippelt Liam.

- Te azt honnan tudod, hogy fél attól, hogy leég? - kerekedett el a szemem.

- Feltette sztoriba, hogy ki milyen naptejet ajánl neki.

- Nem akarok többet tudni. Egyébként Graham volt az - javítottam ki.

- Csak nem randira hívott a lovagod megint? - kacsintott rám Liam.

- Holnap estére - tettem hozzá.

- Emiatt nézel ki úgy, mint aki belefejelt egy tál hipóba?

- Annyira parázok basszus. Mi van ha beégek előtte? Ha...ha hülyeségeket beszélek? - törtek elő a belső démonjaim. - Vagy ha pofára esek előtte?

- Brin - ragadta meg a két vállamat Liam, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. - Minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Nem fogsz beégni, elesni sem. Hülyeségeket meg mindenki beszél. Nem lesz semmi baj. Max lekap a végén, de az nem rossz dolog - tűnődött el.

- Micsodaaaaa? - nyeltem egy nagyot. Én ebbe nem gondoltam bele. Kettesben Grahammel lenni, lehet mégse a legokosabb dolog volt tőlem.

- Megcsókol - magyarázta.

- Tudom, hogy mit jelent - morogta és nehezebben vettem a levegőt. Én erre nem állok készen.

- Akkor mégis mitől szartál be ennyire? Előbb semmi bajod nem volt - rázta meg a fejét Liam.

- Én még soha nem voltam sehol senkivel se. Nem tudom, hogyan mennek a dolgok. Amekkora béna vagyok, el fogom szúrni az egyetlen esélyemet annál az egyetlen srácnál, akit egy kicsit is érdeklek, aztán szét fognak szedni a suliban, mert Brinley Whitters inkább átesett egy bokron, minthogy Graham megcsókolja, mert egy utolsó nulla a csaj, én pedig egyedül fogok megöregedni macskákkal, miközben gagyibbnál gagyibb szerelmes filmeket bámulok egész nap a tévében, aztáá... - hadartam totálisan kétségbeesve, mire Liam hirtelen lehajolt és....megcsókolt. Engem. Soha nem hittem volna, hogy életem első csókját pont tőle kapom.

- Látod - mondta pillanatokkal később, ahogy elengedett. - Nem lesz ezzel gond.

- De..ez...most...most. Na. Ez most mi volt? - vette fel az arcom a vörösség különböző árnyalatait.

- Ez egy segítség volt - vonta meg a vállát.

- Mégis mihez?

- Hogyha holnap odakerül a sor, hogy Davidson közelít feléd, ne bukd el ezen. Mellesleg nincsen veled semmi gond - vigyorodott el.

- Ezt azért csináltad, hogy sikerüljön a randin? - fogtam fel a dolgokat.

- Aha - erősítette meg a gondolatomat.

- De mégis miért?

- Mert látom rajtad, hogy tetszik ez a srác neked. Mint barátodnak pedig kötelességem, hogy felkészítselek az előtted álló helyzetekre, hogyha még nem tapasztaltad.

- Értem - bámultam folyamatosan a cipőmet. Valamiért furcsán éreztem most így magamat a közelében. Mintha megváltozott volna a hangulat.

  ❌❌❌

- Brinley, csak nem nem tudsz aludni? - jutott el az agyamig Kyle hangja.

- Nem igazán - fordultam még egyet Kyle ágyában, aki a kihúzott kanapén fetrengett. Egész éjjel Liam járt a fejemben, ami nem hagyott aludni. A mosolya, ahogyan minden egyes alkalommal rámnéz, ahogyan összeborzolja a hajamat, a kérdéseimre sunyi módon válaszol, meg úgy maga a személye. Az a csók, amit csakis azért "kaptam", hogy ne égjek be Graham előtt, megváltoztatott mindent. Valamiért nem tudtam a szemébe nézni, mert elvörösödtem, akárhányszor lehunytam a szememet az alakja jelent meg előttem.

- Baj van?

- Kérdezhetek valamit?

- Tőlem? Mindig - mondta.

- Tegyük fel, hogy van egy srác, akivel sokat beszélek. Eddig még sose éreztem vele kapcsolatban semmi szokatlant, de egy esemény miatt ez fordult és most pedig annyira furcsa lett ez az egész. Mintha...máshogy látnám őt magam előtt - írtam körül a helyzetemet.

- Most is miatta nem tudsz aludni, mert belemászott az elmédbe? - tippelt Kyle.

- Igen. Pontosan.

- Hát Brinley, akkor azt kell, hogy mondjam neked, hogy beleestél a srácba - nevetett fel Kyle.

- Mi?  -motyogtam magam elé.

- Jól hallottad, de ez teljesen normális. Mondjuk, hogyha eddig is ismertétek egymást, akkor általában ez szokott lenni. Velem is hasonló volt Ellievel - mesélte.

- Köszi - nyeltem egyet. Nem hiszem ezt el. Ez nem lehet.

- Graham az?

- Öööö...igen  - motyogtam olyan halkan, hogy ne hallja meg. Nem lehet az, hogy pont Liambe estem bele. Nem, nem, nem és nem.

  ❌❌❌    

Egész reggel kerültem Liamet. Nem tudtam a tegnapiak után a szemébe nézni. Pláne nem azok után, amit Kylelal beszéltünk este. Még ha a gondolat, hogy Liammel együtt legyek annyira nem is rémiszt meg, sőőőt... tetszik is, nem lehet ilyenekre gondolom, mert Liam RYDER és Kyle RYDER testvérek. Kyle meg a legjobb barátom. Hogyan venné már az ki magát, hogy a barátom a legjobb fiú barátom bátyja??

- Halikaaa - intett egyet Jade, mire én gyorsan lefutottam Ryderék lépcsőjén, ki Jadehez. - Történt valami?

- Indulj - sürgettem, ahogyan becsaptam magam mögött az ajtót.

- Jól van már. Mi ennyire sietős?

- Nem akarok találkozni Liammel - csúsztam lejjebb az ülésben. Hiába indultam el 30 perccel korábban, csakis azért, hogy ne kelljen egy légtérben vele utaznom, azt még nem is tudtam, hogy nem tudom őt örökké elkerülni.

- Miért? Mi történt? Rájöttél, hogy beleestél? - indexelt, majd kikanyarodott az utcájukból.

- Te ezt honnan tudod? - kaptam felé a fejemet.

- Ugyan már. Rátok nézek és lejön - vonta meg a vállát Jade.

- Hát én ezt nem hiszem el.

- De miért is nem akarod őt látni? Ezért? Ilyenkor éppen az ellenkező eset szokott lenni.

- Megcsókolt tegnap - vallottam be.

- És az olyan rossz? Annak nem örülünk kellene?

- NEM. Randira megyek ma Grahammel - térítettem észhez magamat.

- De te Liammel akarsz menni nem?

- Igen, vagyis nem. NEM. Liam csak segített abban, hogy ne égjek le ma. Segítő szándéka volt csak - magyaráztam.

- Hát hogyne - dünnyögte Jade cinikusan az orra alatt. - Én is csak segítő szándékból csókolok meg fiúkat, hogy a lelküket ápolgassam. Brinley kelj fel!! Liamnek tetszel, azért csókolt meg. Kijött rajta, amikor meghallotta, hogy Grahammel mész ma el.

- Nem, mert nem úgy viselkedett - ráztam meg a fejemet. - Amúgy is neki ott van Bailee.

- Milyen Bailee?

- A leendő barátnője...

- Aki nem létezik? Semmilyen Bailee nem jár a sulinkba, utánanéztem.

- Tessék? - fagytam le.

- Jól hallottad. Dolgozd fel, hogy nagyon valószínű az, hogy tetszel Liam Rydernek.

Basszus, hogy én hová kerültem.

  ❌❌❌    

- Óóóó a francba - sziszegtem, ahogyan megláttam Liamet a folyosón.

- Brinley. Várj csak meg - sietett utánam, mire én úgy tettem, mintha nem látnám és a lépcsőn futottam felfelé a szekrényemhez. - BRINLEYY - kiáltott egyet, majd egy kar megállított.

- Helló - vigyorodtam el erőltetetten.

- Boldog Halloweent. Nem hallottad, hogy szólok neked?

- Neked is. Nagyon hiteles a jelmez - néztem végig a High School Musicales szettjén, amit több, mint valószínű, hogy a többi kosaras is visel.

- Nem én találtam ki - tette fel a kezét védekezően. - Figyelj csak. Emlékszel még a kérésemre?

- Milyen kérésedre?

- Amikor beszélnem kellett Maddievel és kívánhattam egyet - emlékeztetett az alkura.

- Jaaa, hogy arra. Persze.

- Ne menj el ma Grahammel - mondta ki hirtelen.

- Tessék?

- Ne menj el ma vele randizni - ismételte meg.

- Ez lenne a kérésed? - hőköltem hátra.

- Igen. Megtudtam valamit és nem tetszik, szóval kérlek...

- Mégis mit tudtál meg? - vágtam a szavába.

- Az lényegtelen.

- Sajnálom Liam, de ezt nem fogom megcsinálni. Sok sikert a meccshez - vettem mély levegőket és otthagytam. Mindenkinek az lesz a legjobb, hogyha magamra haragítom őt és békén hagyjuk a másikat. Nem megy ez a barátság dolog kettőnknek. Nagyon nem.

A különböző jelmezekbe öltözött diákokat kikerülve léptem oda a szekrényemhez, majd a számkombináció megadása után felnyitottam, hogy kiszedjem belőle a történelemkönyvemet. Ekkor vettem észre egy fehér-fekete anyagú valamit, amit ahogy szétnyitottam, láttam, hogy egy kosármez a hátulján egy bazinagy 16-os számmal, valamint egy vezetéknévvel. A mellrészéhez egy kis gépkapoccsal pedig egy papírdarab, amin ez állt:

"Csakhogy ne legyél kívülálló Halloweenkor

basketboy"

Ahogy a mezen szereplő név és az üzenet összekapcsolódott a fejembe vigyorra húzódott a szám és a szívem háromszor dobbant óriásit. Tudom, hogy kicsoda basketboy. Ezzel egyidőben pedig sokkhatás is ért, attól, hogy én mégis kivel beszéltem több héten át a neten.

- Naaaa. Milyen? - pördült előttem egyet Jade a Halloweeni szerkójában. A tanácsomra az egész szurkolócsapat retró holmikba búj, amit még nem láttam az ittlétem során.

- Jó - motyogtam lefagyva.

- Az mi a kezedben? - pillantott rá a szorongatott 16-os feliratú mezre.

- Emlékszel, hogy volt egy srác, akivel a sulis honlapon beszéltem? - nyeltem egy nagyot.

- Aha. Akinek a keresésére már ráálltam - bólintott egyet.

- Ezt ő küldte - nyomtam a kezébe a mezt, mire elkerekedett a szeme.

- Na neeeee - ámult el. Hát én is ezt mondom, hogy "na neee".