- Megugatott a kutyátok, így kénytelen voltam felmászni - magyarázta Liam.

- Miért nem csengettél? - vontam fel a szemöldökömet. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt ül egy faágon.

- Csengettem, de nem jött ki senki. Felhívtalak és semmi, sőt még Robot is hívtam, de meg írtam is nektek. Pedig vártalak a játszótéren és mikor nem jöttél, gondoltam beugrok - magyarázta, miközben a fáról átmászott a szobámba az ablakon keresztül. - A büdös francba - akadt be a lába az ablakba, így inkább egyenesen beborult.

- Jól vagy? - néztem rá aggódva. Nem annyira kemény a padló, de estem el már párszor én is és akkor kegyetlenül tud fájni. Mondjuk én csak seggreestem, nem pofával előre.

- Gond egy szál se - tápászkodott fel, majd megakadt a tekintete a lábamon. - Csak nem a rózsaszín bolyhos zokni? - mosolyodott el egyből.

- Hát látod - mozgattam meg a lábujjaimat.

- Bírom ezt a zoknidat - porolta le a nadrágját.

- Majd kapsz egyet karácsonyra. Na, de miért vagy itt? - fontam össze magam előtt a karomat.

- Mondom, hogy igazából a játszótéren voltam és vártalak. Amúgy meg nem vagy igazán vendégszerető - utalt arra, hogy még mindig ácsorogtunk.

- Téged mióta érdekel az, hogy mondjam neked, hogy ülj le nyugodtan? - vágtam rá.

- Igazad van - borzolta össze a hajamat, majd megkerült és egyszerűen otthon kezdte magát érezni. Vagyis végigdőlt az ágyamon.

- Örülök, hogy kényelembe helyezted magadat - forgattam a szememet unottan.

- Beszélnünk kell - gyűrte a feje alá a párnámat.

- Majd csak akkor, hogyha elmondod, hogy miért vagy itt - halkítottam lejjebb a zenét.

- Hányszor mondjam el, hogy a játszótéren voltam???

- De most itt vagy - mutattam körbe. - Ez nem a játszótér.

- Arról kell, akkor itt beszélnünk, amiről a játszótéren kellett volna. Most vonatkoztass el a helyről. Mi volt ebédnél? - tért rá egyből.

- Ettünk - vontam meg a vállamat.

- Nem az, te bolond, hanem Kylelal. Ne nézz idiótának, tudom, mindenki tudja, hogy beszéltetek, amikor ő mosdóba ment, te meg a mosógéphez - meredt rám.

- Igen, beszéltünk és ennyi - sóhajtottam.

- Brinley, most nem úgy vagyok itt, mint Kyle bátyja, aki kideríti, hogy mennyire vagytok most szarban egymással, hanem mint a barátod - komolyodott el.

- A barátom? - ültem le törökülésbe a földre.

- Mármint nem, mint a pasid - barátod, hanem mint haver - barátod - javította ki magát.

- Én is úgy gondoltam - kaptam el róla a tekintetemet.

- Akkor jó, mert aranyos vagy meg minden, de halott a dolog.

- Most te komolyan lekoptattál engem, úgy, hogy nem is próbálkoztam? - pislogtam nagyokat.

- Csak tisztáztam a helyzetet. Mondom, hogy aranyos vagy meg minden, de soha. Elvégre Kyle barátja vagy, még akkor is, hogyha most nem vagytok jóban, meg ott van a kis rajongóm is. Ha ez megtörténne - mutatott kettőnkre, ami nem volt - Maddie tutira megölne téged. Engem nem, mert akkor is imádna. Amúgy is nekem ott van Bailee.

- Ki az a Bailee? - dőltem neki a szekrényemnek. Tudtommal nem volt jelenleg senkije se Liamnek.

- Brinley, ugye nem vagy féltékeny? - húzta össze a szemét.

- De nagyon - feleltem cinikusan. - Nem látod rajtam?

- Rendben, okék vagyunk.

- Nagyon örülök neki, hogy rájöttél arra, hogy nem vagyok belédesve.

- A bajt mindig meg kell előzni - okoskodott.

- Hát hogyne.

- Bailee egyébként az évfolyamtársam - vonta meg a vállát.

- Csak nem ő a következő áldozatod?

- Milyen embernek nézel te engem? - "háborodott fel".

- Leginkább szemétládának - mosolyodtam el gúnyosan.

- Héééé. Ez fájt - kapott a mellkasához.

- Nem tehetek róla, hogyha ezt hallom rólad - vontam meg a vállamat.

- Nem kellene mindig hinned azoknak, amiket hallasz - jegyezte meg.

- Lehet. De neked se kellene kihasználnod a lányokat.

- Én nem szoktam, oké? Nem vagyok Alex - morogta.

- Tudom és bocsi - szégyelltem el magamat, mert egy kategóriába hoztam őt és Alexet. - Csak...csak kicsúszott.

- Mondtam, hogy ilyenekért ne kérj bocsánatot. Úgy nézem ki, mint aki megsértődött? - mosolyogott kedvesen.

- Nem.

- Na látod. De mi volt Kylelal? - tért vissza a témához.

- Szerintem ..... akkor ért véget a barátságunk - nyeltem egy nagyot.

- MII? - egyenesedett fel Liam. - Mondd, hogy most viccelsz csak.

- Nem - pislogtam felfelé.

- De ti ketten soha nem vesztetek össze. Komolyan most emiatt? Ellie miatt? - értelmezte a helyzetet.

- Vegyünk mondjuk azt, hogy te elmész nyárra és Brendon becsajozna. Mindennap beszéltek telefonon, te elmondasz mindent, erre ő erről hallgatna. Eljön a szeptember és találkoztok, aztán még mindig nem mond semmit. Hetek telnek el, te azt hiszed, hogy mindennel képben vagy, minden olyan mint régen, aztán jönnék mondjuk én és véletlenül elszólnám magamat, hogy amúgy Brendonnak van barátnője. Te pedig akkor mintha osszetörnél, hiszen a legjobb barátod nem mond el nekem ilyeneket, akkor mégis ki fogja? Pláne, hogy rajtad kívül mindenki tudja. Milyen érzés lenne? - fordítottam át a szemszögére a történetet, hogy megértse.

- Nézd Brinley, én átérzem, hogy mi megy le benned, de...

- Milyen érzés lenne? - vágtam a szavába.

- Szar. Mint akinek átcseszték az agyát - ismerte be.

- Pontosan. Annyira szeretem, hogy akiket barátaimnak tartok, pont ők vágnak át - csóváltam meg a fejemet.

- Maddie is? - tapintott rá Liam a lényegre.

- Persze. Egy nap mindenki.

- Mesélj csak nekem.

- Miért kéri mindenki ezt tőlem? Hogy meséljek? Először Jade, most meg te...

- Várjunk csak. Jade? Jade Wilson? Az, aki itt volt ebédnél? - kapta fel a fejét Liam a név hallatára.

- Igen. Tudod a szurkolólány, akitől kiráz téged a hideg - emlékeztettem egy korábbi beszélgetésünkre.

- Csak nem beszélgetettetek? - lepődött meg.

- Öhm...de. Pontosan azután, hogy ti hazamentetek. De amúgy rendes lány. Szerintem normális - vontam meg a vállamat.

- Ha te mondod - tette fel a kezét. - Én nem beszéltem vele, de hallottam ezt-azt.

- Nem te mondtad az előbb, hogy nem kellene hinni a pleykáknak?

- Igaz - dőlt vissza hátra. - Ezt a karkötőt még nem tőlünk kaptad valamelyik szülinapodra? - forgatta a keze között a vékony ezüstláncot.

- De igen - bólintottam egyet. Még akkor kaptam ezt, amikor kicsi voltam és anya nem tudott hazajönni a szülinapomra. Az volt az első alkalom, hogy kihagyta ezt és apa, Ryderék és Audrey volt itthon, amikor 13 éves lettem. Akkor kaptam Kyleléktől ezt a karkötőt, amin a nevem van rajta és azóta a szerencsekarkötőmként funkcionál. Ritkán hordom csak, mert félek, hogy elszakad vagy elhagyom, amilyen béna vagyok, de mindig ott van az ágyam melletti kis asztalon. Amikor azon töprengek, hogy mennyire magányos vagyok, mindig megnyugtat, hogy vannak olyanok, akiknek fontos vagyok. Lehet hülyeségeket beszélek és ezt nem váltja kis egy szaros ezüstlánc és csak bebeszélem magamnak a dolgokat, de jó hinni ilyenben.

- Maddie most mit csinált, azon kívül, hogy seggrészeg volt és ma beégette magát, amin rendkívül jól szórakoztam, csakúgy, mint amikor Rob megszólalt? - nevetgélt, ahogy eszébe jutottak az emlékek.

- Te mindig nevetsz, hogyha apám megszólal - forgattam a szememet.

- Mert hihetetlen az alak. Most komolyan. Szerinted az én szüleim megkérdeznék azt a 34 követőt, hogy melyik inget vegye fel? - vihogott Liam.

- Te meg szavaztál - tettem hozzá.

- Még szép. Ő a példaképem - fokozta.

- Mondd ezt meg neki és attól rendkívül boldog lesz - tanácsoltam neki.

- Lehet fel is tenne az Instájára.

- Életed fénypontja lenne, mi? - tippeltem.

- Az apád egy sztár Brinley. Ezt fogadd el.

- Valahogy majd megbirkózom a tudattal - legyintettem.

- Maddienél jártunk - kanyarodott vissza újra.

- Te tudtad, hogy őt bevették a szurkolólányok közé?

- Mi? Nem - rázta meg a fejét. - Habár legutóbb mikor egyszerre volt az edzés láttam ott somfordalni, de azt hittem, hogy csak kémked.

- Mégis mi után kémkedne egy edzésen???

- Mit tudom én. Nagyon furcsa volt akkor is, amikor beszéltem vele - vonta meg a vállát.

- Igazából ennyi. Bevették, aztán kiderült, hogy ő csak kamuzta azt, hogy elküldte őt Jade.

- De miért?

- Honnan tudjam? Ebben a hármas körben azt érzem, hogy én csak azért vagyok, hogyha valami gáz van, vagy nincsen senki más, akkor csettintsenek nekem. Miért van ez? Ha? Nem csináltam semmit se amivel ezt kiérdemeltem volna - folytak a könnyeim, mert fájt. - És marhára fáj, hogy akiket a barátaimnak hittem egyszerűen semmibe vesznek, egy pótléknak tartanak. Én pedig nem akarok pótlék lenni. Egyszer valamiben első szeretnél lenni. Itthon mindenki Audreyt tartja a mintának, mert ő a legidősebb. Scottot is kiemelik, mert egyedüli fiú. Én meg csak úgy vagyok, mert nem vagyok olyan okos és szép és népszerű, mint a nővérem. Nem tehetek arról, hogy nem vagyok Audrey. Egyetlenegyszer akartam azt, hogy első legyek legalább a barátaimnál, de ezek szerint erre se vagyok jó - tört ki belőlem egyszerre minden.

- Hééé - guggolt le elém Liam. - Ne sírj oké? - vette a keze közé az arcomat és a hüvelyujjával letörölte a könnyeimet.

- Nem akartam, csak...

- Tudom, hogy Kyle egy barom meg Maddie is valami olyasmi, csak lányokra nem mondok ilyet. Ha ez megnyugtat, akkor szerintem jobb is, hogy nem vagy Audrey. A hideg kirázott tőle. Nekem mindig is úgy tűnt, hogy nagyon elhiszi magáról, hogy ő aztán a legjobb. Lehet ebbe volt nevelve, én ezt nem tudom, de nem is az én dolgom. Viszont nem kell sajnálod, hogy te nem ő vagy. Brinley hatalmas nagy szíved van, ami a legjobb dolog egy emberben. Ezért vagy az egyik legfantasztikusabb lány, akit ismerek. Ha ezt meg nem veszi észre Maddie meg az öcsém, akkor kapják be. Miattuk ne legyél szomorú - mosolygott rám nyugtatóan.

- Miért vagy ilyen velem? - néztem bele a szemébe.

- Mégis milyen? - nyújtott felém egy zsepit.

- Hát ilyen...kedves - keresgéltem a szavakat, mert más nem jutott eszembe.

- Brinley, mikor voltam veled bunkó? Mert szerintem sose - vonta fel a szemöldökét.

- De akkor is. Olyan furcsa ez az egész - mutattam körbe. Nem neki kellene itt lennie, hanem Kylenak.

- Mit szólnál ahhoz, hogy amíg az öcsém nem tér magához, addig átveszem a helyét? - támasztotta meg az alkarján magát.

- Mármint? Én ezt nem értem.

- Addig te leszek számomra az első számú lánybarát.

- Most ezt csak azért mondod, mert nem tudod, hogy kezeld ezt a helyzetet.

- Oké. Van benne egyfajta ilyen is - nevette el magát. - De komolyan gondoltam. Addig te leszel nekem az első és ígérem, hogy ezt a helyet nem fogom lecserélni. A tied lesz. Na?

- Lehetek veled őszinte?

- Kivel mással, ha nem velem?

- Összezavarsz teljesen Liam. Az egyik pillanatban olyan vagy, mint akit senki és semmi nem érdekel, aztán itt van ez az éned. Most melyik az igazi és melyiket játszod meg?

- Brinley. Mindkettő én vagyok. A helyzettől függ, hogyan reagálok egyes dolgokra. Az meg, hogy én a barátomnak tartalak egyszerű, nem kell túlpörgetni. Ismerlek már mióta és tudom, hogy mindenki ilyen barátot képzel el magának. Én is, csak nekem mázlim van. Oké vagyunk?

- Igen - bólintottam egyet hálásan. - Köszönöm.

- Nincs mit, de nehogy azt hidd, hogy a kis kívánságomról elfeledkeztem. Amúgy nincsen valami kajád? Éhen halok - váltott stílust, mire felnevettem. Ez pedig jól is volt így.ezt nem lehetne tanítani.

❌❌❌

- Jó reggelt - köszöntem apának másnap, ahogy lementem a konyhába.

- Liam tegnap meddig volt itt? Meg akartam neki mutatni, hogy melyik órát rendeljem meg. Egyszerűen nem tudok dönteni - panaszolta.

- Te honnan tudod, hogy... - akadtam meg, mert én nem tudtam, hogy ő tudja, hogy Liam itt volt.

- Az apád vagyok Brinley és sok mindennel képben vagyok - húzta ki magát büszkén.

- Igen? - vontam fel a szemöldökömet vallatóan.

- Éppen locsoltam kint, amikor láttam, hogy bemászott - tette hozzá.

- Ööö....apa. Mit locsoltál? Nekünk nincsenek növényeink az udvaron, de még a teraszon se - ráncoltam a szemöldökömet.

- Csak a tuját - legyintett egyet, én meg abbahagytam a kérdezősködést. Ha ő meg akarja locsolni a tuját, akkor csak rajta.

- Egyébként semmi hozzáfűzni?

- Mihez? A tujákhoz? - tette elém a piritóst.

- Nem. Hanem ahhoz, hogy láttad Liamet bejönni az ablakomon - haraptam bele. Hm, most nem égette oda. Chloé hatással van rá.

- Most mit mondjak erre? - kérdezte.

- Mit tudom én? Mondjuk a szokásos apa dumákat, hogy az ajtót kellene használnia vagy valami ilyesmi - gondolkoztam el, hogy miket szokta hallani a filmekben.

- Brinley, én is voltam fiatal. Lógtam be nem egyszer anyádékhoz és nem csak az ablakon keresztül. Liam pedig okos gyerek, tudja, hogy meddig nem rontok fel egy légpuskával a kezemben - vonta meg a vállát. - Viszont szólhattál volna, hogy jártok Liammel, mert akkor megkínáltam volna egy kis vörösborral, nehogy már a lányom udvarlója szomjazzon itt nekem.

- Apa, most állj le. Liam nem A BARÁTOM, hanem simán csak a barátom. Szóval elteheted a légpuskádat későbbre, vagy előtte nem ártana beszerezni egyet, mert a műanyag, amivel még Scott játszott kiskorában, nem igazán élethű. Azt meg, hogy miért akartad vörösborral megkínálni, nem tudom, de eg jól is van így - öntöttem tiszta vizet a pohárba. Szó szerint és átvitt értelemben is.

- Kár - csóválta meg a fejét.

- Egyébként milyen órát is akarsz te venni magadnak? Mindig a telefonodon nézed az időt.

- Chloé is ugyanezt mondta, de nem érdekel. Egy komoly órától sokkal komolyabbá válok - okoskodott.

- Ahha - hagytam rá.

- Szerinted melyik? - húzogatta a telefonja képernyőjét ide - oda.

- Apa, ezek nagyon idétlenek - fintorogtam.

- Te se tudod azt, hogy mi a jó - szólt ke egyből.

- Most nem tehetek róla, hogy nincsen ehhez szemed. Egyetértek Chloéval. Teljesen felesleges neked - pakoltam be a táskámba a szendvicsemet.

- Tényleg, ezt még nem is kérdeztem tőled. Chloéról mit gondolsz? - halkult el egy pillanat alatt. Valószínű, hogy zavarban volt, amiért ezt meg kell tőlem kérdeznie, hiszen új terep.

- Nincsen semmi bajom vele. Szerintem aranyosak vagytok együtt - veregettem meg a vállát.

- Halihoooo - hallatszódott egy ajtócsapódás és egy lány hang a nappaliból. Az első tippem Maddie lett volna, hiszen nem tudja, hogy haragszom rá, de ahogy kinéztem, egyből, láttam, hogy Jade az. Rajta is az egyenruha volt, hiszen hétfő van, ergo kötelező viselni.

- Hogy jöttél be? - pislogtam nagyokat.

- Rosszkor? - húzta el a száját, ahogy látta, hogy apával éppen valami nagy beszélgetést folytattunk.

- Dehogy - mosolyodott el apa. - Amúgy én mondtam Jadenek, hogy jöjjön be nyugodtan, hiszen, hogyha én járkálhatok kedvemre náluk, akkor ez fordítva is igaz.

- Jössz Brinley?

- Hova? - zavarodtam össze.

- Suliba. Érted jöttem, hogy ne kelljen buszoznod - lóbálta meg a kocsikulcsot.

- Izé....nem tudom, hogy Maddie jön-e... - vakartam meg a fejemet.

- Akkor jössz - vágott a szavamba. - Indulhatunk?

- Oké - tettem fel a kezemet védekezve.

- Várjatok. Mielőtt elmentek...Jade. Melyik óra illik hozzám jobban? - állt elő apa az ötletével.

- Egyik se. Te nem vagy órás fazon - gyarapította Jade a mi oldalunkat.

- Hát ezt nem hiszem el.

- Szia, apa - lőttem felé jelentőségteljes pillantásokat.

- Rob, lehet meg kellene ezt is szavaztatnod - fojtotta vissza a vigyorát Jade.

- Ez nem is rossz ötlet - kapott újra erőre.

- Te is követed mi? - kérdeztem Jadetől, amint kimentünk a kapunkon.

- Ki nem? Imádom, hogy ennyire lelkes. Motiváló amúgy - nevett fel.

- Gondolom, hogy mennyire - motyogtam.

- Jade. Kérdezhetek valamit? - vakartam meg a fejemet, miközben kikanyarodott az utcánkból.

- Aha.

- Ki volt tavaly a kosarasoknál a csapatkapitány? - haraptam be a számba.

- Félévtől Liam, de előtte Alex volt. Miért? - érdeklődött.

- Semmi, semmi. Csak azt hittem, hogy végig Liam volt - kamuztam. Engem egy dolog érdekelt egyre jobban. Hogy mégis kicsoda basketboy.

- Dehogyis. Marha nagy mázlimra volt Liamnek, hogy volt egy balhé és az edző kényszerítette Alexet a cserére - mesélte Jade.

- Mégis milyen balhé?

- Ezt inkább kérdezd meg a nővéredtől. Ő többet tudna erről mondani, mint én - titokzatoskodott.

- Tessék? - lepődtem meg. - Audreynak mi köze volt Alexhez?

- Nagyon is sok, de nem akarom, hogy ezt is tőlem tudd meg - hárította el magáról a felelősséget. - Tényleg Maddievel beszéltél tegnap?

- Nem - ráztam meg a fejemet.

- Hogyhogy? Nem hozzá indultál?

- De....csak közbejött valami - fojtottam el a vigyoromat, ami nem tudom, hogyan jött az arcomra.

- Nem tartozik rám, így nem kell válaszolnod, de túl kiváncsi vagyok. Micsoda?

- Inkább kicsoda - javítottam ki.

- MI A SZAR??? - fordult felém Jade csodálkozó arccal.

- A kormány - ragadtam meg az állkapcsát és az út felé irányítottam. Pont egy közúti baleset hiányzik még nekem.

- Brinley. Ki van a képben? Csak nem Graham?

- Honnan tudsz Grahamről? - ráncoltam a szemöldökömet.

- Éppenséggel hallottam, ahogyan Maddietől kérdezősködött rólad - vonta meg a vállát.

- Liam volt nálam - vágtam közbe az eszmefuttatásán.

- Ryder? Az még jobb - vigyorodott el.

- Ne gondolj semmi olyanra, mert nincsen. Csak barátok vagyunk - magyaráztam.

- Ahha - bólintott egyet Jade.

- Szerinted bele lehet esni valakibe úgy, hogy nem ismered? - kérdeztem halkan.

- Mármint? Látatlanban?

- Igen, vagyis nem. Úgy, hogy beszéltél vele, de közben nem tudod, hogy ki az - próbáltam kifejteni magamat.

- Hát ez egyéntől függ. Lehetséges. De erre csak akkor tudsz rájönni, hogyha találkozol vele - mondta Jade. - Csak nem fent vagy a programom?

- Miiii?

- A sulis dolgon - tapintott rá a lényegre egyből.

- Ezt honnan tudtad?

- Ugyan már. Nem vagyok hülye és az előbb erre utaltál - kanyarodott be a suli parkolójába.

- Ennyire nyilvánvalóan beszélek?

- Eléggé - nevetett fel. - Abszolút nem tudod, hogy ki az?

- Annyit tudok, hogy kosaras és, hogy csapatkapitány volt. Ezenkívül nem sokat - kutakodtam az emlékeimben, hátha beugrik más infómorzsa is.

- Más?

- Semmi - ráztam meg a fejemet.

- Majd kitalálok valamit...- hajtotta le a tükröt, hogy ellenőrizze a haját.

- Mégis mihez?

- Ahhoz, hogy ki is lehet a te hősöd - pillantott rám.

- De...miért csinálod ezt?

- Mert lehet, hogy rosszindulatú voltam veled és olyanokat mondtam a múltban, amiket én nem gondoltam komolyan, te pedig nem érdemelted meg. Kell valamit tennem, hogy ne egyen meg a bűntudat - nézett végig a szemembe rezzenéstelen arccal, hogy tudatosítsa a mondanóját. Ezzel pedig Jade végérvényesen kilépett abból, amit képzeltem róla.

❌❌❌

Egyedül ültem az asztalnál. Teljesen egyedül. Se Kyle, se Maddie. Az előbbi jelen volt az ebédlőben, csak másik asztalnál evett, még az utóbbiról semmi hírem nincsen. Nem üzent, nem hívott, semmi. Csakúgy, mint basketboyról. Mint akiket felszívott egy méretes porszívó.

- Látom nagyon magad alatt vagy - tolta arrébb Liam a tálcámat, hogy elférjen.

- Én mikor nem? De te mit csinálsz itt?

- Eszek, táplálkozom, oltom a kínzó éhínségemet...- sorolta fel a szinonímákat.

- Nem arra vagyok kiváncsi, hogy pontosan milyen tevékenységet végzel, hanem arra, hogy miért itt - forgattam unottan a szememet.

- Mivel a lánybarátim vagy, nem hagylak, hog egyedül egyél. Kérsz belőle? - kínált meg a....a nem tudom, hogy miből.

- Ez micsoda? - fintorogtam. Hát a menzán kapható kaja, nem mindig a legjobb.

- Fogalmam sincs, de éhen halok - vonta meg a vállát.

- Fúj.

- Ne fintorgj, hanem tömd be - mondta.

- Nem tudom elképzelni, hogyha ennyit zabál, megis, hogyan tudsz így kinézni - csóváltam meg a fejemet.

- Kösz, hogy most burkoltan bevallottad, hogy bejövök neked - kacsintott rám. - De Bailee a szemed előtt lebegjen.

- Én ilyet nem mondtam - sóhajtottam fel.

- De a szemed ezt üzente.

- A szemem azt üzente, hogy hülye vagy - vágtam rá.

- Leülhetek? - kérdezte nem más, mint Kyle.

- Felőlem - feleltem hűvösen,mire a két Ryder összenézett. Ezt tutira előre kitervelték.

- Figyelj Brinley - kezdett vele Kyle, mire már nyitottam is a számat, hogy mondjak valamit, hogyha Liam nem vág közbe.

- Nem. Nem szólalsz meg és végighallgatod. Én mondtam mindkettőtöknek, hogy nem hagyom a dolgot elveszni, szóval csak tessék. Ha bármelyikőtök a másik szavába vág, büntetést kap tőlem - dőlt hátra elégedetten Liam. Szóval ez az egész az ő műve. Nem hiszem ezt el.

- Úristen - néztem át Kyle válla felett, mert megakadt a szemem valakin.

- Te is azt látod, amit én? - pislogott nagyokat Kyle, én pedig nyitott szájjal bámultam a menzán Maddie irányába, aki megérkezett. De nem is akárhogyan. - Hahóó - intett kettőt a szemem előtt. - Brinley élsz még?

Hát nem. Nagyon nem éltem. A poén pedig, hogy ez csak a kezdetek kezdete volt.

〰〰〰〰〰

Új hét, ergo új rész 👊

Mi döbbentette le ennyire Kylet és Brinleyt Maddie megjelenésével? Létrejöhet a nagy kibékülés Kyle és Brin között? Liam miért próbál segíteni a körülötte lévőkön? Jade vajon valóban ilyen, vagy csak megjátsza magát, hogy beférkőzön Brinley bizalmába? Ha igen, akkor mégis miért tenné ezt? Liam és Bailee kapcsolatának lesz jövője? Grahamnek és Brinnek? Mi köze van egymáshoz Alexnek és Audreynak? Liam és Brinley között tartós lesz ez a barátság vagy csak addig tart, amíg a lány vissza nem kapja Kylet?

No_kindness 💕