"I can't help myself from falling in love
From falling in love with you, yeah"

- Szép jó reggelt - köszönt rám apa, mire akkorát visította, mint még soha szerintem.

- Hát a szívem megáll - támaszkodtam a konyhapultra, miközben lejjebb halkítottam a telefonomból kiszűrődő zenét.

- Mit csinálsz ilyen korán fent?

- Te meg miért vagy máris itthon? - utaltam arra, hogy reggel 9 van, ő pedig tegnap este nem jött haza, ami nem baj, mert akkora káosz volt itt, mint valami rossz tinifilmben.

- Jönnek ma át ebédre Chloeék. Rendet kell tenni, meg ilyesmik - magyarázkodott.

- Azt már kihúzhatod a listáról - kóstoltam meg a tésztát.

- Megcsináltad? - lepődött meg.

- Aha. Még tegnap este - vontam meg a vállamat, de azt nem mondtam hozzá, hogy ma hajnalban, úgyis Maddie, széthányta a fenti fürdőszobát, illetve még a folyosón lévő szőnyeg is kapott belőle. Na, akkor el tudjátok képzelni, hogy mi volt a hajnali programom. Egyeseknek egy kis frissítő futás, másoknak szőnyegtisztítás.

- Túl jó gyerek vagy. Egyesek partikba járnak, te meg itthon takarítasz... Lehet meg kellene tiltanom, hogy péntek este itthon legyél. Túlságosan is be vagy zárkózva - tűnődött el apa.

- Micsoda? Én nem vagyok bezárkózva, csak nem érdekelnek az ilyenek. Meg amúgy is, most jobb az, hogyha a kapunk előtt ücsörgök több órán át, mert te nem engedsz be a házba? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

- Igazad van. Ez egy cseppet sem jobb. Amúgy van egy kollégám, neki a fia pont veled egyidős...

- NEM - kiáltottam rá, megfeledkezve arról, hogy Maddie éppen fent húzza a lóbőrt. Habár, szerintem arra se kelne fel az állapotát látva, hogyha 50 cm közelről hallgatnék Papa Roachot.

- Mit nem? Be se fejeztem a mondatot.

- Ez jól is vagy így. Nem fogsz átmenni semmilyen randiguruba. Nagyon jó, hogy a kollégádnak van egy fia, biztos jó egészségnek örvend, maradjon is ez így - hadartam.

- Pedig nagyon szívesen bemutattalak volna egymásnak titeket - mondta csalódottan.

- Nincsen vétlenül egy másik kollégádnak lánya? - fordultam el a gáztűzhely irányából, hogy ránézzek.

- Lorennek talán van...- tűnődött.

- Na látod. Akkor őket bemutathatnád egymásnak - szakítottam félbe.

- Csak Loren lánya 6 éves - fejezte be apa a monológját.

- Most mit egy kis korkülönbség? Legalább be lesz biztosítva a lány a jövőre nézve - legyintettem.

- Mintha anyádat hallottam volna - kerekedett el a szeme.

- Nem tehetek arról, hogy ő az anyám - forgattam a szememet. - Nem hallhattad volna Chloét, mert nem egy a vérünk.

- Beszéljek csak vele, meg fogok mondani, hogy rossz hatással van rád. Veszed át tőle a negatív energiáit és állandó megjegyzéseit - csóválta meg a fejét.

- Apa - sóhajtottam fel. - Miért veszekedtek ti állandóan? Nem lehetne egy kis csend?

- NEM. Amíg nem fog bocsánatot kérni, meg befejezni a közösségi oldalaimon való trollkodását, nem szállok ki a háborúból - makacsolta meg magát.

- Gyerekesek vagytok.

- Na, de ne anyádról beszéljünk, mert annyit fogod emlegetni, hogy a végén megjelenik. Térjünk vissza a kollégám fiára...

- Tudod mihez térjünk vissza? A tésztához - forgattam a szememet és azzal a lendülettel megperdültem a tengelyen körül.

- Pedig én egy ilyen lehetőséget nem hagynék ki - jegyzete meg apa.

- Mit? Hogy az apád kerítőnek érzi magát?

- Hmm... te tudod. Habár ahogy látom neked ott van már az a basketboy tag - tűnődött el, én meg kiejtettem a kezemből a fakanalat.

- TESSÉK? - fordultam hátra elkerekedett szemekkel.

- Basketboy. Tudod az a kölyök, akivel a neten beszélsz.

- Te erről honnan tudsz? Kutakodni szoktál a laptopomban? - pislogtam nagyokat. Hát az eszem megáll. Apa tud basketboyról.

- Dehogyis. Én csináltam a programot - vonta meg a vállát, én meg szimplán kiköptem a vizet.

- Miiiii?

- Jól hallottad. Az igazgató felhívott még tavasszal, én meg amilyen profi vagyok megcsináltam. Életem egyik legnagyobb eredménye - büszkélkedett, én meg fehéredtem el.

- Úristen. Te végig tudtad hogy én fent vagyok rajta? - keresgéltem a szavakat.

- Amikor ellenőrzést tartottam valamelyik nap akkor láttam - vonta meg a vállát, mintha semmiség lenne.

- Akkor te látod, hogy melyik felhasználó, melyik embert rejti? - értelmeztem.

- Igen, de ne is próbálkozz. Ultra biztos kód van a gépemen - vigyorodott el.

- Csak nem a születési dátumom? - vontam fel a szemöldökömet.

- Neeeem - tagadott marha rosszul, mire az ajtó irányába vetemedtem. - BRINLEY!!!! - kiáltott utánam, de én csak a dolgozószobája felé rohantam.

A folyosón amilyen gyorsan csak tudtam futottam, egyszer meg is csúsztam, de én értem oda hamarabb.

- Bocs, Brinley - mondta apa, majd nemes egyszerűséggel odébblökött, és az orrom előtt becsapta az ajtót. A saját apám. Nahááát.

- Apaaaa - ütöttem az ajtót ököllel.

- Egy perc - hallottam, hogy pötyög a klaviatúrán. Remek. Most olyanra fogja megváltoztatni, amit soha nem fogok kitalálni. Annyi eszem van, mint egy kaktusznak. Sunyiban kellett volna lejönni és csekkolni, hogy ki is basketboy. - Tessék. Mit is szeretnél? - jelent meg vigyorogva.

- Én nem hiszlek el téged apa. Itt lenne a lehetőség, hogy kiderüljön, hogy kivel beszélgetek, mert neked mindenhez van hozzáférésed, erre nem. De miért nem???? - fújtattam.

- Azért mert nem akarom lelőni, hogy ki ez - zárta be maga mögött az ajtót.

- De miért? És ha valami rossz alak? Vagy egy tapló? Akkor mit fogsz mondani? Ha? Hogyha sírva megyek oda hozzád, te pedig elgondolkodsz, hogyha anno elmondtam volna neki...- hadartam folyamatosan gesztikulálva.

- Ha ez lenne fent, akkor szólnék neked. De Brinley. Nem élhetsz burokba zárva mindig. Kell, hogy legyen csalódás is esteleg az életedben, vagy valami olyasmi, ami nem megszokott. Ez pedig remek lehetőség. Annak pedig nagyon is örülök, hogy részt veszel ebben, pedig azt hittem, hogy nem fogsz - magyarázta apa.

- Kyle szerint hülyeség.

- De te nem Kyle vagy - rendezte le ennyivel. - Ne hagyd, hogy befolyásoljon. Persze hallgasd meg a véleményét, de saját magad döntöd el, hogy egyetértesz vele vagy nem.

- Igen tudom. Ezért vagyok még benne az oldalban. Egyébként hogy is értetted azt, hogy nem egy tapló a srác, mert akkor szólnál? - kanyarodtam vissza arra, ami énem érdekelt. Vagyis basketboy. Mármint csak a kiléte.

- Én tudom, hogy ki az - legyintett egyet, mintha semmiség lenne. Pedig nem az. Lehet, hogy az ő szemében ez csak egy muris sulis oldal, ahol lehet megismerni a másik személyt, de nekem nem. Olyan, mintha ismerném ezt a basketboy srácot, de nem tudom, hogy honnan. Ez pedig idegőrlő. Illetve az is, hogy ahhoz képest, hogy mindennap beszéltünk, tegnap óta nincsen róla hír, én pedig feleslegesen várom az e-mailt, hogy új üzenete érkezett. Nem akarok rá akaszkodni, csak furcsa érzés. Mintha...mintha hiányozna valami. Vagy inkább valaki.

- Arrrgg - túrtam bele a hajamba idegesen. - Legalább annyit mondj el, hogy ismerem-e.

- Nem tudom, hogy kiket ismersz és kiket nem, de ezt a srácot szerintem igen.

- Direkt fogalmazol így mi? - húztam össze résnyire a szememet.

- Mármint?

- Hogy homályban maradjon tulajdonképpen minden.

- Igen - nevetett fel.

- Apaaa - szóltam rá. - A lányod vagyok. Egy szülő általában elmondja a saját gyerekének ezeket.

- De én nem akarok átlagos szülő lenni.

- Azt vettem észre, Instagramkirály - motyogtam az orrom alatt.

- Tessék?

- Semmi, semmi. Inkább megyek megnézem, hogy nem futott-e ki a tészta - engedtem el a témát. Apámból nem fogok tudni semmi se kiszedni. Olyan mint valami széf. Egyszer majdnem sikerül feloldani, aztán utána soha többet.

- Öööö...Brinley - kiáltott nekem apa.

- Hm? - dugtam ki a fejemet a konyhából.

- Kyle alszik itt? - bámult maga elé, mire én odamentem hozzá.

És tényleg ott volt. A kanapén hason fekve aludt, miközben az egyik keze lelógott. Szegény gondolom, hogy fázott, mert a pulcsija magára volt terítve, mintha az annyira sokat melegített volna.

- Ezek szerint igen - fontam össze magam előtt a kezemet.

- Csak nem egy kis összejövetelt csaptál, amíg nem voltam itthon? - kérdezte....reménykedve.

- Nem igazán. Ők Brendon bulijában voltak, ahol Maddie "rosszul lett", én meg elmentem érte. Kyle pedig jött velünk  és a jelek szerint itt dőlt ki - meséltem, néhány dolgot kihagyva. Nem kell arról tudnia, hogy Maddie a világáról nem tud, vagy hogy mit hallottam Liammel és Audreyval kapcsolatban. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a nővérem és Liam. Úristen.

- A francba. Pedig már azt hittem, hogy leszidhatlak valamiért - bosszankodott. - Most az előre megírt monológom semmibe ment.

- Majd megközelebb - veregettem meg a vállát. - Felkeltem Kylet, hogy menjen haza.

- Nem kell.

- De jönnek át Chloéék...

- Igen, de áthívtam Ryderéket is - tette hozzá.

- Micsoda????? De miért? - kerekedett el a szemem. Így is kínos lesz, na de, hogy még a Ryder család is betömörül, egy csapással fog felérni.

- Mert én jóban vagyok Peterékkel. Azért - ment el a dolgára.

Fújtatva felmásztam az emeletre, egyenesen be a szobámba, ahol Maddie békésen szunyókált. Esküszöm, hogy hozzánk csak aludni járnak az emberek. Az ágyneműmet felkapva, amit persze nem adtam oda Maddienek, mert féltem, hogy összehányja, vissza lementem.

- Kelj fel egy kicsit - bökdöstem Kylet, aki nagy nehezen kinyitotta a szemét.

- Brinley? Te mit csinálsz ilyenkor nálunk? - motyogta, amint kitisztult előtte a kép. Nagyjából.

- Én? Semmit. Te vagy nálunk. Emeld meg a fejedet - parancsoltam neki, majd odatettem gyorsan az Oroszlánkirályos párnámat. Mármint csak a huzat rajta olyan.

- Kösz - mosolyodott el lassan, majd magára húzta a kockás plédemet is. Nem tudom, hogyan tud ennyire fázni, miközben én megdöglök olyan melegem van.

- Aludj tovább, úgyis nemsokára itt lesznek anyudék - mondtam neki teljesen feleslegesen, mert ahogy letette a fejét, már be is aludt.

Még vissza se mentem a konyhába, amikor csengettek. Apa nem tudom, hogy mit csinált, de már nem is érdekel, így én maradtam.

- Igen? - vettem fel a kaputelefont.

- Liam vagyok - mondta be a nevet, mire kinyitottam a kaput és ajtót magam mögött becsukva kíváncsian vártam, hogy mit akar.

- Hát te?

- Kyle itt van? Anya elküldött megkeresni őt. Már voltam Brendonnál, Ellánál....

- Ki az az Ella? - szakítottam őt félbe.

- Tessék? - rázta meg a fejét Liam.

- Ella. Ki az? - ismételtem meg magamat.

- Hát a barátnője Kylenak. Vagy várjunk csak. Te ezt nem tudtad?

- Kylenak van barátnője? Mióta? - nehezedett el a légzésem.

- Neked nem mondta el? Pedig mindenki tudja, még Maddie is.

- Liam. Mióta van neki barátnője? - nyeltem nagyokat. Egyre jobban érzem magamat átverve. A barátaim, vagyis akiket én annak gondolok, nem mondanak el olyanokat nekem, hogy az egyiknek barátnője lett.

- Én...én azt hittem, hogy tudod - ismerte fel, hogy új dolgot mondott nekem.

- Én ezt nem hiszem el. Egyetlen dolgot kértem tőled csak. Hogy mondd el, hogy mióta vannak együtt - nyeltem nagyokat.

- Augusztus eleje óta - mondta halkan, belőlem meg kitört valami.

- Augusztus??? Komolyan? Augusztus óta? Majdnem mindennap beszéltünk telefonon, sőt most már személyesen is és ennyit nem volt hajlandó elmondani? Hmmm...figyelj csak te idióta, lett egy barátnőm. Ennyit kellett volna mondania. Ennyit. Miről nem beszél még nekem? Ha? Titokban szekta tag és kiskutyáknak adnak be hormonnövelő kapszulákat? Most is itt döglik a mi kanapénkon és esze ágában se sincsen ilyeneket megosztani velem. Azt bezzeg elvárja, hogy az életem minden apró kis szar dolgait elmondjam neki, mert ez a legjobb barátok dolga. Fordítva meg nem működik - kiabáltam folyamatosan.

- Hé, Brin. Nyugodj le - próbált csitítani Liam.

- Nem tudok. Engem miért vágnak át az emberek, ha? Először a suliban, aztán a saját barátaim? Mi jön még ezután? A kutyám? - tártam szét a karomat tehetetlenül.

- Na jó. Maradj itt - került meg.

- Most hova mész? - néztem utána, ahogyan bemegy a házba. Ami nem mellesleg a miénk.

- Gyere - jött vissza pár perc múlva.

- Te mit csináltál?

- Szóltam apádnak, hogy elviszlek egy kicsit - vonta meg a vállát.

- Mi? Hova?

- Majd meglátod - titokzatoskodott.

- Én nem megyek veled sehova - makacsoltam meg magamat.

- De igenis jössz. Brinley, ez apád nagy napja, hogy bemutassa a nőjét. Nem érdekel, hogy ismered már, de pl. én nem. Nem ronthatod el azzal, hogy neki állsz Kylelal veszekedni, ami egyébként teljesen jogos. Szóval most le kell higgadnod. Ne akard, hogy visszamenjek érted - támasztotta meg a kapunkat 2 kézzel.

- Gyűlölöm, amikor igazad van - gondoltam át a dolgokat.

- Nekem mindig az van - vigyorodott el győzedelmesen.

- Néha.

- Szóval akkor mindig - indultunk el a suli irányába.

- Ugye nem törünk be a suliba? Mert hétvége van, még a közelébe se akarok menni - rémültem meg egy pillanat alatt.

- Francba, most leleplezted a tervemet - csettintett bosszúsan.

- De komolyan. Hová megyünk? - dugtam zsebre a kezemet.

- Majd meglátod.

- Nem szeretem a meglepetéseket.

- Ki mondta, hogy ez az lesz? - jelent meg a szája szélén egy mosoly.

- Ajjj. Egyébként mi volt a tegnapi bulin? - tereltem el a témát, de állandóan az volt a fejemben, hogy Kyle és Ella.

- Most az érdekel, hogy Maddie nem csinált-e valami hülyeséget, ugye?

- Aha - bólintottam egyet.

- Ezt nem nekem kellene elmondanom, hanem neki - hárította el a felelősséget.

- Ezek szerint igen - értettem meg, hogy miért így beszél.

- Én nem ezt mondtam. Csak azt, hogy az ő dolga elmesélni a történteket.

- Csak nem rádmászott? - találgattam, hátha így kiszedem belőle.

- Azzal te ne foglalkozz - legyinetett egyet.

- Akkor igen. Bocsi - húztam el a számat.

- Miért te kérsz bocsánatot, amikor nem te voltál ott?

- Fogalmam sincs. Csak...lehet szólnom kellett volna, hogy milyen is tud lenni Maddie.

- Mondom, hogy ezzel te ne foglalkozz. Ami Maddie dolga, az az övé. Pont - zárta le ennyivel, majd hirtelen le kanyarodott a....a játszótérre.

- Most komolyan ide jöttünk?

- Szerinted, hogyha kinyitottam a kaput és bejöttem, akkor? - vonta fel a fél szemöldökét.

- Jogos. Hülye kérdés volt - sóhajtottam fel. Annyi emlék köt ide, hogy megnyugtat ez a hely mindig.

- Nem jössz? - nézett hátra, amikor látta, hogy megtorpantam a járda közepén.

- Liam. Kérdezhetek valamit?

- Most tetted meg, de persze.

- Szerinted én rossz barát vagyok? - tördeltem a kezemet.

- Mi?

- Lehet azért nem mond el Kyle ilyeneket nekem, mert nem vagyok jó barátja - bámultam a földet.

- Marha őszinte leszek veled Brinley - termett ott előttem hirtelen, mire felemeltem a fejemet. Húha, de közel lett hozzám. Asszem, hogy kezdem érteni, hogy miért van mindenki oda a szeméért. A zöld és a kék szín együtt nem elég, hogy jól mutat, de hogy egyszerre tudjon megnyugvást, de ha kell komolyságot is éreztetni, az már túlzás. Nekem is kell ilyen multifunkciós szem. Ráadásul még látni is lehet vele. - Én örülnék, hogyha a barátom lennél és szerintem ezzel mindent elmondtam.

- De az vagyok - mosolyodtam el.

- Tényleg? - lepődött meg, mire csak bólintottam. - Gyere Pindúr Pandúr hintázni - kócolta össze a hajamat.

- De ne már - nevettem fel, ahogyan a pólómra utalt. Pedig csak egy icipici Pindúr Pandúr volt, de ő egyből kiszúrta. - Liam.

- Igen? - nézett rám abból a hintából, amiben múltkor ült.

- Köszönöm.

- Micsodát? Most nem csináltam semmit.

- Azt, hogy felvidítottál - vontam meg a vállamat.

- Ez a barátok dolga nem? - kérdezett vissza, mire csak felnevettem. Hirtelen el is felejtettem, hogy mit is csinált Kyle, Maddie titkos akcióját a bulin és az egész családi ebéd dolgot, basketboyt és tulajdonképpen minden mást. Egyetlen egy cél lebegett a szemem előtt, hogy magasabbra menjek a hintán, mint Liam.

- Brinley, szia. Te mit keresel itt? - kocogtatta meg valaki a vállamat. Az a valaki pedig nem más volt, mint Graham.

❌❌❌

A következő részekből:

" - Szólnál Maddienek, hogy kedden kész a következő csapatgyűlés? - kérte Jade, miközben a mosogatóba pakoltam be a tányérokat.

- Milyen gyűlés? Szurkoló?

- Igen - bólintott egyet.

- De nekem azt mondta, hogy nem vettétek be - ráztam meg a fejemet.

- Öööö....dehogynem. Már az első körben átment - cáfolta meg Jade, akinek most tényleg hittem, hiszen ő a vezetője a csordának. Maddie hazudott nekem? De miért?"

〰〰〰

" - Nem hiszem el, hogy nem mondtad el nekem - fújtattam folyamatosan.

- El akartam, csak...- akadt meg Kyle.

- Csak? Figyelj, ha ennyire nem bízol meg bennem, hogy egy fontos eseményt megossz velem, akkor lehet nem kellene tettetni, hogy mennyire jóban vagyunk - mondtam, miközben egyre homályosabban láttam."

〰〰〰

" - Mit csinálsz holnap suli után? - vigyorodott el, mire elvörösödtem.

- Öööö...semmit - bámultam a földet, hogy ne lássa mennyire zavarba jöttem.

- Nincsen kedved elmenni velem mondjuk moziba? - kérdezte, mire kiköptem az innivalómat. Randira hívtak. Engem. Nem is akárki. Hát mindjárt elvisz egy meteor."