day 17.
17., Dolgok, amik sokszor átfutnak az agyamon
Hogy mennyire imádok aludni, meg enni; az, hogy nem kéne annyit ennem, mert fogyni akarok; hogy mikor mehetek fodrászhoz (tudom, béna ;D); hogy mikor mehetek végre megcsináltatni a tetkóm; hogy miért olyan idióták, és unalmasak az osztálytársaim; hogy melyik animét nézzem a csillió-ezer közül, ami a listámon van; hogy írnom kéne végre valamit; hogy randiznom kéne valakivel [két potenciális személy is van: az egyik egy szerencsétlen srác, aki nem csapja le a magas labdákat, amiket dobok neki; a másik egy nálam talán két évvel fiatalabb csaj, akinél talán még esélyem is lenne, de hát, ez jövő májustól kezdve elég érdekes szituációba fordulna át (akkor leszek 18 😏)]; és az, hogy próbálom minél intenzívebben elfelejteni, hogy láttam a Boku no Pico mindhárom részét. Na azt... azt próbálom fehérítővel, cloroxxal, és minden egyéb tisztítószerrel kivakarni az emlékezetemből.
Na, de hogy ne legyen ilyen sötét befejezése a résznek, még azt is megemlíteném, hogy az is sokszor eszembe jut, hogy rendesen meg kéne erőltetnem magam, és normálisan kéne hoznom a részeket, hiszen tudtam, mire vállalkoztam, de azért a ti kedvetekért, hacsak ilyen hektikás, azaz szedett-vedett módon is, de azért elhalmozlak titeket ezzel a finomsággal.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro