Nagyon fiatal voltam, mikor először megismertem őt. A gimnázium második évében figyeltem fel rá, ugyanis eddig mindketten a saját csoportunkkal lógtunk. Ő populáris volt, de én sem panaszkodhattam, engem is elég sokan ismertek.
Egészen addig nem beszéltünk, míg egy napon egymás mellé nem ültettek irodalom órán. Idáig csak szemezgettünk a folyosón, jobb esetben pedig köszöntünk egymásnak.
Azon a végzetes irodalom órán miközben a tanár magyarázott, ő suttogva megszólított engem.
- Szia, széplány. Luke vagyok.
Kaján vigyor díszelgett arcán, amikor bemutatkozott. Természetesen tudtam, hogy így hívjak.
- A nevem nem széplány, hanem April - feleltem fojtott hangon megjátszott bosszúsággal.
- Számomra az vagy - mondta féloldalas mosollyal.
Megforgattam a szemem, de imádkoztam, hogy arcom ne váljon lángvörössé.
Az óra végéig üzeneteket írtunk egymásnak. Láttam, ahogy Luke barátai összesúgnak mögöttünk, és az én legjobb barátnőm, Chloe is gyakran pillantgatott felénk.
Aztán mikor már a folyosón sétáltunk Chloeval, Luke utánunk rohant.
- Ezt ott hagytad - mondta, s kezembe nyomta a füzetemet.
Elpirulva megköszöntem, majd Chloe lelkes kérdezősködését figyelmen kívül hagyva kezembe vettem a cetlit, ami a füzetemből lógott ki. A szememet végig vezettem a rövid üzeneten, aztán széles mosoly terült el az arcomon. Ez állt rajta:
"Hívj fel, széplány x"