Úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy eljegyzési partit. Meghívtuk a szüleinket és a barátainkat is. Mivel a lakásunk túl kicsinek bizonyult egy buli megrendezésére, Luke anyukája, Liz felajánlotta, hogy az ő házukban tartsuk meg. Emellett pedig azt is megígérte, hogy mindent elrendez számunkra, mi csak törődjünk a munkával és az iskolával. Amikor az én anyukám is tudomást szerzett az egészről, azonnal beszállt az ünnepség előkészítésébe.
Jelenleg a tükör előtt ácsorogtam, az új ruhámban, amit Luke-tól kaptam, tökéletes frizurával és sminkkel, az ujjamon pedig egy jegygyűrűvel. Hosszú percek óta néztem farkasszemet a tükörképemmel, és nem ismertem meg magam. Annyira különböztem attól a lánytól, aki a gimnáziumban voltam. Sokkal idősebbnek tűntem. Az Isten szerelmére, a saját eljegyzési partimra készültem!
Mielőtt még kiborultam volna, kinyílt az ajtó, s Luke jelent meg mellettem.
- Készen állsz?
- Igen - nyeltem egy nagyot. - Mehetünk - bólintottam, majd megragadtam Luke kezét, és összekulcsoltam az enyémmel.

...

A ház előtt már jó néhány kocsi parkolt, amikor odaértünk. Éreztem, ahogy a szívem a torkomban dobog, miközben kiszálltunk, de sikerült megnyugodnom, mivel Luke egy csókot nyomott a kézfejemre, és egy bátorító mosolyt küldött felém.
- Hát akkor itt az idő - suttogta, majd magával húzott a szépen kidekorált házban, ahonnan halk zene és az emberek beszélgetése hallatszódott.