Este már alig vártam, hogy Luke megérkezzen. A délutáni óráimon egyáltalán nem tudtam odafigyelni, és csak azokon a fehér bogyókon járt az eszem. Mire kell ez neki? Miért nem mondta el? Mire végre hazaértem, teljesen ideges voltam. A kanapén kuporogtam, amikor meghallottam a bejárati ajtó csukodását, és Luke jellegzetes lépteit. Pár másodperc múlva megjelent előttem. Fekete nadrágot meg egy szürke zakót viselt. Tökéletesen nézett ki, mint mindig, viszont ez most nem terelte el a figyelmemet. Válaszokat akartam.
- Szia, kicsim! - szólalt meg, aztán odahajolt az arcomhoz, azonban mielőtt meg tudott volna csókolni, elfordítottam a fejem. - April, mi a baj?
- Ezek micsodák? - mutattam fel az üvegcsét. Nem állt szándékomban köntörfalazni.
Luke arcáról hirtelen minden érzelem eltűnt. Összeszorította az ajkait, majd a tekintete találkozott az enyémmel. Akkor vettem észre, hogy milyen karikás a szeme.
- Hol találtad? - kérdezte meg. A hangja ismeretlen volt. Hideg és távoli.
- A fürdőszobában lévő szekrényben.
Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Kezdett elfogyni a türelmem.
- Luke, mit rejtegetsz előlem?
Továbbra is engem bámult, de egy idő után vonásai megenyhültek, letelepedett mellém, és összekulcsolta a kezeinket.
- Semmit, April. Ez csak pár nyugtató, nem komoly. Azért kellenek, hogy rendesen tudjam végezni a munkám.
- Miért nem hagyod ott, ha ennyire kikészít? - néztem rá komolyan.
- Nem tehetem - csóválta meg a fejét. - Apa már mindent eltervezett számomra.
Mivel nem tudtam, hogy erre mit feleljek, megöleltem őt. Reméltem, hogy ez az ölelés mindent elmond, amit én nem tudok. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem a nyakát csókolgatni, mire Luke lehunyta a szemét, és jobban magához húzott.
- April, mit csinálsz? - kérdezte akadozó lélegzettel.
- Shhh - helyeztem az ujjam az ajkaira. - Azt akarom, hogy ma este jól érezd magad. Megengeded ezt nekem?
Mikor egy jóleső sóhaj, azt követően pedig egy nyögés hagyta el az ajkait, tudtam, hogy megkaptam az engedélyt.