Az üzenetes dolog után minden olyan gyorsan történt. A hétvégén randizni mentünk, aztán pedig egyre többet voltunk együtt, és ezt mindenki észrevette.
Fogalmam sincs mikor lettem szerelmes Luke-ba. Persze, a külseje már régen felkeltette az érdeklődésemet, akárcsak mindenki másnak. Luke köztudottan helyes srác volt, akit mindenki megbámult. Hiszen ki ne vette volna észre a szőke haját, amit folyton felzselézve hordott, az igéző kék szemeit, amivel állandóan zavarba tudott hozni, a magas, sovány alkatát és a levakarhatatlan, öntelt vigyort? Emellett ne feledkezzünk meg a magabiztos, vicces, időnként pimasz személyiségéről sem, amivel mindenkit le tudott venni a lábáról, köztük engem is.
Mi ketten olyanok voltunk, mint égés és föld, de vonzottuk egymást, mint a mágnesek. Egyszerűen képtelen voltam ellenállni, így csak sodródtam az árral, és hagytam, hogy történjenek a dolgok, amik most az egyszer igazán jól haladtak.
Még az sem tudott lelombozni, hogy anya folyton azt mondogatta, hogy vigyázzak Luke-kal, mert a végén én leszek az, aki rosszul fog járni. Nevetve megcsóváltam a fejem, és kijelentettem, hogy ilyen soha nem fog megtörténni. Minden olyan tökéletes volt, hogy akkor még ezt elhittem.
Ma már minden megváltozott, és én teljesen mást gondolok.