Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

cinq

A szalagavató tökéletesen sikerült. Azt hiszem, még soha nem voltam ennyire elégedett, mint azon a napon. Minden a terv szerint haladt, és mindannyian egy csodás estet tudhattunk magunk után.
Utána még mindig nem tudtam, hogy mire számítsak. Mi fog történni kettőnkkel? A válaszra nem kellett sokat várnom.
Luke egy áprilisi napon besétált a szobámba, és miután egy csókot nyomott a számra, komoly arccal beszélni kezdett.
- Tudom, hogy mihez fogunk kezdeni az érettségi után.
Várakozva néztem rá, azonban féltem is. Mégis mit agyalt ki?
- Én az apám cégében fogok dolgozni, te pedig elmész a főiskolára újságírást tanulni - jelentette ki elégedettséget tükröző arccal.
- De Luke... így alig fogunk találkozni, mert nekem tanulnom kell majd, te pedig estig fogsz dolgozni - mondtam neki szomorúan.
- Ez igaz, azonban ezt meg tudjuk oldani - felelte titokzatosan.
- Mégis hogyan? - néztem rá értetlenkedve.
- Így - válaszolta, majd előhúzott egy kis dobozkát a zsebéből, és letérdelt elém. Elkerekedett szemekkel bámultam őt. Mi folyik itt?
Luke mosolyogva felnyitotta az apró doboz fedelét, és reménykedő szemekkel pillantott fel rám. A doboz belsejében egy kulcs pihent.
- April Hall, meg tennéd, hogy összeköltözöl velem? - kérdezte meg.
Nekem elállt a szavam. Másodpercekig csak a kulcs és Luke arca között kapkodtam a fejem, megpróbálva felfogni, hogy mi történt valójaban az előbb.
- De hát... ez nem... lehetetlen - motyogtam halkan. - Ez egy nagyon komoly döntés, Luke.
- Tudom - bólintott. - Ezért nem is foglak semmire kényszeríteni. Viszont gondolj bele, ez egy remek ötlet!
- Na és a szüleim? - vágtam rá a lehető leghülyébb dolgot.
- Velük már tegnap beszéltem erről, és ők örülnének neki.
Néhány pillanatig csendben maradtunk. Mit kellene tennem? Szerettem Luke-ot, ez pedig csak egy újabb előrelépes lenne a kapcsolatunkban.
- Nos? - tette fel a kérdést rövid idő után Luke.
- Igen - mondtam bizonytalanul, aztán már hangosabban és fellelkesedve. - Igen, igen, igen!
Luke megkönnyebbülten nevetett, aztán hosszasan megcsókolt, majd hátradöntött az ágyamon, és fölém hajolt.
- Akkor mostantól lakótársak vagyunk - mondta vigyorogva.
- Nagyon úgy néz ki - válaszoltam nevetve, és hagytam, hogy Luke ezután végig csókolja a nyakam.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro