Louis:

További egy hét kellett a teljes felépülésemhez. Anya, ha épp nem a Donahue gyerekekre vigyázott, minden idejét velem töltötte. Az annyi, mint rengeteg. A fennmaradó órákban pedig vagy egyedül feküdtem az ágyamban, vagy az én Harrym társaságát élveztem. Azok voltak a legszebb pillanatok. Beszélgettünk, nevetgéltünk, mikor biztosak lehettünk benne, hogy nem nyitnak ránk, szerelmesen csókoltuk egymást, buja szavakat, ígéreteket lehelve egymás ajkaira.

Később, mikor már elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy egy kicsit felkeljek és járkáljak, akkor elkísért eleinte csak kint a folyosón, később már a ház előtt is.

A hatodik napon már nagyon kellemetlen volt, hogy csak a kis lavóromban tudtam lemosakodni, ami általában elég, de most nem tudtam olyan sokáig állva maradni, hogy rendesen tisztálkodjak, a hajamban még mindig ott leledzett a rászáradt vérem, ezért Hazzy felajánlotta a saját kádját a saját szobájában. A derekamat átkarolva segített eljutnom hozzá, addigra Tobias már vitt fel több vödörnyi forró vizet, kedvesem gyengéden le is vetkőztetett, nekem csak annyi dolgom volt, hogy élvezzem a fürdőt és a kényeztetését. Mert természetesen ő akart megfürdetni.

Először a hajam mosta meg, különös figyelemmel távolította el belőle a száraz vért figyelve a gyógyuló sebemre. Aztán elővett egy puha fürdőkesztyűt, beleforgatta a saját szappanjába és azzal csutakolt le, a nyakamtól indulva lefelé végig a testemen. Mondanom sem kell, milyen hatással volt rám az érintése, főleg hogy olyan sokáig nem lehetett benne részem a lábadozásom alatt. Természetesen ő is észrevette, hogy izgalmi állapotba kerültem és igyekezett még kellemesebbé tenni számomra azzal, hogy a férfiasságomra külön gondot fordított. Hátradöntött fejjel, csukott szemmel adtam át magam az érzésnek, ám ő úgy gondolta, játszik egy kicsit velem és mikor már meglehetősen közel kerültem a végső beteljesedéshez, abbahagyta az ingerlésem és a hátsóm felé közelített a kis kezével. Arra azonban sem ő, sem én nem számítottunk, hogy az érintése ott ilyen elképzelhetetlen reakciót vált ki a testemből. Finoman csúsztatta hátra a kesztyűt a heréimen keresztül az összekötő izmon át a fenekemig. És ott...óh, Krisztus az égben, mikor a nyílásomhoz ért, azt hittem, menten kiugrok a kádból, olyan csodálatos volt. Megrémültem, mert az nem lehet, hogy valaki ennyire élvezze a feneke simogatását, de Harry azzal nyugtatott, hogy ha ez jó nekem, akkor ő nem veszi el az örömöm és előtte már ugyan ne szégyenkezzek, hisz mindent látott már belőlem és minden testrészem szereti. Ahogy ezeket suttogta a fülembe az édes rekedt hangján, kitartóan simogatva a nyílásomat és környékét, másik kezével pedig a merevedésemet, olyan gyönyört éltem át, amit addig sosem. Minden alkalom felejthetetlenül csodálatos volt az én szerelmemmel, de ez...ezt nem tudom leírni szavakkal, ilyen egyszerűen nincs.

Aznap éjjel nála aludtam. Kizárt dolog volt, hogy ezek után a szobám magányában tengődjek, ezért a drágám kitalálta, hogy azt mondja, nagyon kimerített a hosszú séta és elgyengített a forró víz, úgyhogy az ő kifejezett kérésére kivételesen nála alhatok. Senki nem emelt kifogást ez ellen, szerencsére nem fogtak gyanút, tudták, hogy nagyon közel állunk egymáshoz, bár azt nem, hogy ennyire... és Harryt nagyon megviselte az, ami velem történt. Befészkelődött háttal nekem én pedig szorosan ölelve a derekát hajtottam álomra a fejem.

Az éj közepén arra ébredtem, hogy Hazzy popsija dörgölőzik az ágyékomhoz. Akaratlan mozgás volt ez, hisz mélyen aludt, de engem teljesen felajzott. Előző nap nem engedte, hogy viszonozzam a kedvességét, tekintettel az állapotomra, de most senki nem állíthatott meg, hogy örömet szerezzek az én göndör angyalomnak. Gyengéd puszikkal borítottam a nyakát és a vállát, kezemmel pedig végigsimítottam a derekán, a csípőjén át a gömbölyű fenekéig. A tenyerembe szinte belefeküdt a kerekded forma és ahogy beljebb haladtam az ujjaimmal, kitapintottam azt a részt, ami nekem akkora örömet szerzett a kádban. Nem tudtam, belőle is ugyanazt a reakciót váltja-e ki, amit belőlem, ezért nagyon finoman kezdtem körkörös mozdulatokkal. Harrym ébredezett, hallottam, hogy más ritmusban veszi a levegőt. Felizgult az én drágaságom, tehát az ő teste is úgy működik, ahogy az enyém. Előrenyúltam és akkor már biztos voltam benne, hogy jól csinálom, mert szerszáma acélmereven várt rám és ontotta magából a kéj nedveit. Belemártottam az ujjam és nedves kézzel folytattam a popsija szeretgetését.

- Ó...Lou...- sóhajtozott - ez csodálatos, ne hagyd abba... - Kezével hátranyúlt a válla felett és fejemet szorosan magára húzta, ezért nemcsak puszilgattam, hanem már szívtam és harapdáltam is a válla és a nyaka vonalát. Harry hátrébb tolta a derekát, hogy jobban hozzáférjek, de arra nem számított, hogy így az egyik ujjam fel fog csúszni a nyílásába. Rettenetesen megijedtem és szabadkozni kezdtem volna, ha nem nyög egy akkorát, hogy attól kelljen félnem, felkelti a halottakat is... Bizonytalanul mozgatni kezdtem az ujjam benne ő pedig folyamatosan nyöszörgött, tekergette a csípőjét, a merevedését már nem lehetett fokozni, úgyhogy mikor a leghangosabb volt, még egyet beleharaptam a vállába, picit mélyebbre engedtem benne az ujjam, másik kezemmel pedig rászorítottam, ezzel eljuttatva őt a gyönyörök birodalmába.

- Teremtőm...- sóhajtozott - ez egyszerűen hihetetlen, Boo ez... ahh... sohasem hittem volna, hogy a fenekem...

- Nekem pont ilyen csodás volt a kádban, Hazzy - puszilgattam a füle tövét. És bár valami egészen különlegeset fedeztünk aznap fel egymáson, ez nem szégyennel, hanem újfajta boldogsággal töltött el mindkettőnket.

Ma van az első nap, hogy ha nem is dolgozni, de már kimehetek egy kicsit önállóan is a levegőre. Szeretném is, meg nem is, látni újra Spencert és hiányzik az egész istálló szag, meg minden, amit ott találhatok, de a legkevésbé sem szeretnék találkozni Stuarttal. Azok után, amit tett, akármi is volt az indoka erre, soha az életben nem vágyom a társaságára. Összeszorítom a fogaim és végül ráveszem magam, hogy belépjek. Thunderhez visz az első utam, meg akarok bizonyosodni arról, hogy ő is jól van már és nem okozott túl nagy sérülést neki ez az álnok. Hála Istennek úgy tűnik, rendben van, a sebe begyógyult, ezek szerint nem volt túl mély. Nyilván nem őt akarta Stuart bántani, hanem engem. Nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire gonosz, anya pedig nem akart erről beszélni. Párszor próbáltam szóba hozni előtte, de csak idegesen hárított, azt hiszem, anya sokkal szégyellősebb, mint gondoltam. Nem tudom azt sem, hogy még mindig apa emlékéhez hű, vagy tényleg nem találta szimpatikusnak a férfit.

Stuart nincs sehol, én pedig ennek kifejezetten örülök. Találok viszont ott valakit, akit eddig sohasem láttam. Egy fiatal fiú, talán velem egykorú, esetleg egy évvel fiatalabb. Szőke üstöke mindenfelé meredezik, amerre csak akar, ez mosolyra kényszerít, mert önmagam látom benne. Én sem tudom soha megzabolázni a rakoncátlan tincseimet. A szemei annyira világoskékek, hogy szinte vakítanak, az arcán pedig kiismerhetetlen kifejezés, amit nem tudok hová tenni. Rám néz, leteszi a szerszámot a kezéből, amit rögtön a nadrágjába is töröl, hogy aztán felém nyújthassa.

- Szia, a nevem Niall. Én vagyok az új lovász - mondja valami olyan szörnyű tájszólással, hogy alig értem.

- Szervusz, én Louis vagyok, szintén itt állok alkalmazásban, csak eddig gyengélkedtem. Új lovász? Erről nem is hallottam. Hol a régi? - kérdezem. Niall meglepődik, mintha valami nagy balgaságot kérdeztem volna.

- Nem tudtad? Elküldték. Megtámadott valakit itt a farmon és azonnali hatállyal elbocsájtották. Lord Donahue egyetlen feltétele volt a felvételemkor a szakmai gyakorlaton kívül, hogy ne legyek könnyen kihozható a sodromból. Nos...nem vagyok - mosolyog.

- Engem támadott meg - mondom elgondolkodva azon, hogy Lord Donahue valóban az én kedvemért vett fel egy szelíd fiút? - Mondd, te honnan jöttél? - kérdezem, mert külön időt arra kellett szentelnem, hogy kibogozzam a mondanivalóját. Közben Harry is megérkezik és régi ismerősként üdvözli Niallt.

- Ír vagyok, miért? - kérdezi, miután fogadta Harry köszönését.

- Csak a tájszólásod miatt - jegyzem meg és azt hiszem, érzékeny területre tapintottam.

- Tájszólásom, barátom? Tényleg? Te mondod? - kérdezi felháborodottan - Szerintem te meg nem is angolul beszélsz! - ezt nem értem, miért mondja. Soha nem vettem észre, hogy akcentusom lenne...

- Mi baj a kiejtésemmel? - kérdezem tanácstalanul Harryt, mikor Niall hátat fordít nekünk és ott hagy az istálló közepén.

- Semmi az ég egy adta világon - súgja gyengéden a fülembe és észrevétlenül végigsimít a felkaromon. Azonnal lúdbőrözni kezdek, amit ő is észrevesz és csábítóan elmosolyodik - akkor a leggyönyörűbb, mikor a nevem kiabálod a gyönyör közepette.

Csók, drágáim!
Van még valaki ébren? Ha igen, akkor hahó és egyben jó éjt 😁
A többieknek jó reggelt és szép vasárnapot 😘
Szeretettel:
Gotti kapitány
xx