Mielőtt még kinyitotta volna a szemét, igyekezett összerakni magában azt, hogy hol lehet és mi történt vele. Majdnem biztosra mondta volna, hogy egy ágyon fekszik.

Gyomra hatalmasat mordult, Levi úgy érezte elkezdte felfalni önmagát az éhségtől.

Mikor eszébe jutott mit tett vele a szürke bőrű, szaggatottan kezdte venni a levegőt, ahogy megrohanták a szégyen keserű érzései.

Lassan résnyire nyitotta szemeit, s mikor a homályos foltok alakot öltöttek, riadt tekintete találkozott egy kíváncsi, smaragdzöld szempárral.

Levi szíve azonnal őrült sebességgel kezdett dobogni, s már gördült volna oldalra, ha valami meg nem akadályozza benne.

- Már aggódtam, hogy sosem kelsz fel. - mondta Eren, olyan közel hozzá, hogy érezte bőrén a meleg leheletet.

Kétségbeesetten pillantott fel jobb kezére, ami valamiért nem akart engedelmeskedni, így nem tudott behúzni a feje mellett két oldalt támaszkodó férfinak.

Mikor megpillantotta a csuklói köré tekert ruha anyagokat, amik karjait az ágyrácshoz láncolták, félelme új szintre lépett. Agya sebesen kezdett pörögni. Fogalma se volt mit tegyen, mindaddig, míg meg nem érezte, hogy lábai nincsenek kikötve. Amennyire tudott, gyorsan előre hajolt és megfejelte a démont, mire mindketten felnyögtek. A fiú szeme előtt kissé elhomályosodott a kép, de tervétől nem tért el, és lendítette térdét, ami durván találkozott a másik ágyékával, aki egy magas C kíséretében dőlt le az ágyról és szenvedett tovább a földön.

Levi kihasználva az alkalmat ülésbe tornázta magát, miközben gyors terepszemlét tartott. Egy hatalmas szobában volt, egy francia ágy kellős közepén. Jobbra hatalmas gardrób helyezkedett el, balra a falon végig hatalmas ablakok sorakoztak, amik előtt el volt húzva a függöny, így a szoba félhomályba burkolózott. Az ablakok közt egy terasz ajtó is helyet foglalt. Szemben egy kétszárnyú ajtó nyílt.

Mint egy rossz pornófilm! - morogta magában.

A kötél szinte belevágott a csuklójába, olyan erővel kezdte el rángatni, jobb kezét.

Arca vicsorba torzult az erőlködéstől.

- Erre nem számítottam. - hallotta meg maga mellől az ismerős hangot. Azonnal odakapta tekintetét és egy éppen az ágykeretbe kapaszkodó Erennel találta szembe magát, mire még jobban kezdte rángatni karját. Annyira, hogy a fehér anyagot a felszakadt varrok alól előszivárgó vére néhol vörösre festette. - Hé! Nyugi! Csak elővigyázatosságból kötöttelek ki. Ha nyugton maradsz, talán eloldozlak... - vigyorgott rá a smaragdszemű, mire egy kis időre abbahagyta a küzdelmet a textillel, de nem azért, mert abban reménykedett, hogy a férfi tényleg elengedi, hanem mert megdöbbentette a másik nyugodt, szinte már derűs mosolya. - Látod? Megy ez. - tápászkodott fel.

Levi továbbra sem mozdult. Feszült figyelemmel kísérte végig, ahogy a férfi a jobb kezéhez sétált. Igyekezett odébb húzódni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

- Elengedlek... egy feltétellel. - mondta a férfi.

Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. - gondolta Levi és fanyar mosollyal fordította oldalra a fejét.

- Ne aggódj! Teljesíteni tudod. - folytatta. Levi enyhén megremegett a gondolattól, hogy mit fog kérni tőle a férfi. - Ne félj! Találkoztunk már. Ártottam neked valamivel? - kérdezte lágy hangon.

Az egész fajtád ártott nekem te nyomorék mutáns bika! - gondolta. Nem merte kimondani, mert félt a következményektől.

- Mond meg a neved! - amint kimondta, Levi hitetlenkedve fordult felé. Tényleg csak ennyi?

-Ri-Riva-ille... - mondta, de hangja halk, karcos és akadozott volt, így azt hitte a smaragdszemű meg sem hallotta, azonban a férfi elkezdte leoldani kezéről a textilt.

Amint kiszabadult a csuklója a fiú azonnal elrántotta karját.

- Okés Rivaille. Mit tettél amiért tömlöcbe zártak? - a fiút váratlanul érte a kérdés. Már éppen válaszolt volna, mikor torka elszorult és köhögni kezdett. Nagyon szomjas volt. Látása elhomályosult a könnycseppektől, kapkodva próbált levegőhöz jutni.

Egy érintést érzett meg a hátán, a következő pillanatban pedig már mohón kortyolta a vizet, amit a smaragdszemű tartott a szájához.

Mikor az utolsó csepp is elfogyott, levegő után kapkodva törölte le sebes csuklójával arcáról a melléfolyt vizet.

- Kérsz még? - Levi csak bólintott. Szorosan lehunyt szemmel próbálta egyenletessé tenni légzését.

Miért kedves? Vagy ez csak a látszat?

Kicsit túlzottan sikerült elmerülnie gondolataiban, mert egy hideg tenyér rántotta vissza a valóságba. A smaragdszemű keze a homlokán pihent, mire Levi azonnal hátrébb húzódott és fejét az ágytámlának döntötte. Gyengének érezte magát.

A férfi nem tett semmit, csak állt és a csendesen pihegő fiút figyelte, aki lehunyt szemmel dőlt el ágyán.

- Hozok neked enni. - mondta, majd kiviharzott. A poharat az ágy melletti kis szekrényre tette le, hogy a fiú elérje, ha szeretné. Alaposan bezárta maga mögött az ajtót, majd sietős léptekkel indult el a konyha felé. Úgy érezte Rivaillenak láza van, de nem hívhatott orvost, mivel senki nem tudhatta meg, hogy nála van. Aggódott... és ez a furcsa érzés markolt a mellkasába. Tudta, hogy még sosem érzett hasonlót.

Levi egyedül maradt a szobában, úgy, hogy fél keze még a támlához volt erősítve. Nyugalom áradt szét a testében. Olyan, amit már régen érzett. A szemhéja belsején táncoló fénypöttyöket tanulmányozta, amik nem tudta, hogyan kerültek oda, mivel alig jutott be fény a szobába.

Hirtelen eszébe jutottak barátai. Egy pillanatra tüdejében rekedt a levegő, ahogy gyorsan átgondolta, hogy azt se tudják él e még egyáltalán, vagy ami rosszabb, mi van ha őket is elrabolták? Légzése egyre egyenetlenebb lett, szemei kipattantak, remegve próbálta kioldozni másik kezét. Azonnal meg kell találnom őket! - visszhangzott a fejében.

Látása elhomályosult és barátai vérbe fagyott testének képe jelent meg szemei előtt. Teljesen elveszettnek érezte magát, s mikor sikerült eloldoznia kezét, elindult az ajtó felé, de nem jutott három lépésnél tovább. Lábai felmondták a szolgálatot és ő összerogyott. A pánik teljesen eluralkodott rajta. Pánik... gyenge vagyok...

《☆》