*három héttel később

A férfiak megragadták, lefogták, mozdulni sem bírt. Könnyei patakokban folytak le arcán, teste remegett. Miért történik mindez velem?

A korbács csattant, majd végigszántott a bőrén. Felordított volna, ha nincs betömve a szája, így csak a teste feszült ívben.

A kín hullámokban perzselte végig minden tagját, nem volt hova meneküljön előle. Hiába rángatta láncait, azok nem eresztették.

A tömeg Rivaille körül jól mulatott szenvedésén. Szeme sarkából látta, hogy a király a trónjáról figyeli, beteg vigyorral az arcán. Mellette Eren állt, semleges arckifejezéssel.

Miért nem segít? Hogy teheti ezt?

Újabb csapások, mindaddig, míg már mozdulni alig bírt. Ernyedten lógott, csak a láncok tartották.

- Végezzétek ki! - hallotta meg a király hangját. - Fiam!

Mindent az ő vére borított. Szinte már vágyott a halálra, hogy megszabadulhasson a sok kíntól.

Eren lépdelt elé, arcán apró mosollyal, kezében karddal, aminek pengéjét nyakához illesztette. Felemelte a fejét, így Rivaille láthatta a szikrázó szemeket.

A férfi közelebb hajolt hozzá, a füléhez.

- Rivaille! - a hangjától a fiú megugrott volna, ha lett volna még ereje.

- Rivaille!

- Rivaille!

- Rivaille! - hallotta meg újra és újra, egyre hangosabban, egyre aggódóbb hangon.

《☆》

A fiú könnyezve ébredt fel, egész teste remegett.

- Semmi baj, már senki nem bánthat! Ez csak egy rossz álom volt! - szorította Eren a mellkasához a fiút.

Rivaille teljesen hozzá préselődött, legszívesebben eltűnt volna.

- Csak egy álom volt... - suttogta a férfi, és végig simított a fején.

Rivaille utálta, hogy ilyen gyenge, hogy szinte minden második este rémálomból riad fel, és a másikhoz menekül.

Azt hitte, ha egyszer visszatér a saját világába, ismét lehet majd a csendes, rossz fiú, akinek a többiek ismerték, de bekellett ismernie, hogy ez sosem volt igaz. Mindig csak a többiek előtt játszotta meg magát. S olyan sokáig alakította ezt a szerepet, hogy már ő is kezdte elhinni, hogy tud olyan érzéketlen lenni, aki leszar mindent. Pedig mindig is gyenge volt. Ezért pedig utálta magát...

- Semmi baj. - ismételte el a férfi újra, miközben felült, a rajta fekvő Rivailleal együtt, így a fiú az ölében ült.

Este a kanapén aludtak el filmnézés közben.

- Gyere menjünk fel az ágyba! Még tudunk pár órát aludni. - Rivaille bólintott, de nem mozdult meg, fejét az izmos mellkasnak döntötte, hagyta, hogy a másik karjai közt biztonságban érezze magát, így Jeager kénytelen volt felemelni őt, és a karjaiban vinni.

《☆》

Reggel a fiú nyöszörögve kellt fel. Kényelmetlenül érezte magát, és pár pillanat múlva már az oka is meg volt... Ami nem más volt, mint a szűk nadrág.

Komolyan? - gondolta. Reggeli merevedés?

Persze tudta, hogy mit kéne csináljon, hiszen mielőtt az egész pokol kezdetét vette, ő is csak egy átlagos tinédzser fiú volt, de akadt egy probléma... A mellette fekvő démon, akinek a hallása sokkal jobb volt, mint egy átlag emberé. Vagyis a falak nem voltak elég vastagok...

Nem mellesleg Eren karja a derekánál fogva szorította, így még mozdulni sem bírt.

- Hmmm... Jó reggelt! - morogta rekedtes reggeli hangján a férfi, a nyakhajlatába, mire ágyéka még jobban elkezdett lüktetni.

A hetek alatt, sokszor csókolták meg egymást szenvedélyesen, de ennél tovább nem mentek. Ez főleg azért volt, mert Rivaille túlzottan félt tovább menni, de úgy tűnt számára, hogy a férfi tud várni. Pedig egy kicsit aggódott, hogy ha nem adja be a derekát, akkor Eren ott fogja hagyni, és bekellett ismernie, hogy nagyon elkezdett kötődni hozzá.

- Neked is... - suttogta Rivaille, miközben próbált elhúzódni.

- Hova mész?

- Csak mosdóba...

- De még nem kaptam meg a reggeli csókom! - kerekedett fölé egy pillanat alatt a másik. A férfi kezei a feje mellett helyezkedtek el, egyik lába vészesen közel volt a fiú érzékeny területeihez.

Feje elkezdett közeledni a fiúhoz.

- Most ne... - próbálta eltolni Erent.

- Olyan sexy vagy, kell az a csók! - mondta, majd a fiú ajkaira hajolt, aki pár pillanat múlva viszonozta is.

A férfi keze végigsimított oldalán, lába előrébb csúszott, ahogy helyezkedett, mire Rivaille felnyögött.

Eren egy pillanatog nem értette, mi történt, majd mikor meglátta a dudort a fiú nadrágján, világossá vált számára az ellenkezés oka.

A fiú kipirult arcára nézett, amitől elszorult a torka. Három hét volt csak az, amióta itt voltak, de ez a kevés idő, nagyon hosszúnak tűnt számára...

- Ha akarod, segítek. - mondta mély hangján, ami csöppet sem segített Levi helyzetén.

- Ne-nem kell...

- Pedig csak jobb, mintha magadnak kéne nem? - kezdte el csókokkal behinteni a fiú vállát. - Na... Ígérem semmi olyat nem teszek, amit ne élveznél! - a fiú felsóhajtott, és lehunyta szemeit. Nagyon jó érzéssel töltötte el a férfi minden érintése.

Nem lehet belőle gond, ugye?

- Rendben. - mondta, és a férfi csak erre várt.

Jobb kezével feltűrte a zavaró ruhaanyagot, míg a fiú nyakát kezdte szívni. Nagyon régóta vágyott erre. Végre megjelölheti, hogy csak az övé. Mindenki látni fogja, hogy az övé...

Rivaille felnyögött az érzéstől, ami hatalmába kerítette, kezével még közelebb húzta Erent, a barna tincsek közé túrt.

Teljesen elvesztette az eszét a vágytól.

Eren keze bebarangolta a hasát, majd a mellkasáig folytatta az útját. Egy pillanat alatt levette a fiú pólóját, így szabaddá vált a másik heges, izmos teste, ami csak még jobban beindította.

Ajkai eljutottak egészen a fiú mellkasáig, ahol azonnal kezelésbe vette a másik érzékeny részeit, mire Rivaille még jobban elkezdett nyöszörögni. Sose hitte volna, hogy valaha érezni fog hasonlót...

A férfi ledobta a saját pólóját is, majd ujjait a másik alsójába akasztotta, de Rivaille megfogta a kezét, és nem engedte neki.

Eren felnézett a rémült, csillogó szemekbe, a kipirult arcra. A fiú az ajkába harapott. Félt.

A férfi visszahajolt ajkaihoz, hogy megnyugtassa Levit, miközben óvatosan elkezdte lehúzni az utolsó ruhadarabot is a fiúról.

- Minden rendben. Vigyázok rád. - suttogta, miközben lejjebb ment, hogy feje egy vonalban legyen a másik ágyékával.

Rivaille becsukta szemeit, karjával takarta el arcát.

A férfi meg fogta lábait, majd feltolta őket, hogy azok a vállain legyenek, és még jobban közel kerülhessen a másik kemény tagjához.

Finoman kezdte kényeztetni a fiút, aki csak ívbe feszült háttal adta át magát az élvezetnek. Egyik kezét a férfi tincsei közé vezette, miközben az a fejét mozgatta, a menny felé terelve a fiút.

- Ahh... Eren! - nyögte gondolkodás nélkül, mire a férfi egy pillanatra megdermedt. Most mondta ki először a nevét a fiú. A legforróbb látvány... És a hangja! - gondolta a férfi.

Újult erővel, intenzíven kezdte mozgatni a fejét, mindaddig, míg megérezte,hogy már nem kell sok ahhoz, hogy a fiú elérje a csúcsot. Akkor abbahagyta, majd visszahajolt Rivaillehoz.

- Nyald meg! - mondta Eren, miközben ujjait a fiú szájához emelte, aki készségesen engedelmeskedett. Csak azt akarta, hogy végre vége legyen, hogy eltöltse az a remek érzés. Abban a pillanatban semmi nem érdekelte.

A férfi lassan kezdte el tágítani, amitől könnybe lábadtak a szemei, és körmeit a másik hátába vájta.

Feszítő, égő érzés volt, de egyben fantasztikus is, főleg, mikor a másik eltalált benne egy pontot, ami arra késztette, hogy ismét a másik nevét nyögje.

A férfi megszabadult a nadrágjától, majd a fiú lábai közé igazodott.

- Ez egy kicsit fájni fog. - mondta, majd egyidejűleg elkedett behatolni, és a fiú szájára tapadt, aki belenyögött a csókba. Körmei feltépték a démon bőrét.

Mikor a férfi teljesen bent volt, és abbahagyta a csókot, Rivaille hátravetett fejjel, lihegve, könnyes szemmel várta, hogy a pokoli érzés megszűnjön.

Sose hitte volna, hogy az első alkalma egy férfival lesz, azt meg még annyira sem, hogy ő lesz alul.

Eren elkezdett mozogni. A bőrük csattanása, és a nyögéseik töltötték be a szobát.

Mindketten lihegtek, és teljesen megfeszültek, mikor elérték a csúcsot.

Először Rivaille érezte meg a fantasztikus érzést, majd mikor izmai megfeszültek a Eren körül, ő is elérte a csúcsot.

A férfi lökött még párat, majd kihúzódott, és eldőlt a fiú mellett.

- Azt hiszem pihenhetünk még egy kicsit, miután megfürödtünk. - mondta a démon kicsit kapkodva a levegőt.

- Igen. - mondta Rivaille, aki még mindig nem igazán tért magához.

《☆》

A kádban a férfinak dőlve, lehunyt szemekkel élvezte a kellemes vizet, és az izmos testet, ami hozzá tartozott... Amihez ő tartozott.

- Sajnálom, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menned! - mondta Eren, Rivaille nyakához hajolva.

- Nem a te hibád... - suttogta Levi.

Te mentettél ki a pokolból, mennyei érzést adtál, és ezért örökké hálás leszek.

[Vége]

Köszönöm, hogy végig olvastad! ❤️❤️❤️