Mi a franc van ezen a helyen mindenkivel? - gondolta Levi, miközben a férfi letépte róla a pólóját és egy adag szőrmére dobta.

- Ezt nagyon megbánod! - kiabálta a fiú.

- Ugyan! - nevetett a férfi.

- Eren! Segítség! - sikoltott fel Rivaille. Tudta, hogy szánalmas. Olyan mint egy hisztis picsa, de teljesen kétségbeesett. Szíve majd kiugrott a mellkasából, szemébe könnyek gyűltek. Felrémlett előtte a vámpír... Nem akarta újra átélni azt a szégyent, azt az undorító érzést, és nem hitte, hogy a démon ezúttal is megmenti majd.

《☆》

A herceg egy barlang bejáratához ért, ahonnét Rivaille kiáltása hallatszott.

Gondolkodás nélkül rontott be az üregbe. Bent rengeteg farkas fordította egyszerre felé a fejét. Több száz fog villant elő. Az állatok egyszerre vetették rá magukat.

Az elsőt még könnyedén félre csapta egy lángnyelvvel, még a negyedikig is könnyű dolga volt, azonban a következő csapat már egyszerre rontott rá.

Miközben a fogak a karjába és lábába mélyedtek, ő próbálta minden erejével kiiktatni az állatokat, azonban, lángjai használatához koncentrálnia kellett. A sok inger, és érzelem pedig ami érte, teljesen összezavarta.

A farkasok nemsokára maguk alá teperték. Négy nagy lény, tartotta a földön.

Bírta a fájdalmat, de a rengeteg karmolás és harapás nyomból patakokban folyt a vére. Régen történt már ilyesmi vele. Máskor mindig megtudta gyógyítani magát, vagy mások látták el sebeit.

A kín, a hangzavar nem hagyta gondolkodni. Csak egy mondat cikázott a fejében, Hol van Rivaille?!

- Nocsak, nocsak kit fújt erre a szél? - hallott meg egy mély hangot. - Ha jól látom a királyi család egyik tagjával van dolgunk! - nevetett fel a férfi, aki lassan Eren látómezejébe került. - Veszélyes lenne életben hagyni... Öljétek meg. - ridegült el a tekintete.

A férfi minden izma megfeszült, ismét harcolni kezdett, azonban ereje nélkül ennyi vad farkas ellen esélye sem volt.

- Neeee! - hallotta meg annak a hangját, aki miatt idáig eljött. Eren a hang forrása felé fordította fejét, megpillantotta Rivaillet, akit egy férfi és egy nő tartott fogva. A fiú remegett, szemei kéken izzottak. Látványától Eren szíve összeszorult. Bűntudata támadt. Ez mind az én hibám...

- Mi lesz már? Öljétek meg! - ordította valószínűleg a vad farkasok alfája.

A parancsit hallva egy szürke bundájú agyarai lába köré záródtak, mire Eren nem bírta tovább tartani magát, felordított.

Komolyan ennyi? Itt a vége?

《☆》

Levi legszívesebben becsukta volna szemeit. Hiába nem bírta a férfit, vonagló, vérben úszó alakja láttán mégis szíve sokkal gyorsabban kezdett verni, és valami a belsejében őrjöngött, hogy cselekedjen.

Szemei még fényesebben kezdtek izzani, teste görcsösen rándult össze. Már nem volt a maga ura. Az ösztönei átvették fölötte az uralmat.

Hirtelen fájdalom hasított végig minden porcikáján, kék tűz perzselte végig kívül és belül. Torkát állatias üvöltés hagyta el.

Félrelökte az őt fogvatartókat, és előre vetődött. Tudta, hogy valamit elfelejt, egy fontos dolgot... De már nem érdekelte semmi. Mancsai puhán érkeztek le.

A kék lángnyelvek végig perzselték a talajt ott, ahova lépett.

Izzó szemei a földön heverő férfi felé fordultak.

Megmenteni! Megvédeni, bármi áron... - ordította valami a fejében.

- Öljétek meg ezt is! Gyorsan! - hallotta meg Escodan hangját. Az éjsötét farkas a férfi felé fordult, aki a parancsot adta. Szemei dühösen villantak. Meghalsz! - gondolta és előre vetődött.

Vele egyszerre négy másik farkas is mozdult, az egyik a lábába akart marni, a másikak a hátára és nyakára mentek, azonban mielőtt elérhették volna Rivaillet, pofájukat tűz perzselte fel. És ez történt az azt követőkkel is, akik rávetették magukat.

Levi megállíthatatlannak érezte magát, ahogy karmai az alfa bőrét hasították, fogai a torkára kulcsolódtak. A friss, meleg vér íze elöntötte a száját.

Megölte az alfát, és a belsejében tomboló farkasa még többet akart.

Felvonyított, szemeit lehunyta. Tettére a legtöbb farkas megmerevedett, voltak akik a kijárat felé rohantak, mások ott ahol voltak lefeküdtek és megadták magukat. Csak páran vicsorogtak továbbra is Levire.

A kék szemek az engedetlenek felé villantak. Négy az egy ellen volt a felállás.

A másik négy jóval termetesebb volt Levinél, azonban az erő, ami újra és újra végigszáguldott a fiú erein, hogy aztán perzselő tűzként távozzon, biztosította az éjfekete farkast arról, hogy nem veszthet.

Csak az a négy választotta el a gyenge szívdobogás forrásától, ahova minden porcikája el akart jutni.

Egyszerre rugaszkodtak el. Karmok és agyarak villantak, vér fröccsent szét. Pár perc múlva már Levi diadalittasan morrant fel.

Egy apró nyögés zökkentette ki. Eren felé kapta a tekintetét, aki az oldalára fordult, és próbált feltápászkodni.

Levi lelapította füleit, és lassan kezdett közeledni felé.

A férfi smaragdzöld, fájdalommal teli tekintete találkozott a kék szempárral.

Örökké meg kell védenem... - gondolta a fiú, miközben orrával finoman visszanyomta a földre a másikat. Ösztönösen cselekedett ismét. Minden erejét a sebesült démon felé kezdte sugározni, aki laposakat pislogva figyelte.

Kezét felemelte, és végigsimított Levi fülén. Gyengén elmosolyodott.

Lassan az összes erő elhagyta a fiú testét, aminek köszönhetően a férfi sérülései elkezdtek begyógyulni. Levi egyre gyengébbé vált, lábai már nem bírták megtartani. Lefeküdt az enyhén remegő férfi mellé, és lassan elnyomta az álom. Megvédeni...

《☆》