Levi visszavicsorgott a farkasra, aki továbbra is csak állt fölötte, mire az állat egy pillanatra abbahagyta a morgást, de továbbra sem volt hajlandó leszállni a fiúról, aki egyre nehezebben vette a levegőt a mellkasán álló fenevad miatt.

- Szállj le rólam! - morogta a fiú. Hangja karcosabb volt, mint általában, de ez cseppet sem tudta érdekelni.

Mondatára a szürkeség hátrált egy kicsit és mancsát letette Levi mellé. A fiú ettől kissé felbátorodott és ülésbe tornázta magát, majd lassan a farkas figyelő tekintetétől kísérve lábra állt. Az állat mozdulatlanul várt, értelmes szemeivel Rivaillet figyelve.

- Öhm... én most elmegyek. - mondta a fiú, de amint lábá felemelte a farkas ismét morogni kezdett. Tarkóján felborzolódott a szőr, mire Levi gyorsan letette a lábát. - Érted amit mondok? - kérdezte. Már annyi furcsa dolgot látott, hogy a képbe akár egy beszélő farkas is belefért volna.

Azonban a farkas továbbra is csak állt, így Levi inkább körbe nézett. A fák közt nem látta a többi farkast, így ismét az előtte állóra figyelt.

- Mit akarsz? Mennem kell! - mondta a sárgás szemekbe nézve, mire a farkas elindult felé. Levi mozdulatlanul várt. Az állat finoman fogai közé fogta a pólója alját, majd elkezdte taszigálni. - Nem akarok veled menni! - jelentette ki Levi, azonban a szürkét vagy nem érdekelte amit mondott, vagy nem értette. - Jó megyek, csak eressz el!

A farkas elengedte, de továbbra is rajta tartotta különös szemeit.

《☆》

Lassan elkezdett sötétedni, és Eren még mindig nem találta meg Rivaillet. Nem sokkal miután elindult elvesztette a kapcsolatot. Szíve hevesen dobogott, szeme izzott a félelemtől és aggodalomtól. Ujjait lángnyelvek nyaldosták, ereje bármikor készen állt arra, hogy a férfi szabadjára engedje.

Egyre beljebb merészkedett a fák közt, amikoris morgásra figyelt fel. A bokrok közül egy fehér farkas lépett elő. Az egyik őr volt.

A férfi kinyújtotta kezét, és egy apró fonalat nyújtott ki az erejéből a farkasig.

- A herceg vagyok. - mondta, mire az állat azonnal lefeküdt, fejét a földhöz szegezte. - Találkoztatok betolakodóval? - kérdezte.

- Igen. - jött az erőfonalon keresztül a farkas válasza. - Egy gyerek kóborolt erre. Sharda vitte magával.

- Mit akar vele?

- Nem tudom.

- Hova vitte? - kérdezte türelmetlenül.

- A nagy barlanghoz.

- Vezess oda! - adta a parancsot, mire a farkas felkelt és elindult, nyomában a férfival.

《☆》

Egy hatalmas barlangban voltak. A farkast követte, aki ide vezette. A terem ahol voltak tele volt más farkasokkal. Levi összesen tizenkettőt számolt. A szürke egy kisebb nyíláshoz vezette.

Egy újabb terembe jutottak be. A mennyezetről sztalaktitok lógtak, a padlón pedig sztalagmitok helyezkedtek el. Az amúgy sötét termet, a furcsa, izzó növények világították meg.

- Miért hoztál ide? - kérdezte Levi, mire a farkas elkezdte beljebb löködni, egy üreg felé, ahol a talajból kiemelkedő lapos szikla állt.

A szürke lökött rajta egy nagyot, mire Levi ráesett a kőre, amitől felnyögött. A farkas megragadta a pólója nyakát és beljebb vonszolta.

A fiú ülésbe tornázta magát, és vacogni kezdett. A barlangban nagyon hideg volt. A farkas lefeküdt mögé, majd hatalmas mancsával magához húzta. Farkát köré csavarta, fejét az ölébe hajtotta.

Levi bizonytalanul simított végig a farkas puha bundáján. Az állat testhője azonnal elkezdte felmelegíteni.

- Nem maradhatok itt... - próbálkozott Levi, azonban szavaira a farkas ismét morogni kezdett, majd elkezdte nyalogatni a kezét. A fiú felsóhajtott és nekidőlt a farkas bundás oldalának.

Bárány a farkasveremben. Hogy a fenébe fogok kijutni? - gondolta. - Ha kiakarnék menni, egy egész hordán kéne túljutnom! Esélytelen!

Aztán eszébe jutott, hogy talán ha olyan fenevaddá tudna változni kijuthatna, de szinte azonnal elvetette az ötletet. Nem leszek szörny!

A farkas hirtelen felkapta a fejét. Levi is arra nézett, amerre ő. Egy férfi közeledett feléjük, aki minimum két fejjel magasabb volt a fiúnál, aki nagyot nyelt az idegen láttán.

A szürke leugrott és elindult a kijárat felé. Levi egyedül maradt a férfival.

- Üdvözöllek! - mondta. - A nevem Escodan, a vad farkasok alfája vagyok.

- Miért vagyok itt? - tért rá azonnal a témára Levi, mire a férfi halkan felnevetett.

- A területünkön járkáltál. Engedélyünk van arra, hogy megöljünk minden betolakodót, hálásnak kéne lenned!

- Dolgom van. Hagyd, hogy el menjek!

- Nem tehetem. Különben is, mi dolgod lenne egyedül? - mosolygott a szőkés-barnás hajú, izzó-sárga tekintetű a fiúra.

- Nem tartozik rád. - morrant fel Levi.

- Akkor szórakozzunk egy kicsit! Gyere! - mondta a férfi és már a vállára is kapta Levit.

- Tegyél le barom! - ordított rá a fiú, akinek szemei kéken villantak fel, habár ezt a másik nem láhatta.

- Maradj veszteg! Esélyed sincs. - mondta Escodan. Levi kénytelen volt belátni, hogy igaza van, így elnyugodott.

A férfi ledobta őt a bejárati csarnok közepére, ahol rengeteg farkas vette körbe őket.

- Mégis mit akarsz? - kérdezte a fejét kapkodva Levi.

- Nagyon egyszerű. - a férfi megnyalta a száját. - Szinte semmit nem kell csinálnod. - fogait kivillantva vicsorgott, ahogy a fiú fölé hajolt. - Magamévá teszlek, majd ők is. - intett körbe. - Most már a mienk vagy kis kölyök.