Szíve a mellkasában dobogott, keze remegett az idegességtől. Fogalma sem volt arról mit tegyen, tehetetlenül járkált fel-alá.

- Kölyök! Engedj be! Nem akartalak megijeszteni! - hallotta a férfi hangját.

Az ablakhoz rohant, reménykedve próbálta meg kinyitni, és amikor a zár elfordult hatalmas kő esett le a szívéről. Kinézett, de csak egy sziklás lejtővel találta szembe magát. Veszett ügy... - gondolta csalódottan.

Mégis az, hogy ott tátongott előtte a mélység, valamiért feltüzelte. Az erdő és a szabadság látványa reményt adott neki.

Szinte érezte a szabadságot.

Zogran folyamatosan beszélt, próbálta meggyőzni, hogy nyissa ki az ajtót, azonban ő már azzal volt elfoglalva, hogy kimásszon az ablakon.

A fal nagy, durván megmunkált kövekből volt, bőven talált kapaszkodót bennük. Remegve indult el a meredélyen. Már tíz métert is megtett, amikor talpa elérte a kavicsos-füves lejtőt.

Lihegve engedte el a sziklákat és nézett le a már alig három méteres mélységbe, miközben hálát adott barátainak, amiért egyszer-kétszer elrángatták falatmászni. Majd felnézett a várra. Az épület egy domb tetején helyezkedett el, alatta egy völggyel, amit hegyek öleltek körbe jobbról is és balról is, ahova Rivaille is tartott.

Fentről reccsenésszerű hangot hallott meg, mire azonnal tovább akart indulni. Azonban lába alatt a kavicsok elcsúsztak, ő pedig előre bukott. Kezeit ösztönösen az arca elé kapta, miközben zuhanni kezdett.

Mikor végre abbahagyta a gurulást, az addig tüdejében rekedt levegőt kieresztette, majd felnyögött. Szerencsére nem zuhant sokat, így nem sebesült meg komolyabban. Egyedül a háta és a bal karja sajgott. Bár ez a fájdalom semminek tűnt a korbács okozta sebekéhez képest.

Feltápászkodott és megrázta a fejét. Karját végig lehorzsolta, de nem túl mélyen, és bár sosem volt jó biológiából, anatómiából és egészségügyből, megállapította, hogy a válla valószínűleg kiugrott, borzalmas szúró érzést okozva. Átkozta magát amiért sosem figyelt az órákon.

Jobb kezével a mellkasához szorította fájó karját, majd beljebb indult a fák között.

《☆》

Zogran fejét a földre hajtva kuporgott a herceg előtt. Az imént mondta el, hogy Rivaille eltűnt. Ha nem lett volna muszáj, nem mondja el Erennek, azonban mestere enegedélye nélkül ő nem hagyhatta el a vár területét, így nem mehetett a fiú után.

- Jobban kellett volna vigyáznod rá! Rád bíztam! Tudhatnád, hogy még nem elég erős a kapocs ahhoz, hogy érzékeljem, ha fél, vagy bajban van! Azonnal indulnom kell, mielőtt a völgyet őrző vad kopók találnak rá. - jelentette ki a herceg, akinek szeme felfénylett. Megragadta kardját, és felpattant. - Egy szót sem szólhatsz erről senkinek! - adta ki a parancsot, mielőtt kiugrott az ablakon.

Hol a francban lehet? Ha meghal mindenkit megölök! - gondolta Jaeger.

Erejét használva próbálta feltérképezni a környezetét és megtalálni Rivaille nyomát. Mikor végre ereje összekapcsolódott a fiúéval, betudta mérni hol van a másik. A kapcsolattól egyszerre rohanták meg a másik érzései: fájdalom, félelem, bizonytalanság...

Jaeger testét lángok borították el, majd szélsebesen kezdett el futni, ösztöneit követve.

《☆》

Idő közben Levinek feltűnt, hogy az ég sokkal halványabb, mint amilyen akkor volt, amikor ide került.

Órák telhettek el, mióta a fák közt bolyongott. Meggondolatlan dolog volt csak így lelépni! Se kajám, se vizem, se fegyverem nincs! És ha megtalálnak, lehet fel fal egy szörny, vagy ami rosszabb, Eren ölebévé válok!

Hirtelen zajra kapta fel a fejét, ami az egyik bokorból jött. Nem sokkal a hang után megjelent a gazdája is. Egy hatalmas szürke farkas lépett ki a növények közül. Morgott, orra ráncolódott, ahogy ínyét felhúzva villantotta ki fogsorát.

Baszki... nekem végem.

Az első farkast követte még egy, majd még egy... Végül öt fenevad vicsorgott a rémült Rivaillera, aki próbált mozdulatlan maradni, mert úgy rémlett neki, valami hülye természetes sorozatban azt mondták, akkor nem támadnak a vadállatok.

Azonban az első farkas előre vetődött, és ledöntötte a lábáról Levit, aki nyekkenve terült el a földön.

A farkas vicsorgó pofája pár centiméterre volt az arcától.

A sorozat tévedett... - gondolta, nagyot nyelve.