Három újjabb nap telt el, mióta Eren azt mondta Rivaillenak. Aztán a smaragdszemű démon ismét eltűnt.

Levi azóta nem látta a másikat, így volt ideje szétverni a szobát, majd magába roskadva sírni és gondolkodni. Hiába agyalt, nem jutott semmire, csak arra, hogy piszkosul megakar halni, majd arra, hogy nem vesztheti el a reményt abban, hogy hazajuthat.

《☆》

Éppen az ablakon bámult ki a furcsa növényekkel teli kertre, mikor látása elhomályosult és feje sajogni kezdett. Megpróbált megkapaszkodni a falban, de keze nem érte el a szilárd felületet, ő pedig elvágódott.

Amint a párna cafatokkal és tollakkal teli padlóra zuhant, mellkasába, mintha tőrt döftek volna. A jeges szikrázó érzés minden sejtjét felperzselte. Izmai megfeszültek, mintha valami a földhöz szegezte volna. Még szemét se tudta becsukni az ismeretlen eredetű kíntól.

Pánik uralkodott el rajta, szíve hevesen kezdett verni, levegő után kapkodott, és lassan teljesen belezuhant a sötétbe.

Elájult, és rettenetes álomképek kezdtek villogni szemei előtt.

Eren felé lépett, megragadta a torkát, ujjai szorosan tartották, Rivaille alig kapott levegőt, kétségbeesetten próbált szabadulni.

A könnyek patakokban folytak le az arcán, miközben lábai már nem érintették a talajt. A démon hirtelen elhajította.

Keményen ért talajt, a tüdejéből a levegő is kint rekedt. Nyögve próbált feltápászkodni, de valaki oldalba rúgta, mire gurult egyet.

Felpillantott, és a királlyal találta szembe magát, akinek őrült vigyor terpeszkedett az arcán.

- Engedelmeskedsz már kicsi korcs?

《☆》

Végtelennek tűnő idő múlva az ajtó kinyílt és Eren lépett be a helységbe. A férfi szíve hevesen dobogott, mivel futott, amint megérezte Rivaille fájdalmát. Torka elszorult a látványtól ami bent fogadta, izmai megfeszültek, de azonnal eszébe jutottak a könyvtárban olvasott dolgok. Tudta, hogy nem tehet semmit a másikért.

Feszülten és idegesen sétált a földön görcsösen remegő, fennakadt tekintetű fiúhoz, majd törökülésbe ülve kezdte figyelni a szenvedő fiút.

《☆》

Rivaille teljesen elvesztette az időérzékét hol az álom képei, hol a valóság volt az, amit látott, és a félelmen és fájdalmon kívül nem érzett semmi mást.

Rettenetesen hosszú idő múlva látása kitisztult, izmai elernyedtek. Lihegve bámulta a plafont, majd mikor a szeme sarkában mozgást érzékelt, nagyot nyögve gördült az oldalára.

Ez mégis mi a franc volt?! Egyszer tényleg meghalok!

Amikor megpillantotta az őt figyelő démont, hirtelen nem tudott mit reagálni, így pár percig csak egymás szemébe bámultak.

- Mi a franc volt ez? - suttogta Levi, megszakítva a szemkontaktust.

- A testednek alkalmazkodnia kellett az erőhöz. - mondta.

- Mi?! - kérdezte értetlenül a fiú. Eren nagyot sóhajtott, majd felhúzta a földről Levit, aki hagyta magát. A férfi hirtelen a mellkasához szorította Rivaillet, aki azonnal tiltakozni kezdett, bár erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak. Eren a fejét Levi nyakához hajtotta és mélyen belélegezte a másik illatát. - Mégis mi a francot csinálsz?!

- Majd megtanítalak hogyan használd az erődet. Mostmár démonkopó vagy, teljesen hozzám tartozol... Eddig nem voltam biztos abban, hogy túléled a folyamatot, de erősebb vagy, mint gondoltam. Most már megtudhatják, hogy itt vagy, mert többé nem goartanori, hanem delotrani vagy. Örökre velem maradsz...

《☆》