Tovább tartott, mint gondolta, az, hogy bármilyen étellel kiszolgálják. Mikor személyesen állított be a konyhára, a szakács össze-vissza makogott és csak szabadkozott, majd feltálaltak neki egy négy fogásos menüt, ami, habár nagyon ízletesnek tűnt, ő csak egy tányérra pakolt pár dolgot, majd lelépett.

A szobába lépve a földön fekvő fiúval találta szembe magát. Azonnal bezárta az ajtót, majd lerakta a tálcát az egyik komódra.

Sietve térdelt le a fiú mellé, aki magzatpózba kuporodva csendben sírt és reszketett.

- Rivaille! Rivaille! - kezdte el kétségbeesetten rázogatni a fiút, akinek az izmai görcsösen feszültek meg.

Bassza meg! Mit tegyek? Mi baja? Mi a franc van?!

Jobb ötlet híján megfogta a fiút és a fürdőbe vitte. Pár percig gondolkozott, majd berakta a kád egyik végébe. Megállapította, hogy Rivaille nincs magánál, s tudta, nem hívhat orvost.

Megengedte a csapot, majd a jéghideg vizet egyenesen a fiúra irányította, aki azonnal riadtan kezdett el kapálózni és prüszkölni.

- Nehgrrr... - mondta érthetetlenül, tágra nyílt szemekkel, az orrába és szájába jutó víztől fulldokolva.

Mikor Eren elég ébernek találta a másikat, aki elkezdett kimászni a kádból, elzárta a csapot. Csak egy pillanatig nem figyelt Rivaillera, és a következő pillanatban már egy hangos csattanásra kapta fel a fejét.

A csurom vizes, reszkető fiú a csempén terült el, tágra nyílt pupillákkal, enyhén sokkos állapotban. Szemeit nem merte levenni Erenről, aki megindult felé, mire ő esetlenül, négykézlábra állt, majd visszahanyatlott és minél inkább próbált távolodni.

Nem értette hol van és hogy került oda, utolsó emléke a tömény, keserű kétségbeesés masszája volt, ami megbénította.

- Nyugi. - guggolt le elé a smaragd szemű, tisztes távolságot tartva, szemében furcsa csillogással, és arcán tanácstalansággal. - Nem tudtam mi mást tehettem volna, de úgy tűnik ez működött.

Levi nagyot nyelt, még mindig nem értette mi történt vele, s csak mereven bámult az előtte lévőre, majd mikor felfogta mit mondott értetlenül nézett Erenre. Akkor ő most segített nekem?

A férfi, lassú mozdulatokkal, hogy ne ijessze meg még jobban Rivaillet, felemelte a fiút, aki nem akart és nem is mert tiltakozni. Leültette a csuromvizes fiút a kád szélére, aki azonnal a hideg falnak döntötte fejét és laposakat kezdett pislogni.

- Hozok neked ruhát, maradj itt! Ha lehet ne ess le! - mondta, majd kiszaladt.

Levi egyedül maradt. Olyan volt mintha mindenre egy súlyos ködrétegen nehezedett volna. Tagjai ernyedten lógtak, gondolatai lomhán csoszogtak.

Hamarosan Eren egy adag ruhával tért vissza, majd pár percig csak figyelte a laposakat pislogó, semmibe bámuló Rivaillet.

- Most el kell mennem, fürödj le, aztán egyél! - mondta, majd a mellkasát szorító érzéssel és bordáit ostromló szívével kiviharzott, miközben a halántékán legördülő cseppeket törölte le.

Levi automatikusan engedte meg a forróvizet, majd semmivel nem törődve helyezkedett el a kádban. Fáradtnak érezte magát és elveszettnek. Elhatározta, hogy ha csak pár percig is, de élvezi az életet és nem gondol semmire.

A forró víztől borzongás futott végig testén és akadozva fújta ki a levegőt. Mintha a napsütésben lebegett volna a felhőkön. Sosem hitte, hogy egy egyszerű fürdő ilyen jól eshet. Úgy érezte, ezen a pokoli helyen töltött idő alatt felhalmozódott összes mocsok semmivé lesz, mintha minden undorító érintés eltűnne.

Talán elaludt, mert a következő pillanatban már a kihűlt víz vette körbe. Dermedt tagokkal kászálódott ki, és kezdte el magára venni a kikészített ruhákat, majd botladozva elvánszorgott az ágyig, amin egy roskadásig megrakott tálca várta, tele, számára ismeretlen étellel. Fáradsága, mintha elillant volna. Nem gondolva rá, hogy akár bele is halhat ha megeszi, vagy pokoli kínokat élhet át, kezdett el enni egy halványkék nyúlcombra emlékeztető húst, aminek édeskés, mégis sós csirkére emlékeztető íze megborzongatta.

Miután elpusztította a tálca tartalmát és ivott is, a kimerültség ismét úrrá lett rajta. Gondolkodás nélkül bevackolta magát a puha takaró alá, s szinte azon-nyomban beszippantotta a sötétség.

《☆》

Eren nyugtalanul járkált sötétedésig fel-alá a palotában. Keze remegett az elfojtott érzelmektől. Nem tudta miért vert a szíve egyenetlenül, s a nagy étkező csarnokban elfogyasztott 3. pohár tömény méreg után már nem is akarta. Egyszerűen csak cselekedni akart. Az alkoholtól felbátorodva, határozott lépésekkel indult el szobája felé, maga mögött hagyva a részeg katonákat és egyre fáradó zenészeket.

Szinte berontott a kétszárnyú ajtón, s miután bezárta, egyenesen az ágy felé indult. Démoni erejének köszönhetően tökéletesen látta a megrezzenő Rivaillet, aki álmosan dörzsölte meg a szemét és pislogott a homályba.

Nagyon aranyos...

Eren lerúgta cipőjét, majd lerántotta a takarót, mire a félig még alvó fiú felnyüszített. A smaragd szemek vágytól izzottak a homályban, ahogy a fiú az értetlen acélkék tekintetek fölé kerekedett. Jaeger lefogta a másik tiltakozó kezeit és végignyalt a másik álla vonalán. A fiatalabb csendben, enyhén tiltakozva tűrte, ahogy Eren keze feltűrte pólóját és végig simított szaporán emelkedő mellkasán. Szemébe könnyek gyűltek, ahogy végre felfogta a helyzetet.

A smaragdszemű megdermedt és a lefelé szánkázó könnycseppeket figyelte.

- Félsz? - kérdezte vágytól elmélyült hangon, mire Levi bizonytalanul bólintott.

A démon nem akarta, hogy a másik féljen tőle, és az előbbi felindulása ellenére, nem akarta kényszeríteni se semmire Rivaillet.

Eren gondolkozva bámult maga elé, míg egy kivitelezhető ötlete nem támadt, miután megállapította, hogy nem akarja, hogy a fiúhoz bárki más is hozzáérhessen.

- Nincs okod félni. Míg erősebbé nem válsz, nem fogok semmi olyat tenni. - mondta, majd a kicsit sem nyugodt Rivaillet hátra hagyva indult el a fürdő felé és zárkózott be.

Rivaillet hiába zaklatták fel a történtek és kezdtek el cikázni a gondolatai, az álom vaskarmai hamar visszarántották ismét a sötét tenger hullámai közé.

《☆》