Levinek kellett egy kis idő, mire emlékei összeálltak. A feje és a lába is rettenetesen fájt, ezen felül pedig még a szemét is alig bírta kinyitni.

Végül a félálomban való hánykolódásból két dolog zökkentette ki. Az egyik a tény felfogása volt, hogy egy farkasokkal teli helyen aludt el, vagyis inkább ájult el a kimerültségtől, a másik a fekhelye volt, ami kényelmet adott neki, de elkezdett mozogni.

Morgott egyet, ahogy végre rászánta magát arra, hogy megnézze hova került.

Acélkék szemei egy smaragzöld szempárral találkoztak össze.

Erenen feküdt, aki felébredt, és most őt figyelte.

Levi a közelségétől riadtan pattant fel, azonban lábai összerogytak alatta. Hátsó lábába fájdalom nyilalt. Fejét is a földre fektette és úgy pihegett, lelapított fülekkel.

Szemei felmérték a terepet. A szőrméken feküdtek, a barlang közepén. Körölöttük a kövön rengeteg farkassal. A sötétség ellenére Rivaille szemei minden apró részletet kitűnően láttak.

Az állatok nem támadtak. Levinek eszébe jutott, hogy akit megölt, az az alfa volt. Ha kettes biosz tudása nem hazudott neki, akkor ő volt az alfájuk.

- Rivaille! - nyögte Eren, mire a fekete farkas azonnal felkapta a fejét.

Levi kíváncsian tekintett a démonra, aki lassan ülésbe tornázta magát. Nem mert közelebb menni, se távolabb.

Majdhogy nem olyan érzéssel töltötte a smaragdszemű hangja, mintha parancsra várna tőle.

Furcsa érzés volt számára, de már nem akart elszökni. Futni amilyen messzire csak tud. Úgy érezte jó helyen van. Pont ott, ahol lennie kell.

- Gyere ide! - mondta a démon. Levi enyhén megremegett parancsoló hangjától, de amennyire gyorsan tudott, engedelmeskedett.

Farkát behúzta lábai közé, füleit lelapítva hagyta, s lassan araszolva kezdett haladni.

Annak ellenére, hogy már nem akart minden porcikája elfutni, utálta magát amiért olyan mint egy engedelmes pincsi.

Eren feltérdelt, keze megindult Levi felé, Levi ütésre számított engedetlenségéért, amiért megszökött, szemeit riadtan csukta be. Azonban a démon ujjai finoman simítottak végig a farkas fején, majd oldalán egészen a lábáig. Ujjai nyomán meleg bizsergés árasztotta el Rivaillet.

Rivaille megugrott és felnyüszített, mikor Jaeger ujjai a combján húzódó sebekhez értek.

A fiúnak fogalma sem volt mikor sérült meg, de igazán fájtak a karmok, vagy agyarak által okozott sebek, amikből még mindig szivárgott a vér.

Jaeger ujjait skarlát folyadék festette vörösre.

- Változz vissza, és akkor vissza mehetünk. Így nem bírlak el, te pedig nem hiszem, hogy vissza tudsz sétálni. Sajnos most nem tudlak meggyógyítani. - mondta kedves hangnemben a férfi.

Változzak vissza... Hogyan?

Levi nyüsszögni kezdett. Tanácstalanul figyelte a másikat.

- Próbálkozz! - simított végig fején a férfi ismét.

Rivaille lehunyta szemeit, és arra gondolt, hogy visszaalakul emberré. Pár percig nem történt semmi, aztán hatalmas kín mart minden porcikájába. Legszívesebben ordított volna, de mozdulni sem bírt.

Pár percig csak a szenvedést érezte, aztán már csak enyhén remegett.

Eren ráterített egy szőrmét, hogy ne vacogjon annyira.

A farkasok körülöttük érdeklődve figyeltek. Majd az egyik elfutott, és pár perc múlva pár ruhával a fogai közt tért vissza.

A szürke farkas ledobta a ruhákat, majd egy kicsit távolabb lelapult. Miért viselkedik így? Azért mert tényleg az alfája vagyok?

Levi remegve, összeszorított fogakkal küzdötte fel magára a nadrágot, majd a pólót, miközben igyekezett a szőrmével takarni magát.

Mikor végzett, Eren felállt, és kezét nyújtotta Levinek, aki el is fogadta. Azonban Rivaille túl gyenge volt ahhoz, hogy megálljon a saját lábain, Eren látta ezt, és mielőtt még a másik összeeshetett volna, elkapta.

Levi az erős karok közt furcsa biztonságot érzett.

A férfi letérdelt, így Levi a hátára tudott mászni. Olyan fáradt volt, hogy a legkevésbé sem tudta érdekelni, hogy rengetegen látják gyengeségét.

- Haragszol? - kérdezte félve Levi, ahogy kezeit Eren nyaka köré kulcsolta.

- Nem, ügyes voltál... Nem kellett volna ezt tennem. Sajnálom! - mondta a másik kissé rekedt hangon. Levit meglepte a férfi. Nem tudta mire számított, de erre nem.

A férfi elindult vele a hátán, pár farkas követte őket egy darabig, de nem tettek semmit.

Hamarosan Levin úrrá lett a fáradtság, és a füst és erdő illatú férfi hátán elaludt.