*Asztrid szemszöge*

Az este alig tudtam aludni, mivel kétszer is felkeltem, mert rosszul voltam. Egyszer olyan hajnali kettőkor és másodjára olyan hajnali négy órakor. Először nem voltam benne biztos, hogy miért, de mikor másodjára is ki kellett mennem akkor már tudtam, hogy a rémálmom valóra vált.

Nem tudom, hogy fogom ezt végig csinálni és, hogy hogyan fogjuk ezt meg magyarázni, és hogyan fogom ezt túl élni. Reggel, mikor felkeltem megint rosszul voltam, gyorsan kimásztam az ágyból, felvettem a köntösömet majd a fürdőbe mentem, miután kijött belőlem minden, ami még bennem maradt kis étel, visszamentem a szobába és ki nyúltam az ágyon. Hablaty még aludt, de nem akartam felkelteni, így próbáltam pihenni, de nem ment. Hablaty kezdett ébredezni nagy örömömre, és mikor felkelt így köszöntött:

- Jó reggelt, jól vagy Asztrid? - kérdezte mert szerintem észrevette rajtam, hogy legyengültem, és hogy nem voltam jól.

- Jó reggelt, és egyáltalán nem vagyok jól, mert ugyan is este kétszer is hánytam és ma reggel is most az előbb.

- Jaj ne, és most mi lesz? - kérdezte és közben felült

- Nem tudom, de én nem akarom Hablaty, én... én nem akarom ezt végig csinálni.

- Tudom Asztrid. És segítenék ha tudnék, de ezen csak Gothi tud segíteni.

- Még szerintem ő sem.

- Kérsz reggelit? Mert egy kicsit enned kell, hogy haza tudjunk menni.

- Megpróbálok enni, hátha bennem marad.

- Várj, mindjárt hozok valamit - mondta majd gyorsan felöltözött és lement. Majd pár perccel később egy kis gyümölcssalátát hozott amit imádok.

- Tessék, egy kis vitamin. Hogy jobban legyél - mondta majd az ölembe rakta a tányért, mert közben nehezen, de sikerült felülnöm.

- Köszönöm - mondtam majd lassan és óvatosan elkezdtem enni.

- Szívesen, csak egyél.

- Te nem eszel?

- De, csak majd lent.

- Nem eszel velem?

- Asztrid...

- Akkor nem eszek, ha nem eszel velem! - jelentettem ki, és abbahagytam az evést.

- Rendben, eszek - mondta majd kiment, és ő is egy kis gyümölcssalátát hozott magának.

- Na tessék enni.

- Akkor te is.

- Jó - mondtam, majd újra kezdtem enni, de lassan, hogy megmaradjon bennem. Mikor befejeztem, vártam egy kicsit, hogy nem kell-e megint kimennem, de szerencsére ez már bennem maradt.

Hablaty is befejezte az evést és így szólt:

- Na, hogy érzed, jobb, hogy ettél egy kicsit?

- Igen, már jobban is vagyok, és úgy látom ez bennem is maradt.

- Akkor jó, mert lassan menni kéne haza.

- De Félénkkel mi lesz?

- Majd én rá veszem, hogy jöjjön velünk, de neked most velem kell repülnöd.

- Hablaty jól vagyok, ki fogom bírni.

- Asztrid, én téged féltelek és nem őt.

- Tényleg? Mert azt hittem, hogy...

- Igen, engem az érdekel, hogy te jól legyél, és hogy biztonságban legyél.

- Tudom, de akkor is a te gyermeked is - az utolsó szót nagyon fura volt kimondanom, mivel még nem akartam egy gyereket sem és most meg az én hibámból kilenc hónap múlva lesz egy kisfiam vagy egy lányom.

- Tudom, de akkor is engem nem érdekel Asztrid, nekem te fontosabb vagy mint ő.

- Köszönöm, de most már menjünk lassan - mondtam majd lassan felálltam, de közben Hablaty is segített.

- Várj, majd én kinyitom - mondta majd kinyitotta előttem az ajtót, és lassan lementünk a lépcsőn.

*Hablaty szemszöge*

Nem értettem, Asztrid miért volt tegnap este olyan, mert most szegény legyengült, fáradt és beteg is.

Bánt a dolog, hogy most akarata ellenére terhes lett, és magamat is hibáztatom amiért engedtem magam. Nem tudom hogy fogjuk ezt végig csinálni Asztriddal, de remélem, hogy Asztrid nem fog belehalni, mert ha belehal a szülésbe akkor én is véget vettek az életemnek. Mert nekem Asztrid az életem része és nem tudom mihez kezdenék nélküle és Fogatlan nélkül. A lépcsőn lassan mentünk le, mert nem akartam, hogy rosszul legyen, majd lassan leértünk és Fogatlan meg Félénk már fogócskáztak.

- Jól vagy? - kérdeztem Asztridtól mert leült egy székre, miután leértünk.

- Igen, csak fáradt vagyok. Mert este alig aludtam.

- Amint hazamentünk, pihenni fogsz.

- Azt nem te mondod meg most, hanem valaki más.

- Majd megbeszélem én vele.

- Na azt meg nézem.

- Rendben. Na, Félénk lehet nem fogsz örülni annak, amire készülök, de ha velünk akarsz jönni akkor meg kell ezt engedned - mondtam majd ráraktam Fogatlan nyergét, és felrögzítettem rá. - Jól van, nem lökte le magáról, de remélem engem sem fog.

Mondtam majd felültem Félénkre, aki látható módon először furcsállta majd hirtelen felrepült velem együtt.

- Na, nem lökött le magáról - mondta Asztrid.

- Hát igen, még szerencse - kiabáltam Asztridnak, közben leszálltunk Félénkkel.

- Na indulhatunk?

- Tőle kérdezd, ne tőlem.

- Hablaty, én pedig tőled kérdeztem.

- Félénk, indulhatunk haza? - kérdeztem és ő morgott, majd Fogatlanra nézett, aki bíztatóan bólintott rá.

- Na, fordíts! - mondta Asztrid.

- Mehetünk, csak felmegyek össze pakolni, itt várj lent.

- Rendben, siess.

- Sietek - mondtam, majd felmentem össze pakolni. Gyorsan végeztem is, és a holminkkal tartottam lefele a lépcsőn mikor megláttam Asztridot Fogatlanon.

- Na végre, hogy itt vagy - mondta, és összekulcsolta maga előtt a karjait.

- Asztrid, mit mondtam neked?

- Terhes vagyok, nem pedig halálos beteg.

- De engem az nem érdekel.

- Inkább induljunk, rendben?

- Rendben, fogod tudni irányítani Fogatlant?

- Persze, kész vagy?

- Igen – mondtam, majd felültem Félénkre.

- Indulhatunk? – kérdezte, de én csak bólintottam, majd felrepültünk, és hazafelé vettük az irányt. Mikor Hibbantra értünk, leszálltunk a főtéren. Én haza indultam, Asztrid pedig Gothihoz ment. Szerencsére senki nem vett észre, így Félénket el tudtam bújtatni otthon. Miután lepakoltam, indultam Gothihoz, de Fogatlant és Félénket otthon hagytam. Gothánál épp Asztrid volt így kicsit várnom kellett rá, majd Asztrid jött ki és elég szomorú volt.

- Asztrid, mit mondott Gothi? - kérdeztem tőle, közben mentünk lefele a lépcsőn.

- Sajnos igaz, de még nem tudni, hogy fiú vagy lány.

- Engem az nem érdekel, de te jól vagy?

- Én igen, és miért beszélsz róla így, mikor a te gyermeked is.

- Otthon ezt majd meg beszéljük, és ha miatta bajod lesz akkor... - nem akartam befejezni Asztrid előtt.

- Rendben, és valahogy ki kell bírnom Hablaty.

- De Asztrid. Miért nem kérted meg rá Gothi-t?

- Nem vállalta - mondta szomorúan és közben leértünk a lépcsőről.

- Mi az, hogy nem, és ha túl sem fogod élni? - kérdeztem már kicsit felemelt hanggal - Hablaty ezt nem itt kéne meg beszélni.

- Igazad van, ez kényes ügy - mondtam és közben haza értünk, Fogatlan, mellette pedig Félénk feküdt és pihentek. Leültünk az étkezőhöz, majd Asztrid kezdte a beszédet.

- Figyelj, túl fogom élni, és nem lesz semmi bajom.

- Asztrid én... na jó elmondom. Ha valami bajod lesz miatta, és bele fogsz halni és miatta foglak elveszíteni, akkor nem tudom ki fogja felnevelni, mert én biztos nem.

- Hablaty, nem ölheted meg miatta magad ha elveszítesz, mert a falunak szüksége van rád és Fogatlannak is.

- Ez igaz Asztrid, de te hogy vagy ilyen nyugodt?

- Tudod ezt most neki köszönheted, mivel legszívesebben én is kiakadnék miatta, és kiabálnék de ő nem engedi - mondta majd a hasára tette az egyik kezét.

- Pedig eddig te voltál kiakadva, hogy nem akarsz egyet sem, és hogy te ezt nem akarod végig csinálni.

- És hidd el, hogy még mindig így vagyok vele, a véleményem nem változott csak nem tudom magam felhúzni.

- Lassan bele kell törődnünk, nem? - kérdeztem majd óvatosan a hasára tettem a kezem.

- Én nem fogok tudni, sajnálom de én képtelen vagyok rá.

- Megértem, és lehet, hogy én sem fogok tudni hozzá szokni.

- Szerinted fiú vagy lány lesz? - kérdezte és a hasán lévő kezemre tette a kezét és simogatta.

- Nem tudom, de nem is nagyon érdekel.

- Anyukádnak mikor mondjuk el?

- Amikor szeretnéd, de Félénket jobb ha nem látja még meg.

- Azt gondoltam, és még ma megtudná?

- Hívjam át?

- Igen, mert túl fáradt vagyok ahhoz, hogy én még gyalogoljak.

- Rendben, mindjárt jövök.

- Oké siess - mondta, majd kiléptem a házból és anyámhoz vettem az irányt.

*Asztrid Szemszöge*

Nem sokat kellett várnom, mert Hablaty és Valka hamar megérkeztek. Hablaty mellém ült Valka pedig velünk szembe foglalt helyett és így szólt:

- Na mi az a nagy és rossz hír fiam? - kérdezte Valka.

- Hát nagy hír, de annyira nem rossz - válaszoltam Hablaty helyett.

- Hát jó. Anya lehet te fogsz örülni ennek, de mi nem örülünk annyira neki.

- Miért, és minek?

- Én és Hablaty hamarosan... - nem folytattam, mert azt akartam, hogy Hablaty folytassa helyettem.

- Gyerekünk lesz - jelentette ki csak egyszerűen, Valka pedig szorosan megölelte őt és engem is.

- Gratulálok fiam, és hány napja?

- Hát mi nem nagyon örülünk neki, de még csak 1 napja vagyok terhes - mondtam majd az egyik kezemet a hasamra tettem.

- És miért nem örültök annak, hogy lesz egy közös kis örökösötök? - kérdezte Valka.

- Mert én nem szerettem volna gyereket - jelentetettem ki lehangoltan.

- Én meg nem szeretném, hogy Asztridnak miatta valami baja legyen - mondta Hablaty.

- Megértem én, de ez ellen már nem tudtok mit tenni, és fiam azért mégis a gyerekedről beszélsz.

- De anya, nekem Asztrid egészsége és biztonsága fontosabb - mondta Hablaty már kicsit emelt hangon.

- Hablatynak igaza van, mert én nem akartam egyet sem, és most az én hibámból lesz egy.

- Miért a te hibádból? - kérdezte Valka, Hablaty közben a pocakomat simogatta, ami most jól esett.

- Hosszú, majd elmeséljük - mondta de közben simogatta a hasamat.

- Bejelentés mikor lesz?

- Az még rá ér, nem? - kérdezte Hablaty és rám nézett.

- De igen, majd ha növekedni kezd a pocakom, akkor majd elég lesz bejelenteni a falu előtt - mondtam és abba hagytam a pocak simogatást.

- És mikor jöttetek haza?

- Ma, 1 órája. Azt hiszem - mondta Hablaty.

- Értem, de miért nem maradtatok még, nem arról volt szó, hogy 1 hétig lesztek oda? - kérdezte Valka.

- De igen arról volt szó, csak, hogy ez közbe jött, így haza jöttünk - mondta Hablaty és felállt.

- Maradtunk volna, ha ez nem jön közbe miattam - mondtam és újra elkezdtem simogatni a hasamat, mert ez jól esett.

- Értem, de ez ellen már nem lehet mit csinálni.

- Hát igen - mondtam, majd észrevettem, hogy Hablaty jött le az emeletről Fogatlannal és Félénkkel, nem tudom, hogy mikor lépet le, de meglepődtem azon, hogy Félénket is lehozta.

- Anya, ő itt Félénk - mutatott az éj fúriára.

- De ő egy... - nem fejezte be a mondatot.

- Éjfúria, tudom. Egy kis szigeten találtam rá tegnap reggel, és mivel Fogatlan megismerte, így velünk jött - mondta Hablaty.

- Akkor ő egy új családtag? - kérdezte majd Félénk felé nyújtotta a kezét, aki egyből oda is bújt Valkához.

- Szerintem igen, mivel Fogatlannal nagyon összemelegedtek, ugye pajti?

- És hol vannak a kicsik? - kérdezte Valka, és Hablattyal furán össze néztünk.

- Kicsik? - kérdeztük egyszerre.

- Vagy még nincsenek kis sárkányok?

- Még nincsenek egyelőre az is elég, hogy nekünk lesz. Ugye? - kérdezte és rám nézett.

- Sajnos, akaratom ellenére - mondtam majd óvatosan felálltam, de Hablaty is segített.

- Na én akkor megyek, ha nincs több híretek - mondta majd felállt, mert közben féltérdre ereszkedett.

- Nincs, oké szia - mondtam majd megöleltem Valkát, aki óvatosan visszaölelt.

- Szia anya - köszönt el Hablaty is, és ő is megölelte az anyját.

- Sziasztok, és Asztrid te sokat pihenj, és mindig többet, de kis adagot egyél.

- Rendben, köszönöm a tanácsot - mondtam és egy félmosoly jelent meg az számon.

- Nincs mit sziasztok! - mondta majd kilépet a házból.

- Jó, hogy szólt anya, mert lassan enned, és utána pihenned kellene - mondta Hablaty, majd indult a konyhába, de én megfogtam a kezét és így szóltam:

- Rendben, de ma még nem kaptam meg a reggeli csókomat!

- Ha ettél, megkapod.

- Nem, én most kérem.

- Asztrid... - nem tudta befejezni, mert magamhoz rántottam és hosszan megcsókoltam. Később mikor szétváltunk, ő szólalt meg.

- Most már eszel?

- Ha te is, csak akkor - mondtam majd újra megcsókoltam, de most nem hosszan.

- Rendben, várj mindjárt jövök.

- Hova mész?

- A ebédünkért, sietek ígérem.

- Rendben, menj - mondtam majd elengedtem, és ő le is lépet. Majd pár perccel később az ebéddel jött haza.

- Na itt vagyok, sokáig voltam? - kérdezte majd lerakta a tál húslevest az asztalra.

- Nem, és gyere együnk - mondtam majd leültünk enni. Nekem kivételesen most jól esett ez a kis leves, mert a kis krapek nem akarta visszaküldeni. Miután megebédeltünk, én felmentem pihenni, mert nagyon kimerült voltam, és fáradt is. Nagy meglepetésemre Hablaty is jött velem, aminek örültem. A délutánt átaludtuk, én és Hablaty. Este elmentünk kicsit repülni kettesben Fogatlanon. Az esti repülés után hazamentünk, és lefeküdtünk pihenni, szerencsémre nem kellett kimennem egyszer sem, így rendesen tudtam aludni.