*Hablaty szemszöge*

4 hónap telt el az esküvő és a nászút óta, és Asztrid pocakja is növekedésbe kezdett 2 hónapja. De mostanában Fogatlan is nagyon furcsán viselkedik, mert alig hagyja magára Félénket, amit nem értek, hogy miért. Én is egyre jobban félek, hogy Asztridnak nem lesz-e baja, és attól is, hogy nem rosszkor fog-e érkezni a kicsi. Már a nevéről is beszélgetünk, meg persze arról is, hogy vajon lány vagy fiú lesz.

Nem tudom, hogy fogom szeretni, mert miatta szenved Asztrid, és én nem nagyon tudok neki segíteni ebben.

Ma lesz a tizedik sárkány verseny és remélem jó idő lesz, mert most kivételesen én is részt fogok venni rajta. Ha persze Fogatlannak lesz kedve magára hagyni Félénket, csak akkor fogok tudni én is versenyezni.

Reggel mikor felébredtem Asztrid még aludt és én inkább hagytam pihenni, mert szegény így is kimerült. Nagy nehezen kibontakoztam az öleléséből, és felvettem a fölsőmet, majd adtam neki egy apró puszit és indultam le a konyha felé. Fogatlan megint Félénk mellett volt, mint általában. Gyorsan megreggeliztem, majd elindultam a műhelybe. Bent a műhelyben még nem volt senki, így leültem egy kicsit és vártam, hogy Bélhangos megérkezzen. Nemsokára be is toppant, majd így köszöntött:

- Jó reggelt főnök! - köszöntött Bélhangos.

- Neked is. Ma szerinted sokan lesznek?

- Nem hiszem, mert ma van a sárkány verseny. És Asztrid hogy van, vagyis hogy bírja?

- Tudom és még jól van. Hát nem nagyon bírja, de már csak 5 hónap és túl lesz rajta... Remélem.

- Az nem túl jó, de szegénynek még 5 hónapig kell bírnia.

- Hát nem, és inkább váltsunk témát.

- Rendben, Fogatlannal mi van mostanság?

- Nem tudom, de nagyon furcsán viselkedik mostanában.

- Nem lehet, hogy Fogatlan és Félénk sárkányfiókát várnak? - kérdezte Bélhangos, mire én furán néztem rá.

- Ezt hogy érted? Azért viselkedik mostanában így?

- Lehetséges. Ha haza mentél, derítsd ki!

- Az lesz, de majd csak a sárkányverseny után.

- Részt veszel rajta?

- Asztrid helyett, mert neki most egy ideig nem szabad versenyeznie.

- Értem, hát sok szerencsét főnök! - mondta majd megveregette a vállamat.

- Köszi, de ha most nem baj akkor gyorsan hazaugrom, megnézni Asztridot, hogy felkelt-e, ha nem gond.

- Menj csak!

- Sietek - mondtam majd gyorsan leléptem a műhelyből és hazafele vettem az irányt. Valójában csak azért mentem haza, hogy kiderítsem, tényleg lesz-e kis Éjfúria a családban. Hamar haza is értem és Fogatlan köszöntött, mikor beléptem a házba. Asztrid épp a konyhából jött ki és így köszöntött.

- Jó reggelt! Van egy meglepetés aminek örülni fogsz - mondta majd oda jött hozzám.

- Neked is szép jó reggelt, és mi lenne az? - mondtam majd magamhoz húztam.

- Gyere és meg látod! - mondta egy picit vigyorogva, és én csak válaszként megcsókoltam. Majd mikor elváltunk így szólt. - Ezt mire kaptam?

- Reggeli csók, és hadd nézzem azt a meglepetést!

- Akkor jó, gyere! – mondta, majd berángatott a konyhába. Mikor beléptem, megláttam Félénket és két sárkánytojás volt a mancsai alatt. Nem akartam a szememnek hinni, hogy tényleg sárkány tojások azok. Oda akartam menni megnézni, de Fogatlan megelőzött és morgott rám, és én így szóltam:

- Szóval apa leszel te is Fogatlan.

- Nem fura, hogy ő hamarabb mint te?

- De egy kicsit igen.

- És mi lesz a kicsikkel?

- Még nem tudom, de nem fogom őket ki dobni, hanem tisztességes gazdit keresek majd nekik.

- Rendben, és egyébként mi szél hozott ilyenkor itthon?

- Mivel még nincs senki a műhelyben csak Bélhangos, így hazajöttem. Ha nem probléma.

- Inkább örülök neki, és indulsz akkor helyettem?

- Ha Fogatlannak lesz kedve hozzá, akkor igen.

- Ott van Viharbogár, nyugodtan mehetsz vele is.

- Majd meglátom, és hogy vagy? - kérdeztem és a hasára tettem a kezem.

- Rendben, és most egész jól.

- Ettél már? Mert ha nem... - nem fejeztem be mert közbe szólt

- Még mielőtt hazajöttél megreggeliztem.

- Akkor jó, és szerinted fiú lesz?

- Jó, hogy meg kérdezted, mert tegnap délután voltam Gothinál, és meg az ő jóslása szerint örökös lesz.

- És ha nem?

- Nem tudhatjuk még Hablaty, de én már azt várom, hogy legyek túl rajta. Minél hamarabb.

- Ez igaz, és már csak 5 hónap van hátra.

- Ne is mond, addig csak szenvedni fogok.

- Asztrid én segítenék ha tudnék, de... inkább váltsunk témát.

- Rendben, mikor kell visszamenned?

- Majd gondolom Bélhangos jön majd szólni.

- Lehet, de azt tudom, hogy készülnöd kéne a versenyre.

- Ugye nem kell kifestenem magam?

- De igen, és mivel Viharnak kék és narancs színű a festése így neked kék lesz! - mondta és egy széles vigyor jelent meg az arcán.

- Haha nagyon vicces.

- Pedig az! - mondta majd én közelebb léptem hozzá és megcsókoltam. Kopogás választott minket szét, így különváltam és mentem ajtót nyitni. Az ajtó előtt anya volt és ennyit mondott.

- Szia fiam, ha nem akarsz elkésni a versenyről, akkor készülj el, és gyere, mert mindjárt kezdődik. Már csak rád várunk!

- Rendben, mindjárt megyek, csak 5 percet várjatok.

- Oké, akkor megyek és szólok nekik - mondta majd el is ment.

- Jó, köszi! Na segítesz kicsim? - kérdeztem Asztridtól, de válaszul csak a festékeket hozta.

- Gyere, sietnünk kell.

- Tudom - mondtam majd leültem egy székre, és ő elkezdte festeni az arcomat.

- Jól áll a kék szín! - mondta és közben még pingálta az arcom.

- Köszönöm, és ugye nem lesz túl bonyolult?

- Nem, és kész is vagy! - mondta aztán be is fejezte, és én felálltam. Majd így szóltam.

- Rendben, és kapok egy „sok szerencsét" puszit? - kérdeztem és közelebb mentem hozzá.

- Hogy én is festékes legyek? Köszi de kihagyom! - mondta majd hátrálni kezdett.

- Nem leszel, ígérem - mondtam majd mielőtt mondhatott volna valamit, derekára tettem a kezem és gyorsan meg csókoltam. Mikor szétváltunk így szólt:

- Hé ez nem is puszi volt, és most már én is olyan lettem!

- Az nem baj, nálam egy és ugyan az. És nem lettél olyan.

- Mindegy. Gyere, induljunk.

- Vihar fel van nyergelve?

- Igen, csak most nem lesz kipingálva.

- Rendben, akkor menjünk - mondtam majd kiléptünk, és Asztrid Viharbogarat hívta elő aki már fel volt nyergelve, és én fel is ültem rá. Majd Asztrid szólalt meg.

- Kényelmes?

- Igen, te nem jössz majd?

- De igen, csak picit később.

- Rendben, én megyek.

- Szia, és jó versenyzést!

- Köszi, az lesz!

- Nyerd meg helyettem is!

- Rendben. Szia! Majd jössz.

- Szia - mondta és én elrepültem az indulási pontra. Már mindenki ott volt és várták mikor kezdődik a verseny. Amikor meglátott Eret, így szólt hozzám:

- Fogatlant hol hagytad?

- Otthon van, és vigyáz Asztridra.

- Hát akkor ezt a versenyt nem te nyered meg!

- Ne légy olyan biztos!

- Ő itt Viharbogár, nem Fogatlan!

- Csak, hogy Viharnak is vannak rejtett képességei, amikről csak én és anya tudunk.

- Na majd meglátjuk – mondta, de én már nem mondhattam rá semmit, mert Bélhangos szólalt meg.

- Mindenki készen áll? Akkor kezdődön a mai verseny! - mondta és várnunk kellett arra, hogy indulhassunk.

- 3... 2... 1... Sárkány Verseny! - kiáltotta, és mi indultunk is. Szerencsére én találtam rá az első birkára így gyorsan felkaptam és repültünk is, hogy bedobhassam a kosárba, de Takonypóc jött mögöttem és így szólt:

- Nem a tiéd lesz az első birka! - kiabálta Takonypóc és leakart ütni, de én ki kerültem így szegény Halvér kapott helyettem.

- Bocs Halvér - kiabáltam neki.

- Nem baj, csak ne Takony nyerjen! - kiabálta vissza.

- Gyerünk kislány! - szóltam Viharnak, és elértünk Asztrid kosarához, és beledobtam az első birkát.

Lassan a verseny végéhez értünk, mert már csak a fekete bárányra vártunk. Eddigi állások voltak:

Takonypóc - 0 birka

Halvér - 1 birka

Kő és Fa - 6 birka

Asztrid - 5 birka

Eddig az ikrek álltak nyerésre, de nem sokáig, mert a fekete bárányt én fogom meg szerezni Asztridnak.

Megszólalt a kürt, és feldobták a fekete bárányt. Én Viharbogárral a leggyorsabban repültünk, de beelőzőt minket Takonypóc, és az ikreknek adta a fekete bárányt. Az ikrek elkezdtek veszekedni és én közel repültem hozzájuk, majd rá ugrottam Böffre és Töffre, és elvettem kettejüktől a birkát, majd visszaugrottam Viharbogárra.

- Ez az! - mondtam miután megszereztem a fekete bárányt.

- Ne! - kiabálta Fa.

- Hablaty, ezért még kapsz! - kiabálta Kőfej.

Már majdnem a kosarakhoz értem mikor megjelent előttem Takonypóc és újra le akart ütni, de kikerültem megint, és újra halvér kapott. Majdnem elvesztettem a bárányt, de szerencsémre sikerült elkapnom és a kosárba dobnom, így én nyertem.

- És Hablaty a győztes! - kiabálta Bélhangos, és mindenki ujjongott és tapsolt. Én közelebb mentem a nézőtérhez pacsizni, majd megláttam Asztridot, aki rám mosolygott és gratulált.

- Szép volt Viharbogár! - mondtam majd meg vakargattam az állát. Miután leszálltunk, Asztrid sietett oda hozzánk.

- Ügyesek voltatok!

- Köszönöm, és mikor érkeztél meg?

- Nemrég, mert volt egy kis dolgom.

- És mi?

- Ha haza megyünk, meglátod! - mondta és közelebb lépett hozzám.

- Rendben, és gondolom egy csókot szeretnél ugye?

- Eltaláltad!

- Szerintem meg én kérhetném, amiért nyertem! - mondtam, de nem válaszolt csak a kezét a nyakam köré tekerte, én pedig a dereka köré az enyéimet és megcsókolt hosszan. Mikor szétváltunk így szólt:

- Na megyünk, vagy még akarsz valamit itt?

- Egy pillanat – mondtam, és ő nem tudod válaszolni mert most én csókoltam meg őt. Miután újra szétváltunk, nem mondott semmit csak szorosan hozzám bújt és megölelt, és én is így tettem.

- Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni soha! - mondta és a nyakamba fúrta az arcát.

- Én is téged, és már nem fogsz soha – mondtam, és én is úgy tettem mint ő.

Egy kis ideig így voltunk ölelkezve, és csendben. Majd picit eltoltam magamtól és hosszú, de lágy csókot váltottunk. Mikor véglegesen külön váltunk, ő szólalt meg először.

- Megyünk? Mert van egy kis meglepi! - kérdezte és megfogta a kezem, majd összekulcsoltam és így szóltam.

- Mehetünk, Viharbogár gyere! - szóltam Viharnak is, és elindultunk haza. Mikor hazaértünk Viharbogár a helyére ment, és mi bementünk a házba. Asztrid a kezével eltakarta a szemem amit nem értettem, ezért rá kérdeztem:

- Asztrid, most miért takartad el a szemem?

- Nem bízol bennem?

- De igen, bízok benned! - mondtam, és ő nem válaszolt, hanem csak mikor elvette a kezét a szememről.

- Na, nézd csak meg! - mondta és Félénkre mutatott. Én oda mentem hozzá és csak nagyot néztem mikor a mancsai között két kis Éjfúria fióka volt.

- Hát ezt nem hiszem el - csak ennyit mondtam, és letérdeltem Félénkhez.

- Azt, hogy lekésted a kikelésüket?

- Azt is, meg hogy Fogatlan apa lett - mondtam és rá néztem Fogatlanra, aki oda jött mellém és hozzám bújt.

- Büszke lehetsz rá, nem igaz? - kérdezte Asztrid, és oda jött hozzám majd a kezét a vállamra tette.

- Hát igen, gratulálok pajti! - mondtam és meg vakargattam az állát.

- És mi lesz a nevük? - kérdezte Asztrid, és én felálltam.

- Nem tudom, nevezd el őket ha szeretnéd.

- Én a kis lányt szeretném.

- Rendben, de előtte meg nézem, hogy egyáltalán melyikük a fiú, és a lány - mondtam majd Félénktől elvettem az egyik kicsit és meg néztem. - Ez kislány – mondtam, és odaadtam Asztridnak.

- Akkor legyen a neve... Szellő.

- Rendben, és ő pedig hím sárkány - mondtam és a kezemben lévő kis sárkányra mutattam.

- És mi lesz a neve? – mondtam, majd hirtelen egy harapást éreztem, mert ugyanis a kis krapek megharapott.

- Au! Hé, ez fájt! - mondtam és visszatettem mindkét sárkányt Félénkhez.

- Úgy látom nem bír téged - mondta nevetve.

- Hát nem, és Vihar lesz a neve.

- Illik hozzá.

- És a miénknek? - kérdeztem és oda mentem Asztridhoz.

- Hablaty, én nem tudom.

- De tudod, hogy nekünk kell kitalálni a nevét - mondtam és a hasára tettem a kezem.

- Tudom, de még az ráér, elég ha az utolsó percre hagyjuk.

- Ha te nem, akkor én.

- Hablaty... - nem fejezte be mert közbe szóltam.

- Szerintem ha fiú lesz, akkor legyen David vagy Colin, vagy Dániel. Mit szólsz?

- A Colin az szép név szerintem - mondta és rám mosolygott.

- Ha lány lesz, akkor pedig: Lara, vagy Lili, vagy Skyer szerintem.

- Skyer és Lara, nekem ezek tetszenek.

- Most te jössz!

- Rendben, de mit szólnál ha ezt fent folytatnánk, mert elfáradtam.

- Rendben, gyere menjünk - mondtam majd felmentünk a szobába, és fent Asztrid lefeküdt, és én pedig mellé bújtam. Asztrid szorosan hozzám bújt, és a fejét a mellkasomra tette. Majd én szólaltam meg. - Na te jössz! - mondtam és ránéztem.

- Szerintem ha fiú lesz, akkor ezeken a neveken gondolkodtam: Pléhpofa a Másodk, Dean, David, Dániel - mondta Asztrid.

- Szóval te apám nevén is gondolkodtál. És miért?

- Igen, és azért mert azt hittem, hogy róla szeretnéd majd elnevezni, ha egyszer fiad lesz.

- Így lett volna, de mivel őt most még nem akartuk, így nem.

- És neki el fogjuk egyszer mondani?

- Szerintem nem, mert akkor azt fogja hinni, hogy ő csak a terhünkre van. Úgy mint én régen, apámnak.

- De Hablaty, szerintem nem lesz. Lehet, hogy idővel meg fogjuk őt szeretni.

- Lehet. Ha nem lesz miatta bajod, és nem foglak miatta elveszíteni, akkor talán fogom tudni egyszer szeretni.

- Szerintem elég hamar meg fogod őt szeretni.

- Lehet. És ha kislány lesz?

- Ha kislány lenne, én annak azért örülnék - mondta és elmosolyodott.

- Ezt, hogy érted?

- Hát valójában csak azért nem akartam gyereket, mert féltem a szüléstől, és mert sose akartam kis fiút. Tudom, hogy ennek most nem örülsz, de... - nem fejezte bemert közbe szóltam.

- Elhiszem Asztrid, és én ezért nem haragszom, hanem inkább megértelek.

- Komolyan nem haragszol?

- Nem és hidd el, én is örülnék ha kislány lenne - mondtam, és egy puszit adtam a homlokára.

- Tényleg?

- Igen, és akkor valójában szerettél volna, csak nem fiút?

- Hát igen, de azért féltem is a szüléstől.

- Elhiszem, de ott leszek melletted. Ígérem!

- Remélem, és folytathatom ott, ahol abba hagytam?

- Persze, mondd csak.

- Oké, szóval ha kislány lesz akkor ezek: Hanga, Skyer, Kiara, vagy Lina.

- Lina az szép név, és Hanga?

- Igen, valahogy megtetszett az a név.

- Értem, de szerintem ezek közül válaszunk majd ha lány lesz: Lina, Skyer, Lara.

- Ha pedig fiú lesz, akkor ezek közül: Colin, Dániel.

- Rendben, ezt is megbeszéltük.

- Igen, most már pihennünk kicsit? - kérdezte és egy jó nagyot ásított, és én is követtem a példáját.

- Persze, pihenjünk. Hosszú volt a mai nap, nem igaz?

- De igen, jó éjt kicsim - mondta majd behunyta a szemeit.

- Jó éjt, szépségem - mondtam majd egy apró puszit adtam neki, de ő már szuszogott. Betakartam jobban, és pár perc múlva már én is aludtam.

Álmomban a jövőnket láttam, és örömömre Asztrid is benne volt és a kisfiunk is. Aki éppen Fogatlannal és Félénkkel játszadozott. De hirtelen felkeltem, mert rossz érzésem támadt, körül néztem, de minden rendben volt. Így visszafeküdtem aludni, és már nem álmodtam semmit sem.