*Asztrid szemszöge*

Már napnyugta volt, mikor Sárkányperemre értünk. Amint földet értünk, leakartam szállni Fogatlanról, de Hablaty a karjaiba vett, aminek nem nagyon örültem, hiszen nekem is van lábam.

- Hablaty, mit művelsz? - kérdeztem tőle, mikor a karjaiba vett.

- Csak viszem a feleségemet - Amint kimondta azt a szót, én nagyon meg lepődtem, mivel még új volt ez nekem és neki is.

- Tudod, nekem is van lábam!

- Nem baj, kibírod! - mondta majd egy virágokkal leszórt utat kezdett követni, ami egy kis helységbe vezetett. Volt ott egy asztal, és meg volt terítve. Gondolom Hablaty készíttethette, mert egy romantikus vacsorára hasonlított.

- Ez meg mi? - kérdeztem tőle.

- A vacsoránk, talán nem tetszik? - kérdezte, és végre letett a földre.

- De igen, csak minek a virággal leszórt út?

- Azt kell majd követnünk! - mondta majd kihúzott nekem egy széket, és én helyet foglaltam.

- Értem, de ezt gondolom nem te csináltad?

- Nem én, ezt most a srácok - mondta majd ő is helyett foglalt.

- Értem, és vacsora után mit csinálunk? - kérdeztem kicsit kíváncsian.

- Hát úgy látom, hogy a partra vezet az utunk.

- Ezt mégis melyik hülye találta ki? - kérdeztem tőle.

- Nem tudom, de követni kell a virágszirmokat.

- Most te komolyan este és jéghideg vízben akarsz úszni?

- Nem, mert nem fogunk úszni - mondta majd befejezte az evést.

- Akkor meg mit fogunk csinálni? - kérdeztem és én követtem példáját.

- Majd meg látod, gyere - mondta majd mentünk tovább és követtük a virágszirmos utat, ami a partra vezetett. A parton nem volt semmi, de az onnan tovább vezető út már a szállásra vezetett.

- Hablaty, ez most komoly?

- Mi? - kérdezte, de én csak a szállásra mutattam.

- Én nem fogok neked úszni, ilyen hideg vízben, és amúgy is már sötétedik.

- Hidd el, hogy én sem, szóval... - kis szünetet tartott. - Nem vagy fáradt? - kérdezte de tudtam, mire gondolt.

- De igen, megyünk? - kérdeztem tőle, de ő válasz helyett a karjaiba vett és a szálláshoz vitt.

Hamar odaértünk, és ő ahelyett, hogy letett volna a bejárat előtt, inkább bevitt rajta. Bent fel volt díszítve minden, és az emeletre vezető lépcső le volt szórva vörös rózsaszirmokkal. Én csak ennyit mondtam:

- Hablaty, ez... ez gyönyörű!

- Még nem láttál mindent! - mondta majd lassan felvitt az emeletre, és mikor felértünk letett, és ennyit mondott:

- Körül nézel?

- Persze, te nem?

- De, gyere - mondta majd elindult a fürdőbe és én követtem őt. Mikor be értünk, körül néztem és szemkápráztató volt a helység.

- Hűha, ez csodás.

- De nem annyira mint a hálószoba! - mondta majd újra a karjaiba vett.

- Ezt meg kell szoknom, ugye?

- Csak amíg itt vagyunk - mondta kis mosollyal az arcán.

- Kár, és meddig maradunk? - kérdeztem, közbe bevitt a hálóba.

- 1 hét, szerintem annyi elég lesz, nem? - mondta majd letett, megint.

- De, szerintem is - mondtam, majd erre válaszul el kezdte puszilgatni a nyakamat, és a vállamat. Én csak behunytam a szemem és ennyit kérdeztem:

- Hablaty, ez most komoly? - kérdeztem behunyt szemmel.

- Te nem szeretnéd? - kérdezte és abba hagyta a váll- és nyakpuszilgatást. Nagy bánatomra.

Szembe fordultam vele, és ennyit mondtam mielőtt megcsókoltam.

- Dehogyis nem! - mondtam és olyan szenvedéllyel, szerelemmel, vággyal csókoltam meg, hogy majdnem össze is eset. Felkapott a karjaiba, meg nem szakítva a csókot és az ágyra vitt. Pár perccel később Hablaty szakította meg a csókcsatánkat.

- Valami baj van? - kérdeztem tőle, és közben leszállt rólam, amit nem értettem miért tette.

- Asztrid én nem akarom, erőltetni a dolgot.

- Hablaty, nem is erőlteted. Mert én is szeretném, de szerintem valami más van a háttérben. -mondtam majd fölé kerekedtem.

- Nincs semmi, de biztos, hogy ezt akarod?

- Biztos, és tuti, hogy nincs semmi? És egyébként ez nem az első lenne ugye tudod?

- Azon már túl vagyunk - mondta és széles vigyor jelent meg az arcán.

- Jól mondod, akkor mi legyen? Mert ez lenne a második alkalom, ugye tudod? - kérdeztem, és felvontam a szemöldökömet.

- Nem tudom, te mit szeretnél? - kérdezte, de én válaszul csak újra ugyan úgy megcsókoltam, aminek nagyon is örült. Az este sokáig voltunk fent, majd mikor elfáradtunk, még egy gyors csókot váltottunk, és külön váltunk. Pár percig egymás mellett, fáradtan feküdtünk és csendben voltunk. Majd én törtem meg a csendet.

- Ez valahogy tovább tartott, mint a legelső nem?

- De igen, mivel az még fájt is. Legalább is nekem.

- Mint ha nekem nem. De jobb hamar túl lenni rajta, mint soha. Nem?

- De igen - mondta majd felém kerekedett és megcsókolt.

- Szeretlek - mormolta a csókba.

- Én is téged - próbáltam mormolni a csókba.

Pár perccel később szétváltunk, és leszállt rólam.

- Nem vagy fáradt? - kérdezte, én közben szorosan hozzábújtam, és átöleltem.

- De igen. Alszunk? - kérdeztem, majd behunytam a szemem.

- Persze, aludjunk - mondta, majd egy apró puszit adott a homlokomra.

- Jó éjt, kicsim.

- Jó éjt, szerelmem - mondta, majd ő is behunyta a szemeit, és elaludtunk.

*Hablaty szemszöge*

Reggel mikor felkeltem, Asztrid még aludt. Egy apró puszit adtam neki, majd nagy nehezen kibontakoztam az öleléséből, felöltöztem és leindultam reggelizni. Fogatlan még aludt, de amikor odavittem neki a reggelijét, egyből fel is kelt.

- Szia pajti, jó reggelt - mondtam majd megvakargattam az állát és ő megnyalt, majd meg ette a halakat.

Én is gyorsan megreggeliztem, és Asztridnak is elkészítettem a reggelijét, majd felvittem a szobába, és letettem az ágy melletti kis asztalra. Írtam neki egy kis levelet, hogy tudja, hol leszek, majd lementem vissza Fogatlanhoz, aki amint meglátott, ugrálni kezdett.

- Na, mi van pajti, készen állsz a reggeli repüléshez? - kérdeztem de ő csak kirohant és kint várt rám.

- Jól van, értem. Megyek már!

Mondtam majd kimentem, és felnyergeltem, majd így szóltam:

- Készen állsz, indulhatunk?

Ő csak morgott egyet, majd bólintott. Elrugaszkodtunk a talajtól és felrepültünk az égbe.

Mikor már fent a felhők felett siklottunk így szóltam hozzá:

- Pajti készen állsz? - Ő erre csak meg rázta a fejét.

- Nyugi, nem lesz semmi baj! - mondtam majd leugrottam Fogatlanról és lefelé zuhantam. Fogatlan, mikor utol ért kinyújtotta rám a nyelvét.

- Neked mi bajod? - kérdeztem majd kinyitottam a repülő ruhámat és Fogatlannal együtt siklottam.

- És... ez az! - kiabáltam, közben siklottam Fogatlannal az oldalamon.

Később visszaültem Fogatlanra, majd úgy repültünk tovább. Később egy kis szigetre szálltunk le, ahol megpihentünk.

- Na pajti, mehetünk? - kérdeztem de ekkor valami megmozdult a fák között. Fogatlan a farkát körém tekerte és morgott.

Majd hirtelen egy olyan sárkány jött elő, amitől azt hittem, hogy csak álmodok. Ijedtemben hátra is estem, de Fogatlan csak morgott rá. Egy vad lány Éjfúria volt. Azt hittem, hogy csak álmodom de mikor meg látott, mélyen a szemembe nézett, úgy mint régen Fogatlan.

Lassan próbált közeledni, de Fogatlantól megijedt, és így megállt, majd én szóltam Fogatlanra.

- Fogatlan, elég! Nincs semmi baj, vigyázok magamra. Hé nem bántalak.

Mondtam majd közeledtem a vad Éjfúriához, és megálltam, majd ki nyújtottam a kezem, elfordítottam a fejem, és vártam. Majd hozzám érintette pikkelyes hideg orrát. Fogatlan csak kíváncsian nézte az eseményeket, és én is.

- Jól van - mondtam majd az idegen Éjfúria közeledett Fogatlanhoz aki, csak morgott egyet de rászóltam. Az idegen Éjfúria megszagolta, majd mintha meg változott volna, hirtelen elkezdett ugrálni és Fogatlan is. Én csak figyeltem, mikor a két sárkány oda jött hozzám és én így szóltam.

- Szóval ti már ismeritek egymást, de vajon honnan?

Fogatlan csak morgott egyet, és én így szóltam.

- Jól van, nos pajti bemutatsz a barátodnak?

Fogatlan csak morgott kettőt és a lány Éjfúria megszagolt majd barátságosan meg nyalta az arcomat, és visszament Fogatlanhoz.

- Na pajti induljunk, mert Asztrid ki fog nyírni ha nem talál meg maga mellett.

Fogatlan csak morgott nekem egyet, majd mintha azt mondta volna a lánynak, hogy jöjjön velünk, a lánysárkány bólintott és én felszálltam Fogatlanra, majd mindhárman Sárkányperem felé repültünk.