Na, meg is lennék ezzel a réssze. Volt néhány meló vele, míg a szóközök a helyükre kerültek, a megfelelő nagybetűk is átíródtak, de nem volt annyira nagy, mint képzelitek. Akkor kellemes olvasást!

*Írói szemszög*

Körül belül 2 óra telhetett el amíg Asztrid és Hablaty aludtak. Majd először Asztrid az után Hablaty kezdett ébredezni. Asztrid észre vette hogy a fiú ölében ébredt föl és az, hogy a medencében voltak.

- Hablaty! Nem kéne a faluban rohangálnod össze vissza? – kérdezte ijedten a lány

- Tudod van annál fontosabb is hogy a faluban rohangáljak össze-vissza. Méghozzá két személy.

- Fogatlan és ... Anyukád.

- Nem.

- Akkor kik?

- Te és Fogatlan! – erre Fogatlan felfigyelt.

- Komolyan? De.... anyukád?

- Ő is... De nekem csak te és Fogatlan, akik a legfontosabbak a számomra.

- Értem-.. de ugye holnap ráérsz?

- Még meglátom. Nem szeretnék semmit előre ígérni.

- Tudom és rendben.

- Most is lesz Snoggletogon a jak likőröd?

- Miért ne lenne?

- Már alig várom! – mondta egy hamis mosollyal a fiú. Szerencsére Asztrid nem vette észre.

- Örülök neki! De még van egy hét Snoggletogig.

- Tudom. Legalább addig be tudom fejezni az ajándékaitokat.

- Na én kíváncsian várom, hogy mit kapok! – mondta örömében a lány.

- Remélem örülni fogsz neki mert... hagyjuk.

- Hablaty! Mond csak el!

- Meglepetés lesz, így nem mondom el!

- Rendben, de nem adom fel!

- Oké... Szerintem lassan induljunk. Anya már biztos keres és Bélhangos is!

- Bélhangos az tuti hogy keres, szóval menjünk! – álltak fel majd indultak volna ki a medencéből de mielőtt el indultak a fiú szólt a lánynak:

-Asztrid várj! – szólt neki mire a lány meg állt és oda lépet a fiúhoz.

- Mi az?

- Szeretlek! – a fiú csak ennyit mondott majd a derekánál fogva magához húzta majd megcsókolta. Több sem kellet a lánynak mert az viszonozta. Majd mikor külön váltak a lány megölelte szerelmét és ezt mondta:

- Én is szeretlek!

- Menjünk! – szólt a fiú miután külön váltak és kézen fogva folytatták útjukat. Miután vissza értek a faluba meg ölelték egymást és külön váltak. Hablaty a nyereg készítőbe ment Asztrid pedig haza ment hogy kicsit foglalkozhasson Viharbogárral. Miután Hablaty odaért a nyereg készítőhöz Bélhangossal és Valkával, az anyjával futott össze

- Anya, Bélhangos!

- Hol bóklásztál már főnök? Csak nem megint repülni voltál a helyett hogy itt segítettél volna!

- Nem repülni volt, hanem más hol! – mondta kicsit vigyorogva az anyja

- Tudom hogy késtem de Asztriddal voltam egy kicsit, mivel szegény ki van eléggé.

- Ó most már értem, akkor el nézést!

- Mindegy, most már itt vagyok!

- Sikerült lenyugtatni fiam?

- Igen és azért jöttem most mert kicsit foglalkoztam vele is.

- Örülök neki fiam!

- Összevesztetek?

- Nem teljesen csak egy kicsit veszekedtünk. De már minden rendben!

- Értem... és mikor kéred meg a kezét?

- Snoggletogon szerintem. Addigra kész lesz ez is – mondta majd fel mutatta a félig kész nyakláncot és a teljesen kész gyűrűt.

- De a gyűrű az készen van!

-Igen, de egyszerre akarom oda adni mindkettőt.

- Ja, így mindjárt más!

- Remélem igent fog mondani.

- Fiam nem kell aggódnod! Mivel szeret téged, szerintem örülni fog ennek a lépésnek!

- Remélem! – mondta közbe befejezte a nyakláncot

- Hűha. Ez igen főnök! Örülni fog neki!

- Fiam, ez gyönyörű! Biztosan tetszeni fog neki!

- Köszi és remélem is! – miután befejezte a sok munkát és az ajándékokat, Hablaty elment kicsit repülni Fogatlannal.

Egészen estig repültek és mikor beesteledett, akkor értek vissza. Hablaty fáradt volt már így felment a szobájába Fogatlannal. Mikor felért levette a páncélját és a felsőjét, utána adott enni Fogatlannak. Majd kicsit megvakargatta a hátát és a nyakát aminek a sárkány nagyon örült, hiszen dorombolt egyet. Miután Hablaty is evett egy keveset lefeküdt az ágyára majd elaludt. Álmában éppen Asztrid kezét próbálta megkérni és eléggé furán sikerült, de Asztrid mégis a nyakába ugrott és igent mondott. Hablaty hirtelen felkelt majd elmosolyodott. Ezek után pedig vissza dőlt és elaludt.