Azt hiszem a sok helyesírási és egyéb probléma miatt nem igazán folytattam tovább a javítást, de most már ráéreztem és azt hiszem, még jön 3 rész, talán?

Lényeg, hogy ez kész van és csak rátok vár, hogy elolvassátok (köszönöm malna_turmix az emlékeztetőért :D ) Akkor nem is húzom tovább:

*Hablaty szemszöge*

Reggel kicsit kábán keltem fel, ugyanis este kicsit sokat ittam, pedig nagyon nem akartam. Mikor felültem körül néztem, és a srácok még aludtak. Kicsit összeszedtem magam, majd felálltam, és Fogatlanhoz indultam, aki még szintén aludt.

- Pajti, felkelni! - próbáltam felkelteni, és úgy 5 perc múlva kezdett ébredezni.

- Na végre, gyerünk, ne lustálkodj! Hamarosan indulnunk kell, ugye tudod?

Lassan felkelt, majd felállt és morgott egyet, ezzel jelezve hogy tisztában van vele.

- Srácok, ébresztő! Ugye tudjátok hogy, még haza is kell menünk és el kell készülnünk?

- Csak még 5 percet! - mondta Takonypóc.

- 5 percetek van felkelni! - szóltam rájuk, közben megetettem Fogatlant.

- Jó-jó kelünk már, na! - mondta Halvér.

- Muszáj? - kérdezte Eret.

- Igen, hiszen nekem még el kell készülnöm, ha rémlik akkor le kell tudnom egy esküvőt! - szóltam rájuk.

- Rendben, kelünk! - mondta kicsit fáradtan Eret.

- Na szedjétek magatokat össze, mert indulunk! - mondtam picit hangosan.

Úgy 3 perc múlva össze is szedték magukat, és felültek ők is a sárkányaikra.

- Na indulhatunk? - kérdeztem tőlük.

- Induljunk! - mondta Eret, és felemelkedtünk a talajtól és elrepültünk az égbe, majd Hibbant felé vettük az irányt.

*Asztrid szemszöge*

Reggel mikor felkeltem, lementem reggelizni, és miután megreggeliztem, elindultam Valkához mivel azt mondta tegnap, hogy reggeli után nála találkozunk.

Kiléptem a házból és elindultam Valkához. Mikor odaértem, bekopogtam, és vártam.

Úgy 2 perc múlva Valka nyitott ajtót, és mosolyogva köszöntött.

- Asztrid, jó reggelt! Gyere beljebb!

- Szia, neked is jó reggelt! - mondtam majd beléptem a házba.

- Izgulsz, az esküvő miatt?

- Nem is kicsit, és nem értem hogy Hablaty miért nem jött még haza.

- Időben haza ér, ne aggódj!

- Remélem nem gondolta meg magát - mondtam kicsit bánatosan.

- Asztrid, ne gondolj ilyenre. Hablaty szeret téged, és szerintem csak elaludtak. Ezért picit később jönnek haza.

- Remélem, de miért kellett ilyen korán jönnöm?

- Mivel délben lesz az esküvő, és már 9 óra van!

- Hogy mennyi? - kérdeztem és jobban bepánikoltam, attól hogy Hablaty el fog késni.

- Tudom, hogy félsz hogy elkésik Hablaty, de szerintem úton van már.

- Nagyon remélem! A lányok mikor jönnek?

- Fél 10-re jönnek, akkor kezdünk elkészülni.

- Értem, és addig mit csinálunk?

- Mesélhetnél arról hogy, hogyan ismertétek meg egymást, és hogy szerettél a fiamba.

- Huh, hát az nagyon hosszú történet.

- Van 30 percünk elmesélned!

- Rendben - Mondtam majd el kezdtem mesélni. Már éppen elmeséltem majdnem mindent, mikor megjelent Hanga, és Kőfej.

- Sziasztok! - köszönt Hanga.

- Ó, sziasztok - köszönt Valka nekik vissza.

- Jaj ne, már ennyi az idő? - kérdeztem kicsit megijedve.

- Miért, valami baj van? - kérdezte Hanga

- Igen, még hozzá nagy!

- Mi? - kérdezte Kőfej.

- Az én drágalátos vőlegényem még nem érkezett meg, csak ennyi.

- Hablaty? - Kérdezte Kő.

- Igen ő.

- De már kb. 10 perce megérkezett, és már ő is készül a fiúkkal! - mondta Hanga és én meglepődve néztem rá.

- Hogy mi, és mégis honnan tudod ezt?

- Bélhangos mondta, hogy szóljak, hogy megérkezett, és hogy ne haragudj rá.

- Hablatyra?

- Igen, mivel a srácok miatt érkeztek meg csak most.

- Majd beszélek vele.

- Rendben, de most már gyertek, mert el kell készülnünk.

- Rendben, menjünk! - mondtam majd felmentünk az emeletre elkészülni az esküvőre a lányokkal.

*Hablaty szemszöge*

Miután elkészültünk a fiúkkal, ki léptünk a házból és a Nagyterembe vettük az irányt, ahol az esküvő lesz megtartva. Tudtam, hogy ezért fogok kapni Asztridtól, amiért a srácok miatt majdnem fél tízre értünk haza. Mikor beértünk, szem kápráztató volt a hely. A padok oldalra helyezve, az oltár felé vezető út virágokkal volt le szórva, és a terem is gyönyörű volt.

Én a helyemre mentem, a srácok pedig két oldalt álltak. Nem sokat kellett várni mert meg jelentek a lányok Hanga és Kőfej, mögöttük pedig anya és Asztrid. Mikor megláttam Asztridot, megszűnt körülöttem a világ, gyönyörű hófehér ruhája, és kiengedett hullámos hajjal, olyan gyönyörű volt hogy szerintem még az állam is leesett.

Lassan közelített hozzám és közben a zenészek is zenéltek. Mikor odaért hozzám, rámosolyogtam és megfogtuk egymás kezét, majd Bélhangos meg kezdte mondandóját:

- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ez a két csodás fiatal összeköthesse az életét. Harmadik Harákoló Hablaty Haddock, fogadod hogy jóban-rosszban, betegségben-egészségben, örökre védelmezni, tisztelni és szeretni fogod, míg a halál el nem választ?

- Fogadom!

- Vakmerő Asztrid Hofferson, fogadod hogy, jóban-rosszban, betegségben-egészségben hű leszel hozzá, tisztelni és szeretni fogod?

- Igen és fogadom!

Miután ki mondtuk amit kellet, Fogatlan jelent meg piros nyakkendővel és fülén a gyűrűkkel. Miután felhúztuk egymás gyűrűsujjára a gyűrűket, Bélhangos szólalt meg újra.

- Thor által rám ruházott hatalomnál fogva, ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatjátok egymást!

Amint kijelentette ezt Bélhangos Asztriddal egymásnak estünk és két hosszú csókot váltottunk.

Mikor szétváltunk, megöleltük egymást és egymásnak döntöttük a homlokunkat.

- Szeretlek! - mondtam.

- Én is szeretlek! - mondta közben mindenki tapsolt, és ujjongott.

-Kezdődhet a lakoma! – jelentettem ki, miután szétváltunk.

Mikor elkezdődött a lakodalom, a srácok megrohamozták az ételeket, én pedig Asztriddal ültem az asztalnál. Majd anya jött oda hozzánk.

- Sziasztok! - köszönt nekünk anya, miután oda jött hozzánk.

- Szia, minden rendben?

- Persze, és mikor adjátok elő?

- Mit? - kérdezte Asztrid mellettem és a feje a vállamnak volt döntve, én pedig át karoltam őt.

- A tánc és álmot.

- Ó, értem. Hablaty?

- Nekem mindegy. Miért muszáj anya?

- Legalább apád tiszteletére.

- Hát jó. Asztrid?

- Nekem most is jó.

- Rendben, akkor gyere - mondtam majd középre mentünk, és közben mindenki kíváncsian nézte hogy mi fog történni.

Kezdem el énekelni és közben lassan táncoltunk Asztriddal. (Hablaty, Asztrid, Mindketten)

Hej tépj el vad szél vitorlát, és zúgjon bár bősz orkán,

Nem nézek én se bajt se vészt, ha otthon te vársz rám.

Úgy vezetsz majd, mint messzi fényt, mint partra hívó tűz jel

De mond hogy szeretsz, míg csak élsz, és ....

...És holtáiglan hű leszel.

Bár ékes szóval kérdezel, ne szóban várd a választ,

Én csókkal mondtam néked el, hogy a szívem téged választ.

Mit kincset föld és tenger rejt, mind felkutatnám néked.

És égre-földre esküdnék, hogy ég a szívem érted!

Csak nézz reám és nem kell szó, se esküvés se bóklás,

Máshol földön nincs oly drága kincs, Mily többet ér egy csóknál.

Ez szebb ajándék mindennél, hisz kéz a kézben véled,

Se bú se bánat el nem ér, egy boldog tánc az élet.

Hej Jöjjön bár vad forgószél, és zúgjon bár az orkán,

Nem nézek én se bajt se vészt, csak otthon várj te rám!

Miután befejeztük, kicsit nevetgéltünk majd meg öleltük egymást, és mindenki tapsolt.

- Szeretlek, nagyon! - mondta Asztrid miközben ölelkeztünk.

- Én is nagyon szeretlek! - mondtam, majd kicsit arrébb toltam magamtól, és hosszan megcsókoltam, amit viszonzott.

Amikor a csókból elváltunk, egymásra mosolyogtunk, és anya jött oda hozzánk.

- Ez gyönyörű volt fiam!

- Köszönöm, és lassan indulni kéne.

- Hova mentek, és meddig lesztek?

- Még nem tudom, de 1 hét maximum szerintem, ha kisasszonynak megfelel!

- Haha nagyon vicces, és nekem mindegy hogy meddig leszünk, csak 2 hétnél tovább ne legyünk.

- Értem, és mikor indultok?

- Még össze kéne pakolni, ha ma akarsz indulni!

- Tudom, és ma kéne.

- Azt ti tudjátok!

- Jó, én megyek össze pakolok, addig nyugodtan beszélgessetek.

- Én is megyek, anya szólsz nekik?

- Persze menjetek, de siessetek.

- Rendben sietünk, és köszi - mondtam és gyorsan leléptünk, majd haza mentünk.

Mikor haza értünk felmentünk az emeletre, és elkezdtük bepakolni a szűkséges dolgokat.

Egy ideig csendben voltunk, majd Asztrid törte meg a csendet.

- És hova megyünk?

- Majd meg látod!

- Hablaty, áruld el.

- Nem, és nem tudsz rá venni.

- Nem? Akkor ezt figyeld! - mondta majd olyan hirtelen de szenvedélyesen csókolt meg, hogy azt hittem a Valhallában vagyok. Próbáltam visszafogni magam, de nem nagyon ment, és végre Asztrid külön vált, még mielőtt baj lett volna.

- Na, elmondod?

- Asztrid, ez nem volt vicces!

- Szerintem meg de. Tudom hogy ennek nem nagyon tudsz ellenállni!

- És azért támadtál le, hogy elmondjam ugye?

- Igen, szóval?

- Sárkányperemre, ha nem baj. Hiszen ott van szállás is.

- Nekem megfelel, és kész vagyok.

- Akkor jó, én is.

- Mehetünk?

- Nem öltözöl át?

- Ha kimész akkor igen!

- Kis szégyellős - mondtam vigyorogva.

- Nem is!

- Érdekes máskor nem vagy az, most kivételesen meg igen?

- Az más, és most már nem csak simán vagyunk együtt - mondta kicsit el pirulva.

- Ó, értem de akkor is, ez nem ér! - mondtam majd bele pusziltam a nyakába.

- Hablaty ne kezd, és amúgy is csak 1 alkalom volt még!

- Ez igaz, de akkor is.

- Kérlek menj ki, és este már nem kellesz!

- Rendben, de este az enyém vagy! - mondtam majd bele pusziltam a nyakába és kimentem.

Lementem az emeletről és lent vártam rá, 3 perc múlva át öltözve jött le.

- Gyors voltál!

- Tudom, indulhatunk?

- Előtte kérdezhetek valamit?

- Persze, mit?

- Miért küldtél ki?

- Valka mondta, hogy a mai nap csak este láthatsz úgy, érted?

- Értem, menjünk - mondtam majd ki mentünk és mindenki a ház előtt két oldalt álltak és velünk szembe Fogatlan volt a tömeg végén, mindenki tapsolt és jó utat kívánt, anya oda jött és csak ennyit mondott:

- Fogatlan készen áll az útra, és vigyázzatok egymásra!

- Rendben, oké - mondtam majd meg öleltem anyát.

- Jó utat! - mondta majd Asztridot is meg ölelte.

- Köszönjük, és az lesz! - mondtam majd oda siettünk Fogatlanhoz, és felültünk rá, majd elrepültünk, és Sárkányperem felé vettük az irányt.