Idegesen járkáltam a szobában. A hatalmas ablakokon beszűrődött a napfény, de ez sem tudta feloldani a görcsöt a gyomromban. Rebekah unottan nézett az ágyon ülve.

– Ha így folytatod, komolyan el fogok szédülni, pedig még nem is ittam.

Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését és továbbra is nyugtalanul járkáltam fel, s alá.

– Nem is kéne ezt csinálnom... hiszen nem rég volt, csak alig...

– Száznegyven éve? – vágott sóhajtva a szavamba a szőkeség.

– Ne gúnyolódj már...

– Izzy csinálj már valamit!

– Mér' ponf' én? – kérdezett vissza az említett egy jókora harapás után az egyik alighanem a legszebb muffinba, amit életemben láttam. A rózsaszín krémet gondosan letörölte bordóra festett szája széléről.

– Azért, mert közülünk te vagy az egyetlen, aki végig ment ezen.

Izzy kelletlenül sóhajtott, megsimogatva gömbölyödő pocakját.

– Az már vagy hat éve volt.

– Attól még megtörtént.

Freya rontott be az ajtón, hosszú, földig érő, napsárga ruháját maga után rángatva. Becsapta az ajtót és felemelt egy díszes, zafír kövekkel kirakott tiarát.

– Kész van! – rikkantott fel diadalittasan.

Én kértem meg rá, hogy a tőrből, amivel Agathe kínzott és kiderült, hogy a nagyanyámé volt, csináltasson egy fejdíszt, hogy emlékeztessen a múltra.

– Köszi, de azt hiszem, mégsem kell. Meggondoltam magam. Erre mégsem vagyok kész. Miért is mondtam igent, a fene egye meg! Még egészen nyugodtan lemondhatom... igen... ezt fogom tenni! - elszántan indultam az ajtó felé, de Rebekah hirtelen megállított.

Lesütött szemekkel álltam előtte. Kinéztem magamnak egy gusztustalanul giccses pontot a vajszínű szőnyegen. Rebekah felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.

– Céline! Mély levegő, nyugodj meg!

Tettem, amit mondott és egy hosszú, mély lélegzetvétellel lehunytam a szemeimet, majd újra az ő kék íriszeibe meredtem.

– Nem lesz semmi baj. Attól, hogy a legutóbbi alkalom szó szerint füstbe ment, még nem lesz így újra. Tudom, hogy te is ezt akarod, csak lazítsd el magad. Mindent a kezünkbe vettünk, ezúttal nem érhet semmilyen meglepetés.

Nyugodt hangja, egészen nyugtatólag hatottak rám is. Nagyot sóhajtottam.

– Igazad van... egész életemben erre vártam. Nem fogok megfutamodni.

– Ez a beszéd, kislány! – mosolyodott el.

     A díszes, arany bevonatos ovális tükörhöz kísért, ami a szoba két ablaka között helyezkedett el, és amibe leányként annyiszor végig néztem magamon. Megállt a hátam mögött és a fejem tetejére helyezte a diadémot, ezzel nem csak engem, de a kinézetemet is megkoronázva.

– Gyönyörű vagy! – nézett a szemeimbe a tükrön keresztül és megszorította a vállamat.

Elmosolyodtam és utoljára végig mértem magam. Bár a szívem majd' kiugrott a helyéről, nyugtáztam, hogy legalább a kinézetem miatt nem kell aggódnom. Hófehér ruhám tökéletesen simult rám. Az alját kiemelő sötétkék festék óvatosan kúszott fel egészen a combom közepéig, ahol elhalványult és átadta a helyét az ártatlanság színének. A mellkasomon apró kristályok, virágmintát alkotva folytak egybe. Hajam lazán behullámosítva omlott csupasz vállamra. Mögöttem Bex is egy hasonló királykék ruhát viselt.

– Lányok, mi készen állunk! – Alec feje tűnt fel az ajtóban. A lélegzete is elállt, ahogy rám nézett. Kinézett az ajtón, majd gyorsan beslisszant rajta és közelebb jött, hogy így is szemügyre vehessen.

– Tudtam, hogy szép leszel, na de ennyire! – füttyentett egyet.

– Jaj, ne izélj már, nephilim! – torkolltam le, de a szám szélén mosoly bújkált.

– Kész vagytok? Mert akkor mehetünk.

Aprót bólintottam és belekaroltam az árnyvadászba.

     Furcsán éreztem magam, ahogy az ismerős folyosókon haladtunk egészen ki, a hátsó kertbe. Megmelengedte a szívemet a sok feltörő emlék. Nem gondoltam volna, hogy valaha visszatérek ide, arra meg álmaimban sem mertem gondolni, hogy egyszer visszakerül a birtokomba. Az ég felhőktől mentes volt, a nap meg úgy ragyogott, hogy azt üzente: minden rendben lesz. Megéreztem a rózsabokrok édes illatát. Néztem az előttem haladó embereket. Freya és Izzy egymásba kapaszkodva lassan haladtak legelsőként, tökéletes kontrasztot alkotva. Izzy hosszú, göndör, fekete haja és vörös ruhája kiegészítette Freya rövid, szőke, kiegyenesített haját és napsárga ruháját. Közvetlenül előttem Rebekah, büszkén kihúzva magát integetett a többi meghívott vendégnek. Hagytuk, hogy előre menjenek. Úgy kapaszkodtam Alec karjába, hogy féltem, talán eltöröm, de ő egy szót sem szólt, csak nyugtatóan simogatta másik kezével az enyémet.

Amikor mindenki elfoglalta a helyét, mi is megálltunk a két széksor között. Végig néztem a kerten, szinte fel sem ismertem, a lányok igazán kitettek magukért. Királykék szőnyeg vezetett az oltárig, rózsaszín virágszirmokkal körbe szórva. A székek fehérek voltak és mindegyikre egy-egy kék tüll anyagból készített masnit kötöttek. Megláttam az oltárnál Ő-t és hirtelen kihagyott egyet a szívverésem. Esetlenül elmosolyodtam, ahogyan ő is. Nem mernék rá megesküdni, de mintha könny csillant volna meg a szemében. Felcsendült a bevonulózeném és lassú léptekkel indultunk meg felé. Mögötte Klaus állt, míg az én tanúm helyén Rebekah. Dübörgő szívem egyre jobban vert, ahogy közeledtünk felé. Minden kétségem elszállt, amikor megálltam előtte és megfogta a kezem. Szinte el is felejtettem, hogy hol is vagyunk. Abban a pillanatban csak őt érzékeltem. Száznegyven évnyi kétség, utálat és elkeseredés volt bennem egészen addig a napig, amíg újra össze nem hozott minket a sors.

Ahogy itt álltunk, egymás szemének fogságában, egyszeriben minden kivirult és tudtam, hogy életem végéig magaménak akarom tudni ezt az érzést.

Itt álltam a férfival szemben, akit egész életemben a legjobban szerettem. Franciaország egy kisebb városában. A birtokon, ahol felnőttem, arra várva, hogy kimondhassam a boldogító igent. Ketten együtt új életet kezdhetünk, magunk mögött hagyva tragikus múltunkat és én senki más oldalán nem tettem volna ezt meg, csakis mellette.

☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾

2021. November 20. Seychelle szigetek, Kelet-Afrika

   A Novemberi meleg lágyan simogatta az arcomat, lassan bekúszott a bőröm alá, hogy aztán folyékony arannyá váljon az ereimben. Beszívtam a sós levegőt és mosolyogva fordítottam az arcomat a nap felé, hogy a délelőtti napsugarak feltöltsék megfáradt testemet. Óvatos érintés csiklandozott a hasamon, minek következtében egész testemben megremegtem. Apró szőrszálaim epekedve nyújtóztak az ujjak tulajdonosa felé, aki egy puha csókot hintett a vállamra. Kezeim görcsösen kapaszkodtak a terasz fémkorlátjába.

– Korán reggel itt vagy kint? – mormogta Elijah a nyakamba a szavakat.

– Nem húzhatja mind a kettőnk a lóbőrt egész nap... – mosolyodtam el.

Ajkai utat találtak a fülcimpám mögé, majd újra végig siklottak a vállamig.

– Nászúton vagyunk, az a dolgunk, hogy pihenjünk.

Apró kuncogást hallattam.

– Valahogy mégis fáradtabbnak érzem magam a tegnap este után.

– Az nem az én hibám volt. Te libbentél be a hálóba egy szál tüllben.

– Hálóingnek hívják.

     Kezei lassan felkúsztak a melleimre és ajkai egyre követelőzőbben vették birtokba a nyakamat. Egyik kezét a nyakamra csúsztatta. A testem ösztönösen hajtotta a vállára a fejem ezzel még több területet szabadon hagyva neki. Hátammal teljesen hozzábújtam és egyre erősödő sóhajok hagyták el az ajkaim. A keze, ami a mellemen pihent eddig, lassan lefelé kezdett utat törni magának, megállva a fehérneműm korcánál, engedélyt kérve cirógatták a hasam alját. Sóhajaim egybeolvadtak az óceán morajlásával.

     Ravaszul elmosolyodva kinyitottam a szemeim, amik megakadtak egy közeli pálmafán. Kiszakítottam magam a férfi öleléséből és pár másodperc múlva már a fa árnyékából figyeltem döbbent arcát. Fejemet hátravetve dőltem a fa törzsének. Zilált haja az arcába omlott, kisfiús bájt kölcsönözve neki. Mellizmai domborodtak a nyitott ingje alól. A fehér kifejezetten az ő színe volt. Sötétkék boxere sátorként meredt előre, aminek látványától végig nyaltam az alsó ajkamon. Kezemet combomtól kezdve, szeméremdombomon és mellemen át felvezettem a nyakamig, beletúrva a hajamba pihentettem meg. Falatnyi pink bikinim felsőjén kioldottam a fűzőt, és hagytam, hogy végig csússzon a testemen, egyenesen a fehér homokra. Melleim immáron csupaszon hívogatták őt. Nem is volt rest, pár pillanat múlva csatlakozott hozzám, a fának szorítva, szenvedélyesen birtokba vette kiszáradt ajkaimat. Áttért a nyakamra, majd egyre lejjebb haladva csókolta, harapta, karmolta a bőrömet, ezzel hangosabb nyögésekre késztetve. Közben a bikini alsó részétől is megszabadított. Letérdelt a homokba és combjaim közé hajolva szerette minden porcikámat, egyre közelebb juttatva a gyönyörhöz. Hajába túrva hagytam, hogy azt csináljon velem amit csak akar, ám a csúcsra érkezés előtt felegyenesedett és újra a nyakamra bukott. Kezeinket összekulcsolva emelte a fejem fölé. Másik kezével derekamba markolva húzott egyre közelebb szorítva magához. Hirtelen felkapott és lefektetett a langyos homokba, amik még jobban bizsergették a vágytól érzékeny bőrömet.

     Fejemet oldalra fordítva hagytam, hogy újra elidőzzön a nyakamon. Az óceán földöntúli kék színe, ami bizonyos szögből zöldnek látszódott, megbabonázott. A Mennyországban éreztem magam és semmi mást nem akartam, csak hogy megálljon az idő, hogy itt maradhassak a szerelmemmel. Egész nap úszni akartam vele, kirándulni és szeretkezni. Azt akartam, hogy a magáévá tegyen a vízben, a sziklák között, a lagúnákban, a homokban és a ház összes pontján. A hangunk töltötte be a sziget ezen szakaszát, ahogy a gyönyörtől mámoros hanggal kiáltottuk az ég felé a szerelmünket.

– Szeretlek, mon étoile – súgta pihegve a fülembe.

– Szeretlek, mon soleil. Örökkön-örökké.

„Szerelmem oly nagy, mint az óceán
S oly mély, adok neked belőle, lelkem
S több lesz nekem: mindkettő végtelen." - William Shakespeare Rómeó és Júlia 2. felvonás 2. szín

☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾

VÉGE

☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾ ✩ ☽ ☾

https://youtu.be/ge-zn82Y0i4

Playlist: https://www.youtube.com/playlist?list=PLipsl2Dbk79CYSPUmVGu70Yzvmkk3SNfG

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki velem tartott ennek a történetnek az elmesélésénél. Borzasztó sokat jelentett minden egyes vote, komment, vagy csak ha simán elolvastad. <3 Leírhatatlanul imádtam írni ezt a könyvet, remélem ti is szerettétek <3

44.104 szó

111 A/4 oldal

27 Fejezet

36 Szereplő

20 Saját szereplő

10 Helyszín

2 Főszereplő
1 Szerelem

Jelenleg 2.7K megtekintés, 335 vote, többszörösen 1. helyezett a Mikaelson, Elijah és Witch hashtagek alatt. Hihetetlenek vagytok, köszönöm *sírva fakad és lekuporodik a fal tövébe*
Sok puszi és ölelés <3