Lune gondoskodott arról, hogy biztosan felébredjek, ugyanis arra keltem, hogy játékosan pofozgatja az arcomat puha kis mancsaival. Nagyot ásítva fordultam a másik oldalamra, hogy egy kicsit még aludni tudjak, de a kiskedvencem úgy tűnik nem vette a lapot, mert átugrott a takaró felett és most a kézfejemben talált ádáz ellenségre. Elmosolyodtam és a mutató ujjamat kinyújtva hirtelen mozdulatokkal játszottam vele egy darabig. Hüvelykujjammal kezdtem simogatni a kis holdacskát a fején, mire lenyugodott és elterülve dorombolni kezdett. Jó volt végre valakivel megosztani az ágyat, még ha az a valaki egy macska is volt.

     A reggeli teendőim elvégezte után, úgy döntöttem, hogy elmegyek és gyorsan megvásárolom a szükséges dolgokat Lune számára. Egy közeli állateledeles boltba mentem és vettem neki mindenféle ételt, tálkát hozzá, alomtálcát, macskaalmot, macskaágyat, sőt még egy hatalmas, búvóhelyekkel ellátott kaparófát is. Haza érkezve elintéztem a macska körüli dolgokat. Enni, inni adtam neki és elkezdtem összerakni a kaparófát. Lune közben végig kíváncsian követte minden mozdulatomat. Eldöntöttem, hogy miután megejtem a beszélgetést Freyával, elviszem az állatorvoshoz, még éppen lesz annyi időm az esti meló előtt.

     Tíz óra előtt tíz perccel csöngetésre eszméltem. Freya állt az ajtóban, készségesen beengedtem.

– Azért leírhattad volna a címed smsben, így kénytelen voltam keresőbűbájt alkalmazni.

– Tudtam, hogy megoldod – vigyorodtam el.

– Hihetetlen, hogy itt laksz!

– Mármint?

– Hát a nagyanyád családja nem félt itt a bíró mellett?

Beszélgetés közben letelepedtünk a nappaliban a kanapéra.

– Áhh – nevettem egy aprót. – A bírónak fogalma sem volt arról, hogy boszik vannak a szomszédságában.

Lune megjelent a semmiből és nemes egyszerűséggel felugrott az ölembe, összekuporodott és elaludt.

– Ó, milyen édes – mosolyodott el Freya, mire én is így tettem.

– Tegnap találtam itt a templom tövében. Azonnal egymásra hangolódtunk.

Pár perc kínos csend és még kínosabb néma macskasimogatás után Freya szólalt meg elsőnek.

– Nos, miről akartál beszélni?

– Tegnap miután elváltunk, kimentem a világítótoronyhoz és meglátogatott egy nagyon régen látott ismerősöm. Először fel sem ismertem, de később összeállt a kép. Salem régensének a lánya. Azt mondta, hogy küldjelek el titeket. Pontosabban úgy fogalmazott, hogy a boszinak és a húgának mennie kell, különben következményei lesznek rám nézve. Félre ne érts, nem félek tőlük, vagy ilyesmi, eszemben sincs elküldeni titeket, csak érdekelne, mi bajuk veletek. Máskor is voltak már itt más boszik, vámpírok, de eddig ilyen incidens nem történt. Valamiért fenyegetve érzik magukat miattatok. Miért?

Freya megvonta a vállát.

– Fogalmam sincs. Sosem kerültem még összetűzésbe salemiekkel.

Nagyot sóhajtottam.

– Tudod, nem vagyok veled sokkal előrébb – sandítottam rá szúrós szemekkel, mire elnevette magát.

– Nyugi, könnyedén elbánok velük, ha arról van szó.

– Kétségem sincs efelől, csak nem is tudom... Lehet, hogy hülyeség, de valahogy rossz előérzetem van.

Freya aggódva pillantott rám.

– Mit érzel?

– Nem tudom... – vontam meg a vállam. – Egyszerűen csak úgy érzem, valami készülődik a háttérben... Mindegy is – legyintettem és elmosolyodtam. – Biztosan csak a képzeletem játszik velem.

     Freya egy érdekes mosoly kíséretében bólintott. Nem tetszett ez nekem. Olyan érzésem támadt, mintha titkolna valamit és mivel magától ezek szerint nem fogja elmondani, magamnak kell kiderítenem. Eleve az furcsa volt, hogy tudta, hogy ki lakott a mellettem lévő épületben. Persze az internet korában ez már nem lehetne meglepő, de az, hogy igazából semmit sem tudok róla, a keresztnevén és a testvérei számán kívül, felettébb gyanússá tette. Arról nem is beszélve, hogy a húgával sem találkoztam még. Azt hiszem, közel kell hozzá kerülnöm, mindent meg kell tudjak róla. Illetve róluk.

– Figyi... este fellépek, nincs kedvetek eljönni a húgoddal? – kérdeztem mosolyt erőltetve magamra.

– De, miért is ne – mosolygott ő is Lune-t simogatva közben. Eleresztettem egy mosolyt, majd semmiségnek tűnő csevejjel próbáltam lekötni a figyelmét és közelebb kerülni hozzá, míg próbáltam egy hajszálat elcsenni a válláról, ahol megláttam pár kihullott darabot.

– Ó, jézusom, már ennyi az idő? – pattantam fel a helyemről. – Ne haragudj, de készülődnöm kell, még Lune-t is el kell vinnem az állatorvoshoz, de köszönöm, hogy jöttél – mosolyogtam rá és megöleltem az időközben feltápászkodó lányt. Elcsentem egy lógó hajszálat a derekáról, és kikísértem.

– Aztán vagány legyél este! – kacsintott rám, majd intett egyet és elindult.

     A hajszálat gondosan elraktam egy borítékba. Gyorsan felöltöztem és beraktam Lune-t a hordozóba, autóba pattantam és elvezettem a legközelebbi állatorvoshoz. Ott megigéztem a recepcióst, hogy vegyen minket előre és szinte azonnal be is jutottunk a fiatal dokihoz. Nem mondom egész helyes volt. Miután megvizsgálta Lune-t és beadott neki mindent, amit ilyenkor szoktak, megigéztem őt is és egy jó adag vért szívtam belőle, ugyanis már két napja nem ettem. Beköttettem vele a nyakát és meghagytam a telefonszámomat, persze egy igézettel társítva, hogy keressen fel holnap. Jó lesz vértasaknak. Meg talán egyéb dolgokra is. Hazavezettem, elrendeztem a macska körüli dolgokat és ismét bepakoltam a sporttáskámba az esti ruhámat, majd elindultam a clubba.

     Ma este Tinával fogok fellépni, amit kifejezetten szeretek, jóban vagyunk, csicsergős lány és mindig megnevettet. Ez persze nem azt jelenti, hogy Lexivel nem jövök ki jól, csak ő egy fokkal komolyabb csaj és csupán a megélhetés miatt csinálja ezt. Tina azért élvezi is. Lepakoltam a táskámat és előre mentem köszönni. Ma este Derek a pultos, akivel néha összejárunk khm... Beszélgetni... De ma nincs ehhez kedvem így csak odavetettem egy hellót és a pultban kerestem egy üveg bourbont és kitöltöttem magamnak egy pohárnyit.

– Mi az hercegnő? – fordult felém egy poharat törölgetve.

– Semmi – sóhajtottam. – Hosszú napom volt – mondtam egy mosolyt erőltetve magamnak.

– Meló után megmasszírozzalak? – kérdezte egy kaján vigyor társaságában, mire megráztam a fejem és lehúztam a bourbont.

– Azt hiszem, inkább haza megyek a fellépés végeztével.

A fiú aggódva meredt rám. Karba font kezekkel megállt előttem, elállva az utat.

– Derek, elengednél? – kérdeztem halkan.

– Addig nem, míg el nem mondod mi a baj.

Kezein dagadtak az izmok, ahogy behajlította őket. Derek körülbelül két méter magas, afroamerikai fiú volt, aki a huszonhatodik életévét taposta. Jégkék szemei szinte a lelkembe láttak. Tudta mi vagyok, mivel az egyik legbefolyásosabb salemi boszorkány családjába tartozott. Történetesen a bátyja volt a tegnapi látogatómnak. Nagyot sóhajtottam.

– Megismerkedtem egy új boszival, aki nem rég jött ide a húgával és a húgod megkeresett tegnap, hogy üldözzem el őket, de nem mondta meg, hogy miért. Ma áthívtam ezt a boszit, próbáltam kiszedni belőle mi lehet ez az egész, de nem mondott semmit... Te sem tudsz semmit, igaz? – sandítottam fel rá, de nemlegesen megrázta a fejét.

– Tudod, hogy nekem nem mondanak el semmit, mióta veled jóban vagyok.

– Tudom... – sóhajtottam ismét. – Holnap segíthetnél nekem... Elcsentem a boszi egyik hajszálát, bűbájt kellene végrehajtani.

Derek megértően bólintott.

– Majd írj mikorra legyek ott. De a fizetségemet is behajtom! – vigyorodott el és közelebb lépett, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet és kikerülve őt visszamentem az öltözőbe, ahol már Tina is ott volt.

Szótlanul az egyik tükörhöz mentem és leültem.

– Szia csajszi! – mosolygott rám Tina, miközben egy piros rúzst kent fel dús ajkaira.

– Szia! – mosolyogtam rá és elkezdtem kisminkelni magamat. Hajamat kontyba kötöttem és ráraktam egy parókasapkát, ma ugyanis úgy döntöttem, hogy parókában leszek. Egy egészen rövidre vágott és formázott fekete műfrizurát tettem a fejemre, pontosan olyat, mint ami A nagy Gatsby c. filmben Daisy hajviselete volt. 20-as évekbeli flapper táncosnak öltöztem ma. Fekete alapon, ezüstláncokkal díszített combközépig érő ruhát vettem fel. Egy kövekkel kirakott hajpántot is rögzítettem a fejem tetejére és egy vérvörös rúzzsal koronáztam meg a szettem, majd fekete szemceruzával egy szépségpöttyöt raktam a szám fölé. Magamra sem ismertem, de ez nem is volt baj.

     Tina eközben már kint volt a színpadon. Felvettem még egy magassarkút és a színpadhoz közel megálltam a sötétségben, úgy néztem körbe és kiéleztem a hallásomat is, hátha megneszelek valamit. Tina az előadása végére ért, gyorsan összeszedte a bankókat és lejött a színpadról.

– Ügyes voltál – mosolyogtam rá és egy ölelés után elengedtem az öltöző felé.

Lassan lépkedtem én is fel, elfoglalva a helyemet. Hirtelen kapcsolódott fel a reflektor és neki álltam a produkciómnak, közben a tömeget pásztázva és hallgatózva. Freyát sehol sem láttam, ám vérszag csapta meg az orromat, ami csak egy dolgot jelenthetett. Vámpír van a clubban. Elfordultam a közönség elől, mert éreztem, hogy előbukkan a vámpír arcom és nyugalmat próbáltam erőltetni magamra. Amint biztos voltam abban, hogy teljességgel átlagos az ábrázatom, visszafordultam és kerestem a szag forrását. A club egyik sarkában meg is láttam Rebekaht és még egy alakot mellette. Először nem ismertem fel, majd abba hagyták a vérszívást és beszélgetni kezdtek.

– Igazad volt húgom, tényleg jók a salemi lányok – nevetett egy férfi, azonnal felismertem a hangját. Kol Mikaelson.

– Mondtam – kacagott a szőke vámpír. – Alig várom, hogy Elijah is csatlakozzon hozzánk ­– nagyot dobbant a szívem a férfi nevének hallattán. Teljesen belezavarodtam az előadásba is, így a szám végén, már nem akartam újabbat előadni, a pénzt is fent hagyva lesiettem a színpadról és az öltözőbe rohantam.

Hevesen szuszogva próbáltam megnyugodni.

– Marge, minden oké?

– Persze... Megtennél nekem valamit? Összeszednéd a pénzem? Hirtelen rosszul lettem – rogytam le egy székre. Tina kiviharzott és öt perccel később megjelent Derekkel az oldalán. A férfi leguggolt elém.

– Marge, minden oké? Jól vagy?

Aprót bólintottam és próbáltam jelezni felé a szemeimmel, hogy nem olyan téma, amit Tina előtt meg tudnánk beszélni. Sokat mondóan nézett rám.

– Hazaviszlek oké?

– Köszönöm – néztem rá hálásan.

– Tíz perc és itt vagyok, csak szólok a főnöknek, addig legyél kész!

Tina segítségével gyorsan összepakoltam a cuccaimat és átöltöztem. Derek is hamarosan visszaért és kisiettünk hátul az autómhoz. Átdobtam a fiúnak a slusszkulcsot és beültem az anyósülésre. Derek beindította a motort és a gázba taposva elindultunk haza.