42.rész

A homlokunkat egymásnak döntve elég sután öleltük egymást, én még mindig a fotelben ültem, ő meg az dohányzón. Csipogott a telefonom, kicsit eltávolodtam Totól és ránéztem.

- Lassan menned kell a következő három interjúra. Negyvenperc múlvavárnak.

- Dehogy megyek. – simogatta az arcom.

- De mész. Ez a dolgod. Délelőtt már kellőképpen elbasztad a kötelezőt. Most legyél tündérpofa.

- Tündérpofa? – röhögött fel.

- Toto, ez komoly. – csúsztattam a kezem az állkapcsára a füléhez és felemeltem a fejét - Ugye tudod, hogy Jean elő fog venni a reggeli hülyeséged miatt. Fogást talált rajtad, és példát fog statuálni. Próbáld kijavítani a renomét.

- És mit mondjak?

- Hát a támadás sztorit már tudják, mond azt, hogy láttad ahogy Chris kikísér, és aggódtál, hogy rosszul lettem, vagy Annával történt valami komoly.

- És ha rákérdeznek miért ráztam meg azt az öntelt pöcst?

- Apropó elnézést kellene kérned tőle is.

- Jól beverted tegnap a fejed. – fakadt ki.

- Toto! Christ el tudtam volna intézni én is! Didi őt basztatja miattam, persze hogy számonkért! Ez a dolga! Behajtja a szívességeket! Egyébként nem bántott, inkább pánikban volt, mi lesz velem, ha nem teszem amiért idejöttem. Úgyse hiszed el, de nem akart rosszat.

- És mit mondjak a sajtónak? -tárta szét a karját.

- Hogy Christ hibáztatod a történtekért, mert egy értékes csapattagot elvitt tőled, de nem védte meg, és ezért a jelenlegi munkatársad is sérülések érték. Meg hogy szorgalmazni fogod a jobb biztonsági intézkedéseket.

- Ez jó.

- Igen. De mielőtt ráhúzod a vizeslepedőt átjössz velem a Red Bullhoz, és elnézést kérsz.

- Megőrültél?? – pattant fel.

- Egyébként is át kell mennem Anna miatt.

- Jah hogy már helyette is dolgozol! - pattogott.

- Toto. Erről szó sincs. – nyújtottam felé a kezem, ránéztem, megfogta és visszaült a dohányzóra – Édesem figyelj...-mire olyan széles mosolyt villantott, hogy azt hittem lereped az arca – Kellett nekem ezt mondani... - sóhajtottam fel.

- Mond mégegyszer. – és tovább vigyorgott.

- Mint az öt évesek. – morogtam – Mindent mégegyszer. – húzogatni kezdte a szemöldökét és én is felnevettem – Hagyd abba. – és mutató ujjammal fenyegettem.

- Mond újra. – nézett rám mosolyogva.

- Óh te jó ég. – fogtam a fejem – Toto...

- Csak jó hallani.

- Nem mondták neked a csajaid meg az asszony épp eleget? – cukkoltam, de az arca elkomorult, és máris minden jókedv elszállt róla - Toto? – még a kezét is elhúzta és védekezően összefonta a karjait a mellkasa előtt – Toto! – szóltam rá finoman.

- Szóval mi a terv? – mire újra felé nyújtottam a kezem, de nem reagált, én meg levettem a lábam a fotelről és megfogtam a karját.

- Vicceltem... - a padlót nézve bólintott – Nézz rám. – de csak a falat bámulta, megsimogattam az arcát, mire lehunyta a szemét – Kérlek nézz rám édes. – mondtam kedvesen, de amikor megtette a szemében mély szomorúság volt, felálltam és a comjára ültem átkarolva a derekát, ő meg átölelt. – Mibe tenyereltem? - kérdeztem csendesen, miközben az arcát a nyakamba fúrta, de nem válaszolt, én meg az ujjaimat a hajába fontam – Oké. Mondom a tervet jó? Gyere át velem Hornerhez, beszéljetek kettesben, mint két nagykutya, kérj elnézést vagy valami, aztán én elmondom neki Annával mi a terv. Elmegyek a sofőrrel meg valakivel a hotelbe, elhozom Annát meg a cuccot, átmegyünk a Hiltonba, megnyugtatom és átcuccolok hozzád. Aztán vacsi a hotelben velem kettesben, és végre beszélgetünk egy kicsit, oké? – felpillantott rám.

- Van más választásom?

- Utánad megyek az interjúkra, amint lerendeztem Hornert. – mire elmosolyodott – De siessünk oké? Nem szeretném, ha Anna eltűnne vagy kórházba kerülne mert szarakodtam.

- Jólvan. – puszilt meg.

- Csak ennyi kapok? Egy kicseszett Wonderwoman vagyok. – cukkoltam, mire megcsókolt, annyira bele melegedtünk, hogy majdnem szívinfarktust kaptam amikor valaki megszólalt.

- Toto beszélnünk kellene arról a fejlesztésről ha van id... Khm... Bocsi... Én kopogtam... Bocsi...- elváltunk egymástól, Bottas az ajtóban szabadkozott, zavarában a padlót nézte.

- Két percre még kell nekem a fickó, de mindjárt megy. – mosolyogtam, bár ezt a finn nem látta.

- Oké... és bocsi...- aztán eltűnt.

- Szegény.... – nevettem fel.

- Tuti ezzel fognak ugratni. – kuncogott Toto.

- Azért a nagy macsó mese közben minden apró részletet ne tálalj ki rólunk jó?

- Miről beszélsz? -kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Amikor majd a fiúknak ecseteled mekkora szex volt, nah érted.

- Eszem ágában sincs elmondani ezeknek bármit is!

- A barátod nem?

- De! De engem se érdekel mit csinál ezzel az újjal az ágyban... Azt se tudom mi az új csaj neve. – röhögött fel.

- Tiffany, mint az ékszermárka. – sóhajtottam fel.

- Igen. Így már megvan.

- Gyere. – álltam fel, de átölelt – Hé...- tettem a kezem a vállaira, felpillantott rám – Mi az?

- Semmi... – mosolygott, és a hátam meg az arcom simogatta.

- Mosolyogsz szóval nagy gáz nem lehet. – túrtam a hajába, újra kopogtak, felsóhajtott és felállt – Csak gyorsan jó? A megbeszélésnek Hornerrel még bele kell férnie, a Skysport, az ORF, és Rai Sport interjúk előtt. – tereltem kifelé, ő meg átölelte a vállam, ahogy kiléptünk az ajtón. Rápillantottam, hogy ez mi? De nem is reagált. –Tooootooo! – morogtam, és finoman megböktem.

- Jól van asszony, jól van. – dünnyögte miközben kimentünk a többiekhez, akik a külső ajtóban várták. A meglepett arcot vágó csapat Lewisból, Valteriből, Allisonból és Lorenzo Sassi a vezetőaeromérnökból állt.

- Asszony? – pillantottam rá, de vigyorgot.

- Mondtam jó, elintézzük, ne nyaggass.

- Az a dolgom. - mire a többiek előtt a fejemnek döntötte a homlokát, és felsóhajtott.

- Kikészítesz... - morogta - Oké, sietünk. De azonnal szólj, ha rosszul vagy.

- Nem lesz mégegyszer olyan szerencséd, hogy a karjaidba ájuljak. – röhögtem.

- Kár. – azzal intett a többieknek, hogy menjenek a hátsó kissé elszeparált sarokba – Nem vagy éhes?

- De.

- Srácok ettetek már? – szólt utánuk, mire mindenki zavart arcot vágott.

- Még nem, rád vártunk. – válaszolt Lewis.

- Akkor ebéd közben beszéljünk. – és az első szabad asztalhoz terelt és leültetett, majd mellém csücssent, és többiek is helyet foglaltak – Hulla vagyok. Mi a szarról is van szó?

- Az új kiegészítő aero elemekről az első első szárnyon. – válaszolt Valteri mire Toto megdörzsölte a halántékát, és felpillantott.

- De én ehhez miért kellek? – mire csend lett az asztalnál.

- Elbaszták és újra kell csinálni, és gondolom alá kéne írnod pár papírt, amivel pénzt kap a részleg az újra tervezésre, és gyártásra. Meg felteszem te vagy a döntőbíró a mérnökök és a pilóták közt. – körbe nézett a srácokon.

- Hát igen. – húzta a száját Valteri.

- Már megbeszéltük, hogy nekem erre nincs időm! – fakadt ki élesen Toto -Nem értem miért kell álladóan... - mire megfogtam a karját, és rám nézett.

- Ne üvölts.

- Nem üvöltök! – mire körbe mutattam, mindenki minket nézett, ő meg felsóhajtott – Nem értem miért kell nektek döntőbíró mindenhez! – tárta szét a karját.

- Toto... Csak hallgasd meg őket... Srácok csak gyorsan és tömören, oké? - és Valterire mutattam.