39.

Felpillantottam, ki más lett volna, mint „Mr. Csúcsszuper vagyok úgy ahogy vagyok mióta megszülettem" Toto és jelentőségteljes arcot vágott.

- Nem viszlek el, menj... - fakadtam ki, de megfogta a karom, kihúzott az ajtó mögül, és mikor pofonra lendítettem a másik kezem megfogta a csuklóm – Nem érdekelnek a fenyegetéseid nem félek tőled! – kiabáltam az arcába, mire összevonta a szemöldökét, és ideges lett.

- Nem akarlak fenyegetni, hogy gondolhatsz ilyet? – emelte fel a hangját – Csak aggódom!

- Az persze, most... -akartam folytatni, de lehetőségem sem volt.

- Elég! – kiabált rám, és a hangja visszhangot vert az üres garázsban, én pedig egy pillanatra megszeppentem – Aggódom érted, felfogod? Tegnap este szétestél, most is ki vagy borulva!

- Nem vagyok! – kiabáltam vissza, mire megfogta a csuklóm és felemelte a kezem.

- Reszketsz az Istenért! – vett visszább a hangerőből.

- Miattad van mert...- akartam ismét védekezni, de nem hagyta.

- Lószart! – nézett rám komolyan – Gyere. – húzott erővel magához, próbáltam tiltakozni, de nem hagyta, megfogta a karom. Szinte még át sem ölelt, máris elszállt az erőm, alig tudtam állni. Szorosan tartott, több puszit is kaptam a fejemre, és nyakamra. Picit eltávolodott tőlem, és a szemembe nézett. – Sajnálom. – simogatta az arcom.

- Nem igaz...

- Na. – és próbált megcsókolni, de elfordítottam a fejem – Fejezd be.

- Ha azt hiszed, hogy fogom hagyni, hogy... - kezdem ingerülten, de hírtelen megcsókolt, nem tudtam tiltakozni, csak viszonozni. Gyengéd volt, és törődő, amikor elváltunk egymástól a kezét az állam alá tette, hogy ránézzek.

- Sajnálom, ne haragudj. – morogta rekedten az arcomat simogatva – Egy fasz voltam.

- Írásban, három példányban kérem a vallomást, ügyvéddel hitelesítve, és nyilvánosságra hozva. Történelmi pillanat esett meg, mert a nagy mind...- a mutató ujját a számra tette.

- Arról beszélek, amit annak a lib... -mire megköszörültem a torkom – illetve csajnak mondtam.

- Tudom.

- Ha lenyugodtak a kedélyek beszélek vele, és elnézést kérek. Megígérem. -emelete fel a kezét.

- Nyilvánosan.

- Hogy mi? -kérdezte zavartan.

- Nyilvánosan fogsz elnézést kérni. Miattam, mert ez nekem fontos, és mert velem is megtörtént, így biztos vagyok benne, többé nem leszel ekkora seggfej. Legalábbis ebben a témában. És meg mert érezni akarom, hogy tényleg megvédsz. – láttam, mennyire nem tetszik neki ezaz egész, összeráncolta a homlokát, a szemöldökét, és még enyhén csücsörített is – Tekints úgy, mint szép gesztust az új csajod felé.

- Szép gesztust? – pillantott rám sokatmondóan – Ez komoly?

- Én nem fogok a feleséged árnyékában élni.

- Ez fel sem merült bennem. – nevetett fel kissé gúnyosan – Hála az előbbi jelentednek mire kiérünk a pályára mindenki tudni fogja, hogy együtt vagyunk.

- Komoly azt hitted, hogy én majd...

- Angel elég! Nem hittem és gondoltam semmit! Addig jutottam el, amint már százszor elmondtam, veled akarok lenni! Nem volt kapacitásom a részletekkel foglalkozni. Úgy gondoltam, nem is akarod, hogy most azonnal mindenki tudja, mert talán kínosan érintene. Nem akartam kikürtölni házon belül sem, amíg meg nem beszéljük.

- Nem érdekel mások véleménye a magánéletemről, és arról kivel bújok ágyba. Zavar?

- Feleségem van.

- Hozd nyilvánosságra a válást.

- Megőrültél? Susie ellenem fogja felhasználni, és...

- Nem, érdekel. - tagoltam lassan – Állandóan azt mondod te mit akarsz. Megkaptál, és megint itt vagy, kujtorogsz utánam! Ha azért nem tettél, hogy megkapj, akkor most fogsz azért, hogy megtarts!

- Tettem, azért, hogy velem legyél, megvédtelek és...

- Jah a tegnap este csak azért volt? – kérdeztem élesen, és felháborodva.

- Nem úgy értettem, de te is láttad, fontos vagy.

- Megteszed, amit kértem, így megtarthatsz. – szögeztem le a szemébe nézve komolyan, mire ciccentett, és hajába túrva hátra lépett – Én ezzel járok, ritkán kérek, de akkor elvárom, hogy megtedd, amit kell. Egy kapcsolat adok és kapok. Segítettem neked, támogattalak, kétszer is szeretkeztünk, pedig egy szalmaszálat nem tettél értem. – mutattam rá – Engem nem fogsz sem az autósportok világában sem az életedben ide-oda rakosgatni, mint a szőke Susie babádat! Fontos vagyok? Mutasd meg, a magad elbaszott módján, úgy, hogy kihagyod belőle a milliós, és méregdrága ajándékaidat, érted? Nem vagyok eladó, nem vehetsz meg kilóra! Értem tenni kell. És most elő ne merd adni se a mártírt, se a sértődött hiszti című műsorod, mert esküszöm megütlek!

- Jó. De akkor csináljuk rendesen, valami kampány keretében, hogy tegyünk is azért, hogy segítsünk, és NEM! Nem engem fogunk előtérbe tenni, hanem az áldozatokat! – nézett rám szigorúan.

- Jó.

- És most elmondod végre mi az igazi baj? Félsz?

- Dávid vissza fog jönni. Meg fogja találni Annát, és engem is. – mire összefonta a kezeit a mellkasa előtt.

- Biztos vagy benne? – ráncolta a szemöldökét.

- Ha most ráküldöm a fiúkat Dávid téged, meg azt a bamba Alonsót fogja vádolni. Dávid járóképessége komoly gond.

- Te nem hagytad, hogy...

- Mert téged tud azonosítani, négy simaszkost meg nem! De ez a lehetőség egyelőre elúszott!

- Mit szeretnél? Testőrök mellett... - de úgy néztem rá, hogy be sem fejezte a mondatot – Akkor?

- Még nem tudom. Miattad engem nem mer majd közvetlenül megtámadni. Annát meg talán eldughatnánk nálunk valahogy valamerre, nyugi, csak erre a hétvégére. Utána Dávid már nem érheti el, de ha nem bírjátok ki egy fedél alatt, akkor érteleme sincs.

- Ne szóljon hozzám, és én se szólok hozzá. – mire megrántottam a vállam – Mennyit hallottál a reggeli letámadásából? – mire felsóhajtottam, és az orrnyergem kezdtem el masszírozni.

- Toto, ő engem véd.

- De hát én... - mutatott mindkét kezével magára.

- Bunkó voltál velem reggel! -vágtam a szavába.

- Mert megint Anna a téma! Angel miért van egy harmadik ember a kapcsolatunkban? -emelte meg a hangját.

- Ő a barátom. – tagoltam lassan – Nekem nincs másom csak ő, érted mire gondolok? Ő az egyetlen támaszom, és ha nem segít nekem évekkel ezelőtt akkor most nem lennék itt. Segített túlélni! A barátok ezért vannak, ha minden kötél szakad, rájuk számíthatsz, mert akár az életed is megmentik, képesek kihúzni egy vízzel teli fürdőkádból, amibe begyógyszerezve majdnem belefulladtál!

- Te mi a szarról beszélsz? – nézett rám komolyan – Ez most afféle női túlzás vagy, te... - mutatott rám, de nem tudta kimondani. - Ne haragudj, de elegem van ezekből a „kis női titkokból"! - tárta szét a karját.

- Nem érted meg hogy fáj? Elvesztettem, akiket szerettem, nem tudok és nem akarok róla beszélni! Miért erőlteted?

- Mert nem tudom mi van veled! - tárta szét a karját – Reggel sem értettem mi szaron vesztünk össze! – mire idegesen babráltam a homlokomat.

- Én... én... - vettem egy mély levegőt – ez nagyon... - megszólalt a mobilja, rápillantott.

- Todt az, csapatfőnöki megbeszélés lenne tíz perc múlva.

- Vedd fel. – intettem, mire megtette.

- Toto vagyok.... Igen, igen emlékszem Jean... Nem! Nem! Dehogy!! Nem! Nem erről szó sincs dehogy! Nem! A fickó a volt asszisztensem exférje! Igen, igen. Nem! A volt meg a jelenlegi asszisztensem jó barátok, és... Igen, igen! Jó de gondolom Horner elmagya... Igen. Szevasz Chris! Igen, igen úgy jó. Küld... Oké. Nem, még a Greshamben vagyunk. Nem, nem Angellel van egy kis... Nem! A te hülye asszisztensed védte, és cseszd meg őt is megverték! Szerinted, hogy lenne baszd meg?! – rám pillantott, bólintottam – Majd megyünk! Ha meg annyira fontos az a kurva szavazás, akkor a válaszom meg nem! Csesszétek meg, és nem érdekel! – majd rátette a telefont.

- Velem jössz vagy mész a sofőröddel?

- Én vezetek. – és a kocsi felé lépett.

- Álmaidban Toto, álmaidban! – és megráztam előtte a kulcsokat.

- Gyere ide. - lépett hozzám, és megölelt, a tekintete furcsa volt – Biztos akarsz ma dolgozni?

- Persze, a meló nem gond.

- Most jön az, hogy a gond én vagyok. – morogta.

- Ezt nem mondtam.

- De gondoltad. – mutatott rám.

- Igen. -néztem rá szemrebbenés nélkül, mire felsóhajtott – Este beszélnünk kell, és nem csak rólam, rólad is. – dünnyögés kíséretében bólintott – Toto... - mire rám pillantott – Róka fogta csuka mi?

- Mindkettőnk sebeit fel akarod tépni?

- Toto... Ez nem erről szól, de nem mondhatok el mindent magamról, ha te meg nem osztod meg velem a őszintén problémáid. – felsóhajtott, és az arca elkomorult - Úgy érzed nem menne?

- Igen, mármint...

- Értem...

- Nem akarom eltitkolni, de... Ha szóba került felmegy bennem a pumpa, és nem veled akarok üvölteni.

- De belül mégis nyomaszt, és ezért üvöltesz velem hülyeségek miatt, meg a többiekkel a csapatnál...

- Hiányzik Jack... - mire megdörzsöltem a karját.

- Telefonon sem beszélhetsz vele?

- Nem, Susie elszigetelte tőlem. Megőrülök, amiért nem láthatom. Nem is értem, Susie miért állítja, hogy nem szeretem a gyerekem? – rázta a fejét.

- Sose kételkedtem benne, hogy szereted a gyerekeid, neked az érzelmek kimutatása nem megy. A dühön kívül...

- Ez nem igaz!

- Toto, nem várok szerelmi vallomás esküszöm. De a „hozzám tartozol", meg „a nőm" vagy hasonló macsó dumák mellett mi csajok szeretjük hallani a „fontos vagy", „vonzódom hozzád" és hasonló szavakat.

- Mondtam, azt is, hogy hiányoztál.

- Tudom. – simogattam az arcát – Nem vetek semmit a szemedre, csak mondom.

- Egyébként te sem mondtál nekem semmi ilyesmit.

- Ez nem verseny... És kettőnk közül, azt hiszem érthető miért én vagyok az óvatos, ha a kapcsolatunkról van szó. Vagy mi van köztünk?

- Mire gondolsz?

- Címkére.

- Nem fog tetszeni, de ha hivatalos címkét akarsz akkor a szeretőm vagy.

- És ez csak címke a tömegnek, vagy ehhez is tartsam magam?

- Angel. Ne sürgess... Beengedtelek az életembe, elmondtam súlyos privát dolgokat, mert tudom, nem adod őket tovább. Hozzám tartozol, és igyekszem törődni veled, mert kedvellek, de a magánéletem egy kurva káosz. Én most nem tudok többet adni, és erőm sincs rá. Nem tudom azt mondani őrülten szerelmes vagyok beléd, költözz hozzám, meg elmesélek magamról mindent, és éljünk együtt. Ha ezt várod a következő hónapoktól...

- Nem várom. De nekem fontos a stabilitás, és a bizalom. És őszintén nem értem, akkor most mire gondolsz velünk kapcsolatban? Mit szeretnél? Szex, közös programok meg lelkitámasz? – a padlóra pillantott.

- Önző vagyok?

- Nem. Egyelőre nekem sem megy több, látod. – emeltem fel a jobb kezem és semmibe mutattam – De legyél fair. Ha mástól többet akarsz mond meg. – bólintott.

- De még mindig nem mondtad, én hogy segíthetek neked?

- Tegnap este elmondtam, ma Anna is a fejedhez vágta...

- Nem lehetne, hogy a barkochba helyett egyszerűen megmondod, mit tegyen a szimpla fickó? – és vágott egy féloldalas kérdő arcú grimaszt.

- Ez a szeretgetés jó, mármint, amit...

- Értem... - és újra átölelt – Biztonság érzet kell.

- Igen. – fúrtam az arcom a vállába, egymást simogattunk, de amikor újra csókolóztunk a dolgok kezdek elfajulni, mert Toto a kocsihoz préselt.

- Ugye nem adtad le a szobakártyát? – morogta a fülembe miközben a fenekemet markolta.

- Toto, elmúlt nyolc... Már így is... - rám nézett.

- Elég negyedóra is. – megszólalt a mobilja.

- Ez a szám a mumusunk. – nevettem fel.

- Jean, az megint... -húzta a száját.

- Vedd fel. – mire jelentőségteljes arcot vágott – Vedd fel, majd ebédszünetben kiküldjük Valterit a pihenőjéből. - mire felnevetett.

- Tetszik az ötlet. – és rányomott a hívás fogadásra.

- Szia Jean, igen már elindultunk. – mire csöndben kuncogtam – Mi van a megbeszéléssel? – és közben kinyitotta nekem a sofőroldali ajtót, hogy beüljek.