38.

Az éjszaka maradék részében mellkasához bújva próbáltam aludni. Fáradt voltam mégis nehezen ment, féltem a másnaptól, és attól mire bólintottam rá. Totót láthatóan nem gyötörték ilyen gondok mert, amint átölelt percek alatt mély álomba merült.

Reggel Anna ébresztett fel, valahogy elesett a takaróban, ami az éjszaka folyamán a földre került. Visszadobta hozzánk, hogy még véletlenül se lásson semmit. Amin jót mosolyogtam. Toto is felriadt a zajra és beszédre, és félálomban alig érthetően nekem morgott.

- Geht nicht, meine Engel. (Ne menj angyalom.)

- Ich bin hier. (Itt vagyok.)– suttogtam, hogy csak ő hallja, majd pislogott és visszaaludt.

Majdnem hangosan felnevettem, amikor Anna felháborodva érdeklődött, hogy Toto hat nyelvtudása közül mi volt ez a kutyamorgás szerű akármi. Végül elment fürödni, én meg visszatettem a fejem az osztrák mellkasára. Pár perccel később megszólalt a mellette heverő telefonján az ébresztő. Rajta keresztül átnyúlva lenyomtam. Kábán dörzsölte a szemét, majd magához húzott, és simogatni kezdett, a füléhez hajoltam.

- Felkeltek a főbérlők is. – suttogtam a többiekre célozva.

- Kívánlak...- morogta a nyakamba.

- Toto... - és a tekintetünk találkozott.

- Negyed óra is elég. – simogatta a számat, majd kopogás hallatszott.

- Bejöhetek, vagy még öltöztök? – kérdezte Alonso.

- Anna a fürdőben, mi még öltözünk! Adj tíz percet! – és az osztrákra néztem.

- Ugye ma éjjel már nem fogsz őrködni? -kérdezte morcosan.

- Anna a barátnőm. A legjobb barátnőm. -szögeztem le ingerülten, de nem kiabálva - És neki nincs egy majd két méteres fickója, aki leverjen egy támadót. Neki csak én vagyok. – ültem fel, és dühösen beszéltem – A csajt tíz éve ismerem, téged csak pár hete! Tippelj ki rúgok ki az életemből, ha pattogni kezd! – majd felálltam és magamra cibáltam a rövid nacit meg a pólót.

- Most miért támadsz nekem? -kelt fel ő is.

- Mert számonkéred rajtam, hogy védek valakit, aki fontos nekem, és így mer elér kerülni a fontossági listán! – fakadtam ki.

- Csupán arra céloztam cseszd meg, ha az a terved, hogy szemmel tartod azt a hülye libát, akkor keressünk egy két szobáslakosztályt! Egyrészt mert ez a kanapé rohadt kényelmetlen, másrészt nem vagyok már sem tini sem egyetemista, hogy két másik emberrel osztozzak egy lakáson! – vette magára az alsóját, amikor kopogtak.

- Kinyitom! – indultam meg a bejáratiajtó felé, de leintett, én meg széttártam a karom.

- Ha lehet ne így nyiss ajtót a sofőrömnek! -mutatott végig rajtam.

- Minek jött ide? – kérdeztem élesen.

- Hozott tiszta ruhát! Valamit fel kell vennem nem? Hogy tudsz ilyen marhaságot kérdezni! – azzal otthagyott.

- Köszi, a tegnapi dugás után a ma reggelt azzal kezded, hogy máris lebaszol! Ha ezt tudom, elhúzok este a faszba, vagy téged váglak ki cseszd meg! – kiabáltam utána.

- Normális vagy? – jött be emelt hangon, a kezében két öltönytartó zsákkal – Csak a fél emelet hall téged!

- Leszarom, és téged is! – kiabáltam rá.

- Itt a ruhád! – azzal a zuhanyzó kilincsére akasztotta – Hozattam neked is.

- Baszd meg! – veszekedtem rá, de megszólalt a mobilja, felmutatta a mutató ujját, miszerint hallgassak, majd felvette. Irtózatosan felhúztam magam ezen a stíluson. Vigyorogva franciául kezdett beszélni, és az erkély felé sétált, én meg bemutattam neki a középső ujjam, mire válaszul angolul tátogott.

- Elég hangosan élvezted az éjjel. – és vigyorgott, amikor megfordult, hozzávágtam a fejéhez egy párnát, majd csípőre tett kézzel fordult felém, újra bemutattam neki.

- Tudod kit fogsz megdugni ma? Nem engem rohadj meg! – kiabáltam hangosan, majd még egy párnával eltaláltam, amit a kezével hárított. Lefogta a telefonja hangszóróját.

- Hülye picsaként viselkedsz, ugye tudod? – közölte lekezelően – Hisztérika vagy! – majd megfordulva kiment az erkélyre.

- A hamutálat vágd hozzá. – a hálóajtóban állt a spanyol.

- Téged váglak hozzá! Megérdemelnétek egymást!

- Mi bajod velem? – mutatott magára.

- Ha átvered Annát kivégezlek, jegyezd meg, faszfej!

- Ne rajtam verd le a faszid bunkó!

- Azt verem le, amiért Valterinek fel kellett pofoznia téged te gyökér!

- Mi a szar folyik itt? – jött vissza Toto és a telefonját bökdöste, majd ránk nézett.

- Semmi! – vágtam vissza, mire leült a kanapéra.

- Helyes! – vett fel egy tanácsbácsi stílust, vissza akartam szólni, de Anna ekkor lépett ki a fürdőből.

Utána úgy édelegtek a spanyollal, hogy majd rosszul lettem. Toto persze önmagát nem meghazuttolva, megint belekötött a barátnőmbe. Rájuk szóltam és elmentem zuhanyozni. A fejem lévő zúzódásokat eltakarta a hajam, a nyakam viszont borzalmasan festett. Sajnos nem volt mit tenni, kedvetlenül felsóhajtottam. Kinyitottam a nekem szánt öltönyzsákot. Alsóruházat, fekete szűk farmer, céges sportcipő, és céges blúz volt benne. Szájhúzogatva felvettem, alig léptem ki az ajtón már hallottam amint Anna próbál valamiféle békejobbot nyújtani az osztrák felé. Elmondta neki szálljon le magas lóról, és próbáljon meg törődni velem ahelyett, hogy adja a macsó faszfejet. Külön kihangsúlyozta, hagyja őt békén, mert igazából ezzel engem bánt, nekem okoz fájdalmat. Még a családom is felmerült egy mondat elejéig, amire az osztrák rögtön rákérdezett, de választ nem kapott. A hangsúlyból tudtam nem érti, miért csak Anna a családom, és hol vannak a többiek.

Az egész beszélgetés egy zűrös vitává alakult, a barátnőm ennek hevében felhozta, szeretne egy őszinte bocsánatkérést kapni, de az osztráknak fogalma sem volt miről van szó. Végül hozzávágott, egy elég kelletlen Bocs!-ot, így diskurzus gúnyos stílusban ért véget, az osztrák meg elment.

Nagyon örültem, mert Anna végre elővette az igazi énjét és kiállt valamiért, jó úton haladt a felépülés felé. Ugyanakkor hálát és örömöt is éreztem, valaki végre kiállt értem, és megvédett. Ilyen egy igaz barát, szerencsés voltam amiért én találtam egyet. Sok időm nem maradt ezt részletesen elmondani, Toto után kellett mentem, mert megint írogatni kezdett.

A recepción várt, de rám sem nézett, csak a mobilján bökdöste, karon ragadtam, felnézett. Én meg áthúztam az egyik üres sarokba.

- Tedd el azt a szart, vagy darabokra töröm. – közöltem suttogva, de ingerülten és lepillantottam a telefonjára – Most.

- Mi bajod van? – tárt szét a karját.

- Tedd el. – tagoltam.

- Elkésünk a reggeli... -kezdte volna.

- Toto! – csattantam fel, hátra tette a kezét a mobillal.

- Mi az? -kérdezte élesen.

- Három dolog. – sziszegtem - Fejezd be velem ezt a stílust, vagy egész nap üvöltözni fogunk! -mire gúnyos arcot vágott - Kettő tuti emlékszel amikor Anna a felmondása után leöntött egy pohár kólával! – egy pillanatra összevonta a szemöldökét, nem értette hová akarok kilyukadni - Dereng még mit mondtál neki előtte te géniusz? – ironizáltam, mire színpadiasan széttárta a karjait, és visszaszólt.

- Világosíts fel. Biztos valami csúnya...- de megint a szavába vágtam.

- „Talán a férjednek igaza volt és megérdemelted, amit tőle kaptál." – Toto fensőbbséges gúnyos kifejezése, és tartása egy másodperc alatt tűnt el. Az arcából még a vér is kifutott, teljesen lesápadt, úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.

- Ismerlek, ha lányodról lenne szó, már cirkuszt csaptál volna, és a fél világ a nőket ért erőszak ellen kampányolna! Fel se fogod, ezzel a mondattal belerúgtál Annába, és közvetve belém is! Tőlünk bezzeg soha a büdös életben nem fogsz elnézést kérni, mert az derogál a nagy pofádnak és egódnak! Belegondoltál, hogy lényegében az engem ért bántalmazásokra is igent mondtál! A verésekre, a csonttörésekre, az erőszakra? Eddig nem is érdekelt, de azt mondtad hozzád tartozom, és megvédesz! Ehhez képest még te bántasz! Jah és plusz még azokat is, akiket szeretek! Nem figyelsz egyikünkre sem, pedig ugyanazt mondtuk, amikor külön-külön is arról beszéltünk, tedd félre ezt a rohadt nagy Das Csapatfőnök image-t! Te viszont egy olyan önző dög vagy, hogy csak magaddal törődsz! Nem is érdekel én mit érzek belül! Tudod mit? – vágtam egy grimaszt és elhúztam magam előtt a kezem – Befejeztük! Befejeztem veled! Nem kell olyan pasi, aki ki akarja rúgni mellőlem az egyetlen embert, aki támogatott, és megmentette az életemet, miután... - nagy levegőt vettem, és próbáltam lenyelni a könnyeimet, feltörtek az érzelmeim, és ezúttal nem tudtam elnyomni őket. Toto meg akarta fogni a karom, de ellöktem és megpofoztam. Erősre és hangosra sikerült. Teljesen megdöbbent, még a szeme is kikerekedett. – Keress magadnak másik marionett babát, te manipulatív szemét... - azzal sírva otthagytam, a nyitott lifthez mentem, beszálltam, és lementem a garázsba.

A Mustang még a parkoló helyén állt, a könnyeimet törölgetve odamentem, kinyitottam az ajtót. A cuccom bedobtam az anyós ülésre, be akartam szállni, de valaki megfogta az ajtót.