36.

- Miért nem hagyod, hogy segítsek? – kérdezte számonkérően, miközben idegesen belépett a szobába, én éppen a kanapén pakoltam össze a kupit.

- Hogy mi? – kérdeztem vissza kiegyenesedve, mert azt hittem rosszul hallok.

- Miért nem hagyod, hogy segítsek? – tette fel újra a kérdést, és közben félig felém nyújtotta a kezét.

- Ennek a beszélgetésnek most van vége! – csattantam fel.

- Lófaszt! Kibaszuttul nincs vége! – fakadt ki ő is, majd lépett oda hozzám, megfogta a karom és finoman, de határozottan maga felé rántott – Legalább azt mond már meg cseszd meg, hogy nyugtassalak meg? - emelte fel a hangját - Nézz már magadra! Kurvára ki vagy borulva! - mutatott végig rajtam - Reszketsz és rettegsz! Mindenki elől titkolhatod, a barátnőd elől is! – bökött a háló felé – De én látom! Azt hiszed nem éreztem az előbb, mennyire félsz? – egy hosszú pillanatig farkasszemet néztünk, aztán hagytam, hogy lassan magához húzzon, és megint átöleljen – Ettől nem vagy kevesebb a szememben. Felfogtad ezt? – mondta komolyan, mire bólintottam – Akkor jó... - a homlokom a vállának döntöttem, ő meg a hátamat simogatta – Mi a baj?... Vagy ezt inkább ne kérdezzem?

- Az én életemben is akadt egy ilyen fickó, mint Dávid... - Toto keze megállt a mozdulatban, én pedig felpillantottam az arcába, ideges, és gondterhelt lett, olyan morcosan nézett rám, hogy az már szinte félelmetes volt – Pontosítok. Több Dávid is feltűnt mellettem az évek során, de az első volt a legrosszabb. Tizennyolc évig voltam kénytelen vele élni, és hidd el, a mostani életem ahhoz képest tündérmese... - az osztrák az arcomat fürkészte, és nagyokat szuszogott, szinte láttam, miként forognak az agyában a fogaskerekek, és igyekszik összerakni a képet.

- Az apád vo...?

- A bátyám... - teljesen megdöbbent, a szeme kikerekedett és talán még egy kicsit szája is elnyílt – Aztán később sikerült több hasonló barmot kifognom... Annának mázlija volt ő megúszta eggyel, legalábbis úgy tűnik...

- Megvertek? – kérdezte csendesen, de feszülten, és közben az egész teste megmerevedett.

- Az is volt igen, és még sok más... dolog... - sóhajtottam fel idegesen -de erről nem mesélek... -simogattam a karját éppenhogy csak - És most ne is kérdezz, mert nem akarok... és nem is tudnék... - húztam össze magam reflexből, ő pedig bólintott – Ha beszélek róla valósággá válik, és én nem akarom újra átélni...

- Egyáltalán jó ötlet, hogy én... - tárta szét a karjait zavartan – Akarod, hogy én... - túrt idegesen a hajába, aztán hozzá akart érni a vállamhoz, de végül visszazárta az ujjait, leengedte a kezét maga mellé, és vett egy hatalmas levegőt – Én csak segíteni akartam az előbb, nem... - megint a hajába túrt, és nehezen találta a szavakat, a padlót kezdte el bámulni, borzalmasan zavarban volt – Atya ég... - pillantott fel – Én azt hittem erre van szükséged. – kezdett el hadonászni.

- Tudom. – fogtam meg a karját, de mielőtt folytathattam volna ő már közbe is vágott.

- Nem akartalak bántani, csak segíteni... Az emberek többsége egy ilyen eset után egyszerűen egy nagy ölelésre vágyik! – lépett el tőlem, és tovább hadonászott – Úgy gondoltam csak egyszerűen nem akarod, hogy lássam te is sebezhető vagy! Nem akartam rátenni a mai esti traumádra még egy lapáttal, de ahogy látom kurvára sikerült! -támaszkodott neki az egyik széknek, majd belerúgott - A fenébe! – össze rezzentem a zajra és a mozdulatra, amiért haragudtam magamra. Azt hittem, ezt már leküzdöttem, de most megint a felszínre került. Félig ráültem a kanapé támlájára, és összefontam a kezeim magam előtt. – Ne haragudj! – sóhajtott fel, és a padlót nézve, csípőre tette a kezét. Tudtam magára, és a viselkedésére dühös, nem rám. Felnézett. – Ne haragudj... Semmilyen rossz szándék nem vezérelt...

- Mondtam, hogy tudom... - próbáltam kedvesen rámosolyogni, mire mellém lépett.

- Visszamegyek a hotelbe, - felmutatta a telóját –, de ez mellettem lesz. Ha bármire szükséged van, vagy bármi van azonnal hívj, vagy írj, és jövök érted? -nézett rám komolyan.

- Azt mondtad maradsz... - egymás arcát fürkésztük.

- Azt hittem tudom mire van szükséged, de csak még nagyobb... - a kezem a szájára tettem.

- Befejezted végre a Toto Wolff féle kiborulás, kétségbeesés és pánik rohamot? – mire zavart, majd jelentőségteljes pillantást vettem rám, a másik kezemmel megfogtam a nadrágja szélét a derekánál és magamhoz húztam – Jól tetted, hogy megöleltél. De ne elemezz többé érted? Láttam pár pszichológust életemben és hidd el, te pocsék vagy ebben, és a helyzetkezelésed is ritka szar. Nem kell egy önjelölt pancser agykurkász, aki elolvasott két önsegítő könyvet, meg egy cikket, aztán most azt hiszi szakértő mindenben. És kurvára nincs szükségem sem az önelégült milliomos fasz, sem zseniálisan arrogánsan bunkó tahó paraszt Das Csapatfőnök című előadásra sem. – néztem a szemébe.

- Akkor mégis mit akarsz ki legyek? – tárta szét a karjai ingerülten.

- A fickó, aki a garázsban megvédett egy bajba jutott csajt, mert talán úgy gondolta, ez a helyes cselekedet, és aggódott. És lehetsz az a pasi is, aki az előbb az erkélyen voltál. Csak simán Toto, egy szimpla férfi, aki szeret egy nőt... - összeráncolt szemöldökkel és firtatóan nézett a szemembe – Nem érdekel a cukormázas és tökéletes álomkép imázs, amit magadra aggattál az évek alatt. Azt tartsd meg másoknak. Nekem az egyszerű Toto elég, nem kell több, nem kell a manír. – simogattam meg az arcát.

- Azt hittem befejezted velem. – szögezte le éllel a hangjában, bár inkább bujkált egy kérdés a kijelentés mögött, a padlószőnyeg mintáját bámultam.

- Nem fel sem merült bennem, képes lennél elmenni a fizikai erőszakig, hogy megvédj valakit. – pillantottam rá – Idáig úgy gondoltam a tárgyak csapkodása, borogatása, rúgdosása a maximum nálad, ami a hisztis tombolásban kimerül...

- Azt hittem dühös vagy rám emiatt.

- Hát, mint a Mercedes csapat pr és marketing vezetője persze, az vagyok. – nevettem fel – Ez egy pr katasztrófa. - tártam szét a karom- A csapatfőnök verekedésbe keveredik miattam, Olat fel se mertem hívni, gondolom te sem... -erre már ő is elmosolyodott, és megrázta a fejét.

- És egyébként?

- Szerinted van olyan csaj, akinek ez nem imponál? – tettem a kezeimet a vállára.

- Nem tudom... Lehet... Rajtad nem igazodom ki. Soha nem adsz nekem egyenes válaszokat...

- Az baj, te meg túl jól hazudsz...- erre jelentőségteljesen gúnyos arcot vágott.

- Igazán? Ez rád is igaz.

- Nyílt lapokkal akarsz játszani? Jó. – sóhajtottam fel – Játszunk nyílt lapokkal. Az életem első huszonöt éve szadistákkal telt el... Lelki és fizikai bántalmazások sora ért... Több csontom tört el, mint amit már számon tudok tartani... - mutogattam idegesen, Toto arca megnyúlt a döbbenettől – Utána három évig mérhetetlenül boldog voltam, azt hittem az életem végre rendben van, és révbe értem. De az utóbbi két és fél évemben, minden erőmmel el akarom felejteni azt az időszakot! Ha eszembe jut bármi szép emlék, úgy érzem megőrülök, mert mióta elvesztettem, akit szerettem megint minden kurva szar lett! Amikor megtudtam, hogy meghaltak, én is megakartam! Azon gondolkoztam napokig, hogy hogyan! Ha Anna nem segít biztos meg is teszem! Újabban pedig, nem tudom, -tártam szét a karom - túlélő módba kapcsoltam! Ezt akartad hallani? Mert szerintem nem! És félek, igenis félek! Mert ha mégegyszer rosszul választok, vagy elveszítem azt, akit megszeretek azt már élem túl! – mutattam a semmibe – Túl sokszor törtem már össze itt bent, – mutattam a mellkasomra – és nem bírok ki többet! Te meg idejössz -mutattam rá - a hazugságaiddal, a trükkjeiddel, a manipulációiddal, és elvárod, hogy fenntartások nélkül higgyek neked! Neked az F1 legnagyobb bábmesterének? Mindenki tudja milyen vagy az Istenért! Toto, az egész kapcsolatunk úgy indult, hogy hazudtál, és átverted a barátnőmet! Pár napja az arcomba hazudtál Annával kapcsolatban is! Csak akkor mutatod meg az igazi éned, ha romokban vagy, mint a múlt héten! – böktem az ablak felé - És akkor sem tudom eldönteni az tényleg te vagy e, vagy az is csak egy szerep, hogy manipulálhass! Fogalmam sincs ki vagy valójában... Kedvellek, a kémia is jó köztünk, együtt forog az agyunk igen, de a ma estééig biztosan nem bíztam volna rád az életem, és a szívem... Bocs -emeltem fel megadóan a kezeim -, tudom ez neked túl költői, de csak így tudom jól megfogalmazni... És még most is komoly kétségeim vannak, hogy megtegyem e? – hosszú másodpercekig bámultunk egymás arcába, amikor végül hümmögve oldalra pillantottam.

- Az első házasságom nem ért jó véget... - sóhajtott fel - Susieval már az elejétől volt köztünk valamit kapocs, és sok közös témánk is akadt... Amikor megkértem a kezét az ösztönösen jött, előtte nem is gondolkoztam rajta túl sokat... De aztán lassan az egész valahogy szétesett, és tönkre ment... Szeretem a munkám, szeretek főnök lenni a Mercedesnél, és igen bizniszelni is imádok. Ez pedig nem egyszer azzal jár, hogy még hajnalban is telefonálgatok és melózom... Ő meg minden áron versenyezni akart, később meg a csapatvezetéshez ragaszkodott. És igen, nem voltam hűséges... De az első jó néhány alkalommal az, csak a szexről szólt, semmi másról. – húzta el előttem a kezét függőlegesen – Hiányzott egy dugás, mert nem találtunk időnk egymásra, és találkozni, is alig találkoztunk... Hidd el, ő sem volt végig mintafeleség, de nem róttam fel neki, mert felfotam a felelősségem, és azt, hogy sokat hibáztam... Pontosan tudom milyen nehéz eset vagyok, még akkor is, ha te is azt hiszed, hogy nem... Nagyon bánt, és dühít amiért hátba támadott... Nem voltam jó férje, de akkor sem ezt érdemeltem! És az is fáj, ahogy te bántál velem...

- Sajnálom... - mondtam egyszerűen ő meg bólintott.

- Kedvellek, és vonzódom hozzád...

- De?

- De már mondtam neked, nem szeretem a macska egér játékot.

- Úgy gondolod én szándékosan szivatlak?

- Nem, már látom, hogy nem. Tudom, hogy igazad volt, amikor azt mondtad, ha együtt lennénk akkor az időnk egyik felében egymást marnánk, a másikban meg dugnánk. – kérdőn pillantottam rá – Te is hiányoztál, és is neked. – simogatta meg az arcom, én pedig gúnyos pillantást küldtem felé.

- Megint kezded...

- Nem kezdek semmit. – szögezte le – Ez tény cseszd meg. Egész héten igyekeztem tartani a távolságot, és te is ezt tetted, pedig mindkettőnknek szar érzés volt. Nekem biztos, és szerintem neked is. Most mégis itt vagyunk - tárta szét a kezét - egymás karjaiban, és nem akarjuk elengedni a másikat. – az egyik kezem a tarkójára, a másikat a hátára csúsztattam, és hozzábújtam, átölet és ő közben a hátamat meg a nyakamat simogatta.

- Szóval se együtt, se külön nem megy. Klassz harapófogó mi? – mosolyogtam szkeptikusan.

- Az együtt csak egy éjszaka volt... - kifújtam a levegőt, és lebámultam a mellkasára.

- És szerinted az a működni fog, hogy a melóban szétcirkuszoljuk magunkat, este meg azért hangos a hotel mert éppen kefélünk? Zseniális kapcsolat lenne... – néztem fel a szemébe.

- Ki mondta neked, hogy csak este lenne szex? – simogatta finoman az arcomat - Szerinted kibírnánk addig? Most te vagy optimista. – „ez komoly?" tekintetet küldtem felé – Mit szeretnél? Te is tudod, egész héten csak kerülgettük egymást.

- Én csak azt tudom, hogy kiborultál, és pokróc módon bántál velem.

- Szarul ment a megbeszélés az ügyvédekkel, és Susienak sikerült kiborítania. Pocsékul vagyok, szerdán kibaszottul hiányoztál. Szükségem lett volna rád... - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Sejtettem, mert egész napra eltűntél... Miért nem jöttél át?

- Mert azt mondtad, csak munka ügyben keresselek...

- Pénteken is nálam kötöttél ki...

- Pénteken még nem vágtad a fejemhez, hogy csak munkakapcsolatot akarsz és keressek mást... - nagyot sóhajtottam, de úgy döntöttem nem teszem fel a fejemben motoszkáló kérdést, Toto mégis megválaszolta – Nem volt csaj, csak berúgtam, de nagyon.

- Nem kérdeztem semmit.

- Leszarom, de érdekelt.

- Tudod, legalább olyan mocskos a szád, mint Günthernek? – cukkoltam mosolyogva.

- Na hagyjál. – nevetett fel.

- De tényleg, sőt válogatottabban káromkodsz, nála mindenre csak a baszd meg van. Az esetek kilencvenöt százalékában. – kuncogtam, és ő is mosolygott – Tehát hiányoztam? – mire egy hosszú pislogás volt a válasz, felsóhajtottam, aztán az ingvarrását piszkáltam a vállánál.

- Kérdezd meg.

- Mi? -kérdeztem zavartan mert elgondolkodtam.

- Nem mi, hanem tessék. – nevetett fel, mire finom megütöttem a vállát – Tőled tanulok. – cukkolt - Kérdezd meg cseszd meg akármi is az... - de csak nagyot sóhajtva bámultam rá – Angie...

- Jaj, bárhogy csak ne így!

- Hogyan?

- Ne Angie-s, falramászok tőle.

- Oké. Szóval?

- Mire számítsak? – mire Toto szeme kikerekedett.

- Halvány gőzöm sincs mire gondolsz. – közölte zavartan.

- Nem akarok nyitott kapcsolatot.

- Én sem mondtam, hogy azt akarok. – válaszolt még mindig döbbenten – Nem értelek és nem tudlak követni.

- Akarsz valami Annától? – mire Toto szeme mégjobban kikerekedett, és a homloka közepéig szaladt a szemöldöke, hebegve kérdezett vissza.

- Hogy mi van? Ő – bökött a háló felé idegesen mutogatva – mondott neked valami hülyeséget? Rá se néztem baszd meg!

- Te mondtál kb. fél órája egy epés mondatot.

- Ó, Jézus Máriám Angel! Csak nem értem a csajt ennyi! Én nem kellettem neki, de Alonsot öt perc alatt felszedte. Pedig hidd el, ő se egy szent ember, sőt...

- Toto...

- Nem kell Anna, ne aggódj! Tudom, a barátnőd, de nem bírom! Azt hiszi, mert látott és hallott dolgokat amikor velem dolgozott, már mindent tud, és ítélkezhet felettem, mert kurvára ismer, pedig nem! És lekezelő! Állandóan csak a csajaimat olvasta a fejemre, meg az arroganciámat és a többit! De hét hónap alatt egyszer sem mondta azt, amit te! – mire értelenül néztem rá folytatta - Nem mondta azt, hogy segíteni akar, és meséljem el mi az igazi baj! Egyszer sem hagyta el ilyen mondat a száját, csak beszólás, és ítélkezés! Nem érdekelte mi van a háttérben! Azt gondolta, mivel ismeri a volt férjét, ismer engem is! De ez rohadtul nem így van! Most is csak azt látja, amit látni akar! És ez rohadtul dühít! Lehet, hogy jobban próbálkoztam nála, mint kellett volna, elismerem, de akkor is picsa volt velem!

- Egy szót mondok: Dávid.

- Tudom. Kisebb sokkot kaptam amikor megláttam... -dörzsölt meg a halántékát.

- Nagyon hasonlít rád...

- De csak külsőleg!

- Toto, van pár közös vonásotok, és ezt hidd el. De igen, te azért fényévekkel jobb vagy, bár a rendes pasi képtől azért messze állsz. – cukkoltam.

- Ezt vitatom.

- Hát nem vagy egy Vettel. – mire elég morcos arcot vágott.

- A barátnődre visszatérve, őszintén szólva sokkal jobb nőt is találtam nála!

- Akinek vastag a pénztárcája, könnyen talál fizetős és nem fizetős csajokat is dögivel. -ironizáltam.

- Én rólad beszélek! – mutatott rám.

- Tudom. -közöltem szenvtelenül, mire összevonta a szemöldökét – Ha sokáig vágsz ilyen fejet úgy marad a szemöldököd. – nevettem rá, de ő komoly maradt.

- Ez a vita igazából az escort csajról szól igaz?

- Nem voltunk együtt, nem tartozol magyarázattal.

- De mégis beszélünk róla. -tárta szét a karját.

- Nézd, hivatalos nem voltunk együtt. Mármint én nem mondtam azt, hogy részemről oké, amit akarsz... Így nem tartozol magyarázattal, de én azok után, amit mondtál, hogy hozzám akarsz tartozni... nem tudom cseszd meg! – tettem csípőre a kezem és fújtattam – Én mégis éreztem, hogy együtt vagyunk, és szarul esett ennyi! Jobb, ha tőlem tudod, amikor egy pasi más nőt vagy nőket húz be egy kapcsolatba, akkor az állandó azt érzi nem elég jó a fickóhoz! Nem elég jó nő, nem elég okos, csinos, nem elég jó az ágyban! Tököm tudja! Nekem is így jött le! – vettem egy nagy levegőt mert kifulladtam.

- Ez marhaság. -bökte ki.

- Toto!

- De ha az! Ezt mind összekombináltad? – túrt a hajába idegesen.

- Visszakérdezek, ha én félre dugnék, neked nem esne szarul? Nem gondolnád azt, hogy nem vagy elég szuperfasza az ágyban? Vagy nem mutattad ki eléggé mennyire kedvelsz?

- Nekem az jutna eszembe, nem duglak elégszer, és ezért jut eszedbe másra is ránézni, mert igényeid vannak, aminek nincsenek kielégítve. Ha már viszonyod lenne, az már másik lapra tartozik.

- Ne mond nekem, hogy nem lennél féltékeny?

- Azt nem mondtam, és azt se, hogy nem mondanám meg neked magamét! Biztos a plafonon lennék!

- Ahha... - hümmögtem.

- Felejtsd el azt a csajt jó?

- És ha rábólintok kettőnkre és megint...

- Nézd. – fogta a két keze közé az arcom – Előző este nem reagáltál érdemben semmit arra, amit én mondtam. Ezért úgy vettem, köztünk akkor semmi komolyabb sincs, és nagy valószínűleg nem is lesz. Tényleg erre hajlottam, mert általában, ha egy nő akar valamit akkor azonnal rábólint, ha a pasi a „hozzád akarok tartozni" vagy valami mondattal jön. Meglepődtem, amikor behívtál, és az este teljesen már irányt vett, mint amit vártam. Kedden hosszú napom volt, kimerültem, szar hangulatba kerültem, plusz fel voltam húzva, kellett egy menet. Eltöltöttem vele fél órát, és annyi. Ennyi a történet.

- Fél órát? - kérdeztem szkeptikusan.

- Nem hozott annyira lázba, mint te. Dugni akartam, hogy lazítsak. Megkaptam. Csinos lányt küldtek, bár... - rántotta meg a vállát – nem volt túl nyerő...

- Miért?

- Nem te voltál. -már csípős válaszra nyitottam a szám, amikor az ujját az ajkaimra tette – Komolyan mondom, te kellettél. Hiányoztál, és az éjszaka is.

- És még most is én kellenék?

- Szerinted? Különben miért beszélgetünk kettőnkről már majdnem egy órája, és miért vertem szét azt a barmot? – kérdezte kissé ingerülten széttárt karokkal.

- Akkor mért sükeletünk még mindig ahelyett, hogy végre megcsókolnál és a kanapén szexelnénk? – fakadtam ki.