34.rész

Annával menetközben egyeztettük a haditervet, és Totót két oldalról közrefogva mindketten megelőztük két keresztezéssel. Az osztrák még Günther is felhívta menet közben, reklamált a veszélyes és versenypályára való manőverek miatt, de az öreg lerázta, nemes egyszerűséggel lehülyézte majd rátette a telefont.

- Azt hittem tudja, hogy versenyző véred van.

- Toto nem tud rólam semmit, megelégszik azzal, amit lát, és hisz.

- Nem lep meg, az faszfej felszínes. Nem értem mit eszel rajta... - morogta.

- Nem érdekel Toto! De most innentől jön az autókázás, körbe járatom vele fél Pestet. – nevettem fel, elkanyarodtam jobbra a külső gyűrű felé, Annaék meg mentek tovább a Greshambe – Ugye nem sietsz vissza a szállodába? -kérdeztem az olaszt, miközben a visszapillantón láttam, Toto áthajt a piroson, hogy követni tudjon.

- Ráérek.

- Kitegyelek valahol? Egyébként hol is laktok?

- Kempinskiben, de a Boscoló is jó.

- Mert?

- A Ferrari ott van.

- Leváltod Binottót? – kérdeztem nevetve – Mond, hogy igen!! - és közben Toto a mellettem lévő sávban állt meg, és lelkesen mutogatott meg hívott. Güntherrel összenéztünk, ő meg előre nyúlt a műszerfalra feltekerte a zenét és kinyomta a Totót.

- Azt hiszed hiányzik nekem az sok hülye? Frászt! Nem fogok a nyálas Leclerckel cirkuszolni! Két mérnök lehet, hogy átjönne, érdeklődtek nálam.

- Jupijé! És Mattia? -cukkoltam.

- Leszarom Binottót!

- Jól van! - adtam gázt, legyorsultam Totót, és indexelve gyorsan elé soroltam, amit hangos dudálással reagált le, felmutattam a középső ujjam.

- Sötétített üveg. – morogta az öreg.

- Jah bocs. – és lehúztam az ablakot, kitettem a balkezem és bemutattam egyet hátra.

- Most miért is szivatjuk?

- Ne mond, hogy neked ehhez indok kell? – álltam meg újra a pirosnál.

- De hogy kell baszd meg! Csak kérdeztem. -nevetett - Egyébként szorítsd le, jobbra, hogy a következő lámpánál a kanyarodó sárba kerüljön.

- Jó ötlet! – kacsintottam rá – Egyébként napok óta segg velem. - közben újra zöldet kapva kilőttem - Nem tudom mire van ekkora arca, szarul vezet.

- Ennek? – bökött hátra, és közben Toto kocsija megjelent a jobb oldalunkon – Ez mindenhez barom csak a dumája nagy! Még nem jöttél rá? Hülyébb vagy mint hittelek. – cukkolt és közben kiszorítottam az osztrákot a kanyarodó sávba.

- Igaz! – nevettem fel, és közben láttam amint az osztrák lehúzza a vezető oldali ablakot maga mellett, és kiabálva mutogat – Miiii mi miiii baja van? -böktem az ablak felé, mire az öreg kinézett és széttárta a karját.

- Honnan tudjam? Nem értek idiótául!

- Bocs. – kacagtam tovább, miközben leengedte az ablakot.

- Mi bajod van? -kiabált át, de a hangos zene miatt semmit sem hallottam a Safri duótól ment a Leave me alone – Nem hallak baszd meg, beszél hangosabban! Mi? Nem hallak! Baszd meg Toto, tanulj meg rendesen angolul! – kiabálta, én meg a szám elé téve a kezem röhögtem, tudtam, érti Toto mint mond csak rájátszott, aztán felhúzta az ablakot.

- Na?

- Angolul beszélt, de még mindig szar a kiejtése, nem értem. – közölte fapofával én meg gázt adva újra legyorsultam Totót, és szakadtam a nevetéstől.

- Szeretlek öreg. – csaptam a vállára

- Tudom. – vigyorgott szélesen.

- Szóval hová kéred a fuvart?

- A Boscoló előtt tegyél ki.

- Okké, akkor erre. – és balra fordultam, majd tovább mentem egyenesen a belváros felé, Toto úgy tűnt feladta mert csak követett.

- Milyen a csapat?

- Nem tudom, álladóan csak üvöltözünk Totóval. Az a néhány ember, akivel sikerült beszélnem tűrhető de kész idegroncsok miatta. Sajnálom őket. – Günther jelentőségteljes pillantást vetett rám, de nem szólt semmit – Mire gondolsz?

- Csak arra, hogy a csapat helyett vele foglalkozol.

- Nem tudok nem vele foglalkozni mert a főnököm, és álladóan velem balhézik.

- Pontosan tudod mire gondolok.

- Günther, ezaz én dolgom, nem tartozik rád a magánéletem. De közlöm nem vagyunk együtt, kidobtam.

- Akkor már mindent értek.

- Mit? – pillantottam rá, közben ráfordultam az Erzsébet körútra.

- Tegyél ki a bejáratnál. – fogta meg a táskáját.

- Günther? – álltam meg a hotel előtt, és ő azonnal kiszállt – Günther!

- Ne foglalkozz azzal, amit mondtam. – és bezárta az ajtót, én meg tovább hajtottam.

A forgalom elég erős volt, így sokáig tartott felvergődni a Hiltonhoz, szűken kanyarodtam a fényes és csúszós dísztérkővel burkolt mélygarázs lejárón. Lepakoltam az egyik lifthez közeli szabad helyen, kiszedtem a cuccom amikor Toto csikorgó fékezéssel megállt, és az autóból kipattanva üvöltözni kezdett.

- Megőrültél? Versenyezni az utcai forgalomban??? És ha van ott rendőr, vagy újságíró? – szó szerint zengett tőle az üres tér – Nincs elég bajunk, még te is csinálod a műsort??

- Tudod mi vagy te? Egy bunkó hülye, aki szarul vezet! Ez a bajod! -közöltem higgadtan és a lifthez mentem, majd megnyomtam a hívót.

- Nem fejeztem be cseszd meg! – kiabált tovább és már vörös volt a feje és a füle is.

- De engem meg nem érdekelsz.

- Akkor is végig fogsz hallgatni, vedd tudomásul, hogy fegyelmit...- ebben a pillanatban megszólalt a mobilom, kivettem a zsebemből – Ne mert felvenni baszd meg! – üvöltötte, én meg fogadtam Anna hívását. A vonal szakadozott és recsegett.

- Dávid...Tedd meg.. Ölj meg... mélygarázs... - kiabálta, én pedig éreztem ahogy végig fut rajtam a rémület, meg se tudtam mozdulni, és szívem azonnal kalapálni kezdett.

- Anna! Anna! – kiabáltam kétségbeesve, de a hívás megszakadt, Toto ott állt előttem és rápillantottam.

- Mi történt? – fürkészte idegesen az arcomat – Lesápadtál... - suttogta, én pedig azonnal eldobtam a táskám, és őt otthagyva rohantam a kocsihoz – Angel! – kiabált utánam – Angel mi van?

- Anna nagy bajban van! - kiabáltam vissza, miközben beszálltam a Mustángba, és olyan lendülettel adtam rá a gyújtást, hogy majdnem beletört a kulcs.

Már lefelé kanyarogtam a várból, amikor dudálás hallatszott mögöttem. Toto követett. Nem vettem fel a hívását, kapkodtam és ideges voltam, alig tudtam vezetni, képtelen lettem volna még telefonálni is.

Nem érdekelt kresz, két stoptáblán is áthajtottam. A Gresham palotánál majdnem a főbejárat előtt volt a mélygarázs lejáró, eredetileg az épület megkerülésével lehet lejutni, de én átvágtam az alacsony patkán, és lehajtottam. A kocsi még gurult, amikor kiszálltam és a tekintetemmel Annát kerestem. Az egyik sarokban megláttam Dávidot, odarohantam, éppen időben érkeztem, mert megint ütni akart. Anna arca erősen vérzett, és tele volt sérülésekkel. Rákiabáltam Dávidra, majd minden erőmet beleadva tökön rúgtam. Hiába rogyott meg, mégis valahogy elkapta a karom és a falhoz vágott, mint egy rongybabát. Tudtam, hogy talán megrepedtek a bordáim, mert a fájdalom erős volt, aztán a nyakamnál fogva a falhoz szorított, nem kaptam levegőt. Fuldokoltam, de tudtam, Anna is, mert Dávid a másik kezével őt tartotta. Az az állat megvadulva kiabált, nekem pedig semmi más nem járt a fejemben, csak az, hogy nem kapok levegőt. Kapálóztam, és kétségbeesve próbáltam megütni, de nem értem el. A következő pillanatban térdre esett. Toto állt mögötte, ahogy egymásra pillantottak mindketten megmerevedtek egy másodpercre. Tudtam, az osztrák akkor fogta fel, Anna miért nem szívleli. Dávid az ő fiatalabb verziója volt, csak agresszívabb kiadásban. Ugyanaz a szögletes hosszúkás arc, kócos sötét haj, barna szem, széles váll, és magasság. Együtt látva ezt a két embert, még én is azt hittem esetleg távoli rokonok lehetnek.

Toto végül leütötte, így Dávid elterült, én meg Annát vigasztaltam, majd mikor Alonso - aki fogalma sincs, hogy került oda - átvette a szerepem, kicsit magammal is tudtam foglalkozni.

Az osztrák azonnal gyengéden átölelt.

- Jól vagy? – suttogta, adott egy puszit a fejemre, éreztem, hogy dörömböl a szíve, aggódott értem.

- Persze. – próbáltam nem túl látványosan eltolni, nem akartam mégjobban utat engedni a gyengeségnek, igyekeztem tartani magam.

Anna viszont darabokra esett, és ott a garázsban kitálalt mindent. A lelki és testi terrort, amit az évek alatt kapott, azt, Dávid milyen módokon és hányszor verte meg, és miként sikerült egy trükkel suicid hajlamú mentálisan zavart nőnek beállítania. Elmesélte, hogy sokáig segíteni akart férjén, ezért utána nézett a nárcisztikus személyiségeknek, így találkozott velem újra egy netes fórumon. Dávid utolsó támadásáról is beszámolt, ami kórházba juttatta, ugyanakkor lehetőséget teremtett a szökésre is. Toto teljesen megdöbbent, és sokkot kapott, Alonso arca is külön tanulmányt érdemelt. Az osztrákot ismertem már annyira, tudtam bár később tovább fogja utálni Annát, a titok nála mégis biztonságban lesz. Ő nem fog erről beszélni senkinek. A spanyolban viszont egyáltalán nem bíztam meg.

Anna annyira félt, hogy a következményekkel nem törődve a fiúk előtt megkért, telefonáljak, és az ismerőseim csöndben és névtelenül intézzék el a volt férjét, erre Toto kiborult. Rögtön jött valami maffiás hülye elmélettel, és kiselőadást tartott az erkölcsről, meg a gyilkossággal járó büntetésekről. Kezdtem azt hinni, túlságosan sokszor látta A keresztapát, és élénk a fantáziája. Gyilkosságról szó sem volt. Dávid viszont csak az erőszakot ismeri, abból ért, majd egy jó verés helyre teszi. Legalábbis ebben bíztam, amíg a kórházi ágyat nyomja, addig sem látjuk színét sem. Az osztrák nem fogta fel, egy darab papír, nevezetesen a távoltarsági végzés semmit sem ér. Mi voltunk rá az élő példa.

Közben az a nyomorék magához tért, és ismét minősíthetetlen fenyegetőzésbe kezdett, Toto pedig erre válaszul a falhoz szorította. Én meg őket otthagyva, felvittem Annát a szobájába, aztán elküldtem zuhanyozni. Majd visszamentem a garázsba, mert a fiúk nem jöttek utánunk. A liftből kilépve láttam, ahogy a spanyol és az osztrák éppen a lelket is kiverte Dávidból. Jól sejtettem. Alonso végül már csak tartotta azt a hülyét, de Toto teljesen megvadult, és németül üvöltözve ütötte, fenyegetések hadát zúdította rá.

- Megvesztél? – kiabáltam, és megfogtam az osztrák karját – Ezért elvisznek a zsaruk! Hagyd abba! -ordítottam az arcába. Teljesen leizzadt, kiborult, vörös volt a feje és nyakán is kidagadtak az erek.

- Megöllek, ha mégegyszer bármelyikük közelébe mész érted? Esküszöm megöllek! – üvöltötte Dávidnak, de hagyta, hogy elrángassam - Azt mondta vissza jön! – fordult meg és a földön vérében és nyálában csúszkáló baromra mutatott – Hát nem jössz érted?-kiabált át a válla fölött.

- Normális vagy? Mi van veled? – toltam be a liftbe, Alonsoval együtt - Te is megütötted? – fogtam meg a spanyol kezét, ami tele volt sebekkel – Szuper! Mi van veletek? Az én haverjaim úgy elintézik, hogy semmit nem lehet rájuk bizonytani! Erre ti itt magánakcióztok??

- Segítettem neki felfogni, hogy többet rátok sem nézhet! – sziszegte Toto.

- Higgadj le, minden oké. -fogtam meg a könyökénél, de elrántotta magát, és liftben fel-alá járkálva üvöltött.

- Semmi sem oké! Mégis mit képzel magáról ez az fasz?? Kórházba juttatta a volt feleségét, most meg megint véresre verte! Téged meg majdnem megfojtott!! Nézz magadra!! – túrt idegesen a hajába és fel alá járkált a liftben.

- Toto. – tettem a vállára a kezem, de ismét lerázta az érintésem, és tovább rótta a köröket csípőre tett kézzel, olyan volt, mint egy ketrecbe zárt állat. Az inge teljesen rátapadt testére, és a hajából is csöpögött az izzadtság, a kézfeje vérzett, és már elszíneződött a zúzódásoktól, az arca vörös volt, a tekintete zavart.

- Miért nem szóltál nekem? – fakadt ki és rám mutatott – Miért nem mondtad, hogy ekkora lehet a baj?? És ha nem jövök utánad?? – tárta szét a karjait idegesen - Úristen. – motyogta és újra a hajába túrt.

- Kérlek higgadj le... - fogtam meg kézfejét, hogy kicsit megnyugtassam, de ingerülten elkapta.

- Felfogod egyáltalán, milyen súlyos volt a helyzet??? Ennyi híja volt! – majdnem összeérintette a hüvely és a mutató ujját – Ennyi! És ott halsz meg a garázsban! Hogy mindketten ott haltok meg! Jézusom! Majdnem tehetetlenül végig néztem, hogy megfulladsz!! – üvöltötte és és a lift falába öklözött, ami behorpadt, ő meg felnyögött a fájdalomtól– Bassza meg! – szorította a másik kezét a sérültre.

Aztán falnak dőlt, és idegesen babrálta a haját. Tudtam, mennyire megrémült, ezért volt ez a kitörés. Megfogtam a kezét, remegett az idegtől, felpillantottam rá, és megsimogattam az arcát.

- Érdekelne, mégis mi volt a terved? – tárta szét a karjait.

- Nem volt tervem, nem gondolkoztam, csak meg akartam menteni Annát. -közöltem magától érthetődően.

- Nem volt terved? – fakadt ki újra - Máskor olyan rohadtul előrelátó vagy de most majdnem megöletted magad! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen??!! Úristen! -túrt már vagy századszor a hajába, ami egyre kócosabb és ziláltabb lett - Képtelen vagyok újra végig gondolni, mi történ volna veled, ha a mérgemben nem vágódok kocsiba és követlek... Istenem... -rázta a fejét - Ne csinálj ekkora hülyeséget mégegyszer világos? – mutatott rám – Azonnal szólj, ha baj van, megértetted? Azonnal!

- Oké. – sóhajtottam fel.

- Nem oké! Majdnem belehaltál a hülyeségedben az Isten verjen meg! – kiabálta az arcomba, én meg csak álltam ott döbbenten, és pislogva őt néztem, majd hírtelen átölelt.

- Nagyon aggódtam miattad...- suttogta alig hallhatóan a fülembe, majd a vállam megdörzsölve elengedett.

Egy pillanatig zavarban álltam vele szemben, majd a padló felé néztem és megláttam a kezét.

- Ez nagyon ronda, csupa komoly zúzódás, azonnal jegelni kell. – aztán eszembe jutott egy poén, amivel mindkét hülyét megszivathatom, és kicsit elterelhetem Toto figyelmét is –És rá kell pisilned, így gyorsabban gyógyul. Az emberi vizeletben sok olyan anyag van, ami segíti a gyógyulást.

- Na ne szórakozz velem!

- Nem szórakozok. Egyébként a sivatagban, ha nincs víz meg is lehet inni, hogy túléld a kiszáradást. – mondtam halálosan nyugodtan.

- Ez komoly? – pillantott rám Alonso.

- Teljesen. Először lejegeljük, aztán mindenki rápisilhet a sajátjára. Kevésbé fog feldagadni.

- Ne gyere nekem a kuruzslóktól vett ötleteiddel! – csattant fel Toto, és közben idegesen integetett.

- Dél-Amerikában és Afrikában is használják.

- Ez Európa!

- Jó tudni, hogy ennyire tartod a régész szakértelmem! – azzal betereltem őket a szobába.

Anna viszont véget vetett a poénnak, meg az átverésnek. Amíg letusoltam, Horner is előkerült, és sikerült tálalható formába önteni a támadást. Nem lehetett volna titkolni, rajtam és Annán is látszottak a sérülések. Toto keze pedig vállalhatatlanul festett. Bennem is felmerült, hogy még akár egy olyan elmélet is napvilágra kerülhet, ami szerint ő vert meg minket.

Azt osztrák folyamatosan engem bámult, amíg fertőtlenítettem és kötöztem a kezét, le nem vette rólam a tekintetét, nekem meg szinte fel sem tűnt, hogy Anna Alonsóval átment a másik szobában. Amikor később óvatosan benéztem, egymás ölelve mélyen aludtak.