33.rész

Toto másnap kizárólag tőmondatokban beszélt hozzám, azt is csak akkor, ha mindenképpen muszáj volt. Mikor éppen akadt két perce meredten bámult egy iratot a monitoron vagy a telefonján pötyögött. Teljesen kizárt, és ignorált. Amikor rám kellett néznie nem tudta leplezni mennyire dühös, csalódott, és megbántott. Ez összességében nem zavart, az már annál inkább, hogy valamiért elkezdett hiányozni a közelsége. Ez csak átmeneti érzelemi mély pont volt nálam, és tudtam idővel elmúlik, mégis valahol mélyen bántott, hiába én akartam így. Egy pillanatig felmerült bennem, beszélek vele, de gyorsan elvettem, biztosra vettem, Toto a történtek után már nem hagyná, hogy visszakozzak.

Kedden hajnalban Stuttgartba repültünk, a Daimlernél a Mercedes csapatot érintő igazgatósági ülésére. Néhányszor Toto bizonytalankodott a prezentációban, de összeségében simán ment, végül mindent elértünk, amit akartunk. Az odaúton, idegesen, feszülten és türelmetlenül viselkedett, visszafelé pedig kimerült volt, alig ült le a székbe, szinte azonnal kidőlt. De a pihenés sem segített, nyűgösen vezetett visszafelé a reptértől.

- Nem hajtasz le? – kérdeztem egyszerűen mikor nem fordult le jobbra az első lehajtón A43-asra Brackley felé.

- Hazaviszlek.

- Nem szükséges. Kimerült vagy, pihenned kell, holnap már megint utazunk.

- Nem utazunk, csütörtökön megyünk Budapestre.

- Igazán? -kérdeztem vissza élesen – És ez mégis mikor de...

- Változott a terv! – csattant fel a szavamba vágva – Egy magánügy miatt, holnap még itt kell lennem, nem tudok menni csak csütörtökön! – folytatta emelt hangon.

- Rendben. Átszervezek mindent! – sóhajtottam fel ingerülten, mire rámpillantott.

- Az ülés előtt írtak, a gépen akartam szólni, hogy Ola ne tudjon róla. -közölte egyszerűen.

- Nem a plusz munka zavar! Ez a meló ezzel jár, nem gond! – morogtam majd folytattam - De holnap estére a Fortune-el lenne interjúd... Ők nem akárkik.

- Bassza meg!

- Nem nyomhatok le nekik egy sablon dumát kevesebb mint egy nappal az interjú előtt... dörzsöltem idegesen a homlokom - Ez a Fortune. – hangsúlyoztam újra.

- Felhívom az újságírót reggel, és megmondom, hogy... -tárta szét a kezét egy pillanatra elengedve a kormányt, hazudni akart valamit, de még maga sem tudta mit.

- Nem! Írok nekik én, hogy amikor a múlt héten újraszerveztem a naptárad, akkor elnéztem az interjú napját, mert kapkodtam. Véletlenül csütörtökre írtam be őket szerda helyett, de már nem tudjuk megoldani a szerdát, mert tele van a programod. Kérünk alternatív dátumot, amikor nekik jó, és mivel én hibáztam, az a minimum, hogy mi alkalmazkodunk. Egy hete vagyok a Mercedesnél, simán rámkenheted. Gyakori hiba az újoncoknál. A főnök sosem saját maga egyeztet interjút, és pláne nem magyarázkodik egy firkásznak. Ne most kezdj el ilyen hibákat véteni.

- De ezt nem most nem te basztad el. Ne vidd el, helyettem a...

- Lényegtelen. Minden szempontból kellemetlen lenne, ha te kezdenéd el a renomét menteni. És ne gyere nekem a kollektív felelősség dumával, meg az egyéneket nem hibáztatunk szöveggel mert leütlek. Azért vagyok én a PR és marketing vezető, hogy megoldjam, megoldom.

- Jó... Nem szándékosan csináltam. -nézett rám.

- Tudom. Nem vagy olyan hülye, hogy elcsesszél egy interjút a Fortune-el, csak mert nekem plusz melót akarsz adni. De leközelebb azonnal szólj, ne órák múlva, ha át kell szerveznem valamit. Elég lett volna annyit is, egy nappal később repülünk. Amíg süketeltél a vezetőségnek simán megoldottam volna, megírom a maileket és annyi.

- Ez eszembe se jutott...

- Próbáld összeszedni magad az Istenért...

- Azt hiszed nem próbálom? -kérdezte már majdnem kiabálva.

- Nyugodj már meg! Nem mondtam, hogy nem próbálod, csak azt, láthatóan nem megy.

- Mert mindig van valami szar! – összevillant a tekintetünk – Mindegy... Csak valahogy tarts rendet a cégben körülöttem...

- Igyekszem.

- Nem mondtam, hogy nem igyekszel! -kiabálta.

- Nem vádoltalak, csak mondom.

- Tudom, a fenébe is.

- Figyelj, hajts le Brackley felé. Neked egy óra plusz amíg hazafuvarozol, inkább töltsd alvással. Akármi is lesz holnap, nyugodtnak kell maradnod, az meg csak kipihenten megy.

- Akár pihenek, akár nem, úgyse tudok higgadt maradni.

- Akkor vegyél be nyugtatót.

- Jó. Kiteszlek a belvárosban, de a maileket még ma írd meg. Reggel ráérsz kilencre, vagy akár tízre is beérni. – és közben lekanyarodott Brackley felé.

- Rendben, tízre ott vagyok. Te mikor jössz?

- Nem tudom, talán délben.

- Adhatok egy tanácsot? – mire gúnyosan pillantott rám.

- A többieknek azt mondom majd tárgyalsz, és talán késő délután bejössz, de ez sem biztos. Viszont, ha holnap kiborulnál, ne gyere be az irodába. Elég puskaporos hangulatot teremtettél már így is, ne tegyünk rá még egy lapáttal...

- Jó, de...

- Ha bármi van tájékoztatlak, és aláírok helyetted.

- Aláírsz helyettem? -kérdezte gúnyosan.

- Günther rühelli a papírmunkát, ahogy a legtöbb kutató is. Még ha a megegyezés rendben is van, utálják, ha le kell ülni és órákig szignózni. Amikor valaki szóban rábólintott a szerződésre, de baszott aláírni, akkor én megoldottam. - nyújtóztam egy nagyot –Profin hamisítok még digitális aláírást is.

- Mennyire profin? -kérdezte érdeklődve.

- Profin, tegnap már aláírtam helyetted pár irodaszer megrendelőt, ami rendben volt. A gazdasági meg elfogadta. – kacsintottam rá.

- Jó, akkor old meg a holnapot is, nem érdekel hogyan.

- Oké.

- De ezért este foglald össze egy emailben, hogy képben legyen.

- Oké. Csütörtökön mikor akarsz indulni?

- Talán délelőtt.

- Talán délelőtt? Toto nekem biztosan kell tudnom.

- Őszintén? – kérdezte élesen, mire bólintottam – Nem érdekel az egész, nem tudok most ilyen szarokkal foglalkozni! – emelte fel a hangját.

- Jó, jó nyugi. Elintézek mindent. Nyugi. Csak mond, hogy nem érdekel és megoldom én. Nyugi.

- Kurvára nincs kedvem a Fortune-höz sem...

- Lemondhatom, de...

- Ne. De végig legyél ott.

- Hogyan? -kérdeztem vissza.

- Legyél a háttérben, ha hülyeséget beszélek ments ki valami indokkal! Kurvára nem vagyok toppon, és a te dolgod, hogy ne legyek szarban!

- Nem az én dolgom, mert nem vagyok a sajtósod...

- Nem érdekel baszd meg! Azt mondtad, ha békén hagylak segítesz, békén hagylak, de akkor tedd a dolgod! – kiabált.

- Ne kiabálj velem te faszfej! – összevillant a tekintetünk, ő pedig az útra szegezte a szemét.

- Egyszerűen nem tudok nem ordítani... Felrobbanok a dühtől...Szétvet az ideg... Nem rád vagyok ing... -szorította a kormányt, én pedig a szavába vágtam.

- Tudom. Megteszem amit kell, de nem tudok kármenteni, ha nem szólsz arról, hogy borul a program. És ne üvölts velem, mert nem ezt érdemlem. – erre hosszabb csönd telepedett közénk.

- Ki tudsz húzni programokat a hétvégéről?

- Csak a kötelezők maradjanak és Fortune, vagy legyen benne pár...

- Csak a minimum.

- Jó döntés. – mire mérgesen pillantott felém – Tudod, hogy az. És ezt nem támadásnak szánom, de ha holnap megint kiborulsz, a hétvégén még a minimum is sok lesz neked.

- Nem tudom mi lesz...

- Készülj egy világháborúra. Higgy nekem. Mindenből gondolj a lehető legrosszabbra. Az a nő a véredet akarja. Fel akar majd húzni, és sikerül is neki, ha hagyod magad. – azonnal rámnézett – Bocs, nem beszélünk a magánéletedről. -emeltem fel megadóan kezem.

- Te, hogy csinálnád?

- Veled? Ha én lennék Susie? – bólintott, én meg elgondolkozva hátra dőltem – Jack felügyelete jó ütőkártya, és mivel mindig az anya felé hajlanak, jó esélye van a bíróságon. Az a kérdés mit tud ellened felhozni. Miről tud vagy tudhat?

- Nem tudom. -morogta.

- Ne terelj. Biztos képben van az bizniszeidről, az üzleti manipulációidról, a titkos Kajmán-szigeteki vagy akárhová eldugott bankszámláidról. Szerintem a csapattal kapcsolatod döntéseidet is elmesélted neki... És persze a nő ügyek. Rossz esetben mindenről van bizonyítéka, jó esetben csak pár dologról. Ha ezeket előhúzza a gyerekfelügyeleti tárgyaláson akkor máris megfogott téged. Jackért úgyis megadsz bármit... A helyedben megvárnám, míg kiteríti a lapjait, aztán rábólintanék mindenre, amit akar. Ha felhúzod, akkor mégtöbbet követel majd. – fordultam felé.

- És ha én húznék elő róla pár dolgot?

- Azzal csak fel fogod bosszantani, és nem tudod a tárgyaláson nem e veszi a bíróság lejáratásnak. Ő előadja majd a szegény ártatlan anyukát, aki válni akar a szörnytől, és óvni a gyerekét. Ez a legjobb imidzs, ha ezt a képet támadod, abból nagyon rosszul is kijöhetsz. És egymásnak estek az sem az ő hírnevének sem a tiednek sem tenne jót. Te éppen most vagy szarban, ne tetézd egy botrányos válással. Ráadásul, ha elhúzódik ezaz egész akkor a versenyek közt rohangálhatsz a bíróságra is, plusz a döntésig lehet, hogy nem is láthatod Jacket.

- Megőrülök...

- Fogadd el, most úgy nyerhetsz, ha vesztesz. Add meg amit akar, nyugtod lesz, és láthatod a gyereket. Majd visszaadod neki. Biztosan lesz rá mód.

- Mérget vehetsz rá, hogy ezt még megbánja. A fiam nem egy játékbaba, amit kedve szerint kihasználhat. - némán bólintottam, ebben egyet kellett értenem vele.

Toto az út hátralévő részében csendbe burkolózott, a belvárosban az egyik étterem előtt tett ki. Másnap mindenki engem talált meg mindennel. Bolondokháza volt. Úgy készültem csütörtökön legkésőbb kilenckor el tudunk indulni Budapestre, de Toto csak tizenegyre ért ki a reptérre. Pocsék hangulatát a gyűrött kinézete is tükrözte, nem tettem szóvá, de hiába, mindenre ugrott. Végig veszekedtük az utat, egyedül annak örültem, hogy Anna válása rendben lement. A cuccunkat ledobtuk a Hiltonban és rohantunk ki a pályára, gyorsan megcsináltam a sürgős Mercedeszes ügyeket, aztán átmentem Güntherhez két óra hosszára, hogy még aláírjam az utolsó papírokat. Toto viszont bekattant, tíz percenként hívott valami szarral, és folyamatosan írogatott. Együtt értünk ki a parkolóbejáratához és ő folytatta a hisztériázást arról, milyen sokat voltam távolt. A műsort persze végig hallgatta Anna, Günther, és Chris is. Az olasz viszont tartotta az ígéretét, és mivel félig meddig valóban az volt az utolsó napom nála, ideadta a sötétkék fehér versenycsíkos Mustang GT-500-as kulcsait, hogy én vezessek. Örültem neki, eszem ágában sem Totóval visszamenni a Hiltonba. De, amikor benyögött nekem, egy „Gondolkozz el magadon!" mondatot és elhajtott egyszerűen elszakadt a cérna. Bevágtam magam a kocsiba és utána mentem.